Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem akart elvenni a ferjem
Létrehozva: 2019. szeptember 1. 17:13
Sziasztok!
Nem szokasom forumozni, most megis szuksegem van masok velemenyere, es nincs igazan kivel megbeszelnem a dolgot. 3 eve vagyok egyutt a parommal, ebbol 2 evet egyutt is eltunk, kozos lakasban. 1 honapja volt az eskuvonk. Boldogan keszulodtem, ugy ereztem, szerencses no vagyok. Az eskuvo elotti esten kozolte, hogy o nem biztos abban, hogy ez jo dontes, nem tudja, en vagyok-e a nagy O. Reggelre megbanta a kimondott szavakat, esedezett, hogy tartsuk meg az eskuvot. Kis eskuvo volt, gyakorlatilag csak a szulok es a tanuk voltak jelen. Szuloi nyomasra, es mert nem volt idom rendesen atgondolni a dolgokat, elmentem, es kimondtam az igent. Semmit nem aludtam elotte ejszaka, az arcom fel volt duzzadva a zokogastol. A kepeket azota sem volt erom megnezni, az egesz olyan, mint egy rossz alom. Egy honapja minden delutant es estet sirassal toltok, ugy erzem, ertektelen vagyok, es nem kellettem elegge. Szeretnek valni, a ferjem nem erti a helyzetet, szerinte nem tortent olyan nagy dolog, es az eskuvo csak egy nap. Szeretne, ha boldog hazas eletunk lenne. Ugy erzem, nem ismertem ezt az embert, most fogalmam sincs, ki o. Mi a helyes? Valjak el? Vagy adjak meg idot magunknak? En dramatizalom tul a dolgot?
Mindenki velemenyet elore is koszonom.
Nora, 32
Maybe he just waiting for the right time to get married.
battlefield companion
Pontosan! Rájött a pasira a hasmars, nem kell komolyan venni! A pasik még jobban tudnak hisztizni néha, mint a nők. Mondjuk TI már rájöhetett volna erre olyan hosszú együttélés után... A következő ilyet jó eséllyel majd az első gyerek születése körül produkálja, mert akkor jön rá, hogy uramistenmekkorafelelősségszakadtanyakamba! Pedig igazából akkor is ugyanúgy kel fel és nyugszik le a nap, mint máskor.
Ha egyébként jól megvagytok, akkor ugyan mit számít, hogy aházasságkötés előtti este picit megingott. Másokkal is előfordul. Különösen pasikkal, de néha nőkkel is, mert fontos mérföldkő és minden fontos mérföldkőnél meginoghat az ember, vagy vívódik, hogy biztos jól döntöttem-e stb... A lényeg az, hogy együttvagytok és jól megvagytok együtt. ha más problémátok nincs akkor emiatt butaság lenne válni.
"...Szuloi nyomasra, es mert nem volt idom rendesen atgondolni a dolgokat, elmentem, es kimondtam az igent......"
Ilyen hazassagok keleten dogivel vannak es szazalekos aranyban nagy valoszinuseggel egyutt oregszenek .
Turelem a hosszu elet titka
Milyen kuturaban elsz ?
Hany eves vagy hogy szuloi nyomasra kellett hazassagot kotnod ?
Indiaban meg az osszeadott felek sem ismerik egymast az eskuvo elott .
Meg ebbol is kisulhet valami jo csak ido kerdese.
Ha három éve együtt élsz a pároddal, nem szabad egy ilyen megingás miatt ennyire bizonytalan állapotába kerülnöd. Milyen volt az együttélés addig, amíg az esküvő szóba került? Ha jó, vagy legalább megfelelő, ez a továbbiakban is így lesz. Abban igaza van a férjednek, hogy "az esküvő is csak egy nap" de abban nincs, hogy egy ilyen sorsdöntő és érzelmileg fontos napnak "csak" ennyi jelentősége lenne egy nő életében. Én időt adnék magamnak - és a férjemnek - és elvárnám, hogy egy idő után egy "fergeteges" de legalábbis igen dekoratív kiállítású "pótesküvővel" igyekezzen a megingást elfelejtetni.
Természetesen "a puding próbája az evés" alapján az idő hamar eldönti, hogy mennyire sikerül az együttélés.