A következő magyar települések – bár földrajzilag távol vannak egymástól – mégis rengeteg dologban egyeznek: lélegzetelállító tájak, varázslatos túrautak jellemzik őket, ráadásul minden szegletükből árad valami megmagyarázhatatlan, mindent felülmúló nyugalom.
Bélapátfalva
Bélapátfalva a Bükk nyugati lábánál fekszik, a Bél-kő hegység ölelésében. A településen valamikor cementgyár működött, ennek nyomát őrzi a Bél-kő lépcsősen faragott oromzata. A ma 816 méteres hegy eredetileg jóval nagyobb volt, de a kitermelés során a tetejét teljesen lefaragták.
A hegyre vezető túraút ma már az Országos Kéktúra egyik szakasza is egyben. A hegyi túra előtt vagy után érdemes egy kanyart tenni a bélapátfalvi Lak-völgyi tónál is, ami a pecások kedvelt helye, nem csoda, hiszen ponty, amur, csuka, süllő, harcsa, keszeg, kárász, balin, busa, domolykó és naphal fogható.
Nem szabad kihagyni az apátságot sem, amit 1232-ben még II. Kilit püspök alapított a ciszterci szerzeteseknek. Az épület falai túlélték a tatárjárást, de a kunok pusztítását már nem. Fél évezrednek kellett eltelnie a barokk kori felújításig.
A hely testi-lelki feltöltődést és egy hétvégi programot is megér!
Vérteskozma
A Vértes egyik rejtett ékszerdoboza minden kétséget kizáróan Vérteskozma, ami egy kifestőbe illő zsákfalu takaros, hófehér, 19. századi német parasztházaival, a hozzájuk tartozó ápolt kertekkel együtt. A település egyetlen utcából áll, és bár térerő és wifi nincs, merőkanállal mérik a békét és a csendet. Nem csoda, hogy rengetegen jönnek ide pihenni, elvonulni, kirándulni – házat venni.
És bár a falu apró, gazdag történelmi múltra tekint vissza: Kozmára Bajorországból 1744-ben 59 katolikus sváb családot telepített gróf Esterházy József, akik évtizedeken át zárt közösségben élték életüket a nehéz erdő- és földművelő munkával. A II. világháború után, a 12 330/1945.(dec.29.) M.E. rendelet 1. paragrafusa értelmében Németországba volt köteles áttelepülni az a magyar állampolgár, aki a legutolsó népszámlálási összeírás alkalmával német nemzetiségűnek és anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki valamely fegyveres német alakulatnak tagja volt.
Mivel a településen javarészt csak német családok éltek, a rendelet következtében a faluból 1946. május 18-án 68 családot (318 személyt, köztük 181 gyermeket) telepítettek ki, 59 ház maradt üresen.
Vérteskozmába azóta új életet leheltek, Gánthoz csatolták, üdülőfalu lett, a Községvédő Egyesületnek köszönhetően pedig egy olyan faluképet kapott, aminek sokan a csodájára járnak.
Dunasziget
Mosonmagyaróvártól mindössze 15 kilométert kell autózni ahhoz, hogy megérkezzünk a Szigetköz egyik legvarázslatosabb településére, Dunaszigetre.
Dunaszigetet csak a 13–15. században fedezték fel maguknak az emberek, miután állataiknak új legelő után néztek. Ennek következtében a vadregényes tájon sorra létesültek a tanyák, 1792-ben pedig már a térképeken is lakott területként tüntették fel.
A Dunasziget egyik legforgalmasabb pontja a zátonyi strand, ráadásul a településen nemcsak a strand attrakció, de az ökopark, az erdei iskola és kulcsos ház, a vadleső kishajó és persze a páratlan kenutúrák is vannak, amelyek Európa-szerte híresek.
Kirándulási tipp tavaszra!
- 5 rejtett vízesés Magyarországon, amit látnod kell
- 4 mesebeli magyar erdő, ahova el akarsz menni kirándulni
- 5 szuper kilátó Budapesten és a környékén
(Nyitókép: Czvitkovits Judit)