Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mikor menjek vissza dolgoz
Létrehozva: 2008. január 8. 15:37
Szervusztok,
Kertész Gábor vagyok a nyomtatott Nők Lapjától.
Lapunk hamarosan nagyszabású vitát indít az alábbi témában: Meddig maradjon otthon az anya a kicsivel?
Részlet az első, a témával foglalkozó írásunkból (megjelenés néhány hét múlva):
Régen az volt az álláspont, hogy a gyereknek – hároméves koráig – az anyja mellett a helye. Mára egyre többször emlegetik az együtt töltött idő „minőségének” fontosságát, s mintha ebben a szóban az is benne lenne: a mennyiség kevéssé számít… Vajon hol az „igazság”? Van-e arany középút, ami a gyereknek és az anyának is egyaránt jó? Kell-e egyáltalán választani karrier és anyaság között?
Nemrégiben Norvégiában jártam, ahol azt hallottam, hogy az anyák visszamennek dolgozni, amikor csemetéjük eléri az egyéves kort – akár részmunkaidőbe is. Az ottani minisztériumi beszélgetőtársak azon csodálkoztak, hogy Magyarországon ez általában másként van: az első három évet a legtöbben otthon töltik a gyerekkel. Persze, vannak kivételek (például a tévés szereplők, akik nyilván félnek, hogy valaki betölti majd helyettük a képernyőt, ezért több médiás anyuka már a gyerek pár hónapos korától dolgozni kezd – igaz, nem napi nyolc, hanem esetleg csak heti hat órában), de nem ez a jellemző. Hogyan is lehetne ez általános – hiszen a norvégok is azzal kezdték néhány évtizeddel ezelőtt, hogy jelentősen megnövelték a bölcsődék számát. És az elsők között vezették be a részmunkaidőt is… De mi a helyzet nálunk? Mit szeretne az „átlaganya”? Visszavágyna-e dolgozni, ha találna olyan bölcsődét, ahová nyugodt szívvel beadhatja a gyerekét? És megérné-e – mind a gyerek, mind a család szempontjából – a szülés után egy évvel újra munkába állnia?
Mivel a lehető legtöbb véleményt szeretnénk meghallgatni (illetve a lapban idézni), kérünk Titeket, hogy ha van kedvetek, szóljatok hozzá a vitához.
Kíváncsian várjuk a kommentjeiteket.
a nyomtatott Nők Lapja nevében
Kertész Gábor
Engem anno 1,5 évesen adott be anyukám,mert kellett a pénz,nem volt jó, a bölcsisnénik tojtak ránk, volt pár prominens gyerek, azokat majmolták, fél négykor már lógtunk a kerítésen és vártuk a mamikat. Ezt anyu is látta,de nem volt más választása, ja és egyszer anya vélgetlenül elfejetette egy nappal később fizette be az ebédpénzt és akkor én egy napig nem kaptam kaját,mert " anyád nem fizette ki". 3 éves koromban volt ez. Hehehe. Anya engem nagyon szeretett és törődött velem, nem lettem lelkibeteg,de a bölcsi pluszt sem adott,másfél évesen adot be, 2 évesen még semmit nem beszéltem, aztán hazavitt egy hónapra és egy hónap alatt tőle-anyumtól tökéletesen megtanultam magyarul.A közeli bölcsi emberi erőforrását nézve én nem ájulok el, és most nem részletezem, hogy miért ,mert kimoderálnak rasszizmusért, vagy miért
A játékok még mindig a 40 éves vasjátékok alattuk beton, ha leesik a gyerek legalább verje szét afejét-alapon,gondolom.Óscka vaságyakban fekszenek a gyerekek.
A bölcsi-kényszermegoldás,nem ítélem el, azt ,aki igénybe veszi,d e nem is kell aránytalanul felmagasztalni, hisz hogyan is tudna 4-5 gondozónő 50-60 gyerekkel törődni?Még jószándékkal sem.Az is igaz, hogy nem is lehet elvárni,hogy hatalmas szakmai alázattal,meg empátiával dolgozzanak,amikor azon gondolkodnak, hogy 20-a után mi lesz a kaja, egyáltalán lesz-e?
Én talán jövő hónaptól dolgozom, nagymama fog rá vigyázni,ha nem lenne nagymamaakkor kitalálnék mást,dolgoznék itthon,vagy szittelnék itthon a gyerekeim mellett más gyerekeket is.
Az én gyerekem most januárban lesz egy éves és februártól megyek vissza dolgozni. A döntés előtt hónapokig gondolkoztam, hogy mi legyen. Hiányzik a munkám, a társaság és be kell vallani, nehéz napi szinten frissen tartani a tudást úyg, hogy már másfél éve nem dolgozom. (A terhesség alatt sem dolgozhattam sajnos.) És persze anyagi vonzatai is vannak a dolognak, bár a férjem azt mondta, hogy ő vállalna több munkát, de azt is megérti, ha úgy döntök, hogy visszamegyek dolgozni.
ÉS én még úgy is nehezen hoztam meg ezt a döntést, hogy a lányomat nem kell bölcsibe adni, hanem édesanyám fog rá vigyázni heti négy nap. Szeptembertől talán megy bölcsibe, de ezt még majd meglátjuk.
Azt viszont cafolnam. Ha a danoknal csak egy kereso lenne, akkor mar reg eladosodtak volna. A nagy tobbseg fizeti kemenyen 20-30 evig a haztorlesztest, az meg nem megy egy fizubol...Amugy meg az anyukak lassankent itt jobban keresnek , mint az apukak...vagy egyenloen.
Mi nem eltunk volna meg egy fizetesbol. Ferjem pedagogus.
Bocsi az off -ert:
Az apa szerepet azert irtam , mert sokan emlegettetek a haztartast. Azt hiszem itt a nagy kulonbseg a skandinav es a magyar csaladkep kozott. Itt az apukak ugyanugy csinaljak az otthoni melot
...igy tenyleg tobb ido jut a gyerekekre. Es ok is ugy nonek fel, hogy latjak, nem csak anyanak kell itthon megszakadnia.
Szia!
Daniabol irok. Itt is egy ev utan mennek vissza az anyukak dolgozni, persze kevesebb oraszamban. Es leginkabb azert mert hianyzik nekik a munkajuk
. Az en magyar lelkemnek ez tul nehez volt, igy meg egy felevet rahuzott a kislanyom. Pont masfel evesen kezdte a bolcsit. Es akkor mar erett is volt ra. 
Soha nem volt gond, imadja az ovoneniket(itt nincsenek gondozok a bolcsiben) es mar kedvenc kisbaratja is van. Nekunk bejott. Nem bantuk meg.
Amugy szerintem az apa szerepe is ugyanolyan fontos, igy azok a szerencses anyukak, ahol apa eltarthatta a csaladot, valoszinuleg eleg sokat maradtak egyedul. Apa nalunk is valalhatott volna plussz melot, hogy en meg kicsit babazzak itthon, de akkor meg o nem latta volna a lanyat
...ami ugyanolyan fontos a gyerekeknek...
En is egyetertek a minosegi egyuttlettel, de csak akkor ha ez nem 1-2 oras egyuttlet.
Lanyom 9 re megy , 3 kor megyunk erte . Nekunk ez tokeletes.
Es megegy dolog: en se csak anya vagyok(vagyis a lanyomnak igen
 
. Nagyon fontosan a barataim, csaladom...ha most oket is elhanyagolnam, mit csinaljak 50 evesen majd. Ide irogassak mindennap
?? Es a lanyomnak is latnia kell, hogy igy elunk mi a vilagon...
Bár Nona77-nek válaszoltál, azért hozzászólnék én is.
Én pont az ellenkezőjét gondolom: szerintem főállású anyának lenni nem önfeláldozás és egyáltalán nem jelent "lemondást a saját célokról, vágyakról, önmegvalósításról" (ahogy Te írtad)!
Személy szerint jobban szeretném, ha nem lenne ennyire emancipált a női társadalom, mert a férfiaktól sokkal nagyobb figyelmet és megbecsülést kapnánk.
Én itthon vagyok közel 5 éve és nem hiányzik a munkám. Szerencsére a férjem felfogása sem az, hogy amiért ő dolgozik, az az ő pénze. Közös.
(Mert sajnos anyukáink korosztályában gyakori volt az a felfogás, hogy ha a nő otthon van és nem keres pénzt, akkor nem ér semmit és nem szólhat bele semmibe.)
Én azokat sem ítélem el, akik visszamennek dolgozni, de a gyerek 3 éves kora előtt én nem gondolkozom ezen.
Én arról álmodozom, hogy a gyerek 3 éves kora után részmunkaidőben (4-5 óra) tudnék valahol dolgozni és olyan munkahelyem ( munkám ) lenne, ahová szívesen megyek!
Hollandiában pl van olyan lehetsőség, hogy minden kisgyerekes szülő választhatja azt ,hogy csak heti négy nap dolgozik, és akkor úgy osztják be, hogy a baba csak h-k-sz van bölcsiben,csüt a mama, péntek a papa van vele otthon. Szóval,nem csak azt kell mondani, hogy "nyugaton bezzeg a nők",hanem a magyar viszonyok között kell gondolkodni.
Amellett,hagyjuk ezt a nyugat-majmolást,mert a nyugati társadalmban még most is egykeresősre van beállva a modell, és ha minden szakad,akkor megélnek apu fizujából,Magyarországon meg egy fizuból megélni képtelenség.
Bizonyos emberszámnál többet alkalmazó cégeket is lehetne kötelezni vállalati bölcsi létrehozására
Szia,
véleményem szerint Magyarországot nem lehet Norvégiával összehasonlítani. Sajnos.
Amint írtad is, Norvégiában azzal kezdték, hogy bölcsödéket nyitottak, és bevezették a részmunkaidőt. Ezzel szemben itthon bezárták a bölcsiket sorra, és lecsökkentették a családtámogatásokat. 
A mai Magyarországon egy átlagcsalád nemcsak a rezsit fizeti ki, hanem egy magas lakáshitellel (vagy albérlettel) is megfejeli a kiadásait. Sajnos az apák többsége nem keres annyit, hogy eltartson egymaga egy 4-5 fős családot, habár 1 gyerekkel talán-talán még megoldható egy szorultabb helyzet is. EZ az alapvető probléma.
A másik az, hogy hiába is lenne kedve anyukának visszamennie dolgozni, amikor a gyermek betöltötte az 1 éves korát, ha vissza se veszik a munkahelyére! Sokan vállalnának részmunkaidőt, ahogy ezt előttem már többen leírták, de ennek Magyarországon semmi kultúrája sincs, az otthoni munkától meg teljesen elzárkóznak a munkaadók, pedig a munkát nem a jelenléten, hanem a mennyiségen és a minőségen kellene mérni. A részmunkaidővel pedig az a baj, hogy annyira keveset fizetnének érte, hogy a GYES+4 órás munkabér sokszor a GYED összegével egyenlő. Így aztán kinek éri meg, hogy bajlódjon a bölcsivel, a táppénzes gondokkal, az utazással és a munkahelyi problémákkal is?
A 3. gond a bölcsödék túlterheltsége, bizonyos településeken, bp-i kerületekben években kell mérni a várakozási időt. A gondozónők munkáját sok helyen minősíteni sem lehet, a hozzáállásuk a 70.000 Ft-os munkabérükkel van arányban.
Vajon ezek a dolgok vajon Norvégiában is így működnek???
Nekem van egy nagylányom egy másfél éves kisfiam. Azért mennék vissza dolgozni, mert a család rászorul az én keresetemre is. A munkahelyemen lazán közölték, hogy talán keressek új munkahelyet, mert itt már megváltoztak a viszonyok, és egyébként is, mit várok el tőlük 1,5 év után?? (Megjegyzem, megegyeztem velük előre, hogy eddig fogok otthonmaradni.) A korábbi munkámat amúgy itthonról is simán tudtam volna csinálni, de erről már a terhességem alatt sem akartak már hallani. Ugyanakkor elvárták, hogy napi 2 óra utazás mellett benn legyek az irodában 10-12 órákat és még jó képet is vágjak a dologhoz. Most éppen munkát keresek, és a munkáltatóknak kb fele igenis rákérdez a családdal kapcsolatos tervekre, és arra is, hogy ki lesz a gyerekkel táppénzen? Nagyon reménykedem, hogy hamarosan sikerül elhelyezkednem a közelben, és a munkaidő sem lesz több heti max. 45 óránál....
Én amúgy nem törnék pálcát afelett, aki korán beadja a gyermekét bölcsibe, mert a mai 40 valahány évesek mind 3 hónaposan mentek bölcsödébe, és nem mondanám egy retardált korosztálynak.
Nyilván nem ez a legjobb megoldás, de ha egy anya arra vágyik, hogy hasznos tevékenységgel felnőtt társaságban is legyen, és ettől otthon boldogabb, kiegyensúlyozottabb lesz, a családi élete pedig tartalmasabb, azon a gyerek is csak nyerni fog. Különsképp ha sikerül egy jó bölcsödét is kifogni. 
Mi a döntés előtt állunk, hogy belefogjunk-e, mikor, (én azt mondom MOST, a párom még várna) a feltételek adottak, és nem leszünk fiatalabbak (32, 36) Őrülten stresszes munkahelyem van, tehát ha meg akarom tartani a babát, muszáj lesz otthon maradnom már a terhesség korai szakaszában. És mivel nem vagyunk fiatalok, ha összejön, gyors egymás után vállalnánk kettőt. Tehát akár másfél év különbséggel. Tehát az első gyerek jól jár, mert minimum 2.5 évet otthon leszek (abszolút nem értek egyet az 1 évnél kevesebb otthon, gyerekkel töltött időnél) A második gyereket a Sorsra bízom. Az én munkakörömben nyolc ugyanolyan pozíciójú ember van, tehát effektíve bármikor előfordulhat, hogy 3, 3.5 vagy 4 év után azért hív fel a főnököm, mert megüresedett egy állás. Plusz egy munkahelyen vagyunk a párommal, én irodai időben (8-5), ő műszakban dolgozik (6-2, 2-10) Az egyik héten tehát el tudja hozni a gyerek(ek)et majd korábban. A másik héten kérhetek egy kis rugalmasságot a főnökömtől (ehhez túlórát kell majd felajánlanom az 'egyik' heteken), vagy bébiszitter viszi haza a gyereket, és addig ottmarad velük, míg haza nem érek. Jól keresünk mind a ketten, de ezt a szakmát (főleg ennél a cégnél) csak úgy lehet csinálni, hogy nagyon, vagy sehogy. És ez nem karrier kérdése. Egyszerűen én ehhez értek, de ehhez nagyon. És nehogy már ezért ne szüljek... Imádom a gyerekeket. Szóval marad a fenti megoldás. Remélem a főnököm rugalmas lesz. Persze bekínálom majd a 6 órás lehetőséget is, 75% fizetésért, de nem hiszem, h elfogadják.
Én is ezt tenném szívem szerint, a családnak élni. Pedig szeretek menni, látni tapasztalni, sőt, a gyerekekkel is mentem (amikor kisebbek voltak), de nem minden nap, inkább hetente 1-szer, 2-szer.
De hiába vagyok óvónő, akik állítólag kevesebbet dolgoznak, mégsem vagyok többet a gyerekeimmel mint a barátnőd (vagy ismerősöd), csak ha az utazást is beszámítjuk. Nekem mindig fájdalmas, hogy a saját gyerkőceim más óvónővel vannak, akiket szeretnek, és én is szeretek, dehát mégis más gyerekekkel vagyok a nap túlnyomó részében. Azért jó, hogy a szülők megbíznak bennünk, hiszen ránkbízzák a gyereküket.
Úgy terveztem, hogy három éves koráig otthon leszek a gyerekemmel, aztán két éves és négy hónapos korában szólt a főnököm, hogy vagy most visszamegyek (egy másik kolléganőm ment szülni), vagy nem tudja garantálni, hogy egy év múlva vissza tud venni, mert akkor felvesz valakit és nem lesz hely... A pénz miatt sem volt mindegy, jól jött, hogy ismét fizetést kapok, meg a babának is jót tett a bölcsi, ennyi idős korban igényelte a gyerektársaságot és nagyon sokat önállósodott. De egy egyéves baba esetében az anyuka nagyon sok fontos dologról lemarad, olyan pillanatokról, amiket máskor, más életkorban nem tudnak átélni. Ebben az életkorban hétről hétre történnek a változások, az okosodás, fejlődés. Így ha nem muszáj, nem mennék vissza két éves kora előtt.
Egyetértek avval is, hogy a részmunkaidőben a fizetés elképesztően kevés, és a munkábamenés-négy/hat óra munka-hazamenés is majdnem ugyanannyi időt elvesz, mintha nyolc órába járna valaki. Az a mínusz kettő-négy óra nem jelent annyival többet, hogy a teljesnél annyival kevesebb bért kapjon.
Szerintem az óvodák alkalmazkodnak a szülők munkaidejéhez, legalábbis nálunk van már fél 7-kor gyermek és nem dadusnénivel, és van olykor este háromnegyed 6-kor is gyermek , és itt is pedagógussal töltik az idejüket.
De én, aki pedagógus vagyok, a gyerekeimet fél 6 előtt keltem, hogy beérjek a munkahelyemre.
Kertész Gábor: Élveztem az itthonlétet gyerekeimmel. Ha nem jött volna egy hirtelen álláslehetőség, akkor a kisebbik nem ment volna majdnem 2,5 évesen bölcsibe.
Az mellett teszem le a voksomat, hogy az édesanya maradjon otthon a gyerekével, de csak akkor ha a feltételek adottak. Ha nem azon görcsöl, hogy miből fog megélni, vagy arra keres indokot, hogyan magyarázza meg magának, hogy ő "kevés" a gyerekének. Játszani, hasznosan eltölteni az időt a gyerekünkkel, ezt mind-mind jól kell csinálni, élveznünk kell minden percét.
Szerettem a kisfiam bölcsis gondozónénijét. Mindig énekelt, mindig játszott, szerintem csodákat képesek tenni a gyerekekkel.
A mai világban többször elhangzik az a mondat, hogy nem kötelező szülni gyereket, már nem ciki. Jól gondolja meg a nő. Szerintem a karriert nem kell elválasztani az anyaságtól. Az az ügyes, aki jól csinálja, jól össze tudja hangolni. Ha abból indulunk ki, hogy minden szülő az őszerinte legjobbat szeretné a gyerekének, és ebben a gyerek (elsősorban), a család nem sérül, akkor jól működik a dolog. Ha a karrier arra kell, hogy legyen elég pénzünk, hogy a gyerekemet lepasszoljam ovira, szakkörre, különórára, és aztán a felelősségeket áthárítsam másra, akkor nem működik jól. Sok-sok példát lehet felmutatni.
Én és a Férjem annyit vállalunk, amennyit tudunk, amennyit mi elbírunk. Nagyszülők a közelben, de nem terheljük őket, csak néha kérünk segítséget, mert a gyerekek a mieink, mi szerettük volna őket, és szerencsére jól érezzük magunkat. Igaz nincs nagyon semmi különóra, de van sok játszás, mert kialakult abban az időszakban, amikor ők még ovi-előtti korszakukban voltak.
Erre a kérdésre nincs általános recept, csak egyéni megoldások születnek, kinek mi...
A saját példám: kislányom 2 éves korában mentem vissza dolgozni, mert a GYES és a férjem fizetése kevés volt a havi megélhetéshez. Áprilistól szeptemberig a szüleimnél volt Lilla (januárban volt 2 éves), addig én 6 órában dolgoztam. Nem volt könnyű lelkileg az egyik oldalon, mentem egy párszor sírva dolgozni, a másik oldalon viszont az újdonság erejével hatott 2 és fél év után a munkám. Szeptember óta bölcsis, azóta teljes munkaidőben dolgozom.
Megvallom őszintén, amíg itthon voltam a kislányommal, eszembe se jutott a munkahelyem...
a bemem jelszava mucur, közkinccsé teszem, ha valaki kíváncsi rá
A család összes tagja számára nyilván ez lenne az ideális, kivéve az anyukát. Hiszen ez nagy önfeláldozást kíván - gyakorlatilag teljes lemondást a saját célokról, vágyakról, önmegvalósításról. Persze évszázadok óta tömik az ember fejét, hogy a nőnek ez a dolga, a nő valósítsa meg önmagát otthon, és csakis otthon, és különben is ez a természete, de szerintem ez nem igaz...
Van, aki tényleg abban látja az önmegvalósítást, hogy a családjának él, ahogy te is. Ez szép dolog. Van, akinek szüksége van másfajta önmegvalósításra is, és felettük még ma is fejcsóválva, összehúzott szemöldökkel áll a társadalom.
Én is a részmunkaidőben látom a megoldást (Magyarország e téren is több évtizednyi lemaradással küzd...), de hozzávenném még az apaszerep módosulását. Nem kizárólag úgy lehet berendezni egy családot, hogy apuka gürcöl napi 12-14 órát, és (értelemszerűen) semmi dolga a gyerekkel. Apuka is köthet kompromisszumot a munkájávak kapcsolatban, nem csak anyuka.
Másfél éves a kisfiam, épp ez az a kor, amikor már igényli a többi gyerek társaságát is, de rám is nagy szüksége van. Mi nagyon össze vagyunk nőve és el sem tudom -még- képzelni, hogy beadjam egész napra bölcsibe, egyedül Édesanyámék vigyáznak rá olykor több napig is, hogy én is kikapcsolódhassak a férjemmel. Én úgy gondolom, hogy jó ez a rendszer, hogy az anyuka eldöntheti, hogy mikor megy vissza dolgozni és aki szeretné minden percét kiélvezni az első három évnek, akkor ő ezt megteheti. Én is élni fogok a 3 év "szabadsággal?", mert nincs ettől szebb dolog a világon és nincs fontosabb sem. Eddig nem tudtam, de erre vágytam egész életemben, ezért szeretném maximálisan megélni. Aztán persze jöhet a kistesó, akivel megint 3 év jár, és azok közé tartozom, akik egyáltalán nem vágynak vissza a taposómalomba. Persze ha olyan munkám lenne, amit imádok, akkor másként gondolnám
Mivel még szeretnénk egy harmadikat is, ez még a távoli jövő.
Látom, hogy egyidősek vagyunk és a csillagjegyünk is ugyanaz! Lehet, hogy ezért ez a nagy egybeesés?
Az én barátnőm is visszament dolgozni, mikor a kislánya 2 éves volt, bölcsibe iratta. Akkor nagyon el is csodálkoztam, hiszen bennem fel sem merült, hogy a gyerekek 3 éves kora előtt vissza menjek dolgozni.
Nekem egy 3,5 éves fiacskám van, aki már egy évesen jobban szeretett mással játszani, mint velem... közben pedig elváltunk az apával is... így az elhanyagoltság és az egyébként nyüzsgő életmódban életképes lelkem bedepizett... azaz gyesbeteg lettem... erről orvosi igazolásom is van... nem is éreztem magam depressziósnak, sokat nevettem, de sokat fájt a szívem, a pulzusom az egekben volt, miközben a vérnyomásom a béka segge alatt... képzelhetitek...
szóval mikor 13 hónapos lett, heti kétszer félnapra bement bölcsibe, én meg tanultam egy új szakmát... jól tettem, mert a munkahelyem nem vett vissza, bár nem is jártam volna be Vácról Pestre és dolgozni 9-18 között...
Munkanélkülire mentem, majd találtam egy munkahelyet... úgy mentem oda, hogy nekem bölcsi van, négyre végeznem kell, így fél 8ra járok. Szerencsére párom kétműszakos, így csak minden második héten van négy utánig (de nem mindig ő az utolsó
Egyébként nem kérdezhetik meg, hogy mikor akarsz gyereket (törvénytelen) és nem rúghatnak ki terhesség alatt, kivéve ha próbaidős vagy (ismét törvénytelen)...
6 hónapig voltam munkanélküli, közben beszoktattam bölcsibe, de félnapokat járt csak... március óta van teljesnapokat. A pesti bölcsiben beteges volt, de ott tanultam. Itt Vácon nem beteges, szeret itt lenni, a gondozónénik sem néznek már csúnyán (egyszer tették, akkor közöltem velük a véleményem)... szívesen vállaltam volna részmunkaidőt, de nem kaptam ilyen állást (pályáztam többre is)...
Ez van...