Eljön az életünkben az a pont, amikor már nem a szüleink gondoskodnak rólunk, hanem fordítva. Sajnos nagyon gyakori, hogy előbb-utóbb demenciával, vagy ahhoz kapcsolódó betegséggel (például Alzheimer-kórral) diagnosztizálják az idős szüleinket. Ez egy olyan új szituációt eredményez a problémával küzdő személy és környezete számára, amelyhez mindenkinek alkalmazkodnia kell, és különösen karácsonykor fájó látni, hogy valaki ilyen helyzetbe kerül. Természetes, hogy szeretnénk segíteni a családtagjainkon, akár barátainkon is, akiket demenciával diagnosztizáltak. De ez az új helyzet annyira ismeretlen, hogy nem tudjuk, hogyan fogjuk hozzá. Az alábbiakban ezzel kapcsolatban mutatunk pár tippet.
Mindennapi teendők
A demenciával kapcsolatos betegségek korai fázisában az emberek a gondolkodásukban és emlékezőképességükben tapasztalnak változásokat. Egy idő után pedig már az egyszerű, napi teendőkben is segítségre szorulnak, amit nyilván nehéz lehet feldolgozni valakinek, aki korábban teljesértékű életet élt. Így hát a mindennapokban ezeket javasoljuk:
- Legyen egy napi rutin: a fürdés, felöltözés, étkezés nagyjából ugyanabban az időben történjen.
- Írjatok együtt teendő listákat, vezessétek naptárban a találkozókat és eseményeket.
- Hozzatok létre egy rendszert, vagy legyenek emlékeztetők akkor, ha gyógyszereket kell szedni.
- Öltözködés vagy fürdés közben hagyd, hogy a beteg a lehető legtöbbet egyedül csináljon.
- Vegyél bő szabású, kényelmes, könnyen használható ruhákat. Például cipőfűző, gomb vagy csat helyett rugalmas derékpánttal, szövetrögzítővel vagy nagy cipzárral húzható ruhákat.
- Szerezz be egy zuhanyszéket az esések megelőzésére. Ezt drogériákban és gyógyászati segédeszközök boltokban vásárolhatsz.
- Légy gyengéd és tisztelettudó. Mondd el neki, mit fogsz csinálni, lépésről-lépésre, miközben segítesz neki fürdeni vagy felöltözni.
- Az ételeket állandó, ismerős helyen szolgáld fel, és hagyj elegendő időt az étkezésre.
Jelenet Az apa című filmből. (Fotó: 7e Art/Film4 / Photo12 via AFP)
Az emlékezés átka
Mivel nehezen emlékeznek dolgokra, ezért frusztrálttá, mérgessé válhatnak a demenciával küzdő betegek. Egy idő után pedig nálad is elpattanhat a húr, előfordulhat, hogy türelmetlenné válsz. Ilyenkor azonban fontos, hogy a betegség a kommunikációs készséget is támadja, ezért neked kell most toleránsnak, empatikusnak lenned. A kommunikáció segítésében megteheted, hogy:
- Megnyugtatod. Nyugodtan beszélsz vele. Meghallgatod az aggodalmait és frusztrációit. Próbáld meg kimutatni, hogy megérted, ha a beteg dühös vagy fél.
- Megengeded, hogy a betegség sújtotta szüleid továbbra is a lehető legnagyobb mértékben kontrolálhassák az életüket.
- Tiszteletben tartod a személyes terét.
- Kedves tárgyakat és szeretett emberekről készült fényképeket tartasz a házban, ezzel biztonságos környezetet teremtve.
- Felidézed az emlékeit, de lehetőleg nem a „Nem emlékszel?” – kérdéssel.
- Ha nem megy a szavakkal kommunikáció, elterelheted a figyelmét valami tevékenységgel, például egy ismerős könyv vagy fényképalbum nézegetésével.
