„Te is csak azért jógázol, mert az utóbbi egy évben annyira divatos lett?”
– kérdezte tőlem az egyik ismerősöm, amikor arról meséltem neki, mennyire beszippantott a mozgásforma. Egyébként tényleg a karantén alatt álltam neki jógázni, miután bezárták az edzőhelyeket, a klasszikus otthoni fitnesz pedig nem igazán hozott lázba, és a barátnőm, aki 10 éve jógi, már egy ideje unszolt, ugyan próbáljam már ki. Mivel a koronavírus első hulláma egy elég terhelt élethelyzetben talált telibe, félretéve az előítéleteimet, rányomtam az egyik live videóra. Kicsit dacosan, kicsit billegve, és olykor szentségelve, de mindennap, újra és újra beleálltam a gyakorlatokba.
Tavaly márciusban annyira imbolygott a világ, akkora volt a belső káosz, hogy visszatekintve teljesen érthető, miért az egyensúlyt igénylő mozdulatok mentek a legnehezebben.
Azóta eltelt egy év, épp a koronavírus harmadik hullámát nyögjük, és úgy látom, mintha még jobban dübörögne a jóga-láz. Nemcsak az otthonomban, hanem szerte a világon. Az Instagramon egyre jönnek az újabbnál újabb jóga influenszerek, az ilyen-olyan jógatanfolyamok, és láthatóan egyre több az olyan oktató, akik az online térben próbál építkezni. Felmerült bennem a kérdés, vajon mit szólnak a jelenséghez az olyan jógamesterek, akik hosszú évek óta építik a tudásukat. Szerintük is olyan jó, hogy a jóga ennyire népszerű lett?
És egyáltalán, miért jógázik korona alatt az egész világ?
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a jóga nem 2020-ban lett népszerű, de tény, hogy nagyot lökött rajta a koronavírus-járványt kísérő kijárási korlátozás. A korábbi statisztikák szerint 2016 volt a jóga éve, a Yoga Journal akkori jelentése szerint ekkor 36,7 millió ember gyakorolta a mozgásformát, sőt, a jóga volt a Google egyik legkeresettebb szava az USA-ban. Azóta még többen vagyunk, akik reggelenként és/vagy esténként leterítik a jógamatracot.
Egy friss statisztika szerint 2020-ban 55 millió ember gyakorolt jógára a világon.
A számok szerint a jógázók 72 százalékát nők teszik ki, 14 millió gyakorló 50 évesnél idősebb, és a jógik mintegy 44 százaléka heti 2–3 alkalommal ászanázik. Az amerikaiak ennél is durvábban nyomják, az ott jógázók 8 százaléka átlagosan napi 1–5 órát tölt ezzel a mozgásformával, és évi 16 milliárd dollárt költenek jógaórákra, felszerelésre, ruházatra és kiegészítőkre.
Brávácz Alexandra lassan 20 éve foglalkozik jógával, ő az ország egyik legelismertebb oktatója. Szerinte a jóga okkal került 2020 fősodrába.
Brávácz Alexandra jógaoktató
„A Covid miatt betört robbanásszerűen a félelem a hétköznapjainkba, szükség volt egy olyan eszközre, amibe kapaszkodhatunk, amitől azt várhattuk, hogy csökkenti a stresszt, a szorongást, stabilabbá és ellenállóbbá tesz a járvánnyal szemben. Az emberben megvan szerintem az a törekvés és a vágy, sőt tudás is, hogy tud tenni a változásért, a saját lelki nyugalmáért és az egészségért. Ebben gondolják sokan, hogy segíthet a jóga” – mondja a jógamester, és ez egybevág azzal, amit a Facebookon kiírt random „közvélemény-kutatásomra” érkező válaszok többsége kiadott.
„Eleinte annyira bénának éreztem magam, már abban elakadtam, hogy törökülésben üljek, aztán találtam egy kellemes hangú és kedves oktatót a YouTube-on, és ő átlendített azon, hogy kínosan érzem magam. Most már egészen jól megy, és tényleg lenyugtat, pedig engem nem könnyű. Sosem vagyok jelen, vagy aggódom, hogy mi lesz, vagy bánkódom, hogy mi volt. Itt meg úgy kell koncentrálni, hogy egyszerűen nincs időm a szorongásra” – írta Kata, aki mostanában kezdett el jógázni, míg egy másik lány, Bernadett arról számolt be, hogy a jóga teljes elcsendesedést és nyugalmat jelent a számára. „Kiegyensúlyoz, amikor a leginkább nem érzem egyensúlyban a gondolataimat. Nagyon jó érzés lelassulni és befelé figyelni, és amiket találok, az igazán megéri a gyakorlásba vetett időt. Nekem nagy tanítások az életről, de főleg önmagunkról, megtanít figyelni az intuícióra és bizalmat a manifesztációra” – magyarázta.
Diószegi Ádámot is megkerestem a téma kapcsán, hiszen ő az egyik legnagyobb követőtáborral rendelkező jógaoktató itthon, én is az ő videójára kattintottam legelőször. Alexandrához hasonlóan ő is úgy véli, hogy a jóga azért tudott ezekben a bizonytalan időkben sokaknak kapaszkodóként funkcionálni, mert tényleg komplexen fejleszti az emberi lényt. A személyes tapasztalata mellett ráadásul a kutatások is azt igazolják, hogy a jóga valóban az egyik legjobb kompenzációja a napi stressznek. A szakemberek által leginkább ajánlott módszer a szorongás oldására a jógalégzés, pránajáma, és számos egyéb légzési gyakorlat.
Diószegi Ádám jógaoktató
Szorongásból pedig jócskán kijár nekünk mostanság. Érthető, ha az emberek ösztönösen keresik a megoldásokat, és az sem meglepő, hogy sokan a jógában találják meg a napi megnyugvást.
„A Coviddal szembesültünk sérülékenységünkkel és halandóságunkkal, rádöbbentett minket arra, hogy sebezhetőek vagyunk. Sőt a járvány azt is sugallta, hogy valahogy nem jól vezettük az életünket eddig, mintha az emberiség felelőtlensége miatt lenne a járvány és az, hogy nem jó felé mennek a dolgok, hogy az életünket nem jól éljük, sőt nem is igazán vezetjük, hanem engedjük, hogy a vágyaink vezéreljenek. A jógáról köztudott, hogy egy olyan hagyomány, ami segít minket abban, hogy változtassunk, hogy a kezünkbe vegyük az életünk felett az irányítást. A tudatos életvezetés iránti vágy ébredt fel az emberekben” – mondja Alexandra, aki először 2005-ben találkozott a jógával a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán, ahová vallásbölcselet-filozófia szakra járt. Azóta számos mestertől tanult, folyamatosan képzi magát, jógaoktatóként dolgozik, elvonulásokat tart.
„Amikor elkezdtem jógázni, még ilyen színes-szagos matracok nem igazán voltak, én egy sima rongyszőnyegen kezdtem el gyakorolni, csúszott, tekergett ide-oda. De a jóga egyből beszippantott, akkor még más volt a gyakorlás, én 3 órás órákra jártam, ahol másfél órát gyakoroltunk és másfél óra elméletet hallgattunk utána, közben teáztunk, beszélgettünk. A jóga nem áll meg a mögötte lévő filozófia, vagyis elmélet nélkül, nagyon fontos része, hogy az ember az iratokat tanulmányozza, és azokon elmélkedjen, másokkal megvitassa” – mondja a szakember, és ezzel el is érkeztünk az egyik fő kérdésemhez:
Hogyan és kinél érdemes jógát tanulni ebben a globális zajban?
Nem hígult fel túlságosan a szakma? Ádám, aki egyetemi évei alatt az informatikus pályát hagyta ott a jógáért, 13 éve oktat és tart jógaoktató képzést, nem fél attól, hogy a nagy érdeklődés miatt felszínesebbé válik a jóga.
„Minden szakma öntisztuló, aki jó szakember, ahhoz el fognak menni a tanítványok, aki nem jó pedagógus, nem hiteles, attól elpártolnak az emberek. Épp ezért nem hiszem, hogy szükség van jógarendőrségre, vagyis hogy ellenőrizni, szankcionálni kellene a tanítókat. Nem hallottam olyan esetről, hogy hirtelen sérülés történt volna, csak mert az oktató nem volt elég jó. A jógagyakorlás veszélye inkább abban rejlik, ha valaki egy gyakorlatot tartósan rosszul gyakorol. Másrészről sokféleképpen lehet valaki jógaoktató. Úgy is válhatsz hasznos oktatóvá, ha ismered az anatómiát és helyesen kivitelezett ászanákkal segítesz valakit egészségesebbé tenni, de akkor is, ha a meditáció mélységét tanítod. Persze az a legjobb, ha egy jógaoktató ahhoz is ért, hogy a kettő hogyan függ össze egymással.
Fontos az oktató személye, hiszen a jóga mester és tanítvány kapcsolatából áll több ezer éve, és ez ma is meghatározó. Sokféle érzelemmel csatlakozhatunk egy tanárhoz, tisztelettel, szeretettel, de a legfontosabb, hogy tudjunk bízni egy szakemberben”
– tanácsolja.
Aki nem jó pedagógus, nem hiteles, attól elpártolnak az emberek
Alexandra szigorúbban áll a kérdéshez, ő úgy véli, hogy először jógivá kell válni, és utána lehet megpróbálni a tudást átadni, áthagyományozni. „Az oktatóvá válás nem történhet meg egy hónap alatt, de még 3 hónap alatt sem, intenzív gyorstalpalókon sem. Ezért mi Magyarországon, szinte egyedülállóan, 250 órás képzést tartunk, ami egy egyéves tanfolyam és egyébként épülnek is rá továbbképzések, mi ezt a képzést »csak« alapképzésnek hívjuk. Tehát nem lesz egyik napról a másikra senkiből tanító, oktató, mi elsősorban jógikat nevelünk és csak másodsorban jógatanárokat. Ráadásul amúgy is ez egy élethosszig tartó tanulási folyamat, az ember sosincs kész” – magyarázza, és hozzáteszi, nem feltétlen könnyű megtalálni a jó tanárt, mert sok a tévút. És itt leginkább az Instagram világára gondol, ahol gombamód szaporodnak az új oktatók.
„Sok a csillogás, a jógaipar kínálta eszközök, amik, megjegyzem, teljesen anti jógikusak, mint pl. a divatos műanyag jógaruhák, matracok és így tovább, komoly iparág lett a jóga, ezek mind nagyon elviszik a gyakorlók figyelmét az elején. Nagyon résen kell lenni, hiszen azért mert valaki egy szép és drága nadrágban kézen áll, az még nem biztos, hogy jógázik. Sőt az kezdjen is nekünk gyanús lenni, ha a környezet túl vonzó, magamutogató, hivalkodó, feltűnő.
A jóga az egyszerűségről szól. A visszafogottságról. A letisztultságról. Sajnos nem minden jógi tud tanár is lenni. És fordítva is igaz, nem minden tanár jógi”
Bár a két szakembernek néhány gondolatban eltér a véleményük, abban azért mindketten egyetértenek, hogy a jóga hagyománya, az eredeti jóga mindig utat fog törni magának. Újra meg újra megtalálja majd azokat, akikben komoly tanítványokra lel. Szerintük a jógától mindenki azt kapja, ami miatt megkeresi.
Ez egy élethosszig tartó tanulási folyamat, az ember sosincs kész
Van, aki csak élőben szereti
Az elmúlt év nagy részét jóformán a virtuális térben töltöttük, ott folyik az oktatás, a munkahelyi meeting, az ismerkedés is a netre szorult, és laptopon keresztül csatlakozunk a kedvenc sport óránkhoz is. De vajon mit jelenet ez a jóga esetében? Lehet hatékonyan tanulni úgy, hogy az oktatónk nem lát minket?
Ádám és Alexandra nem árul zsákbamacskát, és egybehangzóan állítják, hogy a személyes jelenlét nem teljesen pótolható a virtuális térben nyújtott órákon.
Ugyanakkor jelenleg ez jelenti sok oktató számára a túlélést, és nem mellesleg nekünk, itthon ülőknek is sokkal több, mint a semmi. Egy-egy online óra rengeteget tud segíteni azokon a napokon, amikor az ember már tényleg úgy érzi magát a lakásában, mint egy hörcsög a terráriumban, ahonnan nincs kijárása.
„Sokan próbálkoznak ideiglenesen átállni az online oktatásra, és nehéz helyzetben vannak azok, akik most próbálnak egy online bázist felépíteni. Nekem úgymond könnyebb a helyzetem, mert a koronavírus-járvány előtt is sok energiát fordítottam az online jelenlétre, előtte is készítettünk a barátnőmmel YouTube-videókat. A site 90 százaléka készen volt, amikor elindult a pandémia” – mesél Ádám a saját tapasztalatairól, hozzátéve, hogy sok oktató nem tudja, vagy nem akarja használni az online jelenlétet. Alexandra is az utóbbi csoportba tartozik, pontosabban csak egy nagyon szűk körnek tart online órákat. Olyan tanítványoknak, akiket régóta ismer, és akik félszavakból is értik azt, amit mond.
„A jóga egy spontán műfaj, adott pillanatban reagál a tanár a gyakorló rezdüléseire, amikor óra van, akkor bekapcsolódnak egyfajta közös energiafolyamba, amiben együtt haladnak, ez is a szépsége és az egyedisége, hogy együtt építkezünk, ettől pont más, mint más mozgásformák, kiemelt jelentősége van a személyes jelenlétnek. Ezt online csak nagyon leszűkítve és lekorlátozva lehet megtenni, plusz nagyon nagy a sérülésveszély is, nincs ott a tanár nem látja pontosan, mit csinál a gyakorló, és a jógában, mint minden más testmozgással járó gyakorlatban ugyanúgy le lehet sérülni, ha az ember nem kellően tudatos” – magyarázza Andrea.
Tény, hogy az online jógaórák másként zajlanak, mint az offline térben, nincs személyes kapcsolat, és gyakorlóként is nehéz azzal mit kezdeni, hogy az oktató nem tud minket kijavítani. Ugyanakkor – és ezt teljesen szubjektív élmény mondatja velem – talán tudatosabban állunk egy-egy pózba, tudván, hogy csak magunkat korrigálhatjuk. Persze olyan is előfordul, hogy valaki nem érzi magáénak az online órákat, hiányzik számára mindaz, amit a személyes jelenlét ad.
„A karantén alatt hagytam abba. Nem tudok koncentrálni, ha egy képernyőt kell nézni, és közben az oktató mozdulatai sem jól láthatóak. Meg persze az idősáv sokszor ütötte az online oktatást is” – írta Dóri, és hasonló élményről számol be Eszter, aki a karantén alatt próbálta ki a jógát. Nem sok sikerrel.
„Nem tudom, nekem nem fekszik ez az egész omm-os dolog, nem tudok kikapcsolni, meg relaxálni. Ha rosszul érzem magam, nekem nem a megnyugtató zene jön be, meg jóga, hanem metál és futás. Ez ilyen online izé volt, nyomta a nő a mesemondó hangján a dolgait, nem szerettem. Nem azt mondom hogy rossz a jóga, nyilván nem az, de nekem talán még nem jött el az ideje” – írta, és ez is teljesen rendjén van, nem kell mindenkinek jóginak lenni. Valakit egyszerűen nem kap el a „flow”, és az is benne van a pakliban, hogy olyan órát választ az ember elsőre (tévesen), amihez már kell egyfajta belső figyelem, tudatosság.
„Talán a dinamikusabb irányzatokat, mint a Vinyasa Flow-t, olyannak is ajánlanám inkább, aki még csak most kóstolgatja a jógát, mert nagyon jó belépő a jóga elkezdésére, az elmének általában, de nem minden esetben, könnyebb a megítélésem szerint és az ember mégis felfrissül, egyfajta jó érzés hatja át azáltal, hogy beindult benne az életenergia áramlás. A lassabb típusú, statikusabb jellegű hatha jóga gyakorlást vagy a népszerű ashtangát inkább olyannak ajánlanám, aki már volt élőben órán, mert az megterhelő tud lenni, nem feltétlenül elsősorban fizikai szinten a test számára, mert az egy dinamikus órán is előfordulhat, hanem sokkal nagyobb kihívást jelent az elmének” – mondja Alexandra. És hogy a jógára tekinthetünk-e csak szimplán sportként? Ádám erre kicsit mosolyogva reagál:
„Lehet sportként kezelni, de nem érdemes, hiszen abban az egy órában, tudatos jelenléttel meg lehet fejlődni azt, hogy rájöjjünk, az ászanák élethelyzetekkel vannak analógiában. Ha az ászanák közben odafigyelünk a belső gondolatainkra, akkor sokkal többet megtudunk magunkról, a figyelem jelenlétével egy komplexebb fejlődést és önismeretet érhetünk el.”