Ahogy mi is megírtuk, csütörtökön mutatták be a Ternovszky Béla rendezésében, Nepp József forgatókönyvéből készült 1986-os rajzfilm, a Macskafogó digitálisan felújított verzióját. A Grabowsky, Safranek, Mr. Teufel, Gatto és a többiek kalandjait bemutató mozi a magyar film- és animációtörténet egyik legjelentősebb alkotása, nem véletlen, hogy a mai napig rengeteg rajongója van. De nem ez volt az első nemzetközileg is sikeres animációs film, ami hazánkban készült.
Magyarországon már a harmincas években készültek animációs filmek, igaz, javarészt reklámok. Az első magyar rajz-játékfilmre 1951-ig kellett várni, ekkor mutatták be Macskássy Gyula rendezésében a Kiskakas gyémánt félkrajcárja című mesét.
Az ötvenes évek végén alapított Pannónia Filmstúdióban már több, nemzetközi díjakkal is jutalmazott alkotás is készült, köztük a Ceruza és radír és a Pirospöttyös labda, ami a gyerekfesztivál pálmáját is elhozta Velencéből.
A szép fesztiválsikerek ellenére a rajzfilmgyártás csak a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években indult be igazán. A Ternowszky-Nepp páros ontotta magából a remekműveket, sorban jöttek az olyan kultsorozatok, mint a több mint száz epizódot megért Gusztáv, az idén ötvenéves Mézga család vagy a Dr. Bubó főhuhogásával készült Kérem a következőt!. A tévés mesefilmek nagy évtizedei voltak ezek: gondoljunk csak Jankovics Marcell máig népszerű, sokat vetített sorozatára, a Magyar népmesékre vagy a Bálint Ágnes könyvéből, Cseh András és Nagy Pál rendezésében készült Frakk, a macskák rémére.
Talán a televíziós sorozatok sikerének is köszönhető, hogy az animációs filmek lassan meghódították a mozivásznat is. Az első egész estés magyar rajzfilmet, Jankovics János vitézét 1973-ban mutatták be, majd jött Dargay Attila Lúdas Matyija (1977) és persze a Vuk (1981).
A szeretni való kis róka kalandjai generációk számára nyújtottak feledhetetlen mesefilmélményt. De 1981 nemcsak ezért volt meghatározó a magyar animáció történetében, hanem azért is, mert abban az évben kapott Oscar-díjat Rofusz Ferenc a zseniális Légyért.
A termékeny nyolcvanas éveket (a Vuk mellett ekkor jött ki a Szaffi, a Háry János, a Hófehér és a francia koprodukcióban készült Az idő urai is) sajnos ínséges évtizedek követték. A Macskafogó után szinte alig készültek magyar rajzfilmek – a két jelentősebb kivétel Gauder Áron 2004-es Nyóckere és Jankovics 2011-es Az ember tragédiája.
