Jó döntés volt a váltás?
Azt hiszem, igen. Sokkal nyugodtabb szívvel megyek haza, szerintem több a sikerélményem, mint ügyvédként lett volna. Így két emberen és egy kapcsolaton segítek, nem csak az egyik félen. Mindig érdekelt a mediáció, ezért ismét beiratkoztam az egyetemre, és elvégeztem a posztgraduális képzést. Ma már ugyanott tanítok, ahová valaha én magam is jártam, a kolozsvári egyetemen pedig a mesterképzésen oktatok. Azt látom, hogy az embereknek nincs sok eszközük a problémák megoldásához. Pedig a képlet egyszerű, elő kell venni a problémát, és beszélni róla, időt szánni rá. Beszélgetéssel mindent meg lehet oldani.
Ha ez így van, akkor a párok egyedül is meg tudják oldani a problémáikat, semmi szükség önre.
Mivel a téma, a probléma érzelmileg megérinti őket, ezért gyakran a két fél feszülten, idegesen beszél egymással, belevágnak a másik szavába, és nem is igazán az fáj, amit a másik mond, hanem az, ahogyan mondja. Vagy egyáltalán nem szánnak időt arra, hogy beszéljenek, vagy egyáltalán nem akarnak beszélgetni, ilyenkor tud segíteni egy mediátor. Mi nem hagyjuk, hogy feszült legyen a légkör, és szánunk rá időt. Az idő hiányzik a legtöbb kapcsolatból, a legtöbb házasságból, ez manapság a legnagyobb kincs.
Ön képes arra, hogy otthon időt szánjon a feleségére, beszélgessen vele, miután egész nap is ezt csinálta?
Igen, mert különben nem fog működni a házasságunk. Ha a munkahelyemen segítettem, akkor otthon is segítenem kell. Nem eshetek be hullafáradtan, hogy mindegy, mi van, csak engem hagyjanak békén, hanem épp ellenkezőleg, mindig azt kérdezem, hogy mit segíthetek. Régen nem így gondolkodtam, de már megtanultam, hogy tök mindegy, milyen nehéz napom volt, a feleségemre, a családomra kell, hogy legyen türelmem, kedvem, időm. És ez működik, tapasztalatból tudom.
Sosem elfogult a munkájában az egyik vagy a másik fél javára?
Hivatalosan a mediátornak teljesen semlegesnek kell lennie, nem érezhet szimpátiát egyik vagy másik fél iránt. Ezt igyekszem nagyon a helyén kezelni. Ha mégis úgy látom, hogy elfogult vagyok, ha egy ügyfél megérint, akkor az biztos, hogy valami személyes szál miatt van, van a múltamban valami, ami miatt részrehajló vagyok. Ilyenkor kell nagyon gyorsan elkezdeni dolgozni magunkon, ezt úgy mondjuk, hogy szupervíziós segítséget veszünk igénybe. Mondok erre egy példát, talán úgy érthetőbb. Van egy ügyfél, aki az édesapámra emlékeztet. Ettől én kibillenhetek a mediátori szerepből, és átválthatunk egy apa-fiú kapcsolatba, amiben lehetek éppen lázadó vagy alkalmazkodó is, és ez egyáltalán nem jó. Ezt meg kell vizsgálni, és gyorsan változtatni kell rajta, ha pedig nem megy, akkor a klienst egy másik kollégához kell küldeni.
Dr. Mészáros Ádám
Vállal ismerősöket?
Nem, már nem. Korábban megtettem, és nem mindig sikerült jól, ezért nagyon gyorsan leszoktam róla. Ez így korrekt, úgy érzem.
Mikor érzi azt, hogy sikeres a munkája?
Nem szoktam sikerességmérést csinálni, ahogyan néhány kollégám teszi, mert nem látom értelmét. Mikor tekintjük sikeresnek a foglalkozásokat: egy hét múlva, egy év múlva vagy öt év múlva? Mondjuk, eljön egy házaspár, megoldjuk a problémát, de ők tíz év múlva valamilyen okból elválnak. Akkor sikertelen volt a mediáció? Nehéz erre egyértelmű választ adni. Minden folyamat végén adok egy értékelő lapot az ügyfélnek, aztán kíváncsian olvasom a kritikát, és minden beszélgetés végén örülök, ha közelednek az álláspontok. Ha az ügyfél a folyamat végén eléri a célt, akkor sikeres a módszer.
Mitől lesz valaki jó mediátor, coach?
Mindenképpen kell hozzá jó kommunikációs készség, ítélkezésmentesség, képesség arra, hogy a jelent vizsgáljuk. És nagyon fontos, hogy nem mi mondjuk meg a tutit. Ez igaz a coachingra is, ahol az ügyfél határozza meg a folyamat célját. Bíznunk kell az ügyfélben, hiszen ő oldja meg a problémát, és jut túl az elakadásain. A klasszikus terápiás szemlélettel szemben én úgy gondolom, hogy az emberek nem betegek, a kapcsolat nem beteg, de mindenki hoz családi mintákat. Téves az az elképzelés, hogy a sérült gyerekkor miatt nem lehet valakinek boldog párkapcsolata, de nem árt ezeken az elakadásokon dolgozni.
Melyek a leggyakoribb problémák, amelyekkel önhöz fordulnak a párok?
A megcsalás és az ellaposodott párkapcsolatok. Illetve mostanában van még két új problémakör is: a férjek jönnek azzal, hogy a feleségüknek elege van, megváltozott, szeretne másként élni. És gyakrabban felmerül mostanság a nyitott házasság problémaköre is.
Menjünk sorban. Először a megcsalást említette.
Azt látom, de ez nem kutatási statisztika, csupán az én tapasztalataimon alapul, hogy vegyes a kép, nők is, férfiak is megcsalják a párjukat. Látszólag más az ok, a férfiak általában szexet, kalandot keresnek, a nők pedig önmagukat. Valójában azonban mindkét fél ugyanazt keresi, hiszen soha nem a szeretőbe szeretünk bele, hanem abba, amit megad. Visszajelzéseket keresünk arra, hogy jók vagyunk, szerethetők, kellünk valakinek. A nagyvilág általános gondolkodása nagyon egyszerűen az, hogy aki megcsalt egyszer, az megteszi többször is. Akik hozzám jönnek, azok abban különböznek a többiektől, hogy szándékuk van a változtatásra, szeretnének tenni ez ellen a sztereotípia ellen. Ha azonban csak az egyik fél változik, vagy egyikük sem változtat, akkor várhatóan minden marad a régiben, az eredmények pedig ugyanazok lesznek. Akinek egy problémára az a reakciója, hogy elfut egy másik, titkos kapcsolatba, annak a következő kapcsolatában is ez fog történni. Ahhoz, hogy a bizalom újrateremjen, nagyon sokat kell tenni, változni. Meg kell tanulni megbocsátani – saját magunknak is, hiszen a csalónak is van eleinte lelkiismeret-furdalása, illetve annak is meg kell bocsátania, akit megcsaltak. Ez viszont cseppet sem könnyű, de vannak módszerek, amik működnek. Nem én vagyok zseniális, a módszerek jók, és ezzel igenis lehet segíteni. Az elmúlt 10 évben kikísérleteztem, mi működik a magyar pároknál, és mi nem.
„Valójában mindkét fél ugyanazt keresi, hiszen soha nem a szeretőbe szeretünk bele, hanem abba, amit megad”
Viszonylag ritkán beszélünk a szeretőről, pedig ő a harmadik fél…
Kétfajta szerető létezik: az egyik családos, akinek a motivációja ugyanaz, mint a másik hűtlen félé: olyan figyelemre vágyik, amiről azt érzi, hogy otthon nem kapja meg. Illetve van az egyedülálló szerető, akinek nincs senkije, és hosszú évek óta benne van egy szeretői kapcsolatban. Ő az örök egyedülálló, az örök szerető, mert valamilyen elakadása folytán csak erre a szerepre érzi magát alkalmasnak, azt gondolja magáról, hogy ennyit ér. Az okok valószínűleg a gyerekkorban keresendők, nincs kellő önbizalma ahhoz, hogy nyilvános, felnőtt párkapcsolatban helyt álljon. Ő az, akit mindig kihasználnak. Nem gonosz, és semmiképp nem akarom minősíteni, de a szeretőt nem menthetjük fel, hiszen megvan a felelőssége abban, hogy hatással van egy család életére.
A szerető pedig közben azt hiszi, hogy segít, nem?
Persze, azzal álltatja magát, hogy ő a mentsvára szegény partnerének, aki otthon szenved, pedig egy hosszú szeretői viszonyban látnia kellene azt is, hogy a szegény partnernek nem lehet annyira rossz otthon, ha nem lép. Vannak mindenféle indokok, de a lelke mélyén a szeretőnek tudnia kell azt, hogy rossz dolgot tesz, esélytelen a házasság megjavítása hármasban, és a lelke mélyén szégyelli is magát ezért. A másik félnek pedig pontosan látnia kell azt, hogy egy rossz házasságban még több figyelmet, szeretetet kell adnia, időt és munkát, mert akkor újra jó lehet. Ezek a szeretői kapcsolatok a válás után a legtöbb esetben nem működnek, és nagyon hamar egy újabb megcsalásba torkollnak, mert a hűtlen ember állandó pluszvisszajelzésre vár, ha a házasságában nem volt elég a másik figyelme, akkor később, egy másik partner mellett sem lesz az. Ha ezen nem változtat, akkor csak fájdalmat okoz mindenkinek.
Az ellaposodott kapcsolatokat említette második helyen. Ez gyakori?
Igen, mert kevesen tudják azt, hogy egy házasság folyamatos munka, és manapság hajlamosak az emberek csak addig csinálni valamit, amíg az jó, aztán pedig gyorsan feladják. Amikor megnősültem, azt mondta az apósom, hogy egy kincsesládából csak akkor tudok kincseket kivenni, ha bele is teszek. Ha nem pakolunk bele, csak veszünk ki belőle, akkor egy idő után kiürül. Sok fiatal azt a példát látja, hogy nincsenek tartós kapcsolatok, és egy idő után elkezdenek nem is tervezni párkapcsolattal. Egyre többször hallom azt fiatal nőktől, hogy szülök egy gyereket, aztán egyedül felnevelem. A tartós kapcsolat jó és értékes, de azt nem szabad elfelejteni, hogy ezért nap mint nap tenni kell. Hadd mondjak egy saját példát: amikor hazamegyek, akkor megkérdezem a feleségemtől, hogy mit szeretne csinálni, és legalább egy órát szánok arra, hogy ezt csináljuk. Beszélgessünk, nézzünk filmet, kiránduljunk, mindegy, csak az történjen, ami neki jó. Egy kapcsolatba a harmadik, negyedik évben mindenképpen el kell elkezdeni „beletenni”, mert addigra már az első évek romantikája, a hormonok nem segítenek. Ez mindenhol így van, aki ezt nem csinálja, vélhetően zátonyra fut egy idő után.
Kik jelentkeznek: nők vagy férfiak?
Túlnyomó többségében nők, de mostanában egyre több férfi is, ami nagyon jó.
Harmadik helyen azokat a nőket említette, akik változtatni akarnak hirtelen, és ez egészen kétségbe ejti a férfiakat, a férjeket.
Egyre gyakoribb ez a jelenség. Általában jó szándékú, odaadó feleségekről, anyukákról van szó, akik szeretettel csinálják a gyereknevelést, látványos, szép házasságban élnek, legalábbis a Facebook-posztok erről tanúskodnak. Így telik el 10-15 év, aztán hirtelen felmerül bennük, hogy hol vannak ők ebben a kapcsolatban, ebben az életben. A férjükre kezdenek el haragudni mint rabszolgatartóra, pedig ők maguk nyomták el magukat vagy hagyták elnyomni magukat abban a kapcsolatban. A férfiak pedig értetlenül állnak, hiszen eddig minden rendben volt, aztán hirtelen semmi sem jó. A feleségek ilyenkor fognak egy mindent megváltoztató életmódba, lefogynak, vagy elkezdenek maratont futni, megvalósítani önmagukat, változtatni. Ilyenkor törvényszerű, hogy a férjnek is változnia kell, mert ha a rendszer tagjai változnak, akkor az egész rendszer megváltozik. És itt a bökkenő, ugyanis a férj nem érzi, hogy változnia kéne, de egy megváltozott nővel már nem lehet ugyanúgy élni. Meg kell értenie, hogy történt valami, és ezen kell tovább dolgozni.
„Ahogy másokat segítek, sok jó példát is látok, amelyeket igyekszem beépíteni a házasságomba.”
Mintha mostanában divat lenne a válás. Ön nem tapasztalja ezt?
Inkább azt látom, hogy sok elvált nő van, akik a barátnőjüket azzal lelkesítik, hogy mennyire jó egyedül, nem kell alkalmazkodni, és ugyanez a helyzet a férfiaknál is, amikor a barátjuk elváltként remekül él, csajozik, látszólag elégedett. Pedig ez sokszor nem így van, attól, hogy valaki elválik, még egyáltalán nem biztos, hogy boldog lesz. Kifelé azt mondják, hogy életük legjobb döntése volt, és végre önmaguk lehetnek, de ez sokszor csak egy saját maguknak szóló magyarázó propaganda. Hiszen a válással ellentmondásba keverednek önmagukkal: előtte a családra, a házasságra voksoltak, szóval párkapcsolatban képzelték el az életüket, a jövőjüket, és ezt a belső elvüket a válással megszegték. Természetesen nem azt mondom, hogy egy rossz, változni képtelen férj vagy feleség mellett ki kell tartani a végtelenségig, erről szó sincs. De a kilépés nem mindig a legjobb döntés. A legfontosabb a megelőzés. Arra érdemes nap mint nap figyelni, hogy két elégedett, kiteljesedett ember éljen együtt, és akkor nincs szükség válásra. És ez akkor fog a legjobban működni, ha mindketten dolgoznak magukon és a kapcsolatukon. A férjnek igenis látnia kell, hogy elégedett és boldog-e a felesége, mert ha nem, akkor sürgősen el kell kezdeni abba az irányba lökdösni, hogy jól legyen. A feleséget reptetni kell, mondta mindig az apukám, ha sokat dolgozik, és fáradt, akkor minden szombaton el kell küldeni pihenni, nyugalmat és szabadságot teremteni a számára. A férfiak kényelmesek, beleülnek a megszokásba, sokszor észre sem veszik, hogy a feleségük mennyit dolgozik nemcsak a munkahelyén, hanem otthon is. Ezen igenis muszáj változtatni, és a férfiaknak kell ezt észrevenniük. A nők nagyon sokáig képesek tűrni, a rosszat is. És pont emiatt robban akkorát ez a problémakör.
A negyedik helyen a nyitott házasságokat említette…
Ez valóban az új trend. Mindig is voltak olyan emberek, akik könnyen vonzódtak mások felé, érzelmileg, szexuálisan többet akarnak, mint amit egy embertől kaphatnak. Azonban a nyitott felállás olyan belső feszültséget okozhat, amit csak nagyon kevesen viselnek el, és ma nem állítható az, hogy ez jót hozna hosszú távon a kapcsolatnak. A praxisomban azt tapasztalom, hogy a kezdeti pezsdítő élmények után végzetes sérülést lehet összeszedni. Végzetest. Ha valaki többszerelmű, nem tud egy partner mellett boldogan meglenni, keresi az újat, annak mindig van egy mélyebb belső lelki oka, és ez a gyermekkorban keresendő általában. Egy jó pszichológussal ezt alaposan körbe lehet járni, át lehet dolgozni. Csak egy példa a sok közül: kiderülhet, hogy az illetőt nem egy nő nevelte, hanem mondjuk az anya mellett ott volt a nagymama is állandóan, és folyamatosan két nő figyelmét kapta meg, vagyis egész életében több nő figyelmét igényli. A gond az, ha az ilyen ember becsapja a másikat, ami nagyon nincs rendben: házasságot köt vele, majd egyszer csak előáll azzal, hogy neki tulajdonképpen kell egy szabad élet is. Nagyon jó az, hogy ma már kimondjuk: vannak, akik több ember felé kötődnek. De ez nem jelenthet kibúvót a felelősség alól: ezzel tilos megmagyarázni a másiknak okozott fájdalmat, az árulást. És látni kell azt is, hogy sokszor csak céltalanságból vagy a kapcsolat elhanyagolása miatt érzi azt valaki, hogy mással jobb. Nem kell mindig bedőlni a trendi, csalogató sztoriknak…
Azzal, hogy mások párkapcsolati problémáit hallgatja, segít a saját életén is?
Határozottan igen. Ahogy másokat segítek, sok jó példát is látok, amelyeket igyekszem beépíteni a házasságomba. Természetesen nekünk is vannak konfliktusaink, és ha őszinte akarok lenni, nem mindig vagyok jó férje a feleségemnek. Tudok én is elviselhetetlen lenni. De van egy szuper feleségem, ráadásul a hullámvölgyek után mindig hullámhegynek kell jönnie, ez így természetes. Amire nagyon figyelünk, hogy mindig mindent átbeszéljünk addig, amíg mindkettőnkben béke nem lesz. Ez nem mindig könnyű. De megéri.
