Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeret, de mégsem..
Sziasztok!
Többen, többféleképpen látjuk a dolgokat. Segítség és vélemény kellene.
A történet a következő:
Párom csaknem 6 év után egyszer csak sírva-zokogva közölte, hogy szeret, de egy ideje már nem érzi azt a szerelmet, mint korábban. Nem akar szakítani (még), azt mondja megérdemlünk még egy esélyt ennyi együtt töltött idő után, hátha sikerül rendbe hozni a kapcsolatot.
Teljes szabadságot adtam neki, nem láncsoltam le, s hosszú évek óta teljesen megbízom benne. Talán ezért is ért nagyon váratlanul a dolog, már terveztük a közös jövőt is...
Hagyjam menni? Tartsunk szünetet? Próbáljnuk meg együtt tenni valamit? De mit? Hogyan?
Szerintetek?
Nem tudtok egy kis időre valamilyen módon külön lenni? Talán jót tenne pár nap különlét, és jól hiányoznátok egymásnak! Mert jelen helyzetben már csak generalizálják magukat a viták, nem?
Akkor nem csak én vagyok, aki a klotyóban szokott bőgni?? Viccet félretéve, komoly dolog történt, hogy sírtál, vagy csak besokkalltál már a kisebb viták miatt?
Bajbi nagyon jól csinálja, hogy szabadságolja magát pár napra!
Hú, de jó ezt olvasni, hogy nem csak nekem van ilyen dilim, hogy bizonyos lakások egyszerűen JÓK. Nem lehet annyira megmagyarázni, csak az egyikben van OTTHON-érzetem, a másikban meg akármi is történik, nincs.
Szülés jóslás, ez tetszik! Szerintem keresnél vele annyi pénzt, hogy berendezd a kis lakot!
Jegi, exex mégis KIRE féltékeny?
És ha van egy hely, ahol jól érzed magad, feltöltődsz, az meglátszik majd rajtad, és akkor már nem a lakás vonzza majd a méhecskéket, hanem te magad!
A legfurcsább, hogy ebben a lakásban azóta ilyen jó, mióta először beléptem. Furcsa, hogy vannak helyek, ahol az első perctől érzed, hogy itt jó lesz, ez a Te otthonod, és vannak olyanok, ahol hiába élsz évekig, nem tudod otthonodnak tekinteni. Szerintem emiatt van, hogy ez az első lakás, amit igaziból az én otthonomnak érzek. Ezt mondtam Jeginek is: az előző kettő inkább a Volturam otthona volt. Sohasem volt ilyen "fészekrakós" érzésem. És nagyon jó itt lenni is. Amikor rossz a kedvem, itt kb egy óra alatt jól érzem magam. És most sem tudom rávenni magam, hogy hazamenjek Anyuékhoz. Olyan jó itt lenni, a csend, a nyugalom, a... nem tudom. Itthon vagyok, hazaértem. Már csak egyvalaki hiányzik, akivel megosztanám ezt a nagy-nagy jót, ami bennem van. De azt hiszem, ez a lakás vonza a boldogságot, úgyhogy...
Csudaszép volt a mai nap, az tény. Én teljesen éreztem a tavaszt a levegőben. És erőt vettem az elindulási nehézségeken, és másfél órát edzettem, keményen. És most már van bérletem is a terembe. És rájöttem, hogy háát, nem is rossz pasik járnak oda. Megvan a motiváció. De komoly...
Ja, és állítólag ma van a depresszió világnapja. És mivel ez csak ma van, holnapra elmúlik. (Bocs, azt hiszem, túlpörögtem edzés utánra.) Itthon ülök, az üres kis lakásomban, én és egy kancsó gyümitea, a laptop, meg a lámpa és a hat szék... és közben csendben, belül nagyon jó.
Chi, vannak ilyen feszültebb időszakok. De elmúlnak, és mivel Ti erősek vagytok, utána minden sokkal, de sokkal szebb és jobb lesz. Ez biztos. A harmadik állásajánlat milyen? Az is utazós?
Apropó feszültség, azt hiszem, Volturam már teljesen, igazából Apa. Nem tudom biztosan, csak van egy megérzésem. Jan 17.-én kezdődött, akkor egyszer csak jött egy érzés, hogy megszületett a babájuk... vicces. Előtte már megéreztem valakinek a babáját, lehet, hogy ilyen "szülésjóslás" lesz az új szakmám. Ebből kellene pénzt csinálni... és meggazdagodni. Már ha csempézésből nem fogok.
Nagyon helyes, pihizzél, kondizzál és egyéb jó dolgok! csempézést én is ki akarom tanulni, mert ki tudja... lehet, hog yjó lesz még valamire. Én mennék, mennék holnap mozizni, de sajna, mint azt a mellékelt ábra mutatja 7-nél nem nagyon tudok hamarabb elszabadulni.... .... de ha esetleg mégis, akkor csörgök, hogy merre vagytok!
Nekem nincs rossz hangulatom, határozottan feldob a napsütés!
Ma van két éve, hogy először találkoztunk a párommal. Én meg itt sírok a monitor előtt, fél órája a fürdőben sírtam, tegnap este meg az ágyban.
Megjöttem. Azt hiszem, megfejtettem: az influenzajárvány mellett kitört a rosszhangulatjárvány is. Én most két napot itthon lebzselek, és semmitteszek, mert egyszerűen azt érzem, hogy minden, de minden energiatartalékom lemerült, egy cseppnyi erőm sincsen sem dolgozni, sem gondolkozni. Erre akkor jöttem rá, amikor múlt csütörtökön egy munkahelyi szerződés miatt majdnem elsírtam magamat. Úgyhogy most önkezelek: edzés, pihi, filmek, popcorn, mozi, csempevétel, meg ilyenek.
Apropó, kispajtások, holnap, azaz kedden délután BP-n leszek, tesókámmal mozizunk, a Szerelem és egyéb katasztrófákat nézzük meg. (Illik a címe a hangulatomhoz.). Van kedve beszálni vkinek? Én sztem már olyan 2-3 körül fent leszek, mert csempét is akarok venni, meg körülnézni a barkácsboltokban (teljesen kezdek megbolondulni, a festés után az a legújabb, hogy apukámmal csempézzük le a konyhát). Szóval aki gondolja, dobjon privit, vagy még inkább hívjon... csak úgy spontán.
Jó reggelt! Először is Manó!
Én azt gondolom és ezt is saját tapasztalatból tudom:
Biztos emlékszetek még arra az emlékezetes hsz-emre, amikro a depresszióról írtam., akakor azt is leírtam, hogy szerintem mi volt aháttérben, attól eltekintve, hogy túl voltam az első szakításomon exex-szel....
Igazából utólag visszagondolva látom csak így ezt, akkor nagyon nem tudtam hova rakni, igazából a lényeg, hogy az ember elvárásokat támaszt saját maga elé és mások is elvárásokkal vannak vele szembe... és néh aez sok, meg akarunk magunknak és másoknak is felelni, erősnek lenni olyan helyzetekben, amikor mások azt mondják és az agyunkkal mi is tudjuk, hogy igen, erősnek maradni a helyes út, mert hát hiszen... mi lenne már ha összeroppannék vagy kiborulnék, esetleg hisztiznék! Ez így megy minden egyes alkalommal, teljesítjük az elvárásokat és haladunk előre. Van olyan aki ezeken a dolgokon valóban túllép és van olyan aki tényleg ennyire erős és legbelül, ösztönösen ezeket a dolgokat csinálná... de vannak mások, akik sírnának, üvöltöznének, összeroppanának, nem ennének, csokit zabálnának egy hétig és nyomnák az ágyat az elsötétített szobában, stb, stb..... na ezeknek véleményme szerint meg kell csinálniuk ezeket, ha ez az ami segít nekik, hogy átjussanak a válságokon, a nehéz dolgokon, mert tapasztalatból tudom, hogy ha túl sokat hagysz magadban és túlzottan erős akasrz lenni, mert hát mindenki ezt várja el Tőled és Te is magadtól, akkor előbb utóbb ellened fordul még a saját idegrendszered is és felmondja a szolgálatot... Nem mindig az a jó, ami látszólag helyes lenne. Perzse, most nem akarom azt mondani, hog yhisztizzünk, minden kis nyavalyán, de igenis Nők vagyunk, érzékenyebbek, fogékonyabbak és bizonyos dolgokban gyengébbek és ezt hagyni kell néha megnyilvánulni...
Na ennyi! Mano írj kérlek privit, vag yemilt, hogy mi lett a baj, bajbi ugyan mesélt egy-két dolgot, d eaz nem ugyanaz!
Most amúgy én is azt várom, hogy kicsit kiderüljön és lássam a napot. Szeretnék egy nyugodt évfordulót a párommal és szeretném ha összejönne az egyik munkahely (kettő is lehet ). De bizakodó vagyok, úgy érzem, végre sikerülni fog. Az évforduló meg szintén nem csak rajtam múlik, úgyhogy arról egyelőre nem nyilatkozom, csak szeretném.
Azt hiszem, az ember néha megérzi, hogy épp kifelé vagy befelé halad az alagútban. Nos a sűrűjében nagyon rossz, és szinte elképzelhetetlen, hogy jobb lesz, de végül mégis napról napra változik valami apróság, tesszük a kis lépéseinket, és aztán bejön egy kis fény. Azt kívánom neked, hogy ez egy rövid alagút legyen És ne feledd, attól te még te maradsz, még ha épp nem is a legsikeresebb időszakodat éled. Ez is csak egy időszak, átmeneti dolog.
Chili, Gedeon csúcs jófej!
Manóci, hoztam pár figyelemelterelő fotót Neked!
Az biztos, hogy sokat segítene, ha kisírnád magad. Kell egy kis önsajnálat, mert csak egy jó nagy bőgés után lehet elhatározni, hogy "erős leszek, és nem adom fel". Úgymond a rossz dolgoknak is ki kell jönnie valahol, mert ha nem, akkor belülről mérgez. (Nekem pl. régen minden héten kellett egy jó kis bőgés, akkor voltam rendben! ) Van, aki sportol, van, aki a bútorokat püfföli, és van, aki sír. Mindegy, csak ne elfojva legyen, mert az nem jó!
Nem tudnál valami olyan forrást találni, amiben bizton örömödet leled, és azt rendszeresen lehet folytatni? Pl. táncórák, vagy önkénteskedés egy gyerekkórházban, vagy állatmenhelyen??
A Gedeon, egy nagyon vicces jószág. Tetszik. Szeretem a nem egyszerű dolgokat...
Igazad van Chili, az élethez a sok bánat is hozzátartozik. Eddig minid több öröm volt mint bánat. Most szinte csak bánat van. Érdekes az élet. Remélem hamarosan megoldódik minden.
Hát, mit ne mondjak, elmentem lefeküdtem aludni, aztán valahogy nem hagyott nyugodni ez a "mosolygós mano" téma. Mostanában nem mosolygok, nem nevetek, nem csinálok semmit. Vagyha mégis nevetek, akkor valami olyasmit képzelj el, hogy szinte visítva magamon. Mert másra már nem vagyok képes. Semmi sem sikerül, semmi sem úgy van, mint ahogy én szeretném, és még halványan sincs a közelében sem. Sem munka, sem magánélet, sem semmi. A volt munkámról inkább itt nem írnék, majd talán ha találkozunk, akkor személyesen elmondom, de valójában, kedvem sincs róla beszélni, inkább elfelejteném ezt az egészet, úgy ahogy van. Ami meg most van ,arról meg nem érdemes beszélni sem. Olyan sírhatnékom van, lehet hogy sokkal többet segítene , ha egyszer végre rendesen kisírnám , és kitombolnám magam. Próbálom pozitívan látni a világot, de minidg történik valami, és újból mégegy sokkal mélyebb gödörből lesekedek kifelé. Olyan pöttyöslabdaszindróma. Ne kérdezzétek mi az, nem tudom, de úgy érzem magam. Olyan igazi embertpróbáló év lesz. Előre látom.De lehetne ennél rosszabb is.Eddig mindig azt mondogattam, hogy ennél (egy adott rossz dolognál) rosszabb nem lehet, és persze minig volt. Bár " mély gödörből is látni a csillagokat..." De nem tudom...
Mindenkinek egy nagy nagy ((((ölelés))))
Ma abban a kávézóban voltunk a barátnőmmel, ahol Veletek ültünk a Mammutban. A forró csoki még mindig jó, de a dundi srác ma nem dolgozott. Helyette volt egy vicces bajusszal!
Valami rémlik...
De még csak véletlenül sem szerettelek volna összefüggésbe hozni ezzel