Járványhúsvét: a rokonok érdekében hagyjuk ki a népvándorlást!

Senki sem látta már egy éve a nagyit, unokaöcsit és egyéb családtagjait, de azzal vigyázhatunk most legjobban az egészségükre, ha messze elkerüljük őket.

Natasa

2021. Március 25.

Fáradtak vagyunk. Belefáradtunk egy év alatt a korlátozásokba, hogy nem látogathatjuk meg a nagyszülőket és egyre távolodunk a szélesebb családi körtől. Fásultan vesszük tudomásul a számokat, és a veszélyérzetünk is jelentősen csökkent, mert túl sokat olvastuk, hogy veszély van. A legfárasztóbb talán az egészben az, hogy egy éve hallgatjuk, hogy már csak pár hetet kell kibírni és megint minden visszatér, nyitunk, de mégsem, sőt, szigorúbb korlátozások jönnek ahelyett, hogy oltást kapnánk és megölelhetnénk a szeretteinket.

Ne sodorjuk veszélybe egymást a húsvét miatt!

Most pedig itt a húsvét a nyakunkon. Az a húsvét, amire az az ígéret hangzott el nem is olyan régen, hogy minden idős be lesz oltva, mire eljön az ünnep. Az ígéret, ami reményt adott, hogy idén talán már normálisan húsvétolhatunk a családdal, lesz együtt tojáskeresés a mama kertjében, és ehetünk abból a sonkából, amit senki más nem tud úgy megfőzni, mint a nagyi.

Annyira kiéheztünk a családtagok társaságára, hogy még az a nagynéni is hiányzik, akit egyébként gyerekkorunk óta utálunk, mert mindig megcsipkedi az arcunkat, mintha számára kisgyerekek maradtunk volna. És örömmel ölelgetnénk meg a mama undok szomszédasszonyát is, ha végre eljuthatnánk odáig, hogy találkozhatunk vele. Ez a minimális reménysugár szertefoszlott, amikor pár napja a Magyar Orvosi Kamara közleményét olvastuk, aminek hatására a fél ország letört, mint a bili füle. Nyitás helyett ugyanis épp arról van szó benne, hogy súlyosabb a helyzet, mint valaha, és mindenki maradjon a fenekén otthon, ne nyalja körbe a családtagjait, rokonait húsvétkor, ha jót akar nekik.

Húsvétkor tartsd távol magad a családtól

Idén is jobb, ha távolról húsvétozunk a családdal (Kép: Getty Images)

„A helyzet rendkívül súlyos, ezért a Magyar Orvosi Kamara elnöksége mindenkitől azt kéri, hogy csak rendkívül indokolt esetben mozduljon ki otthonról.
Kérjük a lakosságot, hogy

tervezzék meg a bevásárlást, lehetőség szerint hetente maximum 1 alkalommal menjenek boltba,
közeledik a tavasz, az egyedül végzett kerti munka veszélytelen, de ne a barkácsáruház legyen az új pláza, ahol közösségi életünket éljük,
aki teheti, mellőzze a tömegközlekedési eszközöket,
ne látogassuk szeretteinket, ne találkozzunk barátainkkal, jelenleg ezzel vigyázunk a legjobban rájuk,
ne menjenek hétvégén a közkedvelt parkokba, tavakhoz, kirándulóhelyekre,
kerüljenek minden halasztható utazást, belföldön is,
idén maradjon el a húsvéti rokonlátogatás, locsolkodás, hogy jövőre is meglocsolhassuk szeretteinket.”

Bármennyire csalódottak, dühösek és frusztráltak vagyunk ettől a helyzettől, mégis muszáj lenne hallgatni az orvosokra. Sőt, leginkább az orvosokra kell hallgatni, nem pedig a politikusokra. Ha a MOK azt írja, hogy durva a helyzet, akkor az úgy is van, hiába állítanak mást a Híradóban. Látjuk, olvassuk az egyre bátrabban felszólaló orvosokat, nővéreket, akik összeomlásról adnak hírt a járvány miatt, nekik kell hinni, és azzal segíteni magunknak és a családunknak, hogy távol maradunk tőlük idén húsvétkor.

Mindenkinek hiányzik a család. Mindenki szeretne már a papával pálinkázni, miközben a mama kalácsába illegálisan belecsipeget a vasárnapi, húsvéti reggeli előtt. Hiányzik a régi életünk, a két évvel ezelőtt ünnepeink. Nem csoda, hogy belefáradtunk, nem látjuk a végét, a kanyarban sem jön az oltás, és az egész olyan reménytelennek tűnik.

Már csak pár hét – ezt mondják egy éve.

De talán most igaz, talán most tényleg úgy lesz, hogy ha a következő hetekben maradunk otthon, nem lihegünk a barátok és családtagok (meg random idegenek) arcába maszk nélkül, akkor talán, esetleg lesz remény arra, hogy valaha újra szervezhessünk olyan húsvétot, amitől megint úgy érezhetjük majd, hogy a család egysége helyreállt.