Wingwave: egy módszer, ami segít búcsút inteni a traumáknak

Ágotánál ötéves kora körül jelentkezett először a kínzó fejfájás. Akkor agyhártyagyulladás gyanújával kórházba került, ahol a „fokozott elővigyázatosság” jegyében szinte úgy bántak vele, mintha börtönben lenne, fájdalmas és kellemetlen vizsgálatok sorának vetették alá. „A nővérek erőszakkal vettek vért tőlem, a karom tiszta lila volt. Miután gerincvelőváladékot vettek, nem tudtam kiegyenesedni és rendesen járni” – idézi fel Ágota.

Végül konkrét okot nem találtak a fejfájására, a kórházban töltött egy hét viszont olyan mély nyomot hagyott benne, hogy a trauma miatt a fájdalom évtizedeken keresztül újra és újra visszatért, egészen addig, amíg a wingwave-módszerrel nem sikerült feloldani. Ágota nagyjából fél évig járt a terápiára, azóta pedig már eltelt egy év, és a fejfájás nem jelentkezett.

Kényszerbetegséget, pánikot, önbizalomhiányt is kezelnek vele

A wingwave szóösszetétel a wing (vagyis szárny, ami a pillangóeffektusra utal) és a brainwave (agyhullám) szavak összekapcsolásával jött létre, és egy olyan módszert takar, ami a lelki elakadások felkutatására és feloldására szolgál. Magyarországra dr. Pusztai Erzsébet és Liptai Beáta hozták be az eljárást, és ők is oktatják, de egyelőre csak kevesen ismerik.

Tar Katalin

Tar Katalin pszichológus, a Főnix Fészek munkatársa 2015 óta alkalmazza a wingwave-et. Szorongást, kisebbrendűségi érzéseket, negatív hiedelmeket old fel ezzel a technikával, de volt már dolga pánikbetegséggel és évtizedek óta tartó migrénnel is.

„Van, amikor a tudatos agyunkra olyan nyomás, negatív élmény nehezedne, hogy a túlélés érdekében inkább leszorítjuk a tudattalanba a minket ért sérelmet, bántást, rosszindulatot. Ezeket is fel lehet dolgozni ezzel a módszerrel. Olyan tüneteket lehet vele megoldani, mint az ősbizalmatlanság, a párkeresési problémák, a kapcsolatok megtartásának nehézsége, a szégyen, az elakadások, a fejünkben létező korlátok” – magyarázza a szakember.

Katalin találkozása a módszerrel egy tragikus eseményhez köthető. Amikor a kis unokája ötéves volt, váratlanul, a szeme láttára hunyt el a nagyapja (nem Katalin férjéről van szó, hanem a másik ági nagyapáról): a férfi a földre esett, és meghalt. A fürdőszobaajtón zuhant ki, ez a momentum pedig azért fontos, mert később ez összefonódott a kisgyereknél azzal a kényszeres tünettel, hogy nem tudott kijönni az említett helyiségből anélkül, hogy néhányszor vissza ne lépett volna, később pedig ez kiterjedt a vécére és a többi szobára is. A probléma évekig fennállt, ezért Katalin elhatározta, hogy keres egy olyan módszert, amivel a gyerek érzelmi agyára tud hatni. Egy kollégája javasolta neki a wingwave-et, ami bevált: az unokánál szépen, fokozatosan elmúlt a kényszercselekvés. Katalint ez bátorította fel arra, hogy tovább foglalkozzon a módszerrel, azóta pedig nagy tapasztalatra tett szert a területen.

A wingwave segítségével természetesen csak olyan problémákat lehet kezelni, amelyeknek a hátterében nincs szervi elváltozás, így ha valaki komoly fizikai tünetekkel fordul Katalinhoz, annak mindenképpen orvosi kivizsgálást javasol. A pszichológus azt is elmondta, hogy természetesen a wingwave sem univerzális terápia, ami mindenkinek egyformán beválik.

Fotó: iStock

A beragadt érzelmi tüskék

A wingwave-et a 90-es években egy német pszichológus házaspár, Cora Besser-Siegmund és Harry Siegmund dolgozta ki több, már létező eljárás összefűzésével. Az egyik az NLP, azaz a neuro-lingvisztikus programozás, ami egyebek (főleg a beszéd) mellett az ember arcán a kommunikáció során megfigyelhető mikromozgásokat is vizsgálja. Ebből fejlődött ki az EMDR (szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás), amit a súlyos traumán átesett személyeknél, például poszttraumás stressz-szindrómásoknál használnak, és amit a wingwave is átvett.

„Az én dicsőségem az, hogy van egy normális életem” – Így befolyásolja életünket a gyerekkori bántalmazás

„A szervezetnek megvan a maga öngyógyító tevékenysége. Amikor éjjel alszunk, álmunkban az agyunk visszapergeti a velünk történt eseményeket, amelyek a rövidtávú memóriában, a hippokampuszban tárolódnak, és ezeket megszűri, megrostálja, aztán átkerülnek a hosszútávú memóriába. Ami viszont traumatikus jellegű, annak olyan intenzív érzelmi velejárója van, hogy nem tud átkerülni. Ezek az »érzelmi tüskék« beragadnak az agyunkba, és zavarnak minket a mindennapi életünkben” – magyarázza a pszichológus, hozzátéve, hogy személyenként eltérő lehet, ki mit él meg traumaként, és az mennyire hagy benne nyomot.

Visszatérve az alváshoz: az említett feldolgozási folyamat a REM fázis alatt történik, ami egy nyolcórás alvás során négy-hat alkalommal következik be. Ilyenkor a becsukott szemhéj mögött a szem gyors ütemben jobbra-balra mozog. Ezt használja fel a wingwave-módszer. „Mozgatom az ujjamat, és arra kérem a klienst, hogy kövesse a szemével. Így ugyanazt a feldolgozó folyamatot indítjuk el éber állapotban, mint ami éjszaka, a biológiai tényezőknek megfelelően történik” – mondja Katalin. A folyamatot egyébként röviden „elintegetésnek” nevezik, és hogy mi az, amit az ember életéből ki kell iktatni, a beszélgetés, illetve az „O-gyűrű teszt” segítségével derül ki.

Utóbbit egy japán kutató fejlesztette ki. A lényege, hogy ha az ember a hüvelyk- és mutatóujját O betűt formázva jó erősen összetartja, és a terapeutától egy abszurd dolgot vagy instrukciót hall, vagyis a vegetatív idegrendszert stressz éri, az ujjai könnyen szétnyílnak. Ez az izomválasz vezeti a szakembert, hogy az illetőt hol, mikor és hogyan érhette olyan stresszhatás, ami feldolgozatlan maradt. Együtt felkutatják a probléma forrását, az érzelmi, indulati töltéseket, a negatív, kényelmetlen érzéseket, amelyeket végül „el lehet integetni”.

Fotó: iStock

„Ez azután már nem jön vissza, viszont a vele kapcsolatos asszociációk, emlékek, más típusú rossz érzések, a mögötte rejlő egyéb negatív élmények kicsit megkavarodnak, és felszínre bukkanhatnak” – mondja a pszichológus. Ezért a terápia általában nem egy, hanem legalább három-öt alkalomból áll. A traumát akkor sikerült feldolgozni, ha az ember rágondol, és nem lesz rögtön rossz érzése vagy gyomoridege – tudjuk meg Katalintól.

„Amit nekem adott a módszer, az a felszabadultság”

Antónia pszichológus, ezért saját bevallása szerint eleinte volt némi fenntartása a technikával kapcsolatban. „Érdekesnek találtam, hogy hogyan lehet pár ülés alatt hosszú terápiás folyamat nélkül is megszabadulni ezektől a blokkoló erőktől” – árulja el. Ő szorongásos jellegű problémáira kereste a megoldást, amelyek a szülei válása óta álltak fenn. „Zavart, hogy nem tudok felszabadultan dolgozni, nem tudom élvezni a munkámat a nyomás miatt, és úgy éreztem, bármit csinálok, nem vagyok elég jó. Problémám volt a szexualitásommal, a nőiségemmel, pedig ezt nem indokolta komolyabb trauma. Tudtam, hogy nem bennem van a hiba, és hogy ezek az élet természetes velejárói, mégsem voltam képes megélni a dolgokat szorongás nélkül, önfeledten, a maga természetességében” – foglalja össze. Antóniának a coacha ajánlotta a wingwave-et. Tulajdonképpen hamar eloszlottak az előítéletei.

„A mai társadalom már azon szorong, mert szorong”

„A kezelés mindig úgy kezdődött, hogy meséltem arról, mi az, amivel foglalkozni szeretnék, és az abból fakadó saját érzeteimet a terapeuta kiragadta, kibontotta az O-teszttel, majd az eredetét átdolgoztuk integetéssel. Emlékszem, nagyon érdekes volt, hogy ennek segítségével teljesen feltérképezte olyan érzéseimet is, amikre addig nem figyeltem” – meséli. Azt is elmondja, bár újdonságot nem tudott meg a problémák hátteréről, mert ezek zömével számára már ismert, berögzült családi minták és hiedelmek voltak, ő valójában a felszabadultságot köszönheti a módszernek.

„Pár ülés alatt éreztem a hatását, hogy kevésbé szorongok olyan helyzetekben, ahol jellemzően szoktam, lassan fél évvel a kezelések után pedig igazán teljes életet tudok élni, megszabadultam a béklyóimtól.”

Wingwave otthonra

Azt is megfigyelték, hogy a módszer hatásossága abban rejlik, hogy szinkronba hozza a jobb és bal agyfélteke által kibocsátott hullámokat. „Ez a kettő általában külön-külön működik, hiszen külön funkciójuk van. Amikor pánikba esünk, szomorúak, letörtek vagyunk, akkor fokozott ez a különálló működés, az agyhullámok összevissza mozognak. Viszont ha kiegyensúlyozottak, boldogok vagyunk, akkor szinkronban vannak” – magyarázza Katalin.

A szinkront pedig elő lehet idézni ritmikus mozgással, adott esetben váll- vagy térdütögetéssel is. Ha ezt furának találod – főleg az ember munkahelyén adhat okot némi mosolygásra –, mással is próbálkozhatsz, például wingwave-es zenével, ami szintén segít harmóniába hozni az agyhullámokat, és egyébként másodpercek alatt fel lehet lelni a YouTube-on. Persze, ha valakinek komoly elakadásai, traumái vannak, önmagában ez nem lehet megoldás, de az aktivitás, a kreativitás fokozására vagy ellazuláshoz jól jöhet.