Katiékat gyerekkorom óta ismerem, és amióta csak az eszemet tudom, mindig plafonig érő karácsonyfával fogadták az ünnepet, meghitt, családias és melegséggel teli időszak volt otthonukban decembertől egészen január végéig. Mostanra azonban valami megváltozott. „Amikor a gyerekeink már kamaszok voltak, egyre nehezebb volt kitalálni, mit is szeretnének. A lányunk minden ajándékot tulajdonképpen visszaadott több alkalommal, mert egyszerűen nem tudtuk eltalálni a megfelelőt. Próbálkoztam, mégis sokszor kudarc lett az eredmény, így mosoly helyett mindenkinek kellemetlen szájíz lett az ünnep egyik része” – meséli Kati.
Pár évvel ezelőtt változtak meg a szokások, amikor jelezte az egyik gyerek, hogy teljesen fölösleges energiát fektetnie a családnak az ajándékozásba, hiszen úgyis szólnak, ha valamire szükségük van. „Nem várunk karácsonyig, ha új cipő kell. Akkor vesszük meg a dolgokat, amikor felmerül. Miért várnánk egy csengettyűszóra, ha szükséges egy másik kabát? Az egész hangulat kissé elvesztette az eredeti jellegét, és szerintem a fogyasztói társadalommal az egész ajándékozósdi tényleg nagyon megváltozott, csak halmozódnak a fölöslegessé váló holmik. Évről-évre kacatoktól szabadulok meg, melyek részben éppen a kényszerű ajándékozásnak köszönhetők” – folytatja a történetüket. Leült ekkor a család, átbeszélték együtt a helyzetet, és arra jutottak közösen, hogy elengedik a kötelező köröket, mivel a meglepetés sajnos gyakran tényleg nem sül el túl jól, a szükséges holmikat pedig nem szívesen tekintik ajándéknak.
Kati évekig excel táblázatot vezetett arról, hogy kinek mit vesz karácsonyra (Képünk illusztráció. Fotó: Getty Images)
Gasztroút a halászleveken túl
„Azt találtuk ki, hogy a korábbi szokások helyett karácsony esténként gasztronómiai utazást teszünk, és amennyire lehet, közösen készülünk. Együtt takarítunk, együtt díszítünk, a lakást is együtt öltöztetjük ünneplőbe, mindenki segít, amiben tud, a menüt pedig közösen állítjuk össze. Az ételsoron egyébként hónapokig töröm a fejem, de ez jó érzéssel tölt el” – mondja Kati, aki készített már galamblevest, libamáj brulée-t, Wellington bélszínt, báránygerincet és számtalan izgalmas finomságot szentestére, hiszen egyébként is nagyon szeret kísérletezni a konyhában. Saját elmondása szerint az ötleteket hónapokon át gyűjtögeti és issza magába, mint egy szivacs, majd azután decemberben válogatják ki ezek közül a mindenki számára leginkább izgalmasakat. „Együtt főzünk, kuktáskodom a keze alatt, pontosabban én vagyok a szuséf” – teszi hozzá Kati férje, aki azt is elmondja, hogy persze a menüt nagyban befolyásolja az is, milyen minőségű alapanyagokhoz tudnak hozzájutni a vásárlások során, az üzletekben és persze főképpen a piacokon.
De mi van a fa alatt?
A fa alatti padló most sem üres, mióta változtattak a szokásokon, csak éppen dobozok helyett betlehem van alatta. Ez korábban is mindig jelen volt, mostanra azonban kizárólagossá vált, így még inkább fontos szerepet tölt be a család életében. „Tavaly már összement a fa. Korábban mindig alig fért be a lakásba, sőt vágni kellett belőle a belmagasság miatt, olyan hatalmasat vettünk. Mostanra azonban kisebb, jelképesebb a méret. Előző karácsonykor például nem is volt szívünk jó ideig kidobni, mert vázában tartottuk, és kirügyezett a benti melegben. Gyönyörű volt, csak sajnos mégsem élt el tavaszig, a kiültetésig” – meséli Laci. A nagyobb család népes számú tagjával is átálltak a saját készítésű apróságokra, például saját gyártású bonbont vagy macaront tesznek a kis csomagokba.
Másabb lett az ünnep
„Könnyebb lett mostanra az élet. Nekem visszatérő rémálmom a mai napig, hogy karácsony van, és felriadok arra, hogy nem vettem valakinek ajándékot” – mondja Kati, akiről kiderül, hogy excel táblázatot vezetett éveken át a beszerzendőkről. Párja szerint a nehézségek és stressz ellenére mégsem volt könnyű átállniuk, mert az ajándékozás feleségének az alapvető szeretetnyelve, okozott tehát a változtatás álmatlan éjszakákat is. „Eleinte hozott egy kis ürességélményt, hogy átálltunk, volt bennünk hiányérzet a megkönnyebbülés ellenére is” – folytatja Laci, nehéz ugyanis szinte egyik napról a másikra levetni a korábbi szokásokat. De, mint mesélik, inkább más irányba kezdtek indulni, megpróbálták kitalálni, hogyan tehetnék még inkább teljessé az ünnepet, hogyan lehetne másképpen adni egymásnak valódi érzéseket, és meghittséget ahhoz képest, mint ahogyan annak idején tették.
Fotó: Getty Images
Újraélni a varázslatot
Amikor a gyerekek kicsik egy családban, igazibb öröm van a nagy fa alatt a későbbi éveknél. Olyankor még megvan a varázslat. „A misztériumra vágytunk, ezért kezdtük el törni a fejünket. Szerettük volna visszahozni azt az élményt, ahogyan gyerekkorunkban, vagy saját gyerekeink kiskorában tudtunk tekinteni a szentestére” – árulja el a pár. Így jutottak arra a döntésre, hogy idén még tovább fogják fejleszteni az ünnepet, és új hagyományt teremtenek. „Szerintem válságban van az egész karácsony. Az eredeti jelentése, mely a valláshoz köthető, egyre inkább kikopott. Ez az egész európai társadalomra igaz, bár keresztény kultúrának tekintjük, nagyon kevés család jár rendszeresen templomba. Sokan pont az ünnepeken érzik úgy, hogy kapcsolódniuk kell valami teljesebbhez, ez tapasztalható az éjféli miséken, amikor zsúfolásig megtelik a templom. Idén ez is másképp lesz, sokan online fogják követni az otthonuk melegéből. Az ajándékok lehetnek néha mesések, de olyan hamar kezdődik az egész felhajtás a bevásárlóközpontokban a zenékkel, a díszekkel és Mikulással, hogy szinte elcsépeltté vált mostanra az a hangulat, amit kiskorunkban még megkaptunk a szüleinktől. Emlékszel még, milyen volt, amikor csak csengettyűszóra nézhettük meg a feldíszített fát, és volt lehetőségünk rácsodálkozni? Ez mostanra szinte lehetetlen küldetéssé vált, hála a körülményeknek is” – fejti ki Laci, hogy mit és miért szeretnének másképpen, mint korábban. Tavaly már meghívtak néhány nagyon közeli, családtagnak számító barátot is az ünnepi vacsorára, hogy teljesebb és gazdagabb legyen az este. Idén pedig ezen is túllépve az a tervük, hogy mindenki készül valamilyen szép, megható vagy legalábbis saját számára fontos történettel, már persze, ha a kijárási korlátozás engedi. Legyen az saját sztori, novella vagy éppen vers, a lényeg, hogy a meghitt fényeken, a finom falatokon és az együtt töltött időn túl legyen részük olyan közös élményben, ami túlmutat egy kellemes vacsorán, és tárgyaktól, pénzköltéstől mentesen hozza vissza azt a valódi pluszt.
