Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeret, de mégsem..
Torolt_felhasznalo_350214
Létrehozva: 2006. július 4. 18:09
Sziasztok!
Többen, többféleképpen látjuk a dolgokat. Segítség és vélemény kellene.
A történet a következő:
Párom csaknem 6 év után egyszer csak sírva-zokogva közölte, hogy szeret, de egy ideje már nem érzi azt a szerelmet, mint korábban. Nem akar szakítani (még), azt mondja megérdemlünk még egy esélyt ennyi együtt töltött idő után, hátha sikerül rendbe hozni a kapcsolatot.
Teljes szabadságot adtam neki, nem láncsoltam le, s hosszú évek óta teljesen megbízom benne. Talán ezért is ért nagyon váratlanul a dolog, már terveztük a közös jövőt is...
Hagyjam menni? Tartsunk szünetet? Próbáljnuk meg együtt tenni valamit? De mit? Hogyan?
Szerintetek?
No, egy gyors helyzetjelentés.
Ma vidéken voltam (meló
és összefagytam. Viszont Szegeden ettem a "csoda hamburgeresnél" délután
Szerintetek, h lehet kezelni azt a helyzetet, amikor a párunk valami szerintünk oltári nagy hülyeségért lelkesedik? Állati lelkesen jött tegnap haza, én meg közben azt éreztem (érzem), h hogyan lehet ennyire naív. Ő azt várta volna, h én is örüljek a "nagy lehetőségnek", miközben szerintem, ha nem is totál átverés, de nem is az az igazság, amit Ő hisz, és amit el akarnak hitetni emberekkel.
Arról már nem is beszélve, h nekem semmi kedvem az egészhez.
Egy szerintem hálózatépítő kereskedelmi célú szervezetről van szó amúgy, akiknek nem vitatom, biztos jók a termékei, de az üzleti rendszerük számomra visszataszító és egy rossz szektára hasonlítóak a módszereik 
Eleve az, ahogy megkeresték gáz 
Egy ismerőse, akivel rég nem is találkozott, felhívta, h vállalkozásba kezdett, és ennek kapcsán megismerkedett egy céggel, ahol épp olyan szakterületre keresnek embert, amiben párom jelenleg is dolgozik, vezető pozícióba. Szóval egész hétvégén ez volt a felállás, erről volt szó, tegnap délután egy állítólagos állásinterjúra indult el, aztán igazából ez egy 3 órás előadás volt, mint kiderült, ahol üzletkötőnek csábítják az embereket /ja, mondanom sem kell, párom mégcsak nem is kereskedelmi vonalon dolgozik, nem abból van két diplomája/ Fúúú, én eleve erre az ismerősre tök kiakadtam....
Velem nemigen csinálná meg ezt egy ismerősöm se, de legalábbis addig élne. Párom meg mit mond az egészre, jajj, biztos Ő értette félre, és amúgy is, mégha szándékos is volt az átverés, tulajdonképp hálás lehet, h ekkora lehetőséggel megismerkedhetett 
Áááááááááá
Persze Ő meg azért csalódott, mert azt hitte, h én is örülni fogok, és ez lesz kettőnk közös nagy vállalkozása 
Öööö, hát én nem tudom miről/kiről van szó, de vigyázunk magunkra.
Te is vigyázz!
Az egyik tojó a másik hím? Amelyik tojást rakott az tojó?
Nem biztos, hogy kellett hozzá hím, a papagájok is raknak terméketlen tojásokat
Képzeljétek, van ugye a két különböző fajtájú papagájom, akik egymás mellett, de külön kalitkában laknak. Hát ma reggel az egyik alatt egy tojást találtam, azt hittem odacsinálok
Sziasztok! Csók mindenkinek! van két percem és benéztem, de látom pangás van!
Chilli! Örülök!
Én eddig bírtam, az átkos iwiw és a munkahelyi gondok bajok megtették a hatásukat, írtam... jobb lenne ha nem válaszolna és akkor talán örökre meggyűlölném.
Vigyázzatok magatokra!
Nálad mi újság?
Na most megyek Jerry Springert nézni
Tényleg ez a legeslegjobb!
Jáj, ezt a repertoárt én is végigtallóztam már: ajtócsapkodás majdnemüvegkitöréssel, elrohanás szakadó esőbe, stbstb. De ez mind csak tehetetlenségből volt, a helyzetet nem tudnam megoldani sehogy, ez lett belőle. Nem segített, de a tehetetlenség hajtott valami egyéb cselekvésre, hát körbefutkostam pár környékbeli utcát!
Hahó, többiek, hol vagytok, mindenkit elnyelt a csúnya hétfő??
És Beszti már végleg elfelejtett bennünket?
Régebben én is hajlamos voltam a drámaszakkörre (azért írom így, mert Jeginek annyira tetszett
Viszont az most olyan jó, hogy tényleg hagy nekem több teret meg időt, amikor csakis magamnak lehetek...
Egyébként Bajbi nagyon jókat írt! Hogy akinek kevesebb az önbizalma, az jobban fél, hogy elveszíti a másikat, és amikor valami olyan momentum van, amitől esetleg megijed, akkor már beötlik ez a verzió. És akkor az tűnik az egyetlen lehetséges megoldásnak (úgymond gyengébbként), hogy "visszaütsz".
De remélem, együtt megoldjátok a nehézségeket!
A kellemes szombat estéhez pedig gratulálok, nagyon Lazaaaaa!
Drága Chi,
Igazából mivel késve csatlakozok be, megint marad nekem az egyetértés azzal a sok okos dologgal, amit a többiek elmondtak... és közben az jár az eszemben, amit Jegi mondott neked tegnap. Hogy nehéz lehet elfogadni egy határozatlanabb, kevesebb önbizalommal rendelkező embernek, hogy egy olyan talpraesett, határozott, és szeretni tudó barátnője van, mint Te. Hogy félre is értheti azt, ha azt mondod, hogy egyedül akarsz lenni - mert azt is láthatja belőle, hogy nem vele akarsz lenni. (Ezt talán azért tudom így gondolni, mert miindig én voltam a "gyengébb" a kapcsolatokban, akinek kevesebb volt az önbizalma, és aki emiatt talán jobban félt, hogy elveszíti a másikat). Az, hogy most azt érzed, hogy kihűlt a fejed és a szíved, természetes. És azt hiszem, az a legjobb, amit tehetsz, amit teszel: hogy vársz.
Valahol azt is értem, amit mondasz, hogy hogyan viselkedik Párod vitás helyzetekben... sajnos én is csináltam ilyeneket. Van olyan, hogy annyira fáj valami, hogy az tűnik az egyetlen megoldásnak, hogy "visszaütsz"... és te is fájdalmat okozol. Amit aztán megbánsz. Nagyon. Remélem, Ő még időben belátja, hogy nem az elmenekülés a megoldás.
(((CHI)))
Fejlemény van!
Szerencsére nagyon sok jó tanácsot és véleményt kaptam, tőletek is, és a környezetemtől is (már akit beavattam). Ennek örülök. Jó több szemszögből nézni egy ilyen szubjektív dolgot, és azt is jó hallani, én miben tudok segíteni a dolog menetén.
Nos, párom végül felhívott, és beszélgetést kezdeményezett. Ez előbb meglehetősen rossz irányba haladt, aztán sikerült alábbvennünk a hangerő és az észosztás szintjét is, így sok dolgot meg tudtunk beszélni, és megkérdezte, hazajöhet-e éjszakára (mert nem otthon beszélgettünk). Mindezek után viszont még mindig kis hiányérzetem maradt, mintha egy helyben toporognék.
Ezt ma sikerült páromnak feloldania, valami nála történelminek számító eseménnyel: bocsánatot kért, és belátta, hogy jó sok hülyeséget sikerült két napba sűrítenie! Illetve azt is elmondta, hogy sok dolog tisztázódott benne, de időbe kerül, míg mindent felfog, amit az általa felvetett problémákra mondtam/mondok.
De addig is, míg idáig eljutottunk, eltöltöttem egy kellemes szombat estét egy barátnőmmel
Egyetértek Csimpivel. Először is ha lehet, beszéljetek meg mindent. De amíg az ember nem nyugszik meg egy kicsit, addig csak a rosszat látja, és azt is kiélezetten, ez pedig torzító tükörként viselkedik. Az a baj, hogy mi már minden negatívabb tényezőre "ugrunk", és a veszélyt látjuk benne, miszerint "ha már most ilyen, mi lesz a későbbiekben?" "Milyen ember az, aki ilyet mond, vagy ífy viselkedik?" És szerintem ez a sok csalódás miatt van. Úgy gondoljuk, most már jobban oda kell figyelnünk. Hogy sokat csalódtunk már, és nem szabad újra hibába esnünk. Hogy ezúttal már jól kell választanunk, és nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy milyen ember mellett teszünk voksot. Így is van, figyelni kell, de sajnos ebben a nagy éberségben könnyen át lehet esni a ló túloldalára. Őszintén szólva, én sem tudom, hogy kell ezt a lovat megülni... Gondoljunk csak az első szerelem ártatlan optimizmusára, amikor még eszünkbe sem jut, hogy bármi rossz megtörténhet. Na, mi már a másik végletnél tartunk szerintem, úgy figyelünk minden negatív jelre, mint a vadász, aki még éjszaka is infratávcsővel pásztázza a vidéket. És ebben a nagy figyelemben a szelet rögtön a tornádó előjelének gondoljuk.
Nem azért okoskodom, mert tudom, hogy lehetne másképp, sajnos...
Így kivülről szemlélve a dolgokat, ez még nem olyan probléma, amire azt mondanám, hogy vészes, és hogy jobb is, ha nem erőltetitek. Mindkettőtöket meg lehet érteni. Párodat is, mert nagyon nehéz jól felfogni egy ilyen mondatot, úgy, hogy ne értsük félre, ne érezzük valamilyen ellenünk irányuló bántásnak is részben. De ne felejtsük el, hogy ez az elrohanás lehet fájdalomkifejezés is, és figyelemfelhívás, hogy még jobban tudatosítsa, hogy ez neki mennyire fájt. Én is csináltam már ilyet, és félig elköltözést is... aztán másnapra már rendben voltam
Igen, ha direkt bántani akar, az nem jó, de szerintem párod még nem olyan dolgokkal bántott, amire azt lehet mondani, hogy el kell gondolkodnod rajta. Persze ezt most a teljes szituáció ismerete nélkül mondom, mert elég nehéz megítélni így a dolgokat.
Az is biztos viszont, amit Csimpi ír, hogy minden kapcsolatban vannak mélypontok, és nehézségek, amikkel meg kell küzdeni, különbségek a két fél között, amik konfliktusokat szülnek. Remélem, sikerül összehoznotok egy nagyobb beszélgetést, ahol tisztázni tudjátok a dolgokat!
Én úgy mondanám inkább, hogy nem az a szakításra okot adó, ami történt, hanem ha ez szakítóok, az a gáz. (na ezt most jól megfogalmaztam)
Azt is nagyon megértem, amit írsz, hogy kihűlt a szíved, a fejed... én is nemegyszer éreztem már ezt. Olyan, mintha már megkeményedtem volna, és nem mernék olyan mélyre lemenni az érzések terén, mint korábban, hanem csak annyira, ahonnan még könnyen vissza lehet menekülni. De hidd el, nem biztos, hogy ez végérvényes, többször is bele lehet szeretni ugyanabba az emberbe!
Egyértelmű, ha elő is kerül, nem tehet úgy, mintha mise történt volna.
Én is elbúcsúzom, nemsokára mennem kell. Remélem nemsokára jelentkezik és meg tudjátok beszélni
Köszönöm a hozzászólásokat, örülök, hogy ilyen józan és okos dolgokat írtatok!
Tudod azt nem szeretném, hogy egyszercsak beállítson ide, mint aki jól végezte dolgát. Igazából nem várom. Akkor már inkább hívjon föl, meghallgatom, ha értelmeset mond, de hid el, komolyan mondom, látni most nem akarom.
Én ebben csak annak az alátámasztását látom amit én is írtam, hogy hosszú éveken keresztül ez a módszer bevált neki, nem fogja egykönnyen ledobni ezt a viselkedésformát. De ha látja, hogy nálad nem válik be, akkor előbb-utóbb leszokik róla.
Chili, vedd számba, hogy mik azok a dolgok amik miatt szeretnél néha egyedül lenni, és tedd azt. Mert ha jól értettem ő most nincs otthon, viszont úgyis visszajön, szóval addig használd ki az időt!
Pedig megígérte, hogy ilyet soha nem tesz (ez bánt talán a legjobban, hisz hogy adhatnék ezek után a szavára?).
Chili, azért ezt ne fogdd föl ilyen tragikusan szerintem. Gondolom azért ígérte meg, mert tudta, hogy neked fontos, hogy ne tegyen ilyet, és talán abban a pillanatban komolyan is gondolta, hogy ő nem fog veled ilyet tenni. Ebből még nem következik az, hogy nem lehet adni a szavára.
Ha valakinek hosszú éveken át (vagy egész életében) ez volt a problémamegoldási módszere, annak eltart egy darabig hogy változtasson ezen. És ilyenkor nem célravezető egyetlen ígéret után azt várni, hogy ne tegyen többé ilyet. Idő kell ahhoz, hogy "megtanulja" másképp reagálni a problémákat, többször el kell ismételni, hogy miért nem vezet sehová a besértődés. Végső esetben pedig eljátszani vele ugyanazt a műsort amit ő szokott, hátha akkor megérti, hogy miért nem jó az és miért szeretnéd ha változtatna rajta. Mindezzel persze csak olyan embereknél érhetünk el eredményt aki szeret bennünket.