Gyakran előfordul, hogy a reggeli, mentális szempontból egyébként totálisan egészségtelen Facebook-görgetés során nem közéleti hírek borzolják a kedélyemet, hanem a nagy „napindító” életigazságok. Ma reggel – amikor már tudtam, hogy erről a jelenségről fogok írni –, sem kellett sokáig scrolloznom a hírfolyamot, gyakorlatilag rögtön beégett a retinámba a következő bölcselet: „Emlékezd a múltat! Éld a jelent! Tervezd a jövőt!” Ahogy az pedig lenni szokott, a szöveg igénytelenül megszerkesztett háttérképre volt hányaveti módon odabiggyesztve.
Kinek jelentenek ezek valamit?
Nem tudhatom, vajon kiben mi indul el egy ilyen életbölcsesség láttán. Létezik a világon valaki, akinek áttörő aha-élménye lesz ezt olvasva? Akinek megváltozik az élete? Akinek bármilyen inspirációt nyújtanak ezek a felszólítások? Vagy a lájkok és a „milyen igaz” kommentek csak megszokásból érkeznek ezekre a spirituális bullshitekre, mintegy lerázva a vállunkról: instant önismeret mára letudva.
Hogy megkapjam a kérdésekre a választ, néhány évvel ezelőtt indítottam egy oldalt, kizárólag ilyen gondolat-tákolmányok terjesztésének céljából, és nem titkoltan kellő szarkazmussal, hogy görbe tükröt mutassak a megszállott motivációsidézet osztogatóknak. Ilyen és ehhez hasonlatos bölcseletek kerültek megosztásra:
„A nő akkor lesz igazán szép, ha szerelik”
(Csanghuan Tóth, jónimasszőr-kábeltévés)
Vagy ez a kellően se füle, se farka, tehát mélyen spirituális eszmefuttatás:
Motivációs álbullshit.
Vagy a kiábrándult, elhagyott fajta, amivel minden valaha megbántott ember azonosulni tud:
Motivációs bullshit
A fentebb felsorolt példáknál persze igencsak kilóg a lóláb, ezért ügyeltem arra, hogy ne maradjanak ki a rózsákkal, csillámokkal dúsított „jó reggelt!” kívánságok sem, természetesen kellő mennyiségű helyesírási hibával megspékelve. Hamarosan meglepődve tapasztaltam, hogy nemcsak a kellően kiábrándult és gunyoros ismerőseim szívecskézik a posztokat, de megjelent egy réteg, aki láthatóan teljesen komolyan vette a leírtakat. Gyorsan be is rekesztettem az etikátlanná fajuló „emberkísérletet”.
Átverhető fogyasztók
Akik valaha is komolyan gondolták a közösségi médiában felvillanó „adj engedélyt magadnak a pihenésre”, „nem kell, hogy a világon mindent megjavíts”, „az igazi nő/férfi” jellegű felszólításokat, azoknak van egy rossz hírem. A kanadai Waterloo Egyetem „Az ál-mély baromságok befogadásáról és észleléséről” című kutatási cikkében Gordon Pennycook PhD-jelölt és négy másik kutató azt állította, hogy
kapcsolat van az alacsony intelligencia és a látszólag mélyreható idézetek általi lenyűgözöttség között.
A tanulmány során a kutatók a Sebpearce.com nevű webhelyet használták, amely véletlenszerű, „mélyen hangzó” kijelentéseket generál, mint például:
Ez az élet nem más, mint az öntudatos hit nemesítő oázisa, vagy Ma a tudomány azt mondja, hogy a természet lényege az útmutatás.
(Nálunk ehhez hasonló webhely az ezoterikus bullshit generátor néven futott egy időben.)
A honlapra bukkanva Pennycook csak arra gondolt, létezik-e valami kutatás arról, kik azok, akik mélyrehatónak tartják ezeket a kijelentéseket, hiszen maga is gyakran látott hasonló idézeteket a hírfolyamán. Mivel nem létezett ilyen felmérés, 300 résztvevővel elindított egy tanulmányt, amelyben arra kérte az alanyokat, hogy egy egytől ötig tartó skálán értékeljék a generált igazságok mélységét, illetve, hogy a kijelentéseket mélyrehatónak, baromságnak vagy hétköznapinak tartják-e. Emellett teszteket is kaptak a kognitív képességeik és személyiségük mérésére. Azok, akik nem tudták felderíteni a random generált mondatok baromságvoltát, és az ál-mély kijelentéseket ténylegesen mélynek ítélték, alacsonyabb intelligenciájúnak bizonyultak, kevésbé voltak hajlamosak a reflektív gondolkodásra, és nagyobb valószínűséggel konspiratív vagy paranormális hiedelmekkel rendelkeztek, vagy hittek az alternatív gyógymódokban.
A kutató szerint ezeknek az idézeteknek az egyik közös jellemzője a virágnyelv használata annak érdekében, hogy egy mondat fontosabbnak vagy lenyűgözőbbnek tűnjön, mint amilyen a tényleges jelentése.
Sok esetben ezek elég elcsépelt és közhelyes gondolatok, ám különböző módon mondják ki ugyanazt az egyszerű tézist. Pennycook szerint hajlamosak vagyunk megosztani olyan dolgokat is, amelyek felkorbácsolják az érzelmeinket – legyen szó álhírekről vagy inspiráló idézetekről. És bár könnyű kigúnyolni azokat, akik túl sokat olvasnak elcsépelt közhelyekről, a túl szkeptikus hozzáállásnak árnyoldalai is lehetnek.
Valójában mentesíti a világot a varázslattól
– véli a tanulmány szerzője.
Jövedelmező bölcsességbizsergések
A motivációs idézetek mondhatni a közösségi média megjelenésével egyidősek.
Olyan ez, mint egy dopaminütés, amikor egy csomó vacak között keresgélsz, aztán találsz valamit, ami nagyszerű, és eltalál. Ez az euforikus érzés szinte olyan, mint egy drog. Szeretem »bölcsességbizsergésnek« hívni. Ilyenkor olyan érzésed támad, mintha az elméd kitágult volna, és nyitott vagy egy teljesen új ötletre, amelyre korábban még soha nem gondoltál
– véli a kanadai Shawn névre hallgató „bölcsességguru”, aki számos népszerű idézet-fiókot üzemeltet a közösségi médiában, valamint saját, idézetekkel teli weboldalát. Twitter-fiókjának, a @motivationalnak 1,1 millió követője van; a @quotesandsayings Facebook-fiókjának pedig több mint 4 millió. Tevékenykedése jövedelmezőnek bizonyult, és bár még mindig van civil állása, azt mondja, a reklámbevételeiből felmondhatná a napi munkáját. (Talán nem kellett volna megszüntetnem az oldalamat?)
Forrás: Getty Images
Bár könnyen szerezhető jövedelemnek számít, Shawn jól beleásta magát az internetes marketing és a keresőoptimalizálás (SEO) rejtelmeibe, és webhelyét a „motivációs idézetek” kifejezésre a legjobb keresési eredmények között sikerült pozícionálnia, mígnem a Google algoritmusának változása miatt lefelé süllyedt a rangsorban. Ekkorra azonban már 40 000 Facebook- és Twitter-követője volt. Eredetileg csak szöveges idézeteket közölt, majd rájött, hogy az algoritmus jutalmazza a rendszeres bejegyzéseket, és hirtelen elkezdett naponta több ezer új követőt szerezni. „Megosztás a megosztásért” ügyleteket is kötni kezdett más népszerű idézetoldalakkal, és ugyanezért cserébe tartalmat tett közzé az oldalaikról, majd az egyik idézet-rajongó tanácsára szövegeit naplementés, virágrétes háttérképekre tette rá.
Bár Shawn a hosszabb, ezoterikusabb idézeteket részesíti előnyben olyan íróktól és filozófusoktól, mint Ralph Waldo Emerson és Arthur Schopenhauer, azt mondja, általában nem erre reagálnak a követői.
Mindig lenyűgöző látni, ahogy az emberek aránytalanul pozitívan reagálnak egy igazán alapvető és ócska idézetre. A nagyszerű, lenyűgöző dolgok nem keltik fel a figyelmet.
Többet árt, mint használ
A sebezhető embereket könnyen becsaphatja a motivációs trénerek magabiztossága, valamint az általuk hirdetett üzenetek látszólagos egyszerűsége. Nézzük például ennek a mondatnak az igazságtartalmát: „Egy kis pozitív gondolat az egész napodat megváltoztatja.” Nos, nem, egyáltalán nem biztos, hogy így van, legalábbis nem igazolható se tapasztalati, se tudományos úton. Ahhoz, hogy a mondat igazságtartalma bebizonyosodjon, el kellene végezni egy kísérletet, amelyben egy embercsoport átél egy egész napot, mielőtt reggel valamiféle pozitív gondolatra fókuszál. Egyáltalán, mit jelent a kis pozitív gondolat? Van-e metrikus skála a pozitív gondolatok méretének értékelésére? Vagy itt egy másik: „Bocsáss meg akkor is, ha nem kértek bocsánatot”. De miért is? A kutatások azt mutatják, hogy a megbocsátás nem nyújt szükségszerűen megkönnyebbülést, ám könnyen túl elnézővé, kihasználhatóvá, magyarán „lábtörlővé” változtathatja az embereket. Ha bántás ér, nemcsak jogunk van dühöt érezni, de egészséges is megélnünk, és nem elfojtanunk azt. Hasonlóan kártékony a népszerű „szomorúnak lenni időpocsékolás” vagy a „félelmeiddel teremtesz” tanács is, vagyis minden olyan bullshit, amely az érzések mellőzésére, elfojtására irányul. Ezek mind egyetemes alapérzelmek, funkciójuk és okuk van, ha nem csinálunk belőlük problémát (és szívecskés képet a Facebookon), akkor jönnek és mennek az életünkben.
Sonja Lyubomirsky orosz származású amerikai szerző, a pozitív pszichológia tanulmányozója boldogságmítoszoknak hívja azokat a hiedelmeket, amelyek nagy közérdeklődésre tartanak számot, ám valóságlapjuk könnyen megrengethető. Bár a boldogságról alkotott egyszerű feltételezéseink általában nem állják meg a helyüket az életben, a boldogság leszűkítő jelentéseit kulturálisan is megerősítik bennünk – gondoljunk csak arra az általánosan hangoztatott tézisre és egyben követelményre is, miszerint „csak egy gyerek adhat igazi boldogságot és kiteljesedést a nőnek”. Sokszor még annak ellenére is fennmaradnak a boldogságról alkotott hamis képzeteink (az elménkben és a Facebookon egyaránt), hogy az életünk is sorra megcáfolja ezeket, ahogy elsöprő bizonyítékok is léteznek már arra vonatkozóan, hogy jóllétünk nem ilyen fekete-fehér elvek szerint működik, szerencsére.
Gondoljuk meg tehát inkább kétszer, mielőtt megosztanánk egy-egy pozitív idézetet. Ha nincs képesítésünk rá, inkább ne adjunk tanácsot arról, hogyan kezeljék az emberek az érzelmeiket, emberi kapcsolataikat, mert bár a pozitív idézetek, egymondatos életvezetési tanácsok, inspiráló szavak ártalmatlannak tűnnek, sokak számára azt üzenhetik, keveset érnek, amiért nem tudnak ezek szerint az egyszerű felszólítások szerint cselekedni az életükben.
