Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülés után szex nélkül
Torolt_felhasznalo_760620
Létrehozva: 2005. december 6. 16:56
Sziasztok,
Tudom, hogy van tobb topic mar ebben a temaban, de sajna mindegyik "meghalt".
Szoval az a gondom, hogy 3 honapja szultem, es azota nem voltam egyutt a Parommal.
A helyzet a kovetkezo:
A babat nagyon akartuk, nem is olyan egyszeruen jott ossze, de valahogy a terhesseg vegul a kapcsolatunk probaja lett: A Parom nagyon nehezen viselte (szerinte nagyon megvaltoztam es megvaltozott az eletunk), nem volt biztos az sem, hogy egyutt maradunk, lelkileg eltavolodtunk egymastol.... (ez persze nekem nagyon kemeny volt, hisz terhesseg elott semmi gond nem volt)
Megszuletett a baba, azota hetrol hetre javul a helyzet. Ugy erzem ujra tarskent kezel, en is kezdek a regi lenni es erzem, hogy a koztunk levo osszhang is kezd visszajonni.
3 kg maradt rajtam a terhessegbol, jarok edzoterembe, szoliba, szoval ezzel nincs gond, szex megsincs.
Egyszer finoman rakerdeztem, O azt monta, hogy megvallja oszinten, de tart egy kicsit tole, hogy milyen lesz es mivel szoptatok, kisse viszolyog a tejtol is.
En ugy erzem, hogy a lelki "egymasra talalas" is benne van a dologban, vagyis valalhogy varja/juk, hogy tenyleg ujra minden a regi legyen.
Harmadik szemely szerintem nincs a dologban.
Turelmes vagyok, de bevallom rettegek, hogy mi lesz. Es szoba hozni mar nem merem. Szoval varjak, hisz tenyleg ujra egymasra kell talalnunk?
Jart valaki hasonlo cipoben?
Kicsit keményen fogalmazol, de azzal a részével, hogy szülés után is fontos a szex, és félted a hüvelyed, tökéletesen egyetértek. Én nem csak ezért ragaszkodok majd a császárhoz, de ez is nagyon közrejátszik. Amúgy én azt szeretném, ha a majd a férjem bent lenne, fogná a kezem, stb. Számomra az ideális szülés egy műtőben zajlik, csendben, EDA-val, hasnál egy paraván, apa a fejemnél. Egyikünk sem lát semmit, 20 perc az egész, és nincs baja a hüvelynek. Mondjuk a baba tüdeje érdekében szívesen vajúdok előtte pár órát EDA-val, de azt egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy nekem ott kijöjjön egy gyerek! És ettől nem leszek rossz anya!!!
A szoptatás megint más tészta. Egyenlőre azt sem tudom elképzelni, de gondolom arről majd a hormonok gondoskodnak. Mármint hogy megváltozzon a hozzáállásom. Viszont! Attól én is hülyét kapok, ha valaki nyilvánosan szoptat!!
Uramatyám.... Szerintem menj el egy szülésfelkészítő tanfolyamra, mielőtt bármiben is véglegesen döntesz (Császár, szoptatás....stb.)
"Tudom persze, hogy a baba érdekében mindent, de azért csak módjával azt is. Az egészséges egyensúlyt fogom megtalálni, ha arra kerül a sor. "
Szerinted az az egészséges egyensúly, ha kikapatod a gyereket, és utána még azt is átgondolod hogy szoptass-e, mert az olyan undorító....meg tele van a mell, fúj... ?!
Bár hogy undorítónak találod azt amikor egy nő a babáját táplálja mindent elárul az anyasághoz való hozzáállásodról. Nem kell undorítóan, csatakosan kinézni feltétlenül. Az egyik kolléganőm is csinosabb volt szülés után mint valaha és szoptatott pedig. Nem volt tejjel átáztatott felsőkben, és nem volt zsíros a haja....stb. Sőt büszke volt arra hogy 2x akkorák a mellei, és még ki is emelte olyan ruhaválasztással. A férfiak ugyanúgy döglöttek utána mint előtte.
És mi lesz ha egész éjjel virrasztanod kell a gyerek mellett? Mert mondjuk beteg vagy nyűgös....stb.
Azt mondod hogy bocs kicsim, de holnapra karikásak lesznek a szemeim és nem fogok tetszeni magamnak meg apának sem?
Hát nem tudom. Nálunk a terhesség alatt sincsenek és nem is voltak ilyen jellegű problémák, hogy azért mert gömbölyödött a pocakom már nem is vagyok kívánatos...stb. A szexuális élet egyébként nem csak a hüvelyi szexből áll. Egy férfi barátunk mondta, hogy náluk nincs probléma a szülés után azzal sem, mert helyreálltak a dolgok.
De meg lehet oldani a hüvelyi szexen kívül máshogy is az örömszerzést, ezért nem értem némelyik férfit/kapcsolatot.
Végső esetben meg ott van a hüvelyplasztika. Pont néztem én is hogy a Schöpf Méreiben is csinálják. Az a férfi aki meg a felesége minden igyekezete ellenére sem mutat némi empátiát az egy nulla. Ott nincs szerelem.
Más: Ahol mindketten akarnak egy gyereket majd menet közben úgy dönt a pasi hogy ja, ez nekem már uncsiii, meg megváltoztál....stb. az a pasi nem érett, hanem önző kisgyerek!
Hát hogy a fenébe ne változna meg egy nő a terhessége alatt? De ilyet nem is lehet kérni hogy ne változzon semmi! Már csak érzelmileg is változik az ember. Sokkal érzékenyebb lesz, tombolnak a hormonok, dagad a láb...stb. Ilyen esetben egy normális kapcsolatban egy normális férfi támogatja a feleségét akit szeret, nem pedig a szemére veti, hogy "Na, te elefántlábú...."
Néha persze a nők is átesnek a ló túloldalára, amikor félpercenként felsikítanak hogy megmozdult a gyerek, és tedd a hasamra a kezed, meg ugyeugyeugye te is érzed...stb. Ezzel azért hosszútávon az őrületbe lehet kergetni őket, ha napjában 18x mondogatod nekik. Én direkt kerestem a megfelelő alkalmakat amikor erre is sor került. Mert itt ők valóban "picit kívülállók" már olyan értelemben hogy bennünk dúlnak a hormonok, a mi testünk változik. Be kell vezetni őket a dologba, a babával való ismerkedésbe már a hasfalon keresztül és nem pedig rájuk zúdítani, eröltetni.
Egyébként én válltig állítom, hogy ahol igazi SZERELEM ÉS SZERETET van, ott egy kapcsolat építkezik a közös gyerekvállalás örömeiből és gondjaiból, ahol nem áll biztos alapokon a kapcsolat, ott a gyerek csak ront rajta. Mert soha nem lesz olyan mint előtte, mert már 3man vagytok. Más örömökkel/problémákkal.
Nem tudom nálunk mi lesz a helyzet szülés után. De abban biztos vagyok hogy akár a 6 hetet is kibírja a párom (hüvelyi) szex nélkül ha az egészségemről van szó vagy arról hogy esetleg hagy regenerálódjak már picit. És hát addig is van az örömszerzésnek kismillió formája.
Nem tudom mi lett végül Yelenáékkal, talán sikerült neki(k)!
Én 3 at szültem (most várjuk a 4.-et)
Mindig bent volt a párom. Ami nagyon jó volt! most is így tervezzük.
Lelkileg sokat segített, hogy ott volt.
A házas életünknek semmi baja, volt amikor szülés után 2 héttel már...
Sőt "bizonyítja" az is, hogy az első 2 gyerek között 10 hónap 23 nap van....
Az apás szülés az én szemszögemből: a szülésnél nálunk bennt volt a Párom, és nagyon jó volt. Annyit segített, erősített! Lelkileg és fizikailag is jó volt hogy bennt volt. És azt mondja hogy ő is örül hogy benn volt a szülőszobán, mivel megtapasztalta a kisfiúnk születését, és a velem/velünk kapcsolatos összes körülményt, etc. Elég egyedül éreztem volna magam nélküle, és a hangját, kezét érezni, a viselkedése mind a helyén volt, akkor is és most is jó érzés volt.
És nem látom hogy nálunk (Ez kiemelem hogy nálunk igy volt, más kapcs. lehet ilyen v. olyan) benne bármifajta negatívumot hozott volna, sem a lelkében, sem a sexben, sem viselkedésben.
Én csak +-t tudok erről mondani: mert csak pozitívumot kapok/hallok evvel kapcsolatban a férjemtől.
A topic indítónak sajna nem tudok tanácsot adni, az már jó önmagában is hogy odafigyel önmagára, és a párjára. Az hogy x hónapig nincs sex, tuti hogy feszültséget okoz a kapcsiban. Őszintének kell lenni vagy /és el kellhet újra csábítani a férfit. Lehet hogy fél ( h kárt okoz pl. terhesség alatt előfordul, vagy fél felelősségtől, a megváltozott helyzettől)....
Több mint 1éve szültem, nálunk is előfordult, hogy ritkábban szeretkeztünk (hetekről beszélek) pl. hetente 1X, vagy 1,5 - 2 hetente. Mivel a párom nagyon aktív ilyen téren, és nagyon igényli, ezért nálunk is feszkó volt ebből. Nálunk nálam volt az hogy azt éreztem minden megváltozott, legfőképp én, kívül, belül. 1időre mi sem voltunk összhangban főleg lelkileg.
Próbáltunk kettesben is lenni, próbáltam magamra is figyelni, és próbáltunk harmonikusabb légkört teremteni magunk körül, és éreztetni azt hogy kívánom, imádom.
Szerencsére újra 1másnak találtunk.
No az apás szülésről annyit, hogy szerintem nem szabad eröltetni. Ha az apuka úgy dönt, hogy nem bírja, nyugodtan maradjon kint. Én három hete szültem pénteken, és mi is megbeszéltük, nem lesz apás szülés, mert a párom bizonytalannak érezte magát. Azt mondtam neki,a döntés a Te kezedben van. Ha szeretnél bent leszel, ha nem szeretnél nem leszel. Annyit kértem tőle, hogy amíg tart a vajudás, legyen velem, abban még semmi borzasztó látvány nincs. Sétálgatunk, beszélgetünk, időnként CTG re kötnek. A végén saját maga határozott úgy, hogy bent marad.
Császárral szülni, csak azért mert félted a szexuális életedet, nem helyénvaló. Több ismerősöm szült császárral, és bizony panaszkodnak , ugyanúgy fájt nekik az első együttlét. Azonfelül a gyógyulási folyamat is sokkal hosszabb. Bár hozzá kell tenni, hogy a gátmetszés után is kell egy másfél hét, mire az ember tisztességesen tud mozogni, vagy ülni.
Yelena: bizonyára csinos , fitt anyuka vagy, szerintem legyél te a kezdeményező partner a párodnál. Ha élvezitek a házaséletet, hidd el a párod sem azzal fog foglalkozni, hogy esetleg egy két csepp tej kijön a melledből. Max kihagyjátkok a játékból
Kedves Johanna!
lehet, már nem is olvasod ezt a topicot..igazából csak annyi megjegyzésem lenne, hogy nem biztos, hogy érdemes a császármetszést vállalni azért, hogy ne legyen lazább a hüvelyed mint szülés előtt. Csak azért mondom, mert ez nem feltétlenül igaz: nekem van egy 16 hónapos kisfiam, természetes úton szültem, és teljesen őszintén mondom, semmivel sem lett lazább, kinyúltabba hüvelyem, mint szülés előtt volt...sőt !
Csak le akartam irni, nem birálni akartalak vagy hasonló ! : )
MInden jót,
Annika
Na most meg lennék kövezve sok kismama által. De vállalom, mint mindig az egyéni véleményemet. Én nem engedem, hogy a férjem a szülésnél jelen legyen! A legintimebb, legnőiesebb, legcsodálatosabb és egyben sokszor egy férfi számára a legkiábrándítóbb élmény lehet. Bevallom őszintén, hogy nálunk otthon rendkívül ügyelek arra, hogy a párom mindig a legszebb, legápoltabb, legvonzóbb külsőmet láthassa, érezhesse, tapinthassa! Egy szülés pedig vérrel-verejtékkel teli boldog, de nem férfiember szemének való esemény. Azt érzem sokszor, hogy szegény apajelöltek be vannak túszkolva a szülőszobára, akaratuk ellenére, szerencsétlenek nem mernek nemet mondani, mert még a végén gyámoltalannak, elájulos férfiembernek tartják őket.
Sőt! Valószínű, hogy császárral fogok szülni, mert féltem a szexuális életemet! Minden bizonnyal egy idő után visszarendeződik a hüvely eredeti állapota, de a régi soha nem lesz már! Hasonló ez, mikor az ember egy lufit vesz a boltban, felfújja, majd újra leengedi, de az már a büdös életben nem lesz ugyanolyan kis méretű, vastag falú. Vállalom azt, hogy a császározásnak is meg lesznek a veszélyei, de nekem így a megfelelő, nem vagyunk egyformák. Nekem a férjem, a szexualitás is nagyon fontos. Jóval fontosabb, mint az átlag hölgyeknek. Ilyen a vérmérsékletem. Sőt azt is vállalom, hogy ha választanom kellett volna egy kiegyensúlyozott és boldog párkapcsolat (ahol tökéletes a szex is, mint most nálunk) és az anyaság között, az előbbit választanám!
A szoptatással kapcsolatban pedig annyit, hogy láttam szoptató nőket, és bevallom, undorítónak találtam. Volt az, hogy a hölgy nyáron izzadtan, kiülve a teraszra szoptatott, nem tudom. . . Még van idő dönteni efelől, de ha férfi ésszel gondolkodom, engem is taszítana valószínű a lelkem mélyén a tejjel teli mell, vagy inkább a tudat, hogy azt most valaki más (a pici) használja. Tudom persze, hogy a baba érdekében mindent, de azért csak módjával azt is. Az egészséges egyensúlyt fogom megtalálni, ha arra kerül a sor.
Miért a nőknek kell mindig mindent helyretenniük, rendbetenniük!
Az a baj, hogy ehhez szoktatjuk őket!
Feszüljenek most már ezentúl a pasik, ha akarnak valamit!
Ha semmi gond a terhesség alatt, sztem lehet szexelni. Állítólag régi tévhit az, hogy nem lehet az uccsó pár hónapban, ha a terhesség rendben van, és a méhszáj rendben. Más országokban direkt ajánlják is az orvosok,hogy legyen szex az utolsó napokban-hetekben, mert a spermium jótékony hatással van a méhszájra. Felpuhítja, ezáltal a szülés is könnyebb.
Mi végig együtt voltunk, bár a pocakommal akadtak nehézségek!
Ha pedig a szülés is rendben zajlott, Te pedig lelkileg is rendben vagy, akkor nem kell kivárni a 6 hetet. Próbálkozhattok előbb is. Mi már 3 hét után együtt voltunk. Igaz császáros voltam, de olyantól is hallottam már ezt, aki természetesen szült.
Fontos, hogy lelkileg felkészült legyél, és akard. Csak úgy, hogy a párodnak eleget tegyél, úgy ne. És más módja is van egy ffi kielégítésének. Ha szereted, akkor neked is jó a lelkednek, hogy neki örömet okozol. De ez csak az én véleményem!
Hát ahogy olvasom itt a problémákat már én is kezdek besz@rni. Én nem karom elveszteni a páromat!
Hogyan kell ezt jól csinálni?????????
R-go: szeret!!!!!
Akkor meg csak idő kérdése, és minden rendben lesz. Igen, abban igazad van, hogy először magaddal kell kibékülnöd. Tudom, hogy nem hasonlítható össze a kettő, de nekem meg a cicim lett két számmal nagyobb. Borzasztóan zavar, és az ágyban is szégyellem. Flusztrált vagyok e miatt, de Ő mindig mondja, hogy így is szeret. És egyáltalán nem zavarja. Az lehet, hogy Őt nem, de engem borzasztóan!
Abszolút megértem, hogy ez téged frusztrál
Valszeg én is ugyanígy éreznék hasonló esetben...
Akkor tényleg csak azt tudom tanácsolni, hogy légy türelemmel és remélem, hogy újra a régi lesz minden
De annyit gyötörtük egymást az elmúlt szex-mentes hónapok alatt hogy én már elkeseredve de őszintén javasoltam neki, hogy keressen magának szexpartnert, csak nekem ne mondja el. Hát szerintem nem keresett, mert akkor már nem lennénk ilyen feszültek, legalábbis ő nem...