Szinglinek lenni nem könnyű. Legalábbis akkor nem, ha bár vágynánk arra, hogy legyen valaki mellettünk, mégsem találunk magunknak társat. Ilyenkor egyesek depresszióba esnek és a saját szorult helyzetünkön sopánkodnak, mások viszont nem adják fel, és a legegyedibb módokon próbálják felkelteni a kiszemeltjeik figyelmét. Bár arra nincsenek adatok, hogy ezek a bátor próbálkozások milyen sikeraránnyal futnak, kétségtelen, hogy csak az találhatja meg előbb-utóbb a szerelmet, aki tesz is érte.
Nem is olyan rég még a Redditen röppent fel egy kérdés ezzel a témával kapcsolatban. Egy felhasználó azt a kérdést tette fel az oldal használóinak, hogy mi volt a legextrémebb dolog, amit valaha megtettek azért, hogy a kiszemeltjük kegyeibe férkőzhessenek. A hozzászólások között pedig számos szívfacsaró és megmosolyogtató történetet olvashatunk. Az alábbi listában néhány példát sorolunk fel az efféle esetekre, amikor bár jól is elsülhetett volna a dolog, mégsem lett belőle sírig tartó szerelem.
Új hobbiba kezdtek
A redditezők egy része megvallotta, hogy bár a történet végén ugyanúgy nem jártak sikerrel próbálkozásaikkal, végül mégis sikerült valamit profitálniuk a dologból. Az egyik felhasználó konkrétan egy új hangszer megtanulásába fogott bele csupán csak azért, hogy elnyerje a kiszemeltje figyelmét.
8 évesen tetszett egy lány, hegedülni járt, ezért én is beiratkoztam. Tudok hegedülni!
– írta a poszthoz.
A kommentre rengeteg kedvelés érkezett, ugyanis biztosan érezhették a felhasználók, hogy bár nem lett ebből a dologból egy sírig tartó szerelem, valamit mégis csak sikerült profitálnia a hozzászólónak a dologból. Épp úgy, ahogyan egy másik redditezőnek is, aki a katolikus vallást ismerte meg mélyrehatóbban egy szerelem reményében:
„Ugyanez történt velem, csak hittan órával! Nem lettem hívő…” – tette hozzá egy másik kommentelő.
Volt olyan is, aki egy számítógépes játékkal kezdett el játszani annak érdekében, hogy felkeltse egy férfi figyelmét.
„Elkezdtem a League of Legends játékkal játszani… A faszi nem jött össze, de a játékban én még mindig ott vagyok…” – tette hozzá mérgelődve.
Nem így történt ez azzal a felhasználóval, aki bár úgy tett, mintha szeretné a black metált, abban a pillanatban felhagyott a hallgatásával, amint rájött, hogy nem vezet sehova sem a rajongása.
Jó helyen, jó időben
A kommentelők között sokan írtak arról is, hogy volt, hogy szándékosan megtervezték, hogy merre sétáljanak vagy mikor induljanak hazafelé, csupán csak azért, hogy összefussanak a kiszemeltjükkel. Sajnos a beszámolók szerint ezekkel a megrendezett találkozásokkal sem jártak nagy sikerrel…
„Egy suliba jártunk, eggyel lejjebb volt az osztálya, mindig figyeltem merre jár, direkt én is arra mentem és kerestem a tekintetét. Inkább megvártam a későbbi buszt, abban a reményben, hogy ő is azzal jön. Amikor együtt utaztunk dilis tini lányként hangosan sztorizgattam, teljes nevemet sokszor kiejtve mondogattam, hátha mire hazaérek bejelöl iWiW-en… Micsoda csalódások voltak nap mint nap, hogy nem jelölt be…” – vallotta meg az egyik hozzászóló.
Nem vagyok rá büszke és mai fejemmel már nem hiszem el, hogy ennyire feladtam magam, de rendszeresen úgy szerveztem a közlekedésem, hogy „véletlenül” találkozhassunk, amennyiben ő is éppen arra jár. Persze nem volt túl sikeres és inkább csak szenvedést hozott.
– írta egy másik.
„Extrém vagy sem, láttam egy jó csajt a buszon és második alkalommal amikor láttam elhívtam randevúra mindenféle mellébeszélés nélkül. Gyors off volt.” – tette hozzá egy harmadik.
Romantika, de hiába
A válaszadók között voltak olyanok is, akik bár elképesztően romantikus dolgot cselekedtek, mégsem jártak sikerrel. Hozzászólásaikat olvasva valahol mi magunk sem értjük, hogy hol lehetett ez esetekben a baj…
Táborozni voltunk. Az utolsó pár száz forintnyi zsebpénzemet egy I Love Milkára költöttem, hogy neki adhassam szimpátiám jeléül. Az átadáskor közölte, hogy nem szereti a csokit.
Szintén hiába erőlködött egy másik hozzászóló is, akinek figyelmességét biztosan nagyon sokan értékelnék azok közül, akik egyedül töltötték az idei Valentin-napot.
„Hatodik osztályban az akkori crushomnak csináltam egy Valentin-napi képeslapot, és megmutattam neki félkész állapotban. Az osztály szeme láttára összetépte előttem.”
Megszakad a szívünk a következő romantikus gesztus elutasításának hírén is:
„Egyszer az ablaka alatt adtam szerenádot, spiccesen…lejött az anyukája, hogy vendégek vannak náluk, abba kéne hagyni… Hát, nem jöttünk össze…”
Volt olyan is, aki a saját szabadidejéből áldozott fel súlyos órákat a szerelem oltárán… Sajnos ismét csak hiába…
„Elmentem egy kib*szott harangszentelőre! Egészen addig a napig azt sem tudtam, hogy ez a 9 órán át tartó rítus létezik…”
A győztesek
Sajnos a redditezők közül nem sokan értek el sikereket romantikus gesztusaikkal. A kommentek között csupán néhány bejegyzésben olvashatjuk azt, hogy végül évekig tartó szerelem vagy házasság lett a dologból. Mindenesetre tényleg nem szabad azt elfelejtenünk, hogy nem véletlenül született az a mondás, miszerint: „Ne várjuk tátott szájjal a sült galambot!”