A húszas éveim elején – na jó, már kicsivel korábban is – igencsak aktív társasági életet éltem. Rendszeresen előfordult, főleg így nyár tájékán, hogy a barátaimmal átbuliztuk az éjszakát, és már régen elment az utolsó busz, amikor feloszlott a csapat – Érden pedig hírből sem ismertünk olyat, hogy éjszakai járat, és taxiból is talán egyet-egyet lehetett elcsípni akkoriban. Nem mintha egyáltalán felmerült volna bennünk a vékony pénztárcánk miatt, hogy ilyesmire költsünk, amikor haza is lehetett sétálni. Ha a környékemen lakó haverokkal együtt tettük meg a nagyjából háromnegyed órás utat, az még jó buli is volt. Legtöbbször viszont egyedül kellett útra kelnem, és néha azért elkapott a félsz a sötét utcán, főleg, ha másvalaki is járt arra, és még inkább, ha ez a valaki a nyomomban haladt. Szerencsére sosem ért komolyabb inzultus, de azért időnként jól jött volna, ha fel tudok hívni valakit, aki enyhíti egy kicsit a szorongásomat.
Fotó: iStock
Molnár-Csiki Maren pont az ilyen esetek miatt hozta létre 2017-ben a Hazakísérő telefont, ami éppen attól zseniális, hogy nagyon egyszerű és kézenfekvő megoldást kínál erre a problémára. A legelvetemültebb zaklatókat persze nem biztos, hogy visszatartja, ha a kiszemelt áldozat telefonál, de sokakat bizonyíthatóan igen – nem egyszer volt már ugyanis, hogy a vonalban lévő lányokat követték, ám végül gond nélkül hazaértek. Emellett pedig azért is hasznos a szolgáltatás, mert ha ténylegesen vészhelyzetre kerülne a sor, a rendőrség azonnal értesíthető.
Maren teljesen egyedül vágott bele a hazakísérésbe
Molnár-Csiki Maren egy időben személyi sofőrként dolgozott, így saját bevallása szerint számára is ismerős az a félelem, ami akkor fogja el az embert, ha egyedül kell sétálnia a sötétben. Előfordult, hogy kocsival nem tudott behajtani valahova, például egy erdős részre, és gyalog kellett megtennie a néhány perces utat a megadott címig. „Sokszor legszívesebben visszarohantam volna az autóhoz, hogy elhajtsak, szóval ismerem ezt a pánikérzést. De nekem ott volt a kocsi mint bázis, ahova visszamehettem. Akinek nincs ilyen, annak százszor rosszabb lehet” – mondja.
Az ötletet külföldi példából merítette: először a stockholmi rendőrség üzemeltetett hazakísérő vonalat, majd Berlinben lett ilyen, 2017-től pedig Maren jóvoltából már Magyarországon is van. Teljesen egyedül vágott bele, és mivel németkorrepetálással foglalkozik, a munkája is rugalmas volt annyira, hogy mellette mindennap tudta csinálni a hazakísérést, hiszen egy kötött, nyolctól ötig tartó állás mellett ez lehetetlen lett volna. Egy éve már alapítványként működik a Hazakísérő telefon, és ingyenesen lehet hívni. Bár Maren visszasírja a kezdeti időszakot, amikor még nem kellett ügyintézéssel és könyveléssel bajlódni, most már legalább nem egymagában dolgozik, hanem önkéntesekkel együtt fogadja a hívásokat.
Forgatókönyv írja elő, mi a teendő vészhelyzetben
Az alapítványnak még két tagja van, akik inkább amolyan csendestársak, emellett folyamatosan toboroznak önkénteseket a hívások fogadására. A jelentkezők különböző motivációkkal rendelkeznek, például hasznossá szeretnék tenni magukat nyugdíj mellett, de olyan is akad, aki úgy érzi, sokat kapott az élettől, és ebből vissza akar adni valamit a társadalomnak. Bárki lehet önkéntes, aki empatikus, türelmes, jó a kapcsolatteremtő, illetve a problémamegoldó képessége, és persze bevállalja az éjszakai műszakot, ami nem olyan vészes annak fényében, hogy kötelezően csak havi egy hatórás vagy két háromórás etapot kell teljesíteni.
A betanulás is egyszerű, csak a virtuális telefonközpont hívásfogadó felületének a használatát kell elsajátítani. Az első néhány beszélgetést Maren ellenőrzi, és ha nincs semmi probléma, az illető pedig továbbra is lelkes, attól kezdve egyedül is fogadhat hívást. A kommunikáció ugyan kötetlen, de az alapvetéseket Maren összefoglalta egy szkriptben. Ebben benne van, miről lehet és miről nem lehet beszélni, mit kell csinálni, ha valaki például öngyilkos akar lenni, vagy éppen csak azt szeretné megtudni, hogy merre van a legközelebbi éjjel-nappali. Időként sajnos az is előfordul, hogy zaklatók telefonálnak, akik szexuális tevékenységet folytatnak a vonal másik végén, néha pedig unalomból hívják fel a hazakísérőket, és telefonbetyárokból is rendszeresen akad.
„A 112-t nem lehet szórakozásból hívni, mert azért büntetés jár, de minket akárki zaklathat, sajnos nincs következménye. Jellemzően fiatal fiúk csinálják ezt: előadják, hogy félnek, egyedül vannak, aztán pár perc múlva hallom a haverokat röhögni a háttérben” – meséli Maren. A probléma ezzel az, hogy egyelőre csak egyetlen vonal él, így a telefonbetyárok ezzel másoktól veszik el a lehetőséget, azoktól, akik tényleg segítségre vagy támogatásra szorulnának. Maren beszámol róla, hogy a legutóbbi vizsgaidőszaktól kezdve megugrott a hívások száma, akár öten is telefonálnak egy nap.
Fotó: iStock
Csak egyszer kellett a rendőrséget hívni, de az is vaklárma volt
Bár azt gondolnánk, hogy több a női telefonáló, férfiakból is szép számmal akad, ők inkább péntek-szombat éjszaka kérnek hazakísérést. Ami az átlagkorosztályt illeti, jellemzően a fiatalabbak veszik igénybe a segítséget, leggyakrabban a 16-18 év körüliek, és országszerte minden megyéből egyformán telefonálnak – tudom meg Marentől. Zaklatók ide vagy oda, a leggyakrabban szerencsére mégis azzal a céllal tárcsázzák a számot, hogy rendeltetésszerűen használják.
A hívónak először is el kell mondania, hol van pontosan (aztán ezt néhány percenként megismételni, hogy az operátor követhesse egy térképen), és Maren ilyenkor arra is rá szokott kérdezni, hogy az illető látott-e valami különöset, például verekedést, vagy követi-e őt valaki. A beszélgetés egyszerű small talkkal indul, de egy hosszabb társalgás alkalmával komolyabb témák is előkerülnek, például a molesztálás kérdése vagy különféle társadalmi problémák.
Szerencsére valódi vészhelyzetre még nem volt példa. „Csak egyszer kellett hívnom a rendőrséget, de az is vaklárma volt. Egy lány volt a vonalban, és elmondta, hogy hárman követik. Hallottam, hogy megy az aluljáróban, és egyszer csak megszakadt a vonal. Még annyi időm sem volt, hogy kiderítsem, mennyire van feltöltve a telefonja, ezt egyébként mindig már az elején megteszem. Nem tudtam, mi történt, próbáltam hívni, de nem tudtam elérni. Gyorsan döntöttem: értesítettem a rendőrséget. Aztán amikor a lány hazaért, üzent nekem, hogy csak a telefonnal volt probléma” – meséli Maren, hozzátéve, hogy többször beszélgetett olyan nőkkel, akiket követtek, de mindegyikük szerencsésen hazaért.
Olyan is volt már, hogy valaki félelmében sírva tárcsázta a számot – ilyen esetben beszélgetéssel általában könnyen meg lehet nyugtatni az illetőt. Nem gyakran, de az is előfordul, hogy ittasan hívják a Hazakísérő telefont. Ha valaki nagyon részeg, és még azt sem lehet belőle kiszedni, hogy hol van, azzal szoktak próbálkozni, hogy elkérik tőle egy hozzátartozó telefonszámát, akit értesítenek a helyzetről, és aki adott esetben a telefonja alapján látja az érintett tartózkodási helyét.
Maren nagyon furcsának találja, hogy milyen sokan panaszkodnak a közbiztonságra. „Én eddig azt hittem, Magyarország alapvetően biztonságos, de úgy tűnik, álomvilágban éltem. Szinte minden nő elmesél egy zaklatós történetet, ami éjszaka esett meg vele. Szexet ajánlanak nekik, a férfiak előveszik a nemi szervüket, megfogják a mellüket” – sorolja. A szomorú helyzet egyértelműen igazolja a Hazakísérő telefon létjogosultságát: ha csak egy kicsivel kevesebb zaklatás történik, és több nő érezheti magát biztonságban, már ezerszeresen megérte.
A 06 80 442 422-es ingyenes számot, illetve a 06 30 899 3465-ös, normál tarifás telefonszámot mindennap lehet hívni, hétfőtől péntekig este 10-től hajnali 4-ig, vasárnap szintén este 10 órától hajnali 1 óráig.
