Nem meglepő, hogy a szexuálpszichológiai kísérletek többsége csak a hatvanas évek szexuális forradalma után indult meg. De még ma is ha valaki szexológiai kutatásokat végez, a kollégái titokban perverznek gondolják Mary Roach tudományos újságíró szerint, aki Bonk című könyvében ír erről, nem is alaptalanul.
1851-ben James Platt nőgyógyászt például azért zárták ki az Amerikai Orvosi Társaságból, mert orvostanhallgatókat hívott el egy szülésre. A viktoriánus orvosok anélkül gyakorolták a nőgyógyászatot, hogy a női nemi szervre néztek volna. Az 1970-es években pedig Vern Bullough történész, szexkutató felkerült az FBI veszélyes amerikaiakat nyilvántartó listájára, mert tanulmányokat publikált a prostitúcióról, és annak érdekében emelte fel a szavát, hogy az orális szexet ne tekintsék bűncselekménynek. Azzal, hogy miként lehet jobb a szex, a tudomány csak az 1950-es évektől kezdett el foglalkozni. A kutatók nehéz helyzetét bizonyítja, hogy még ma is fiziológiai kifejezéseket használnak, nem pedig szexuális megfelelőiket, ha témájukhoz támogatást akarnak szerezni.
Állati pózok
Szerencsére nem kellett kínos szituációktól tartania Albert R. Shadle biológusnak, aki a negyvenes években a buffalói egyetem kutatójaként az erdő apró teremtményeinek nemi életét vizsgálta laboratóriumi körülmények között. Elvégre valahol el kell kezdeni. Ő oszlatta el például a mítoszt, hogy a sündisznók csak misszionáriuspózban képesek az utódnemzésre. De Alfred Kinsey amerikai biológus (vele a későbbiekben még találkozunk) is heteket töltött azzal, hogy állatokat filmezett szex közben. Egyik termékeny tanulmányútján, az Oregoni Állami Mezőgazdasági Főiskolán hétezer tekercs filmet forgatott le marhákról, birkákról és nyulakról. Tekintetbe véve az állati aktusok rövidségét, ehhez jó pár akciót rögzítenie kellett, de végül ő sem juthatott egyéb következtetésre, mint hogy az ember egészen más állatfajta.
De ne rohanjuk ennyire előre, időzzünk el egy kicsit Robert Dickinson orvosi szobájánál, elvégre ő evezett először az emberi szexualitás vizsgálatának veszélyes vizeire. 1890-től brooklyni nőgyógyászati rendelésén minden új páciens felvételekor annak szexuális előtörténetét is rögzítette. Dickinson ugyanis úgy gondolta: a rossz szex több házasságot rombol le, mint bármi más, és ez ellen valamit tenni kell. Ő irányította a figyelmet a klitoriszra, és lerombolt pár mítoszt is: például hogy minél nagyobb, annál érzékenyebb, és a jó kislányok nem játszanak vele. Szintén neki köszönhetjük a nyugtató hatású relaxációs képeket a nőgyógyászati rendelők falán.
Jól képzett diákok
Az első kutató, aki az orgazmust laboratóriumi körülmények között vizsgálta, a behaviorizmus (magatartás-lélektan) atyja, John B. Watson volt 1913-ban. A pszichológiának ez az irányzata csakis a viselkedés tanulmányozását tartja célravezetőnek az emberi lélek megismerésében. Watson szerint a szex “a legfontosabb dolog az életben, és ami a legtöbb törést okozza a boldogságunkban. Mégis alig van róla adatunk. Nem az édesanyánkat és a nagymamánkat, nem a középkori morállal megáldott papot, nem is egy freudistát kell róla kérdeznünk, hanem a szex tudományosan képzett diákjait.”
Watson első “tudományosan képzett szexdiákjának” Rosalie Rayner, egy 19 éves hallgató bizonyult a Johns Hopkins Egyetemen, akivel viszonya volt a nős férfinak. Felesége azonban megtalálta a lánnyal kapcsolatos szexuális feljegyzéseket, amelyek válóperükben is bizonyítékul szolgáltak. Ám kapcsolatuk miatt a tudósnak az egyetemről is távoznia kellett. Később feleségül vette Raynert, hátralevő életét pedig a reklámszakmában töltötte. Már csak azért is hálásak lehetünk neki, mert az elsők között népszerűsítette a pszichológiát: 1922-től kezdve a nagyközönség számára is érthető cikkeket írt például a Cosmopolitan magazinba.
Ha dobban a szív
Magad, uram, ha szolgád nincsen alapon a későbbi évtizedekben is bevált módszernek bizonyult, hogy a kutatók magukat tették meg kísérleti alanynak. Így nem kockáztatták az állásukat, és nem kellett magyarázkodni szokatlan kutatási projektjükről másoknak, hogy rávegyék őket a részvételre.
Szívverés című könyvükben Ernst Boas és Ernst Goldsmith például leírják, hogy ha egy heteroszexuális férfi egy másik férfival táncol – és itt megjelenik lelki szemeink előtt, amint a két Ernst vidám foxtrottot lejt –, a szívverés percenkénti 20-szal kevesebbel növekszik, mint amikor nővel táncol. A 69. számú alany pedig a férjével, azaz a 72. alannyal szexel, miközben elektródákat aggatnak rá. És mivel a Köszönet fejezetben Goldsmith feleségét, Dorát is megemlítik, talán nem merész feltételezés, hogy a 69. alany maga Dora lehet, a 72-es pedig az ő drága férje, Ernst.
Szavak tiltólistán?“Magyarországon a Nők Lapja írt legelőször a szexről 1972 februárjában, Lesz szexuális tanácsadás címmel – mondja dr. Lux Elvira szexuálpszichológus, akit 1968-ban elsőként vettek fel egy klinikára azért, hogy pszichológusként nőgyógyászati esetek megoldásában segítsen. – Ami az elméletet illeti, Buda Béla volt az első, aki 1972-ben A szexualitás modern elmélete című kötetével lefektette az alapokat. Az általam írt Szexuálpszichológia című könyv 1980-ban jelent meg. Akkoriban egy könyvesbolti eladó mesélte, hogy a párok elbújtak a sarokba, és ott olvasták ezeket a könyveket. A pácienseimnél pedig azt tapasztaltam, hogy nehézséget okozott nekik a nemi életükről beszélni. Nem voltak ugyanis a nyelvben olyan kifejezések, amelyeket a társasági érintkezés során használni tudtak volna. Ilyeneket mondtak: »minek is tiszteljem a fütyikémet/ nunámat«. Akkoriban hazánkban csak trágár kifejezések léteztek a nemi szervek megnevezésére. Erre a problémára azt a megoldást találtam ki, ami persze nem mindenkinek tetszett, de a gyakorlatban jól működött, hogy megtanítottam az embereknek pár latin kifejezést. Onnantól vagináról, koituszról, péniszről és erekcióról lehetett beszélni. Ezekhez a szavakhoz ugyanis nem kötődtek érzelmileg, ezért könnyebben ki tudták mondani, mint azokat a kifejezéseket, amelyek a szülői házban tiltólistán voltak.” |
Feleségek akcióban
De az emberi szexualitás tudományos tanulmányozásának megalapítójaként számon tartott Alfred Kinsey sem ment a szomszédba: orgazmussal kapcsolatos kutatásait a saját padlásán kezdte az indianai Bloomingtonban. Eredetileg a róla elnevezett tudományos intézetben akarta felállítani szexlaboratóriumát, de érezte, hogy túl kockázatos lenne előállni ezzel az ötlettel. Így nekilátott titokban a kutakodásnak. Felbérelt egy profi fotóst, akit a Kinsey Intézet az Emlősök viselkedésének kutatása című projekt büdzséjéből fizetett. A szakember lefilmezte Kinsey munkatársait, miközben szexeltek a feleségükkel (néha mások feleségével), és felvette őket maszturbáció közben is.
Nehéz a padláson történtekről anélkül olvasni, hogy ne forduljon meg a fejünkben: Kinsey beteges kukkoló volt – vagy csak egy biológus, aki olyan megszállottan vizsgálta a szexet, mint korábbi tárgyát, a gubacsdarazsakat, melyekből 51 ezer példányt gyűjtött be? Kinsey és csoportja egyébként tizennyolcezer amerikait interjúvolt meg szexuális életéről, és azt remélték, eljutnak százezerig is. A kutatás eredményei két vaskos kötetben, Kinsey-jelentések címmel láttak napvilágot, külön taglalva a férfiak és a nők szexuális viselkedését. Persze a botrány nem maradt el, hiszen akkoriban a gondolat, hogy a női szexualitás a férfiéval azonos fontosságú lehet, milliókat hökkentett meg. Nem mindenki volt olyan bevállalós, mint Kinsey. Egyik kollégája, Clyde Martin például kényelmetlennek nevezte a padlás-projektet. Visszautasította, hogy lefilmezzék a szeretkezését a feleségével vagy bárki mással. “Nem nekem való volt – mondta életrajzi könyvében. – Nős voltam, és nagyon szerettem a feleségemet.”
Martin később Kinsey nélkül is kamatoztatni tudta tehetségét, amikor önállóan készített interjúkat a Johns Hopkins Egyetemen a promiszkuitás (vagyis a szexuális partnerek gyakori váltogatása) és a betegségek közötti kapcsolatot keresve. És meg is találta, ami után kutatott: munkája segített felfedni például a nemi úton terjedő betegségek és a méhnyakrák közötti összefüggést.
Cikkünk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
Szeptember 10-től kapható a magazin legfrissebb száma!
A tartalomból:
- Különóra dr. Vekerdy Tamással – Szülőknek gyerekekről
- “Az állatok szelídítik az embert” – Beszélgetés Baktay Zelkával és Baktay Miklóssal
- Az önimádat határai – Dr. Szondy Máté írása
- Amikor megáll a világ – Paulo Coelho írása
- Küldetés teljesítve – Szerkesztőségünk a szabadulószobában
- Vigyázat, kísértenek az exek!
Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!
