Élete egy időszakában hozzávetőlegesen minden tizedik ember rendszeresen hall olyan hangokat, amelyek nem valóságos fizikai forrásból származnak. Híres hanghallók szép számmal akadnak, Jeanne d’Arctól kezdve a pszichoanalízis atyján, Sigmund Freudon át Winston Churchillig vagy Antony Hopkinsig, mégis egy életre szóló stigmával jár, ha valakiről kiderül, hogy auditív hallucinációi vannak, pláne, ha megkapta a skizofrénia diagnózisát is. A hagyományos pszichiátriában nem tanulmányozzák magát a hangjelenséget, inkább gyógyszerekkel igyekeznek elnyomni. Egy holland pszichiáter, Marius Romme és munkatársa, felesége, Sandra Escher 1987-ben kidolgozott módszere viszont pontosan erről szól: félre a megbélyegzéssel és a címkékkel, derítsük ki, miért jött, és mit jelent a hang.
Ahol a problémák gyökerét keresik
A hang mindenkinél másként jelentkezhet: lehet férfi, női, gyerekhang; szólhat ellenségesen, ijesztően, adhat parancsot, de segítséget is nyújthat. Szerepeket vehet fel. Egyszerre többet is hallhat az érintett, és nemcsak kívülről, de a fejében, a fülében, vagy bármelyik testrészében, sőt a hang érkezhet egy tárgyból is. Az élmény nemcsak kellemetlen, de jó is lehet. A hangok beszélgethetnek egymással, és személyiségük is lehet.
István például lassan 16 éve jár ebben a cipőben. A gyötrelmeken már túl van, de eleinte szinte nonstop visszhangoztak a fejében a női, férfi, gépi, jó, rossz, isteni, ördögi, földönkívüli hangok. Volt, hogy külső forrásból hallotta őket, máskor belülről, előfordult, hogy sugallatok, felerősödött gondolatok formájában. Időnként csak egy szólt, máskor kettő, három vagy még több egyszerre, néha hangzavart, értelmetlen zajt hallott. Becsmérlő, kritizáló, kommentáló és biztató hangjai is voltak.
„Nálam 2003-ban kezdődtek a hanghallások, téveszmék, amikor hazajöttem az óceánjáró hajóról, ahol pincérként dolgoztam. Elmentünk nyaralni az akkori barátnőmmel, összevesztünk, és akkor betelt a pohár magammal és az egész világgal szemben. Az addig elnyomott érzéseim mind feltörtek” – meséli István. Csak évek múltán jött rá, hogy a traumáit, például a csalódásokat vagy haláleseteket sosem dolgozta fel, és nem nézett szembe az érzéseivel. Súlyos ideg-összeroppanást és skizofréniát diagnosztizáltak nála. Ezután egy hosszú évekig tartó küzdelem következett, szakítással, meneküléssel külföldre, káros szenvedélyekkel, pszichiátriai kezelésekkel, öngyilkossági kísérlettel.
Az első fordulópont a zárt osztállyal jött el, István leszokott az alkoholról és a dohányzásról. A második nagy mérföldkő az volt, amikor megtalálta az Ébredések Alapítványt. Az interneten akadt rá a lehetőségre, amikor olyan helyet keresett, ahol elegendő segítséget kap. „Pszichológushoz, pszichiáterhez, családterápiára jártam. Itt értették meg a szüleim, hogy mi van velem, és hogy ez egy betegség is, mert előtte engem okoltak az állapotom miatt. Az Ébredéseknél a lehető legkevesebb gyógyszert adják, és mellette a lelki problémáink gyökerének megkeresésére törekednek. Visszakaptam az emberi méltóságomat” – meséli.
A tünetet túlnyomórészt komoly trauma okozza, amivel nem tud az illető megbirkózni (képünk illusztráció – fotó: istock)
Senki sincs beoltva hanghallás ellen
Az Ébredések Alapítvány abban is úttörő, hogy itt kezdték el először alkalmazni Magyarországon a hanghalló módszert. Ennek eredete egyébként nem kizárólag a két holland szakemberhez köthető: Marius Romme egy betege hatására kezdett elmélyedni a témában, aki mindenféleképpen választ akart kapni arra, miért mondanak neki bizonyos dolgokat a hangok. Romme-ék számos hanghalló személlyel beszélgettek el, és kiderült: egyáltalán nem biztos, hogy a jelenség valamilyen kórképhez köthető, és sokkal hatásosabb, ha magát a hanghallást kezelik, nem pedig az amúgy is stigmatizáló skizofréniát.
Megállapították azt is, hogy a tünetet túlnyomórészt komoly trauma okozza, például szexuális abúzus vagy egy hozzátartozó elvesztése – valami, amivel az illető nem tudott megbirkózni.
Végső soron, lévén, hogy senki sincs bebiztosítva az ellen, hogy élete során valamilyen traumatikus esemény történjen vele, a hanghallás élménye minden egyes embernél bekövetkezhet
– olvasható az Ébredések Alapítvány hanghalló önsegítő csoportjának anyagai között.
A szakemberek azt is tapasztalták, hogy a hangok megmutatják a probléma gyökerét, csupán dekódolni kell őket. „A tudattalanban rekedt negatív érzésekkel, konfliktusokkal vannak kapcsolatban, és ezekről álomszerű nyelven, szimbolikusan adnak hírt. Meg kell fejteni őket. Ha megtaláljuk ezeket az összefüggéseket, akkor tudnak gyógyulni az általában gyógyíthatatlannak hitt tünetek” – mondja dr. Harangozó Judit pszichiáter, rehabilitációs és pszichoterapeuta főorvos, az Ébredések Alapítvány vezetője. A hanghalló személy emellett elsajátíthat számos olyan technikát, amelynek segítségével felülkerekedhet a hangokon, megtanulhat együtt élni velük, vagy akár teljesen el is tüntetheti őket.
„A lényeg, hogy működőképessé váljunk, és önálló életet tudjunk élni, funkcionáljunk minden területen. A hagyományos pszichiátriában viszont általában ezt egy élethosszig tartó betegségnek tartják. Sajnos a nem megfelelő és sok gyógyszerezés megkeserítheti a beteg életét, főleg a mellékhatások miatt, mint amilyen az elhízás és a zombiállapot” – magyarázza István a saját tapasztalataiból merítve.
Páciensek alkotásai az Ébredések Alapítvány egyik helyiségében (Fotó: Hernád Géza)
Párbeszéd a hangokkal
A kiindulópont tehát az, hogy a hangok – legyenek bármennyire bántóak, parancsolóak – a megértésben és a felépülésben segítenek. Nem szabad velük veszekedni, ingerülten bánni, ugyanakkor engedelmeskedni sem kell nekik. Egy kérdőív is segít abban, hogy az érintettek átlássák az összefüggéseket. Többek között azt kell lejegyezni, hogy a hangok jelentkezésekor hol volt, és mit csinált az illető, pontosan mit hallott, közben mit érzett, milyen élethelyzetben volt, amikor először hallotta a hangokat, és így tovább.
2009-ben Romme, Escher és szerzőtársaik megjelentették a Hangokkal élni – 50 felépüléstörténet című könyvet, magyarra az Ébredések Alapítványnál fordította le Mérey Zsolt, a módszertan hazai adaptálója. Ezekkel a tanulságos történetekkel dolgoznak, ezekből tanulnak a hanghalló csoportban is.
A módszer egyik legfontosabb alapvetése: meg lehet tanulni tárgyalni a hanggal, ezáltal visszaszerezhető a realitáskontroll.
A hanghallók eldöntendő kérdéseket tesznek fel, párbeszédet kezdeményeznek a hanggal, és ezen az úton előbb-utóbb eljuthatnak a probléma magjához.
„2012-ben megkérdezte tőlem Harangozó doktornő, látva, hogy a felépülés útján vagyok, hogy vezetnék-e hanghalló csoportokat. Igent mondtam. Azóta már körülbelül 350 ilyet bonyolítottunk le két társammal országszerte. Tapasztalati szakértő lettem, segítek a sorstársaimnak a történetemmel és a hanghalló módszer átadásával. Ezzel rengeteget fejlődtem én is” – meséli István.
„Mára körülbelül 500 ember jár ilyen csoportba Magyarországon. Ez az új szemlélet nehezen illeszthető be a szokványos gyakorlatba, de nagyon nagy áttörés, mi pedig elkezdtünk erre rádolgozni a családgondozásokban, így a kettő kiegészíti egymást” – mondja dr. Harangozó Judit, hozzátéve, hogy most már Székesfehérváron is külön közösség működik, és Mérey Zsolt tollából hamarosan megjelenik a második hanghalló témájú könyv a magyar csoportok tapasztalati anyagával.
Elmentem a hanghalló csoport találkozójára
Nagyon érdekelt, hogy mégis mi történik egy ilyen kétórás foglalkozás alkalmával, és mivel a csoport nyitott, engem is szívesen láttak körükben. Először azon döbbentem meg, hogy már az elején alig fértünk be a terembe: több mint harmincan voltunk, és a továbbiakban is folyamatosan szállingóztak az emberek. Nem csak hanghallók jöttek el, egy lány például szorongással és depresszióval küszködik, és neki is azt javasolták, üljön be egy alkalomra. Ez nem volt butaság, a csoport ugyanis érdeklődve fogad mindenkit, így senki nem marad egy-egy jó szó, segítő gondolat, tanács nélkül.
A találkozó az új tagok bemutatkozásával kezdődött. Egy fiatalember azért jött ide, mert kíváncsi volt, mások hogyan viszonyulnak a hangjaikhoz, őt ugyanis például egyáltalán nem zavarják. Hét éve tapasztalta először a jelenséget, akkor elmélyült a témában, és azt vette észre, hogy a szakma egyértelműen patológiás esetként kezeli a hanghallást. Ő is megkapta a skizofrénia diagnózisát, és gyógyszerezni is akarták, de ezt elutasította. Úgy érzi, nem származik hátránya a hanghallásból, és nem biztos benne, hogy ez akadályozná bármiben, mindenesetre szeretné felderíteni az okokat, amire reményei szerint itt sor is kerülhet.
Festmények az Ébredések Alapítvány épületének udvarán (Fotó: Hernád Géza)
Másvalaki azt mesélte, neki eleinte kifejezetten kellemes élmény volt hangot hallani, mert mintegy társként funkcionált, idővel azonban felerősödött, és elhatalmasodott rajta, és ez egészen addig így is maradt, amíg neki nem állt felderíteni a szimbolikus jelentését.
A jelenlévők az aktuális nehézségeikről, élethelyzetükről is beszéltek. Egy költözés előtt álló férfi például nagyon tart a megváltozott helyzettől, és attól fél, hogy a rosszullét, a pánik és a hangok újra rátörnek majd az új helyen. A többiek nyugtatni próbálták, és azt javasolták, nézze más perspektívából a dolgot, egy bizonytalan, munkakeresés előtt álló lányba pedig hosszú perceken keresztül próbáltak minden erővel lelket önteni. Egészen hétköznapi problémákról is szó esett, olyan dolgokról, amelyekkel mindannyian küzdünk.
István nagy utat járt be
„Ahogy elhagytam a káros szenvedélyeimet, elkezdtem feldolgozni az életem traumáit, elakadásait, és megtanultam kifejezni az érzéseimet, rengeteget fejlődtem, elindultam az önismeret és a felépülés útján. A hangokat vissza tudtam vezetni különböző életeseményekhez, és rájöttem, hogy mivel nem foglalkoztam, és mivel kellett volna. Felépítettem önmagam és az életem. Lépésről lépésre megoldottam a problémáimat, amennyire lehetett, és azóta is folyamatosan törekszem erre. Egyáltalán nem volt könnyű, évekbe telt, és közben a megbélyegzéssel is meg kellett küzdenem, ami tovább ronthatja a skizofrén állapotot. Hatalmas akaraterő kellett hozzá. Most már 95 százalékban eltűntek a hangjaim a 15 évvel ezelőtti állapotomhoz képest” – mondja István.
A megmaradt hangokat tudja kezelni, ahogy azzal is tisztában van, mikor fognak előjönni: például ha túlhajtja magát, vagy stresszes helyzetben van. Ezeket azonban általában el tudja kerülni, vagy megpróbálja máshogyan megoldani. Megismerte a határait, és az is kiderült számára, hogy már nem annyira terhelhető, mint régen.
Sokat jár hazai és külföldi konferenciákra, előadásokra, iskolai érzékenyítésekre, rádióbeszélgetésekre, és önkéntes a Rehab Critical Mass nevű, fogyatékossággal élő emberek mindennapi életminőségének javításáért létrejött civil szervezetnél, emellett tapasztalati szakértőként dolgozik a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft.-nél.
István arra is rájött, mennyire fontosak az életben az örömök, a hobbik és a pihenés. Azt mondja, vannak még nehéz órái, de összességében jól érzi magát, és akárhány viszontagságon ment is keresztül, megérte küzdeni.
