A tinédzser gyerekeket nem könnyű rávenni arra, hogy segítsenek a házimunkában, főleg, ha nincsenek rászoktatva kicsi koruk óta. Márpedig egy anyának sem kellene rabszolgának lenni a saját otthonában, ha már együtt élünk, akkor együtt is kell gondoskodni a környezetünkről családként.
A közös házimunka ott kezdődik, hogy anya nem ugrálja körbe a gyerekeket és apát, hanem szépen felosztják egymás között a feladatokat. Lehet, hogy konfliktusokat szül az elején, de megéri kitartónak lenni, ha nem akar az ember a családja szolgálatában senyvedni évtizedekig. Két anya mesélte el, hogyan működik náluk a házimunkázás.
Anikó esetében nincs közös munka, csak anya végzi a feladatokat, mosogat, mos, takarít, suvickol és lapátolja a szennyest minden nap. Azt mondja, hogy már beletörődött, hogy a családban ez az ő szerepe.
„A férjem olyan családból jött, ahol a férfiak ha akartak volna, sem folyhattak bele a házimunkába. A nők feladata volt minden, az utolsó porcicáig. Mivel ebben nőtt fel, ezzel az elvárással érkezett a házasságunkba is. Az elején egy darabig még ellenkeztem, próbáltam rávenni, hogy néha mosogasson el, vagy segítsen berakni egy mosást, de olyan ellenállásba ütköztem, hogy inkább feladtam.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Még az anyósom is leültetett nagy komolyan, hogy ne akarjam a fiát házimunkára kényszeríteni, hiszen az a nők dolga. Túl nagy volt az ellenszél, úgyhogy nem erőltettem, maradtam én a cselédlány.
A két fiunk aztán ezt a felállást tanulta el tőlünk, igaz, nem is nagyon szoktattam rá a házimunkára őket kicsi korukban, most meg már kamaszként nem lehet mit kezdeni velük.
Kicsit bánom, hogy nem álltam ki magamért erőteljesebben, és hogy a fiaimat nem neveltem rá a házimunkára. Egyrészt mert sajnálom a jövendőbeli menyeimet, mert ki kell majd szolgálniuk a férjeiket, másrészt pedig így nem lettek túlságosan önállóak a gyerekeim, ha rajtuk múlna, egy nagy szeméthalomban élnének szennyes ruhák között.”
Rebeka ezzel szemben pont az ellenpólust képviseli: közölte a családjával, hogy ő nem lesz senkinek a rabszolgája, úgyhogy közösen fogják vinni a háztartást.
„Szerencsés vagyok a férjemmel, mert nem állnak tőle távol a ház körüli munkák. Az anyósom egyedül nevelte fel a három gyerekét, így nem is volt kérdés, hogy be kellett segíteniük a mamának a takarításba, mosásba, mosogatásba is. Egyedül a főzést nem adta ki a kezéből, de ezt pótoltam azóta, megtanítottam a férjemet az alapételekre, hogy ne legyen elveszett nélkülem.
Szerintem a közös házimunka egymás tiszteletéről is szól. Ezért is tartottam fontosnak, hogy a gyerekeket is ráneveljem.
Nem nekem segítenek, hanem a közös életterünket közösen tartjuk rendben, mert tiszteljük egymást annyira, hogy nem kényszerítjük a másikra azt, hogy disznóólban érezze magát. Mindegy, hogy lányról vagy fiúról van szó, a lényeg ugyanaz: használja a közös lakást, úgyhogy legyen kedves kivenni a részét a tisztán tartásából is. Önállóságra, felelősségre, türelemre és figyelemre tanította a gyerekeimet a házimunka, abszolút csak ajánlani tudom minden szülőnek.”
Olvass többet a témáról a Zewa oldalán.
Szponzorált tartalom
