Most már biztos, hogy megépítik a mobilgátat a Római-parton, közvetlenül a Duna mellett. A Főváros megszavazta az eredeti, évek óta erőltetett és húzott-halasztott tervet, a helyiek akaratával és a (releváns) szakmai javaslatokkal szemben, úgy, hogy még a pontos terveket és a költségvetést sem ismerjük (remélhetőleg a döntéshozók többet tudnak, mint mi), illetve annak ellenére, hogy akadt értelmes, a partot érintetlenül hagyó alternatíva is. Áttekintjük a kezdeményezést, aztán búcsúzóul magát a Rómait is.
Azt kevesen vitatták, hogy a gátra valamilyen formában szükség van, hiszen hatalmas árterületről van szó, és egy kiadós áradás pusztító károkat képes okozni a környéken (így volt ez 2006-ban és 2013-ban is), az önkormányzat pedig évek óta erre hivatkozva kardoskodik a gát mellett. A helyiek eközben tüntetésekkel és lakossági fórumokon beszéltek arról, hogy ragaszkodnak ahhoz, hogy a Budapest északi határánál található természetes partszakasz (az utolsó a fővárosban) érintetlenül maradjon – például az egymást érő vendéglátóhelyek miatt, amelyek között találunk lakossági hekkes-lángosost, fagyizót és a gasztroforradalom nyomán megnyílt kézműves sörözőt, trendi büfét is, vagy szabadtéri mozit.
Maga a mobilgát hivatalosan a Csillaghegyi-öblözet telkeit védő ülő-, könyöklőfal és majd’ háromméteres árvízvédelmi fal lesz, az ilyenkor szokásos tereprendezéssel, fakivágással. Azaz: abból, amit most Római néven ismerünk, nem sok marad.
Forrás: Budapest.hu
A történet egyszerre szomorú és jellegzetesen magyar. A szakmai kritikák szerint ugyanis semmi akadálya nem lenne a falat egy kicsit beljebb, a Nánási út és a Királyok útja mentén megépíteni. Így érintetlen maradna a partszakasz, nem kellene olyan magas fal, és nem kellene kiirtani az ártéri erdőt. Hátránya nem lenne, legfeljebb annyi, hogy a veszélyzónában maradnának a part menti házak, villák és hotelek.
Utóbbi persze elég súlyos érv, ám nem szabad elfelejteni, hogy ezek a luxusingatlanok akkor kezdtek el szaporodni, amikor a kerület 2001-ben 11 méterre emelte az épületek maximális magasságát. Ezt használták ki a beruházók, akik finoman szólva szabadon értelmezték a vonatkozó építési szabályokat, amely kerek-perec kimondja: ártérbe, a vízhez ilyen közel ekkora épületeket nem szabad felhúzni. A legtöbben arra sem gondoltak, hogy a házuk (éttermük, hoteljük) cölöpökön álljon. Csak arról lehet szó tehát, hogy a félig-meddig illegálisan megépült ingatlanok tulajdonosai az önkormányzatnál lobbiztak, hogy a gát a part mentén épüljön. Úgy tűnik, nyertek.
Először úgy tűnt, a Főváros fontolóra veszi az alternatív javaslatot, de most tavasszal már azt mondták: összevetették a terveket, és mégis a partmenti gát a nyerő, az ugyanis
7 milliárd forinttal olcsóbb.
A részletes tervek eddig egyébként ismeretlenek, eddig csak prezentációkat láthattunk, így nem tudni azt is, honnan veszi a főváros hogy tényleg ennyivel olcsóbb – áll a Kortárs Építészeti Központ elemzésében, amelyet (egzisztenciájukat féltő, ezért a nevüket nem vállaló) szakértők készítettek. Ebben egyebek mellett az is benne van, hogy az eddigi ábrák alapján egyszerűen nem értik,
mitől áll majd meg az a fal, ha árad a Duna.
Azaz pártpolitikától, ideológiától függetlenül nem sok szakmai érvet láttunk arról, hogy miért kell pont ez a fal. Sokat most már nem tehetünk, bár a civilek még reménykednek (a csodában).
Lefotóztunk tehát 13 dolgot, ami nagyon hiányzik majd, ha szétbontják a Rómait.
A kajak-kenu klubok
Fotók: Neményi Márton
A Főváros ígéri: csak árvíz idején állítják fel a falat, azon kívül láthatatlan lesz, ám az egész partot alaposan átszabják. Nem tudni, mi lesz a csónakházakkal és az azokban működő egyesületekkel, a hozzájuk tartozó betonlejtőkkel és stégekkel.
A fények
A Római fényei nagyon jellegzetesek. Annyi a “baj” velük, hogy szükség van hozzájuk a fákra is.
Ez a hinta
A gyerekek imádják. Kár, hogy egy ártéri fán lóg.
És ez a hinta
Spontán pillanat, tényleg.
Erről a képről minden
Nem is tudjuk, mit emeljünk ki: a lángost, az olcsó sört, az ásványvizet, a kutyát vagy az elégedett arcokat.
A kizárólag saját felelősségre történő stéghasználat
…melynek során egy kicsit megint kamaszok lehetünk, ráadásul nem szól ránk senki.
Egy fröccs a Felliniben
A Fellini Római Kultúrbisztró a bizonyíték, hogy a kézműves- és gasztroforradalom elért Budapest legészakibb pontjáig.
Ez a stég
Még mindig Fellini: ha nem randizó párok vagy családok esznek-isznak itt, akkor koncertek mennek, a fehér pányva pedig kivetítővé alakítható a rendszeres szabadtéri mozihoz.
Hagyományos randi
Fiúk, lányok, harminc fok. Na meg a víz és a zene.
Kavicsdobálós randi
A fentiek, plusz az iPhone előtti világ Candy Crush Sagája: az egész partot beborító, jellegzetes kövek.
Minden a Nap Bácsiból
A Fellini mellett megnyílt, választékban ugyanolyan jó, de szinte sosem zsúfolt kocsma. Az egyetlen citromos sörrel, ami nem ciki.
Street style, street style, street style
A legújabb belvárosi trendektől a nonfikcsi tetkós, műkörmös, forrónadrágos iskolán át a fent látható példás szettig van itt minden – ha kortárs stíluskeresztmetszet kell, elég végigmenni egy átlagos hétköznap este a Rómain.
Ezek a fák
…amelyek eltűnnek, ha (várhatóan ősszel) beindulnak a kotrógépek.
