„Úgy éreztük, ez a dal a miénk is” – Renner Erika, Orosz Bernadett, Makai Viktória és több túlélő szerepel a Békejelhez készült videoklipben

„Picit ki kellett jönnöm, mert nem csak a fűtés miatt lett bent fullasztó. Elképesztő, amin ezek a nők átmentek. És elképesztő az, hogy ennyi erő van bennük” – mondja a forgatáson résztvevő egyik, a témában szintén érintett stábtag, amikor kijön a budapesti ház teraszára, amelyben Bálint Natália Békejel című számához készül videoklip, amit Joó Géza rendezett.

Az operaénekes adománygyűjtésből és saját pénzéből próbálja fedezni ezt a nem mindennapi kezdeményezést, a forgatás költségeit, ami egy napra egy közösségbe sodorta a lúgos orvos áldozataként megismert Renner Erikát, a megtámadott ultrafutóként ismert Makai Viktóriát, az egykori párja által súlyosan bántalmazott Orosz Bernadettet és a gyermekkori, súlyos abúzust elszenvedett, aktivista Pintér Marianna Manka mellett Bódis Beát, aki jelenleg anyaotthonban él és válása óta kisfiáért küzd. És hogy miért kellett odaírnom a nevek elé vagy után az adott bűncselekményt? Mert mi, kívülállók, újságírók, olvasók így „ismerjük” őket, ők pedig nem bánják, hogy ez így van, feltéve, ha ennek az az eredménye, hogy végre tényleg rendszerszinten fellépünk, fellépnek az illetékes szervek a nők és férfiak elleni és a családon és párkapcsolaton belüli erőszak ellen. Adják hozzá nevüket, arcukat, igazából életüket azért, hogy akik nem merik, nem tudják, őket is képviseljék és, hogy lehetőleg egyszer eljussunk oda, hogy a jog mindig, minden esetben az áldozat mögé áll.

Fotó: Jevgenyij Alekszejev

Bálint Natália, a dal szerzője egyenként kereste meg a túlélőket, akik viszont már, ha nem is mind személyesen, de ismerik egymást. Ahogy mondják, egymásba kapaszkodnak. Bernadett és Erika például most találkozott személyesen először, de számos telefonbeszélgetésen van túl. Erika és Viktória viszont már találkoztak, Pintér Marianna pedig többször is ott volt Erika mellett, amikor szüksége volt egy ölelésre vagy egy papírzsepire – idézik fel együtt, mosolyogva.

A dal és az alkalom apropója kemény, húsba vágó, a résztvevőknek mégis jobb a kedvük. Örülnek, hogy látják egymást, beszélgetnek arról, hogy alakul az életük. Miközben várnak arra, hogy az ő jelenetük jöjjön, Natália már beénekel, és a készülődés közepette mesél arról, miért is tartotta annyira fontosnak ezt a dalt, hogy számos áldozatot hozzon érte. „Vallásos ember vagyok, és úgy érzem, kaptam ezt a dalt. A refrén első részét, a „Kattanjon a zárkazár, szabaduljon a madár”-t éreztem magamban már 2018 óta, de amikor először meg akartam írni, nem sikerült. Végül Kertész Ágnes történetéről olvasva éreztem azt, hogy összeáll bennem az, hogy miről is fog szólni. Férjemnek (a zongoraművész Jevgenyij Alekszejev ć a szerk.) mondtam, adjon hozzá zenét és fokozatosan megszületett belőlem a mű. Ahogyan az a szövegből is kiderül, úgy gondolom, a bántalmazásnak nincsen neme, sem társadalmi státusza. Bárki elszenvedheti. Én magam is tapasztaltam, voltam bántalmazó kapcsolatban, és tudom, mennyire nehéz kilépni, mennyire tudnak minket manipulálni. A személyes gyógyulásom két és fél éve indult, ugyanis nem csak párkapcsolati, de baráti bántalmazásokban is részem volt. Az illető a sikeremért büntetett, megmondta, mit mondhatok, mit nem, én pedig mentem utána. Isteni megtapasztalás volt, hogy egy nap találkoztam a (már egykori) terapeutám egyik videójával, megkerestem őt, és az ő segítségével léptem a gyógyulás útjára. Az pedig, hogy ilyen erős nők lesznek a klipben, és vállalták, hogy szerepelnek, igazi ajándék nekem. Ha Bernadettet kérdezed, elmondhatja, hogy már az első közös beszélgetésben megjegyeztem neki, mennyire jó, már-már spirituális légkör lengi őket körbe.”

Fotó: Jevgenyij Alekszejev

„A verem alján is vannak utak, de én azt választottam, hogy a feljövök a felszínre”

Orosz Bernadett gyerekeivel jött a forgatásra, nekik is lesz kisebb szerepük a klipben. „Miután tavaly megtörtént a tragédia, a nyilvánosság segített nekem, hálából úgy éreztem, a közügy mögé állok. Rengetegen megkeresnek sorstársak és segítek, amiben tudok. Megalapítottuk a BÉKE-t (Bántalmazottak Érdekképviseleti Egyesülete), és bevallom, amióta Varga Judit imázsfilmjét megláttam a családon belüli erőszakról, azóta akartam egy választ rá, egy olyan klipet, amiben valóban szó van a bántalmazásról, és olyanok vannak benne, akik érintettek, olyan a dal, szöveg mögötte, ami a valóságot fedi. Amikor Natália a Békejellel megkeresett, úgy éreztem, megtaláltam a dalunkat. Hús-vér emberek vagyunk, nem statisztikai adatok, és ez nem politikai hiszti, nem politikai kérdés kellene, hogy legyen. Én sokszor megkaptam, hogy politika oldalra álltam, pedig erről szó nincs. Minden egyes pártot megkerestem az üggyel. Más kérdés, ki támogatott a törekvésemben. Nagyon bízom abban, hogy a szeretet erejével elérjük a változást, és mindenki, aki itt van, így gondolja, rendszeresen beszélünk Erikával, Vikivel, Mankával és még sok más túlélővel. Azt hiszem, két opciónk van: vagy a kormánynak kellene változtatnia a hozzáállásán, nem csak apró, de nagyobb lépésekkel, vagy, a másik opció, hogy a gyenge tömegnek meg kell erősödnie.”

Bernadett azt mondja, neki is voltak olyan időszakai, amikor egy veremben érezte magát, aminek az alján vannak különböző utak, de lehet menni felfelé is. Ez viszont a nehezebb út . „Néha jó volt a rosszba süppedni, mert biztonságérzetet adott. Ezért tudom megérteni azokat, akik nem állnak elő, mert félnek. Meg kell látni a lépcsőfokokat és kapaszkodókat. És ezeket kellene könnyebbé tenni. Ki kell mászni, harcolni, küzdeni.”

Bernadett azt mondja, a tragédia óta, bár a történet a felszínen van, sokat változott az életük. Nem beszélnek mindennap róla annak ellenére, hogy Bernadett ügye még el sem kezdődött, de már polgári jogi peren kell védekeznie a támadójával szemben. „Összesen ötször vert meg. Az egyik alkalommal beszakította a dobhártyámat. Láthatod, hogy a fülcimpám szét van szakadva, ez annak a hozománya. Most a polgári perben az elkövető felhasználta azt, hogy annyira nem lehettem rosszul, mert elvittem a gyerekeket a dinóparkba, miután bántalmazott, megütött. Rosszul voltam, de nem engedtem, hogy a gyerekeim ezt érezzék. Lealapozóztam az arcomat, fájdalomcsillapítót vettem be és elvittem őket. De itt tartunk, hogy ez egy érv? Súlyos gondok vannak, azt gondolom.”

Forgatási csoportkép (Fotó: Jevgenyij Alekszejev)

Miközben beszélgetünk, elered az eső, mi pedig éppen egy parkban állunk, pizzát, sajtos stanglit és otthonról hozott, csomagolt szendvicseket majszolunk. Nemcsak Viktória és Erika, de Erika párja, Balogh Attila is részt vesz a klipben. Ritka pillanat, Attila eddig mindvégig a háttérben maradt. „Nekem a dal nagyon megtetszett, így mire megtudtam, hogy mások is vállalták és jönnek, örültem, mert szerintem nagyon fontos és mindenkinek szól – mondja Erika. – Mi, áldozatok összekapaszkodunk, összetartunk. Ismerjük egymást, szükségünk van egymásra.”

Erika az elmúlt 7 évben először mondja azt, hogy jobban van, terápiára jár, még folyik a polgári per, amiben kártérítést követel bántalmazójától. „Úgy érzem, a pont az i-re akkor került fel, amikor az Alkotmánybírósági panasza után a Kúria harmadszorra is kimondta a bűnösségét és azt, hogy jogsérelem sem érte, akkor tudtam, hogy vége van, hogy leüli a büntetését. Onnantól kezdve – ami azért nem túl rég történt – tudtam elindulni a gyógyulás útján és tudok foglalkozni végre magammal is.”

Erika párja, Attila azt mondja, az ő gyógyulása majd később fog beindulni. „Még van feladatom, van támogatói szerepem, a feldolgozással én kicsit később foglalkozom. Ráadásul nemsokára megyek én is bíróságra, hamis váddal illettek még a per során, én pedig feljelentést tettem az ügyben.”

„Úgy örülnék, ha az emberek mernének kérdezni”

Renner Erika után Makai Viktóriához fordulok, aki rögtön egy nehéz mondattal indít: „Tudod, úgy örülnék, ha az emberek meg mernének merészebb dolgokat is kérdezni, együttérzéssel természetesen. A »hogy vagy« is egy jó kérdés, de jó lenne, ha nem lenne ez a félelem, távolságtartás, ha nem hinnék azt, hogy megbántanak minket azzal, hogy érdeklődnek. Ha nem szeretnék válaszolni, azt jelzem. Számomra fontos, hogy kijelöljem a határaimat.”

Egy ilyen mondatra nehéz mit mondani, így aztán megkérdezem tőle, milyen merészebb kérdésnek örülne. „Nagyon jó lenne, de én is nehezen fogalmazom meg, ha mindenki meg merné kérdezni, ami a fejében van. Ha nem félne attól, hogy megbánt-e vele. Szemlátomást segítségre van szükségünk, és jó lenne, ha ahelyett, hogy arra gondolnának, na vajon, neki hogy lehetne jól segíteni, őszintén kimondanák, ami a fejükben van. Azt hiszem, többek nevében mondhatom: köszönöm, nem kérek tanácsot! Ülj mellém, hallgass meg, érezz együtt velem. A többivel csak energia elvész” – mondja Viktória, mire Erika hoz egy ellenpéldát: „Én annak örülnék, ha soha többé nem kérdezné meg senki, mit mondanék a támadómnak, ha a szemébe néznék. Nincs mondanivalóm számára, mert nem velem van elszámolni valója, hanem a jogrendszerrel.”

Viktóriánál pont az ellenkezője van. „Nekem ez kifejezett kérésem, elvárásom volt. Úgy érzem, hogy a helyzetem sajátosságából adódott. Mivel a szememet bántotta, ütötte, úgy éreztem, ezzel tartozik nekem.”

Pillanatkép a forgatásról (Fotó: Jevgenyij Alekszejev)

Viktória a tragédia ellenére azt mondja, az ő története egyébként, bármilyen visszásan is hangozhat: meseszerű. Azért, mert elkapták a tettest, mert megmenekült a tényleges nemi erőszaktól, férje sietett segítségére, amivel közös lett a történetük, ez pedig a feldolgozásban is segítség, ugyanúgy, ahogy az is, hogy az elkövető beismerte tettét. „A trauma feldolgozásában mindenkinek saját hősének kell lennie. Olyan ez, mint a futóversenyen a segítő szerepe: minden segítséget megkaphatsz, de a holtponton neked kell átmenni, ahogy a célszalagot is neked kell átszakítani. De hasonlíthatnám a születéshez: nélkülözhetetlenek a segítők, de ez egy egyszemélyes út.”

Ami a megbocsátást illeti, Renner Erika azt mondja, hogy ő el sem tud jutni a megbocsátásig, hiszen támadója nemhogy beismerte volna tettét, hanem magát állítja be áldozatnak. Viktória pedig pontosít: annak ellenére, hogy a sajtóban az jött le, a támadója tőle bocsánatot kért, ez nem pontosan így történt. „Azt kértem a tárgyaláson, nézzen a szemembe, majd annyit mondtam, elfogadom. Még az elején az ügyvédjén keresztül bocsánatkérő levelet küldött nekem, amit csak az ügy végén fogadtam el, mivel nem akartam, hogy befolyásoljon. Az ügyvédje azt mondta, azért nem ajánlottak kártérítést a per végén – ami a megbocsátás egyik része lenne –, mert a levelet a per elején nem fogadtam. Tehát megbocsátásról itt nem esett szó. De nem akarok ezen lovagolni. Én, ahogy mi mindnyájan, szeretnék, szeretnénk lelkileg szabadok lenni, elengedni azt a történetet. Nekem a megbocsátás nem elsősorban róla szól, hanem az elengedésről. Keresztény szemmel: lerakom Isten kezébe és rá bízom. Ami az igazságszolgáltatást illeti, letettem Isten kezébe az ítéletet a bíróságéba, így nekem marad a feldolgozás.”

Pintér Marianna Manka azt mondja, néha úgy érzi – megjegyzem, teljes joggal –, hogy sokszor kellékeknek használják őket. „És sokan nem látják, milyen áron vagyunk kellékek. Használnak, majd eldobnak. Nem jönnek utánunk, hogy vagyunk. Örülnék, ha folyamatában látnánk az értékünket és munkánkat.”

A cikkben megszólalók ellen elkövetett bűncselekmények:

Pintér Marianna Manka: „Gyerekként a bántalmazás minden fajtáját elszenvedtem úgy, mint fizikai-, lelki-, és szexuális bántalmazást.  Akkor, mint gyermek, nem tudtam senkitől sem segítséget kérni. Szomszédok, gyámügy, iskola és a tágabb család mind tudott a helyzetemről, de igazából 7 éves korom után senki nem tett semmit. 18 éves koromig laktam otthon, majd kitettek az utcára. Első gondolatom az öngyilkosság volt, de tudtam, hogy én ennél sokkal erősebb vagyok.” Manka ma Lelkem Titka blogjával és csoportos terápiákon segít áldozatokon.

Renner Erika: Ma már szinte nincs olyan ember Magyarországon, aki legalább egyszer ne hallott volna a „lúgos támadásként” elhíresült ügyről. Pontosabban arról a harcról, amit az áldozat, a doktor volt barátnője, Renner Erika kénytelen volt megvívni azért, hogy a jogrendszer igazságot szolgáltasson neki. Bántalmazóját, aki elkábította, majd maró lúggal leöntötte nemi szervét, és magára hagyta, 2018. július 12-én, öt évvel a bűncselekmény elkövetése után a Kúria – a Fővárosi Ítélőtábla öt hónappal korábbi megismételt másodfokú ítéletét súlyosbítva – 11 évre ítélte.

Pillanatkép a forgatásról (Fotó: Jevgenyij Alekszejev)

Orosz Bernadett: A családanyát egykori barátja egy védett katonai objektumban tartott osztálytalálkozó után verte agyba-főbe, a sikoltozást meghalló recepciósnak és az összejövetel néhány résztvevőjének köszönhető, hogy nem történt nagyobb tragédia. Orosz Bernadett a nyilvánossághoz fordult, a fél internetet bejárták a támadás után  róla készült elborzasztó felvételek. Bernadettet megkereste a sajtó és nyilatkozott a tragédiájáról, miután a rendőrségen nem vették elég komolyan az ügyét.

Makai Viktória: Egy 37 éves férfi 2018. október 14-én az esti órákban követni kezdte az ultrafutó Makai Viktóriát, megtámadta, többször megütötte, a földre lökte, és a nadrágját letépve meg akarta erőszakolni. A nemi erőszak nem valósult meg, mert a sportoló kiabálására megérkezett a férje. Viktória a bántalmazás következtében 8 napon túl és 8 napon belül gyógyuló sérüléseket is szenvedett. A férfi eredeti büntetését a másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék három év hat hónap szabadságvesztésre mérsékelte, amelyet azonban a súlyosabb végrehajtási fokozatú börtönben kell végrehajtania.

A klipben közreműködik Legerszki Krisztina színművész.

(Kiemelt kép: Jevgenyij Alekszejev)