2015. október 30-án tűz ütött ki egy bukaresti szórakozóhelyen, a Colectivben, miközben épp koncert zajlott, és sokan tartózkodtak a nézőtéren. Mivel a szabályok ellenére nem volt vészkijárat, és a tűz gyorsan terjedt, 26-an a helyszínen meghaltak, további 38 ember pedig később, már a kórházban vesztette életét. Az első botrány azután tört ki, amikor kiderült, hogy a hely a hatóságok korrupciója miatt nem rendelkezett megfelelő tűzvédelemmel, és szinte semmilyen szabályt nem tartottak be. A botrány olyan nagy volt, hogy a tüntetések hatására a román szociáldemokrata kormány lemondott, és a következő választásokig egy technokrata kormány vezette az országot, hogy csillapítsák a kedélyeket.
Ebben az időszakban derült fény arra, hogy a kórházban elhunyt égési sérült betegek nagy része nem az égés, hanem bakteriális fertőzés következtében vesztette életét, mivel a kórházakban sokszorosan hígított, szinte hatástalan fertőtlenítőszereket használtak. A haszon emiatt részben az azokat szállító cégnél, részben pedig kórházigazgatók, politikusok és egészségügyi ellenőrök zsebében landolt, és amikor ez kiderült, óriási lavina indult el a román társadalomban. A Kollektíva című dokumentumfilm ezt a folyamatot mutatja be a legjobb krimikre emlékeztető fordulatokkal és izgalmakkal, a filmet pedig nemrég egyszerre jelölték a legjobb dokumentumfilm kategóriában, valamint a legjobb nemzetközi filmek között Oscarra, és ez lett az első Oscar-jelölt román film. A Kollektíva rendezőjével, Alexander Nanauval Zoomon beszélgettem.
Jól tudom, hogy nem Romániában nőttél fel?
Anyám részéről román, apám részéről német vagyok. Romániában születtem, de tízéves voltam, amikor Németországba költöztünk. Ott töltöttem a gyerek- és kamaszkorom nagy részét, ott nőttem fel és a művészeti nevelésemet is Németországban kaptam, mivel ott jártam filmes iskolába. Amikor Románia belépett az Európai Unióba, késztetést éreztem, hogy visszamenjek és megnézzem, milyen ott az élet. A vége az lett, hogy ott kezdtem dokumentumfilmeket forgatni, és végül letelepedtem az országban 2015-ben.
Alexander Nanau (Fotó: Getty Images/Getty Images for EFA)
Jól gondolom, hogy a németországi háttered miatt valamennyire kívülállóként tudtál tekinteni a romániai eseményekre? Segített ez abban a folyamatban, amikor a Kollektíván kezdtél dolgozni?
Vannak annak előnyei, ha az ember nincs teljesen beépülve egy társadalomba, és kevésbé hatnak rá annak szociális beidegződései, előítéletei, pletykái és konfliktusai. Romániában az emberek nehezen mondanak bármi jót egymásról, és jó néha felülemelkedni ezen. A folytonos bizalmatlanság energiája nagyon megfekszi az embert, és kívülállóként ezt valamennyire ki tudom kerülni. Próbálom megérteni a román társadalmat: a film szempontjából fontos volt, hogy a dolgokat nem találtam adottnak, hanem teli voltam kérdésekkel arról, hogyan működik ez a rendszer. Elképzelhetőnek tartom, hogy voltak olyan kérdéseim, amiket a Romániában felnőtt emberek nem tettek volna fel, mert azt gondolták volna, hogy amúgy is tudják rájuk a választ.
Talán naiv vagyok, de a filmed előtt azt gondoltam, hogy a legtöbb ember fiatalon azért választja az orvosi hivatást, mert jót akar tenni, segíteni akar más embereken. Hogy születhet meg ebből az a fajta korrupt, az emberségen felülemelkedő és szinte csak a pénzzel foglalkozó orvostársadalom, amit a filmedben bemutatsz?
Igazad van, az emberek többsége humanista szempontok alapján választja ezt a hivatást. Ez egyben magyarázat arra is, hogy miért Romániából vándorol el a legtöbb orvos és egészségügyi szakember Európa nyugatabbi felére nem sokkal a diplomája megszerzése után. Tudják, hogy odahaza nem tudják tisztességesen és jól végezni a munkájukat, és nem tudják az emberéletek mentésére feltenni az életüket, ahogy azt eredetileg szerették volna. Ez egy olyan rendszer, ami nem érdekelt az orvostudomány és a betegek ellátásának fejlődésében, csak a pénz és a hatalom mozgatja. Továbbra is a nómenklatúra kezében van az irányítás: ugyanazok birtokolják a hatalmat az egészségügyben, akik a rendszerváltás előtt megszerezték azt. Mindenütt ott vannak: az orvosi egyetemtől kezdve az állami kórházakig. A kenőpénzek rendszere meghonosult, és az egészségügy minden szintjén jelen van. Körülbelül egy éve egy nagyon híres, jó hírnévnek örvendő professzorról derült ki, hogy vezető pozícióba juttatott valakit egy kórházban, és tízezer eurót tett zsebre ezért. Ha ő is ezt csinálja, akkor már tényleg az egész rendszer sáros. Ahhoz, hogy a román egészségügyet megjavítsák, az alapoktól kéne újjáépíteni az egészet. Jelenleg az egészségügy egy maffia kezében van, akiket csak a hatalom érdekel, valamint az, hogy minél több közpénzt kiszivattyúzzanak belőle.
Csak a legrosszabb orvosok maradtak Romániában?
Nem. Vannak jól felszerelt és jó szakemberekkel ellátott magánkórházaink, és maradtak azért igazán jó, nagy hivatástudattal rendelkező orvosok az állami ellátásban is. A rendszer roskadozik, de valamennyire még mindig működik, és ez kizárólag a rendszerben dolgozó jó orvosoknak köszönhető. Még mindig vannak olyan szakemberek, akik a betegekért végzik a munkájukat, és ezért nem fogadnak el hálapénzt.
Magyarországon jelenleg arról folyik a találgatás, hogy mikor omlik össze az egészségügy a Covid jelentette megpróbáltatások, a rossz vezetés és a forráshiány súlya alatt. Egyes szakértők úgy tartják, nem lesz látványos összeomlás, a rendszer lassan válik egyre rosszabbá és rosszabbá, de mindig lesz valami. Mit gondolsz, ha valahol ennyire rossz a háttér, létrejöhet egy látványos összeomlás?
Nagyon nehéz megválaszolni ezt a kérdést, mert nyilván lehet arról vitatkozni, hogy mi számít látványos összeomlásnak, így inkább csak annyit mondok, hogy Romániában, ha az egész egészségügy nem is, de egyes kórházak már összeomlottak. Vannak kórházaink, ahol az irakinál rosszabb állapotok uralkodnak. De ezt nem látod a tévében, mert a rendszer összezár, és eltitkolja, hogy mekkora a baj. Ugyanakkor vannak működő, jól felszerelt kórházaink is, szóval nehéz azt mondani, hogy a teljes egészségügy összeomlott volna. Ezt a vitát a szakértőknek kell lefolytatniuk, filmkészítőként nem tudok választ adni rá.
Jelenet a Kollektíva című filmből (Fotó: IMDB)
A film nagy részében Cătălin Tolontan oknyomozó újságírót és csapatát követed a kameráddal, és az ő nyomozásuk bontakozik ki a Kollektívában. Ha jól tudom, először nem akart társulni veled, később mégis meggondolta magát. Miért?
Szerintem látta, hogy milyen professzionális módon állunk hozzá a filmhez. Nemcsak neki, hanem nekünk is volt egy saját nyomozócsapatunk, akik azon dolgoztak, hogy átláthassuk ezt a nagyon szövevényes, sokszereplős ügyet. Másrészt utólag elmesélte, hogy átgondolták a dolgot, és arra jutottak, hogy szerinte jót tehet, ha egy felkészült filmes megmutatja, hogyan dolgozik a sajtó egy ilyen ügyön, mint amilyen ez volt. Elképzelhető, hogy filmes formában olyan emberekhez is eljut a téma, akik írott változatban talán sosem olvasnák el: Tolontan szerette volna, ha a témáról a fiatalok is beszélni kezdenek. Olyan embereket akart így elérni, akik nem olvasnak újságokat.
Nagy meglepetés volt nekem, hogy Tolontan és csapata nem egy politikai vagy gazdasági lapnak, hanem egy sportnapilapnak dolgozik. Hogy lehet az, hogy az elmúlt évtized legnagyobb oknyomozó újságírói sikere egy sportújság hasábjain jelent meg?
Egy sportújságnak dolgoznak, de ettől ők még oknyomozó újságírók. Vannak köztük, akik már 25 éve ezt csinálják. Korábban is voltak nagy lélegzetű leleplezéseik és nyomozásaik, melyek után bírósági perek kezdődtek és emberek börtönbe kerültek, csak éppen a sport, a futball világában. Szerintem nagyon jól jött ki, hogy ők egy sportnapilap munkatársai, mert a politikai lapok olvasói fogynak, de a sportról az emberek mindig akarnak olvasni. Egy sportlap kevésbé kötődik a hatalomhoz vagy egy politikai párthoz, így ha az emberek egy ilyen ügyről egy sportnapilap hasábjain olvasnak, objektívebbnek és kevésbé részrehajlónak ítélik meg a cikket. A nagyobb olvasottság ráadásul több hirdetővel is jár, egy ilyen nyomozás pedig drága, és egy ilyen sikeres lapnál több lehetőség volt a költségek finanszírozására. Az is jól jött, hogy a szivárogtató informátorok bennük jobban bíztak, mint a politikai lapok munkatársaiban. Ők voltak azok, akik az informátorok információi alapján először nyomozni kezdtek a Colectivben történt tűzeset után a hatalom felelősségéről, senki más nem foglalkozott az üggyel.
A filmben bemutatott szivárogtatók egytől egyig nők. Ez puszta véletlen, vagy úgy gondolod, hogy a nőknek nagyobb az igazságérzetük, mint a férfiaknak?
Egyszerű a helyzet: végeredményben a nők okosabbak nálunk. Mindig is azok voltak, csak a férfiak sok munkát fektettek abba, hogy ez ne derülhessen ki. Nemcsak okosabbak, hanem bátrabbak is, és sokkal jobban törődnek a férfiaknál a világgal, ami körülveszi őket. A román társadalomban egy nőben sokkal inkább meg lehet bízni, mint egy férfiban. Nincs bennük akkora bizonyítási és versengési vágy, nem ezzel vannak elfoglalva.
A filmben nem használsz narrációt, nem készítettél interjúkat az ügy szereplőivel, egyszerűen csak követed őket a kameráddal. Nem tartottál attól, hogy egy ennyire komplex történetet nehéz lesz érhetővé tenni a nézőknek ezzel a módszerrel?
Ez volt a cél, de azt nem mondanám, hogy a forgatás elejétől biztosak voltunk abban, hogy ez működni fog. Amikor az elején még ismerkedtünk az üggyel, rengeteg emberrel beszélgettünk, igyekeztünk minél több érintettet – itt több ezer emberről beszélünk – számba venni és megismerni a csapatommal, mert ki kellett választanunk, kik lesznek azok, akiknek a történetét követni szeretnénk. A kiválasztásnál az is szempont volt, hogy ki az, akiknek a történetén keresztül meg lehet érteni, mi történt itt pontosan. Így esett a választásunk egy oknyomozó újságíróra, a tűzeset egyik túlélőjére, később pedig a frissen beiktatott egészségügyi miniszterre. Miután megvoltak a szereplők, elkezdtük filmezni őket, és bíztunk abban, hogy ebből a vágás során majd egy érthető történetet tudunk összerakni. Az előző filmemet is hasonló módszerrel készítettem, ezért bíztam abban, hogyha akkor sikerült, most is sikerülhet.
Alexander Nanau a Kollektíva bemutatóján, a Sundance Filmfesztiválon (Fotó: Ilya S. Savenok / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP)
Az újságírókhoz csatlakozva te is több megfigyelésben vettél részt, autókból kamerázva követtétek a fertőtlenítőszer felhígítási ügy több gyanúsítottját. Miközben megfigyeltetek, titeket nem figyeltek meg? Nem tapasztaltál effélét?
Ez egészen nyilvánvaló volt. Abban is biztos vagyok, hogy a telefonomat is lehallgatták. Ezt azonban nem gondoltam akkora fenyegetésnek, hiszen a világ minden államának vannak titkosszolgálatai, és nekik pont az a dolguk, hogy ezt csinálják. Ha bárhol a világon valaki egy olyan sztorival készül előrukkolni, ami árthat az államhatalomnak, a titkosszolgálat megfigyeli őt. Szerintem csak olyan információkat akartak gyűjteni, amikkel még nem rendelkeztek.
Nagyjából a film felénél van egy erős váltás, amikor egyszer csak az oknyomozó újságíró után új főszereplőt kezdesz követni a kameráddal az új, technokrata egészségügyi miniszter, Vlad képében. Hogy fogadták az oknyomozó újságírók, amikor elmondtad nekik, mire készülsz? Úgy tudom, Cătălin Tolontan nem igazán szimpatizált Vlad Voiculescuval, aki most újra egészségügyi miniszterként dolgozik Romániában.
Szerintem benne van Tolontan munkaköri leírásában, hogy ne kedveljen meg politikusokat és ne bízzon meg bennük. Neki szemmel kell tartania azokat, akik hatalommal rendelkeznek, nem pedig barátkozni velük. A jó újságírók mindig szkeptikusak, még a jófiúkkal szemben is. Ez kell ahhoz, hogy mindenki elszámoltatható legyen. Nagyon professzionális volt a hozzáállás mindkét fél részéről. Az újságírók tudták, hogy együtt dolgozom a miniszterrel, és a miniszter is tudta, hogy együtt dolgozom az újságírókkal. Abban állapodtunk meg, hogy ez két különböző dolog, és egyik félről sem mesélem el a másiknak, amit ott hallottam vagy láttam. Ezt mindenki tiszteletben tartotta. Előfordult néhányszor, hogy a miniszter révén bizonyos dolgokról előbb értesültem, mint az újságírók, de ettől még nem mondhattam el nekik. Az ő munkájuk volt, hogy kiderítsenek dolgokat, nem az enyém. Ugyanakkor az újságírók révén azt is tudtam, mikor jelenik majd meg olyan anyag, ami majd bajba sodorja a minisztériumot, de ezt nem mondtam el nekik, csak vártam, hogy lefilmezhessük a reakciójukat.
Ez nem olyan ügy, ami egyszer csak véget érne, máig történnek fejlemények. Honnan tudtad, mikor jött el az a pont, amikor abbahagyod a filmezést, és azt mondod, kész vagy?
Ez nagyon nehéz volt. Ez az ügy folyamatosan hatott a román társadalomra, láttuk, ahogy megváltoztak körülöttünk a dolgok. Végül 2017 második felében hagytuk abba, közel két évvel a Colectivben történt tűzeset után, és azután már csak a vágószobában dolgoztunk a felvett anyagon. Tudtuk, hogy még ezután is történtek fontos dolgok, de úgy álltunk hozzá, hogy azok már egy új történethez tartoznak. A mi sztorink 2017-ben véget ér.
A filmben láthatjuk, hogy a román egészségügy katasztrofális állapotban van. Hogyan viseli ez a lerobbant egészségügy a Coviddal együtt járó leterhelést? Az orvosok egy része a Covid-betegektől is hálapénzt kér a túlélésért?
Nem tudok neked beszámolni hálapénzek kifizetéséről a covidos betegeknél, mert nem voltam tanúja ilyen eseteknek. Az biztos, hogy az orvosok továbbra is kérik a hálapénzt az egészségügyben, ez nem változott. Sajnos a román kórházak nagyban hozzájárulnak a járvány terjedéséhez, mert a hatékony fertőtlenítés és a betegek egymástól való biztonságos elkülönítése továbbra sem tartozik az erősségeik közé. Ugyanakkor nemcsak rossz hírekről tudok beszámolni: az oltási program például meglehetősen gördülékenyen zajlik, elég sok embert sikerült már beoltani. Még mindig akadnak csúnya ügyek, például kigyulladtak lélegeztetőgépek, és Covid-betegek égtek meg a kórházakban emiatt. A kórházak elővigyázatlanok, sok esetben rossz a felszereltségük és a menedzsmentjük nem törődik a betegek biztonságával, ami időnként tragédiákhoz vezet. Amikor a járvány kitört, és az egészségügyi dolgozók attól féltek, hogy ők is megfertőződhetnek, a civil társadalom vett és vitt nekik védőeszközöket, nem az állam. A vezetők megint azzal voltak elfoglalva, hogy különféle közbeiktatott cégeken keresztül hogyan tudnának keresni a védőeszközökön, nem pedig azzal, hogy ezek az eszközök minél előbb és minél jobb minőségben célba érjenek. Mobil koronavírus-kórházakkal is a civilek rukkoltak először elő, és nem az állam. Míg a civilek által készítettek jól működtek, addig azokat a mobil kórházakat, amiket az állam adott át, nagyon gyorsan be is kellett zárni, mert semmilyen standardnak nem feleltek meg, mert csak azért építették őket, hogy ebből is minél több pénzt ki tudjanak lopni.
A filmednek hatalmas volt a visszhangja az orvosok között Romániában. Ha megbetegedsz, azért vannak olyan orvosok, akikhez segítségért fordulhatsz?
Hogyne, számos megbízható, kiváló orvost ismerek. Nincs könnyű dolguk, mert egy korrupt, közel működésképtelen rendszerben kell helytállniuk.
A filmedet másfél évvel ezelőtt mutatták be Velencében, de még mindig beszélünk róla, ráadásul nemcsak Romániában, hanem az egész világon. Mit gondolsz, ez részben a koronavírus hatása?
A filmünk rögtön elsöprően jó fogadtatásban részesült, bár eleinte csak a szakmában és a sajtóban beszéltek róla. Az utolsó szerencsés filmes csapatok egyike voltunk, akiknek 2019 végén és 2020 elején még volt alkalma körbejárni a filmjével a világot. Kétségtelen, hogy a pandémia még inkább ráirányította a figyelmet arra, mit okozhat a korrupció az egészségügyben, ugyanis az emberek rájöttek, mekkora szerepe van annak, hogy kompetens emberek hozzák a döntéseket, amikor az egészségünkről van szó. Számos országban derült ki, hogy a döntéshozók inkompetensek, és az egészségügyi ellátásuk nem olyan erős, mint gondolták. Korrupciós ügyek robbantak ki az egészségügyben az Egyesült Királyságban, de még Németországban is politikusok mondtak le azért, mert pénzt kerestek a védőeszközökön, sőt az ügybe még az egészségügyi miniszter is belekeveredett. A filmemben a román politikusok elmondják, hogy ők is úgy tudják végezni a dolgokat, mint Németországban. Ez a mondatuk most nyert csak értelmet számomra.
Nagyon meglepő, hogy ez Románia első Oscar-jelölt filmje, hiszen az elmúlt években számos csodás román film készült. Milyen reakciókat kaptál a jelölések kapcsán? Támogatja a román kormány a filmed Oscar kampányát?
Szerintem profitáltunk a román film jó híréből. A Kollektívát egy független jelölőbizottság nevezte Oscarra, nem pedig a román kormány valamelyik szervezete. Amint a romániai filmalap megtudta, hogy ez a film lesz a jelölt, mindent megtettek azért, hogy megnehezítsék a dolgunkat: például megfelezték a kampányra fordítható összeget, és még annak a felét is csak azzal a feltétellel fizették ki nekünk, ha felkerülünk a shortlistre (a shortlist egy szűk filmválogatás, ebből választják ki a végső Oscar-jelölteket – a szerző). Megpróbáltak keresztbe tenni nekünk, de szerencsére addigra már a film nagy sikert aratott szerte a világon. A román kultúrpolitika legalább annyira inkompetens, mint a román egészségügy. Hogy ezt illusztráljam neked: a román filmalap egyetlen filmet sem finanszírozott 2019 óta. Nincs még egy európai ország, ahol egy kulturális miniszter túlélné, hogy ennyi időre teljesen lefagyaszt egy művészeti ágat. Romániában ez azért fordulhat elő, mert semmibe veszik a kultúrát. Egyáltalán nem tartják fontosnak. Nemcsak a filmesek vannak bajban, hanem a színházak, színészek és zenészek is, de a román kormány a járvány kezdete óta semmit sem tett a megsegítésükért.
Jelenet a Kollektíva című filmből (Fotó: IMDB)
Azért a közönség körében vagy a médiában pozitív visszhangja volt az Oscar-sikernek?
A közönség persze örült, és a sajtó írott részében is volt visszhangja a dolognak, de például a tévécsatornákon alig lehetett találkozni a hírrel. Számukra fontosabb, hogy jó viszonyt ápoljanak a kormánnyal, minthogy egy olyan filmmel foglalkozzanak, ami rámutat a rendszer hibáira. Szerencsére rengeteg ember látta a filmet. Mozikban sajnos csak két hetet töltött, mielőtt a járvány miatt jöttek a zárások, de így is sikerült 25 ezer jegyet eladni rá, ami egy dokumentumfilm esetében Romániában óriási szám. Ezután felkerült az HBO GO kínálatába – Magyarországon is ott látható –, ahol 2020-ban a legnézettebb film lett. Többen nézték meg, mint bármelyik nagy hollywoodi filmet. A legjobban azonban annak örülök, hogy a film bemutatója után sokkal több szivárogtató állt elő a történetével a médiában, mint bármikor korábban, és ezáltal rengeteg mocskos ügyre derülhetett fény. A filmben megismert oknyomozó újságírókat valósággal elárasztották a korrupcióról szóló információkkal. Nagy visszhangja volt a román társadalomban.
A korrupció nemcsak Romániában jelentős probléma, hanem számos volt szocialista országban. Mit gondolsz, kitörhetünk egyszer ebből?
A korrupció nem posztszocialista-specifikus probléma. Nézd meg Amerikát Donald Trump elnöksége alatt, de szinte bármelyik nyugati országban találhatsz csúnya ügyeket. Az azonban tényleg összeköti a régió országait, hogy egyszerűen nem tanultuk meg, milyen súlya van annak, hogy éljünk a demokrácia adta lehetőségekkel. Az emberek politikailag nem elég műveltek, ezért fordulhat elő Magyarországon is, hogy ennyi ideje zavartalanul működjön egy kvázi-diktatórikus rendszer. Mindez annak köszönhető, hogy a rendszerváltás óta sem sikerült politikailag műveltté válnunk.
A Kollektíva szerepelt Barack Obama kedvenc 2020-as filmjeinek listáján. Volt lehetőséged beszélni vele?
Vele nem, csak a stábjával és a produkciós cége képviselőivel. Elmondták, hogy megnézték, nagyon szerették és gratuláltak hozzá Obama nevében is.
Dolgozol már a következő filmeden, vagy a Kollektíva promóciója még minden idődet lefoglalja?
Tény, hogy rengeteg időmet elviszi a promóció, de a szabadidőmben már nekiláttam a következő munkám fejlesztésének. Ne haragudj, de többet nem mondhatok róla: nem szoktam beszélni a folyamatban lévő munkáimról.
A Kollektíva hazánkban az HBO GO kínálatában látható.
