Amikor annó a húszas éveim elején elképzeltem magam harmincévesen (kicsit talán túlidealizálva a jövőt), valami ilyesmit álmodtam meg magamnak: boldog házasság, szerető férj, legalább két gyerek (egy fiú és egy lány, természetesen a neveket is tudtam már akkor) egy jó fej kutya, családi ház nagy kerttel (ahol a kutya meg a kölykök szaladgálhatnak) és hétvégente grillpartik a családdal, barátokkal. Emellett persze egy olyan munkát is képzeltem magamnak, amiben kiteljesedhetem, amit szeretek csinálni, és hoz is eleget a konyhára. Az álomjövőmben érzelmileg, anyagilag stabil lábakon álltam, és amellett, hogy keményen dolgoztam, élveztem az életet, és úgy „éreztem” révbe értem. Valójában kiskorom óta valami ilyesmi élt a fejemben, hiszen ez vett körül, a szüleimtől is ezt láttam.
Aztán az álomkép beteljesülése helyett a kapunyitási pánik, vagy más néven az életnegyedi válság tört rám. A munkahelyemen ülve arra jöttem rá, hogy ezt nem tudom és nem is akarom tovább csinálni, fogalmam sincs, hogy mi mást csinálhatnék, de nem tudok egy helyben ülni tovább. Viszlát, fényes karrier. A kapcsolataim sorra mind bebuktak, vagy én nem akartam tovább folytatni, vagy a partner jött rá, hogy nem én vagyok az, akit keres. Szerető férj, két gyerek, kertes ház és grillpartik, viszlát. Kutyám még lehet, de figyelembe véve, hogy a nagytestű kutyákat kedvelem, nem szívesen kínoznék egy golden retrievert egy kis panellakásban.
Nyilván mindannyiunk fejében él, vagy élt egy álomkép, egy kis felépített kerek világ, ahogy elképzeltük a jövőbeli önmagunkat. Ez persze mindenkinek más, nem „rajzol” mindenki családot meg gyereket (rögtön kettőt is) magának, a fényes karrier is relatív, de amikor ott állsz a harmincadik szülinapod kapujában, és szinte semmit nem tudsz kipipálni a kis listádon, az azért félelmetes. Főleg azért, mert valójában könnyen lehet, hogy gőzöd sincs arról, hogy mit is akarsz kezdeni magaddal, hogy ki is vagy te valójában, mert korábban hagytad, hogy a munkád vagy a környezeted határozzon meg téged.
Pánikra azonban semmi ok, ugyanis egyrészt nem vagy egyedül a problémáddal, másrészt nem eszik olyan forrón azt a kását, csak ideje új perspektívába helyezned a dolgokat!
Élvezd a szabadságod
Most még szabad vagy, gyakorlatilag tiéd a világ. Nem kell két éhes szájat etetned, nem kell a kutyát levinni sétálni, maximum a kaktuszaidat kell valahogy életben tartanod. Miért is ne lehetne ez a kísérletezések, tesztelések, akár megfontolatlan, balul elsült döntések időszaka? Vállalj el olyan munkát, amiről korábban sosem hitted volna, hogy neked való (pincérkedj valahol, ülj be egy recepcióra, önkénteskedj, vagy vállalj idénymunkát külföldön). Adj esélyt azoknak a randiknak is, amiből úgy sejted, hogy nem lesz szerelem első látásra, nyugodtan töltsd le az ismert appokat, ha másra nem is, arra biztosan jó, hogy röhögj néha az elképesztő profilokon.
Használd ki a szabadidődet
Valószínűleg több szabadidőd van, mint a gyerekes vagy akár a párkapcsolatban élő ismerőseidnek. Ezt az extra időt nem érdemes siránkozásra, önmarcangolásra és szertefoszlott álmok kergetésére pazarolni. Tanulj valami újat. Szakmák, nyelvek, gyorstalpaló tanfolyamok, workshopok közül tudsz választhatsz. Mindig is meg akartál tanulni gitározni vagy agyagozni? Sziklát másznál, vagy egyszerűen csak megtanulnál fotózni, esetleg egy grafikai programot használni? Mi tart vissza? Az interneten számos ingyenes tananyagot is találsz, ez nem lehet kifogás, csak határozd el magad, és kezdd el!
Tanulj valami újat (Fotó: Pixaby)
Utazz egyedül
Láss világot, akár egyedül is. Persze olvass utána, hogy nőként hova érdemes és biztonságos egyedül utazni, de ne félj szólóban nyakadba venni a világot. Hidd el, sokkal nyitottabb leszel te is, ha nem egy csapat barátnővel indulsz útnak, hanem egyedül. Könnyebben nyitsz majd az új ismeretségek felé, és téged is könnyebben fog megszólítani egy hasonlóan magányos utazó egy kávézóban vagy az utcán.
Vidd el magad randizni
Ha az utazás elsőre túl félelmetes, vagy esetleg túl költséges lenne neked, akkor kezd egy mozival, hívd meg magad egy ebédre, kávéra és próbáld magad minél jobban elengedni, minél természetesebbnek érezni az új szituációt, és ne a telefonodat vagy a könyvedet bújd, hanem nézz szét, vizsgáld meg a környezetet, fogd fel az egészet egy (társadalmi) kísérletnek.
Fordíts időt az önismeretre
Sok időt töltesz egyedül, ami nem baj, remek lehetőség ez az önismereted fejlesztésére. A barátaiddal, munkatársaiddal, a jövőbeli pároddal, családoddal lehet, hogy jelentős időt töltesz (majd), de önmagaddal örökre össze vagy zárva, ezért fontos, hogy békében legyetek. Az egyik legnagyobb baj, hogy sokszor mi magunk sem tudjuk meghatározni, hogy mire vágyunk, így pedig elég nehéz révbe érni. Ehhez azonban sajnos nem lesz elég az, hogy megnézel pár önismerettel foglalkozó előadást, vagy elolvasol pár könyvet.
Kiindulásnak tökéletesek a felsoroltak, és coach-hoz is nyugodtan menj el, de ez kőkemény munka önmagaddal, amihez le kell ülnöd és számot kell vetned. Ahogy korábban írtam a kísérletezés teljesen rendben van, és hasznos dolog, akár karrierről, akár párkapcsolatokról van szó, de ha egy ponton nem értékeled a történteket, nem veszed számba az érzéseidet, és a belső utadat, akkor továbbra is csak vakon fogsz tapogatózni. Ez nem lesz mindig egyszerű, időigényes és hosszú folyamat, amiben őszintének kell lenned magaddal, de megéri mert később sokkal tudatosabb döntéseket tudsz majd hozni.
Engedd el az elvárásokat
Ideje rájönnöd, tényleg teljesen mindegy, hogy mások mit gondolnak rólad. Sokkal felszabadultabb leszel, ha megengeded magadnak, hogy figyelmen kívül hagyd ezeket a társadalmi nyomásokat. Persze a szüleid ettől még időről időre valószínűleg felhozzák, hogy miért nem találsz már egy rendes fiút, munkát magadnak, de egy idő után, amikor te is csak mosolyogva legyintesz a kérdésre, vagy csak vágsz egy grimaszt, szép lassan elengedik majd a témát.
Legyél te magad az elsődleges prioritásod
A randizás és a munkakeresés is sokkal őszintébb lesz, kiváltképp ha valóban foglalkoztál önismerettel. Nem akarod már mindenáron lenyűgözni a másikat, főleg ha nem is érzed kettőtök között a kémiát. Az állásinterjún a HR-es munkatársaknak sem akarsz már 100 százalékig megfelelni csak azért, hogy felvegyenek egy olyan állásra, ami talán nem is neked való.
Ha felismered, hogy ez az egész nem fekete-fehér, és nem ragaszkodsz már ahhoz a felépített képhez, ami a fejedben létezik, akkor kinyílik egy szép új világ előtted, ahol előbb veszed majd észre a lehetőségeket, mint a problémákat.
