Egy ismerősöm tette fel a kérdést közvetlenül a közterületen maszkhordást eltörlő bejelentés után, amikor fedetlen arccal ment az utcára: „Te is pucérnak érzed magad maszk nélkül?” És valóban igaza van, az a kényelmetlenség, ami motoszkált bennem, amikor nem vettem fel a maszkot az utcán november óta először, az pont ez az érzés volt: olyan meztelen, mintha nem lenne rajtam felső és egy szál melltartóban sétálnék, védtelenül, vadidegenek között.
A lélek nem lazít olyan könnyen
Attól még, hogy ünnepélyesen viszlátot mondtak a maszknak hivatalosan, a lelkünk nem tudja azonnal felvenni a lépést és idő kell neki, hogy maszk nélkül is biztonságban érezze magát az utcán. Olyan, mint mikor nagy túlsúlytól szabadul meg az ember viszonylag rövid idő alatt, de a lelke nem tudja ilyen gyorsan követni az eseményeket, változásokat, hiszen akár évtizedekig is egy sokkal súlyosabb testbe volt zárva. Ilyenkor az önbizalom nem érkezik meg a mínusz kilókkal együtt, kell idő, mire felfogjuk érzelmileg is az új testet és a vele járó előnyöket, örömöket.
A maszkviselés is valahogy ilyen: fél évig az életünk része volt, visszaszaladtunk érte, ha véletlenül nélküle léptünk az utcára, és az elsődleges védelmi rendszernek éreztük hosszú hónapokig. Nem olyan könnyű egyik napról a másikra azt mondani, hogy mostantól minden rendben van, már nem fertőz a vírus, lélegezhetünk szabadon és liheghetünk egymás nyakában a tömegrendezvényeken. Illetve csak az egyik oldalnak nehéz a lazítás, a másik oldal épp az ellenkezője: alig várta és messzire is hajította a maszkot, majd előszeretettel zaklatja azokat, akik még úgy érzik biztonságosnak, ha hordják az utcán.
Nem baj, ha még nem szeretnéd levenni a maszkodat az utcán (Kép: Getty Images)
A maszk a szociális szorongást is enyhíti
Már csak azért is felesleges a beszólogatás és a maszkot hordók verbális zaklatása, mert azon túl, hogy esetleg tartunk attól, hogy maszk nélkül még mindig nagyobb eséllyel megfertőződünk, van a maszkviselésnek egy egészen komplex, pszichés oldala is. A BBC riportjában Kathryn Stamoulis pszichológus szerint a maszkviselés határozottan enyhítette a szociális fóbiát sokak esetében, érzelmileg nagyobb biztonságban érezték magukat a maszk mögött félig rejtett arccal más emberek társaságában.
A szociális fóbia
„A szociális fóbia tulajdonképpen társas helyzetekben megjelenő erős szorongás, régóta ismert, mint gátlásosság, szégyenlősség, félénkség. A szociális fóbiában szenvedő beteg legjellemzőbb vonása, hogy mások rossz véleményétől tart, attól fél, hogy elutasítják, kiközösítik, butának tartják. Ezért szorong mások társaságában, retteg mindenféle nyilvános szerepléstől, és elkerüli a számára félelmet jelentő helyzeteket. (…) Mivel életünk szinte minden területén emberekkel körülvéve, szociális helyzetekben kell megnyilvánulnunk, így a szociális fóbiában szenvedő embert különösen akadályozza betegsége, kapcsolatai és munkája terén egyaránt” – olvashatjuk a definíciót a Semmelweis Egyetem oldalán.
A szociális szorongás természetesen többféle intenzitással jelenhet meg egyéni szinten, míg az egyiknek csak kis kényelmetlenséget jelent, melyen felül tud emelkedni, a másiknak komoly hátráltató tényező lehet az életben. Annak, aki szorongással küzd, a maszk olyan segítséget jelent, mellyel csökkentek a fizikai megjelenéssel kapcsolatos bizonytalan érzései, és az ítélkezéstől, mások negatív véleményétől való félelem. Nem csoda, ha számukra nem olyan egyszerű elhajítani a maszkot hirtelen.
Ahogy a pszichológus fogalmaz: a maszk anonimitást is jelent, ami pedig erőt és biztonságérzetet adhat a szociális szorongással küzdőknek.
De a maszkviselés még azoknak is egyfajta új szabadságot jelentett, akik nem észlelték magukon a szociális szorongás tüneteit, például elég, ha csak arra gondolunk, hány műmosolytól szabadított meg, milyen érzelmi szabadságot jelentett, hogy nem tudtak az emberek olyan könnyen leolvasni minden érzelmet az arcunkról.
Fotó: Edward Berthelot/Getty Images
Hosszú távon nem jó megoldás
A szakember szerint megértéssel kell fordulni azok felé, akik még nem szívesen válnak meg a maszktól a lazítás ellenére sem, de arra is figyelmeztet, hogy hosszú távon káros hatással is lehet a maszkviselés, mert a szorongással küzdőknek ez nem jó megküzdési stratégia, hogy elbújnak a maszk mögé: „Az introvertáltak vagy a szociális szorongással küzdők joggal érzik jobban magukat a maszktól, hiszen így kevésbé kell olyan emberekkel interakcióba kerülniük, akiket nem ismernek olyan mélyen, de hosszú távon az sokkal jobb megküzdési stratégia, ha a menekülés helyett inkább azt választják, hogy kilépnek a komfortzónából és kihívások elé állítják magukat.”
A pszichológus hozzátette, hogy az ember társas lény, akkor is, ha introvertált vagy szociális szorongással küzd, márpedig a társas igényeket csak más emberek társaságával lehet kielégíteni, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy kilépjünk a rejtőzködésből.
Teljesen normális és érthető tehát, ha bármilyen okból még meztelennek érezzük magunkat a maszk nélkül, nem szabad a beszólogatókra hallgatni, hiszen még a járvány veszélye sem múlt el maradéktalanul, hiába harsogja ezt a média egyik része. A tömegjelenetes rendezvényeken jó ötlet felvenni a maszkot akkor is, ha nem kötelező, és ha nincs szorongásunk, mert a koronavírus valószínűleg nem olvasta a kormány rendeletét, amelyben győzelmet hirdettek fölötte.
