Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem segít a férjem!
Létrehozva: 2007. Április 15. 10:54
Sziasztok!
Csak azért indítom a topic-ot, mert kiváncsi vagyok, hogy másnak a férje is ilyen-e, tekinthetem-e normálisnak a dolgot.
A probléma: egész egyszerűen nem segít a férjem semmibe. Pedig van egy 1 év alatt kislányunk is.
Ötleteket kaptam egy tucattal mit kéne tennem, semmi nem vált be.
Én egész egyszerűen csak arra vagyok kiváncsi, hogy más is megél-e így békébe, boldogságba a férjével.
Ha eltűnök, akkor este jövök, addig is írjatok léci!!!!!!!!!!!!!!
Nekem is szokták osztani az észt a nagykanok,hogy miért nem szedek össze egy nőt,és nem kellene főznöm,mosnom,takarítanom!
Én meg csak néztem,mint Kohn bácsi a MIÉP gyűlésen,hogy mi van??
Mondták,hogy akkor lenne,ki megcsinálná ezt helyettem!!
Erre én:hülyék vagytok,én nem cselédet keresek,hanem társat!!
Erre ők:te nem vagy igazi férfi!
Ez van!
de köszi, én egy örök lázadó vagyok, azt modták eccer...hát, lehet
Ha el tudna tartani a férjm, akkor se szeretnék csak háziasszony lenni.
Neked is kamasz fiad van, az enyém "meglepi" a barátnőjét azzal, hogy főz neki, ha jönnek a barátai, egy óra alatt olyan rendet rak, ami nekem egy nap lenne.... Nem hiszem, hogy el fogja várni majd a párjától, hogy mindent az csináljon otthon, ha dolgozik ő is!
Egyébként imádok a férjemmel együtt főzni! Kimondottan szórakozás együtt tevékenykedni, nem nyűg, hamar kész van, aztán Ő megy pecázni, én meg netezni....
Nem jobb így?
Jóvanna!
Úgy felidegesítet, így látatlanban is!
Sosem vártam el...különben is, rosszabbul jártam, ha pl. főzött...hát...renoválni kellett a konyhát, nem beszélve az elhasznált edénymennyiséget...
...ugyan "elmosogatott", de utána kellett, mert kicsúszott a kezemből az edény, mikroel akartam rakni a helyére....
ja, meg a vizet benne hagyta a mosogítóban....marha kellemes érzés vol belenyúlni a zsírtól meg kosztól álló, hideg vízbe...mikor meló után este hazamentem...
kb 2 órámba telt a konyha rendbehozatala az eksönjei után..
Inkbb én csinálom. Csináltam, mert elváltam, de nem ezért!
Hogy a pasi így van programozva az BULLSHIT!
Csak a magyar nô ezt türi, nem áll a sarkára...
A legtöbb skandináv pasi fôz, mosogat, takarít mint egy kisangyal, mert így vannak nevelve.
Tudják, hogy a nö nem fog mindent megcsinálni helyettük.
Itt rengeteg pasi otthon marad a gyerekkel ha már nem szopik, gyakori hogy a szülôk felváltva vannak otthon.
A felnôtt pasikat már nehéz átnevelni, ( nem lehetetlen! )de ha az anyák kicsi koruktól úgy nevelik a fiaikat hogy ugyanannyit segítenek otthon mint a lánytestvérek akkor a következô generációnál már jobb lesz a helyzet.
Ha a férfi azt látta otthon hogy mindent az anyja és lánytestvérek csináltak míg a papa meg a fiuk heverésztek akkor könnyen azt hiszi hogy ez rendben van így.
Te, hallod, Neked mindig annyira igazad van!
Tényleg: miért kéne?
Mintha kimaradt volna az állítmány a mondatodból!!
Mért nem manapság egy nő, egy feleésg egy háztartást együl vezetni?
Elképesztő, komolyan...
Az én férjem hajlandó ellátni bizonyos feladatokat a háztartásban, de korántsem olyan magától értetődő, hogy nem feledkezik meg róluk, mint egy háziasszony esetében. Ugyebár az fel sem vetődik, hogy én elfelejtsek ebédet főzni, mosni stb, de az, hogy Ő elfelejti kivinni a szemetet, azt (szerinte) bocsánatos bűnnek kell kezelni, és teljesen mindennapos. Viszont roppantul méltatlankodik, és sárkánynak nevez, ha emiatt panaszt merek emelni. Szóval önmagával szemben roppant nagyvonalú. De igazságtalan lennék, ha azt állítanám, hogy velem szemben viszont roppant kicsinyes, mert szerencsére nem tartozik a férfiak szerintem legborzasztóbb csoportjához: amelyik nem csinál semmit, de mindent elvár. A férjem pl. nem hisztizik, ha rendetlenség van itthon. Igaz, rendet sem rak.
Vannak viszont feladatok, amelyeket méltányossági okokból magára vállalt: a szemét kivitele, a kályha fűtése, fűnyírás, favágás, sövénnyírás, hólapátolás -- szóval, amihez férfierő szükségeltetik -- de ezeket is csak azóta, mióta lerobbantam a gerincemmel. Előtte az egyenjogúság talaján állt: szabad volt mindent nekem csinálni, és időnként, ha nagyon jó fej volt, vagy ha sikerült rávennem -- csellel vagy "erőszakkal" -- akkor segített.
Amikor súlyos beteg voltam, mindig az anyósom jött segíteni -- egyetlen kicsi fiát megkímélendő a többlet-terhektől. Legutóbb a nagylányaim is sokat átvállaltak. Férjem meg sem érezte -- legfeljebb aggódott, hogy nem épülök fel.
Viszont azt kétségtelenül nagyon méltányolja, mennyire kitűnő háziasszony vagyok. (Egy hattagú család menedzselése valóban nem kis feladat.)
Végtére is Ő keresi a pénzt, én meg ellátom a háztartást. Nálunk ez a tradicionális felállás érvényesül. (Időnként erősen az a benyomásom, hogy én sokkal többet dolgozom, mint Ő, de ugye engem nem fizet meg senki, ellenben őt jól megfizetik.)
Attól vagyok csak betojva, mi lesz, ha elmegyek dolgozni -- már nagyon szeretnék. Tartok tőle, hogy akkor majd a lányaim lesznek kénytelenek több háztartási munkát magukra vállalni -- a kisebb ellenállás elvén ez várható.
Sajnos szerintem abszolút érvényesül az a pedagógiai elv, hogy 6 éves kor felett már alig lehet valakit (át)nevelni. Anyósom úgy "nevelte", hogy csak nehogy valamit csinálnia kelljen otthon! Ehhez képest nagyon elégedett lehetek az eredményeimmel.
Fiús anyák!!! Neveljétek másként a fiaitokat!!!
Itt van a kutya elásva!
Hogy nem segít, hanem teszi a dolgát!
Ha segít, akkor az az én dolgom, és ő kénye-kedve szerint leereszkedik odáig, hogy besegít, de a felelősség, kötelesség az enyém!
Mi, anyák is tehetünk róla! 18 lesz a nagyfiam, a porszívózás egyértelmúen az Ő dolga, elvileg egy héten egyszer mosogatnia is kéne, de nem, vagy úgy csinálja meg, hogy nincs köszönet benne, én pedig 2 év után feladtam.
Most helyette egy héten egyszer lemossa a kocsit, nagyon lelkesen, mert 3 hetes a jogosítványa, és el akarja kérni - oda is adom - tehát ez most az ő dolga, és nem besegít nekem vele... Amíg besegített, jó, ha egy évben háromszor lemosta!
Felajánlotta, hogy minden hétvégén eljön velem bevásárolni, ha ő vezethet, el is megyünk, eddig szintén nagy kegyesen behozta a kocsiból, amit hazahoztam, de véletlenül se jött el velem.
Ez a különbség, hogy az ő dolga - tudva, bevállalva - vagy segít.
Beszéljétek meg, mire tartanál igényt, Ő mire lenne hajlandó, aztán jöhet az egészséges kompromisszum!
Amúgy nem arról van szó ilyenkor hogy a pasi nem " segít" hanem nem végzi el a saját feladatát!!!
A segítés az amikor az ember valaki más helyett csinál meg valamit.
Ha valaki gondot visel a saját gyerekére, elkésziti a saját kajáját elmossa a saját tányérját , kimossa a saját ruháját stb. az nem " segítés"...
Akinek ilyen a párja az üljön le megbeszélni vele a dolgot .
A feleség nem ingyencseléd, természetes ( nek kellene lennie) hogy nem mindent ö csinál otthon...
A mostani párom- a második gyermekünket várjuk- is segít....pedig elég sokat dolgozik...jó, nem mindennap...meg nem mindenben...de hétvégén tuti segít takarítani.....hétközben ő vásárol....és ha úgy alakul, akkor a kislányunkat is rá tudom hagyni (már 3 hónapos kora óta is), most 16 hónapos....igaz, ez inkább a szabadnapokon, vagy hétvégén (akkor délután biztos itthon van), mert hétközben reggel megy-este jön...és fáradt
Nem olvastam végig a topicot...de biztos vannak mások is így...hogy nem segít a párjuk...én is is ismerek ilyen párokat....én személy szerint nem tartom jó dolgonak, de ez tényleg attól is függ, hogy még mi egyébbel járul a férfi hozzá a családi élethez.....és mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy amiben él, ahogyan kialakította maguk körül ezeket a dolgokat....az jó-e, vagy sem....mindig két oldala van a mérlegnek...ha egy kapcsolatban midkét fél egyensúlyban érzi a dolgokat...akkor ott jól működhet minden....
A terhességem előtt én csináltam mindent. Aztán mivel feküdnöm kellett nem csináltam semmit. A férjem megoldotta a kérdést. Szerzett egy kertészt és egy takarítónőt.
A főzést sk intézte.
Aztán meg kórházba kerültem és mire kijöhettem már készen várt minden. Mire a fiunk is hazajöhetett már beszerzett mindent Apa amire csak egy csecsemőnek szüksége lehet.
Amióta szültem már valahogy nem tud idegesíteni egy szennyestartó mellé pottyantott zokni vagy egy a kertben hagyott pohár, stb.... A férjem nem egy szorgos mintaférj, de én szeretem. Ő is minket. Szóval nekem jó így ahogy van.
A lényeg szerintem az, hogy csak ennyi a gondod vele, vagy akad más is. Ha nem mosogat vígan dalolva az egy dolog. Ha nem törődik Veled egyáltalán az már egy másik téma.
Az a jelszó,hogy ők a férfiak!!A házimunkát csinálják a nők!
A férfiak szinte egy poharat se tesznek odébb!!Szörnyű!
És az anyák szerint ez így jó,ők a férfiak!!
Szóval sajnos van ilyen is!!
ó a gyerek az igen, időnként kell a kikapcsolódás
én hétvégente időnként elmegyek táncolni
akkor ő van velük. (hívtam nem akart jönni), de 7 közben ilyenben nem számíthattam sose rá, a munka miatt.
Á, inkább majd zsörtölődöm kicsit este
Amúgy edának nagyon igaza van, hogyha nem úgy általánosságban várom el a páromtól, hogy csináljon valamit, hanem kiosztom a teendőket, akkor sokkal nagyobb eséllyel csinálja meg.
A krumplipucolást mondjuk simán rá tudom sózni, meg azért van néhány ilyen dolog. Meg néha azért magától is észreveszi, hogy porszívózni kéne.
De múltkor, mikor megkértem, hogy az összemorzsázott-ételmaradékozott asztalt törölje már le légyszives maga után, akkor nagy dérrel-durral letörölte A VILÁGOS SZÍNŰ EDÉNYFOGÓ KESZTYŰVEL!!!
Nem bírtam eldönteni, hogy ezt most vajon direkt csinálta - csupa mocsok lett, persze nem ő az aki kimossa - hogy többé ne kérjem inkább meg, vagy tényleg nem veszi észre, hogy ezzel a mozdulattal még nagyobb mocskot csinált.
viszont tegnap este mikor azt mondtam, hogy milyen kár, hogy nincs itthon paradicsom, mert úgy ennék, akkor önszántából ajánlotta fel, hogy kimegy a zöldségeshez
Az én férjem sem segített soha semmiben mikor kicsi valt a babánk akkor sem.Kértem ,könyörögtem,sírtam,de ha tett vmit úgy tette hogy mégegyszer ne bízzam rá.Ezt később el is magyarázta...azért hogy lássam mennyivel jobb ha nem okoz károkat a segítés közben nekem könnyebb.Ezt olyan tökélyre fejlesztette,hogy mikor súlyos beteg voltam sem segített,sőt...
Mi a megoldás...nem tudom,de azt tudom ha beletörődünk hagyjuk akkor az a kapcsolat válságához vezet a válság elhidegüléshez váláshoz,és ha minden igaz a jövőhónapban el is költözik.16 év után elválunk.