Amikor még ki sem látszottak a földből a gyerekeim, már akkor is segítettek a házimunkában. Sőt a gyerekek apja sem ült feltett lábbal a kanapén, miközben én porszívóztam. Nálunk az egész családnak az a természetes, hogy nem a rabszolgájuk vagyok, hanem közösen dolgozunk azon, hogy valamennyire szinten tartsuk a tisztaságot és rendet a közös otthonunkban.
A férjemmel sosem kellett veszekedni azért, hogy házimunkázzon, számára is az a normális, hogy együtt végezzük el a feladatokat.
Nem is segítés ez, hiszen az azt feltételezné, hogy ez az én dolgom, az anyáé, akinek súrolnia, suvickolnia, portalanítania, szemetet levinnie, macskaalmot tisztítania kell. Pedig nem. Nem az anya feladata, a házimunka mindenkié, aki egy fedél alatt lakik. Nem az én kedvemért kell felporszívóznia a férjemnek, és levinni a szemetet a gyereknek, hanem azért, mert nem akarnak ők sem koszban és szemét között élni.
Ezért is lepődtem meg annyira, amikor egy anyatársam azt mondta nekem, hogy nem akarja dolgoztatni a gyerekét otthon, mert azzal elvenné a gyerekkorát, ezért inkább megcsinál minden házimunkát egymaga. Ez a felfogás nagyon távol áll tőlem, nálunk még van egy külön házimunka-beosztás is, hogy jól nyomon tudják követni a gyerekek, aznap milyen feladatuk van, de nem gondolnám, hogy épp ezzel rontom el a gyerekkorukat. Olyan rettenetes házimunkákat kell elvégezniük így tizenévesen, mint hogy kipakolják a mosogatógépet vagy hogy rendet rakjanak az ebédlőasztalon, amire ők pakolták szét a cuccaikat. Az is mindennapos feladatuk továbbá, hogy kivigyék a szennyest, ne maradjon tányér, pohár a szobájukban és eltegyék a tiszta ruháikat.
El vannak nyomva szegények? Szerintem nem. Csupán megtanulják, mit jelent az együttélés, és ha majd felnőnek, nem lesznek elveszve, amikor a nyakukba szakad egy saját háztartás.
A házimunka szó szerint az életre készíti fel a gyereket. A szülőknek pedig azt a példát kellene mutatniuk mindenhol, hogy a család az egy nagy csapatmunka, amibe mindenki beleteszi a legjobb tudását. Apa ért jobban a porszívózáshoz vagy a fúráshoz, anya a mosáshoz és főzéshez, a gyerek pedig lehet a legjobb a játékok elpakolásában. Minden családtagnak megvannak a maga erősségei, amit a közös ügy érdekében tud mozgósítani.
Ha ezt a példát mutatjuk a gyereknek szülőként, akkor arra készítjük fel, hogy majd felnőttkorában együtt tudjon működni a munkahelyén a kollégáival, empatikus legyen, figyeljen oda mások igényeire is, és úgy általában: el tudja látni saját magát úgy, hogy közben csapatjátékos marad. Adhatunk ennél jobb útravalót a gyerekeinknek?
Olvass többet a témáról a Zewa oldalán.