A beporzóknak, a házi- és vadméheknek, lepkéknek, poszméheknek, zengőlegyeknek, fürkészdarazsaknak és más ízeltlábúaknak élettérre van szüksége ahhoz, hogy beporozzák a gyümölcsfákat, növényeket, táplálják a madarakat, vagy vegyszeres védekezés nélkül tartsák kordában a növényeken élősködő kártevőket. Ezért is örültünk meg annyira a fővárosban megjelenő vadvirágos gyepfoltoknak. Aztán gyorsan kiderült, nem mindenki osztozik ebben az érzésben: a kerületi Facebook-csoportokban egymásnak estek a hozzászólók, és ahogy az nálunk lenni szokott, rögtön kutyások, méhbarátok és gyurcsányozók táborára oszlottak a kommentelők. Szemléletesképpen csak néhány kiragadott komment:
„Ahol csak gaz van, ott az is fog nőni. Ha esik, ha nem. Nem akartak kaszálni. Ez a harci helyzet. Inkább el kellene ismerni ezt és nem a méhekre fogni, csak mert azok nem tudnak visszadumálni.”
„Tényleg komolyan gondolhatja bárki, hogy két nagyforgalmú út között méhek fognak legelni vadvirágokról és ebből egészséges méz készülhet???”
„Hol tudunk pl. kutyát sétáltatni? Osztom, hogy kell méhlegelő, de az nem a toklászt és a térdigérő gaztengert jelenti szerintem.”
„Gyurcsányèk tápláléka! Giz-gaz!”
Méhlegelő a Gizella sétányon, a Ferencvárosi Duna-parton (Fotó: MTVA/Bizományosi: Róka László)
Ahogy a FŐKERT vadvirágos kisokosában is megjegyzi, a fűnyírás alól kivont gyepek, gyeprészek nem lesznek egyik pillanatról a másikra sokszínű virágos rétek, a méhlegelő koncepciója pedig egyelőre kísérlet: szakértők is kíváncsian monitorozzák, hogyan fejlődnek, alakulnak a kijelölt foltok, milyen korrekciókat kell esetleg véghezvinni. Ami igazán hiányzik ehhez a kísérlethez, az a türelem.
Tényleg van reális veszélye annak, ha „hagyjuk felnőni a gazt”? Miért olyan nehéz az attitűdváltás? És egyáltalán: kamatoznak-e valamit ezekből a talpalatnyi kis zöld területekből a méhek?
Fűtől az erdőt
Dr. Mag Zsuzsa ökológus szerint evolúcióbiológiai okai is vannak a méhlegelő körüli sárdobálásnak. „Az emberi társadalmak úgy tudnak biztonságosan fennmaradni, rugalmasak, reziliensek lenni, hogy azokban mindig vannak újító szellemű, és az újdonságoktól ódzkodó emberek is. Hogy a város közepén nem nyírjuk a füvet, Magyarországon teljesen új dolog, ezért természetes reakció, hogy erre az emberek egy része felhördül. Ha van egy társadalmi párbeszéd, kiderül, hogy az adott kezdeményezés előnyei vagy a hátrányai vannak-e túlsúlyban, akkor magától lezajlik ez a folyamat.
Másrészt evolúciós alapja is vannak annak, miért vonzódunk a rövid fűhöz. Mi inkább trópusi elterjedésű faj vagyunk, és megtanultuk, hogy vannak olyan veszélyes állatok – mérges kígyók, skorpiók, halálos mérgű pókok –, amelyek miatt hasznos, ha a fű rövid ott, ahol sokat tartózkodunk. Persze ez a félelem a jelenben, illetve itt, a Kárpát-medencében már teljesen alaptalan
– magyarázza a szakember, hozzátéve, hogy szokás kérdése, mi számít rendezetlennek, gondozatlannak, és nem kell messzire menni, Ausztriában például kicsi az aránya a nyírt gyepeknek a kaszáltakhoz képest, ott mindenkinek a hosszú fű a természetes.
Ami az újdonság erejét illeti, Bajor Zoltán, a FŐKERT Zöldstratégia Főosztályának vezetője is hasonló gondolatokat fogalmazott meg. „A városokban, így Budapesten is, nagyon elszoktunk az ilyen látványtól, az utóbbi évtizedekben megszoktuk – és most egy kicsit sarkítok – hogy minden élére van nyírva, minden nagyon gondozott, rendezett, hiszen az urbánus környezetben mesterségesen létrehozott zöldfelületeken intenzív gondozás folyik, de nem volt ez mindig így. A célunk az, hogy a korszellemnek megfelelően a városba is be tudjuk hozni az ökológiai szemléletet azzal, hogy az általunk kezelt gyepterületek részén inkább a természetközelibb, extenzív fenntartást választjuk. Szerettük városi parkok is tudják hozni azt a fajgazdagságot, amit mondjuk a Pilisben, a Budai-hegységben látni. A szemléletformálás, a természetvédelmi és ökológiai gyakorlatok alkalmazása egy olyan szokatlan helyszínen mint egy város belterülete nyilván vált ki érzéseket az ott élőkből, de tapasztalataink szerint az emberek többségének tetszik a kezdeményezés.”
Hozzátette, kifogva a szelet azoknak a vitorlájából, akik szerint ezek kísérleti zöldfelületek tulajdonképpen nem is hagyományos, méhészeti értelemben vett, illetve ilyen módon hasznosítható méhlegelők, a vadvirágos rétek valóban sokkal pontosabb megnevezés, ezért is szerepel ez a projekt nevében, ami miatt mégis használják a méhlegelő kifejezést ezzel a kezdeményezéssel összefüggésben, az az, hogy – amellett, hogy ezek tényleg hasznosak a méhek szempontjából – ezzel szóhasználattal lehet szélesebb közönséghez is eljuttatni azt az üzenetet, amit ez a program képvisel.
Ez a kezdeményezés nemcsak a méhekről szól, több okból hagyjuk ezeket a vadvirágos területeket felnőni: egyrészt azért, mert számos más ízeltlábú faj számára jelentenek táplálkozó- és élőhelyet, másrészt azért, hogy megmutassuk az embereknek, mennyire szép is lehet egy ilyen vadvirágos terület.
Méhlegelő Óbudán, a Flórián téren (Fotó: Leéb Ádám)
Fontos tudni, hogy ha valaki gondozatlan zöldfelületet lát, akkor nem biztos, hogy ezt a programot kell okolni, Budapesten ugyanis rengeteg terület van a kerületek vagy az állam kezelésében, vagy éppen magánkézben.
A méhlegelőknek kijelölt területek a FŐKERT által gondozott hatmillió négyzetméter gyepnek csak a 4,5 százalékát teszik ki,
és táblákkal jelölik, hogy melyek ezek, illetve a honlapjukon is található egy lista a projektbe bevont területekről, és azok nagyságáról. Bajor Zoltán elmondta, a vadvirágos rétek kijelölésénél az volt az egyik legfőbb szempont, hogy olyan területeket válasszanak, amit az emberek nem nagyon használnak, ilyenek például az osztósávok a Hunyadi út mentén, a Lágymányosi híd pesti hídfőjénél a meredek rézsű, de a parkokban is igyekeztek olyan foltokat találni, ahol nem nagyon járnak emberek, ahol pedig egy forgalmasabb sétaút mellett jelöltek ki területet, egy széles, kaszált sávval választják el azt.
Annak, hogy kevésbé forgalmas foltokat jelöltek ki, több praktikus oka is van. Például az, hogy ezek a zöldfelületek érzékenyebbek lehetnek a bolygatásra. Ez nem csak a kertészeti munkát jelenti, hanem általánosságban azt, hogy egy területet sokan vagy sokat használnak, taposnak rajta és így tovább, emiatt mi, emberek jelentjük az egyik legnagyobb kihívást parkterületeink megóvása szempontjából. „Nagyon sokan vannak, akik tudják és értik, hogy miről szól, mit eredményezhet ez a program, a kivirágzó gyepek magukért beszélnek, de vannak ellenérvek, például találkozni azzal a felvetéssel, hogy biztosan nincs pénzünk, azért nem kaszálunk. Az igazság az, hogy elenyésző azoknak a kísérleti területeknek a része, ahol nem végzünk ilyen munkát, ráadásul az, hogy ezeket kerülgetjük egy park területen belül, többletmunkát is eredményezhet.”
Ugyan hosszú távon az a cél, hogy a növeljék a vadvirágos gyepfoltok nagyságát és mennyiségét, de természetesen azokon a területeken, ahol nagyon sok a konfliktus, ott mérlegelni fogják, hogy folytassák-e a programot. Abban, hogy milyen területeken folytatódjon a projekt, persze más tényezők is szerepet játszanak, a Bocskai úton lévő foltot például már felszámoltak, annyira alacsony volt a fajgazdagság. „Vannak olyan területek, amik elképesztően fajszegények. A látványos kétszikűek, például a pipacs, nagyon sok helyen kikoptak. Kíváncsiak vagyunk, hogy az elkövetkezendő években milyen változások lesznek. A FŐKERT által kezelt védett területek révén már van elképzelésünk arról, mennyi időn belül lehet eredményt elérni, de városi környezetben lévő parkok és egyéb mesterséges zöldfelületek esetén nagyon, nagyon, mélyről indultunk.”
Mi az iGAZság?
A vonakodást a nyíratlan fűtől jól mutatja, hogy a legtöbben a kullancsot, a kutyákra veszélyes toklászt és az allergizáló parlagfüvet hozták fel érvként a méhlegelők ellen, ám jobban megvizsgálva a kérdést, ezek sem jelentenek valós veszélyforrást. „Nem lesz több kullancs attól, hogy hosszabbra hagyjuk nőni a füvet, hiszen azok mennyisége elsősorban a táplálékukul szolgáló nagytestű emlősök mennyiségével arányos. A kullancsok eloszlása azonban tényleg megváltozhat: rövidre nyírt gyep esetében elsősorban a bokrokon, fákon találhatók, hosszabbra nyírt gyep esetében valóban nagyobb eséllyel fordulhatnak elő itt is – aki tart a kullancsoktól, az ne menjen be ezekbe a foltokba, ahogyan a sűrű, bokros területek kerülése is csökkenti a kullanccsal való találkozás veszélyét”” – mondja Mag Zsuzsa.
Ami a toklász, vagyis bizonyos egynyári fűfélék, elsősorban az egérárpa (Hordeum murinum) kalásza okozta problémákat illeti, Bajor Zoltán elmondta, megértik a kutyások szempontjait. „Teljesen érthető az ő szempontjuk, ez valóban egy létező probléma, és próbálunk megfelelni az ő igényeiknek, ezért továbbra is kaszáljuk azokat a területeket –például a Hajógyári szigeten – ahol ez fokozott gondot jelenthet, és ezért próbáltunk meg olyan területeket kijelölni, melyeket kevesen látogatnak. Emellett pedig azt tanácsoljuk, hogy amennyiben módjukban áll, kutyával kerüljék ezeket a vadvirágos foltokat.”
És a türelem szerencsére nem toklászt terem. „Az egérárpa egy pionír faj, ezért ki fog szorulni ezekből a gyepekből, így a „gazos” állapot is megszűnik idővel. Emellett teljes virágzásban vagy azután egy picivel kaszálják a méhlegelőket, ezért ezek a füvek nem fogják elérni a toklász állapotot” – jegyezte meg Mag Zsuzsa.
Fotó: Leéb Ádám
Mi a helyzet az allergiákkal? A FŐKERT szakértője szerint városi környezetben sajnos több olyan faktor is van, ami többet nyom a latban: a légszennyezés is súlyosbíthatja az allergiás tüneteket, ez sokkal nagyobb problémát jelent, mint azok a nagyon kis területek, amiket ők extenzíven művelnek, egyúttal emlékeztetett arra, hogy a fővároson belül található szántóföldeken – főleg, ahol felhagytak a műveléssel -, bizony több olyan növény is nagyon jól érzi magát – lásd parlagfű – ami allergiát okozhat, és aminek pollenjét a szél behozhatja városba. A vadvirágos rétek mellett szól ezzel szemben az, hogy ugyan itt több a virág, ami elkerülhetetlenül növeli a virágzás alatti pollen mennyiségét, de bolygatás hiányában az azt igénylő invazív, allergén gyomok megtelepedésének nem kedvez, viszont a virágos növények aránya megnő a gyepben.
„Eltelhet néhány év, hogy a nagyon pici mennyiségben vagy a széleken már ott lévő, őshonos évelő lágyszárú növények el tudjanak szaporodni, mert a ritka kaszálás nekik kedvez. Ezek nem okoznak szénanáthát, hiszen rovarbeporzásúak és nagyon kevés pollenjük van, a fűfélék pedig egyre kisebb számban fognak virágozni a gyepben, vagy ezek virágzásának elejére időzíthető a kaszálást. A gyep másodvirágzásánál, a nyár második felében a fűfélék már nem, viszont nagyon sok kétszikű növény fog újra virágozni, így az allergiától ilyenkor már nem kell tartani, ráadásul ezek a gyepek rengeteg szálló port megfognak, szén-dioxidot megkötnek” – magyarázza az ökológus szakember.
Virágozzék minden virág
Mag Zsuzsa szerint a városi méhlegelőknek, illetve vadvirágos réteknek hosszú távon komoly természetvédelmi hatása lehet. „A Kárpát-medencében és Európa nagy részén a füves területek nem foglalnak el nagy területet, de természeti szempontból nagyon értékesek, mert rengeteg növény, virág és rovar kötődik hozzájuk. Mivel egyre kevesebb az állat, ami lelegelje ezeket a területeket, a gyepek egyre rosszabb állapotban vannak. Budapesten ökológiai szempontból gyakorlatilag sivatagnak számít a sok nyírt gyep. A háziméhek állományának csökkenésének egyik oka az, hogy nincs egy olyan bázisuk, ahol akkor is találnak sokféle, változatos pollent és nektárt, amikor a fő mézelő növények nem virágoznak. Ezért a méhek már nyár közepén éheznek, mert ha levirágzott az akác, a hársfa, nem találnak táplálékot. A virágos réteknek, kaszált gyepeknek méhszempontból az a nagyon fontos funkciójuk, hogy nem egyszerre virágoznak két hétig, hanem tavasztól-őszig széles virágkínálatot biztosítanak, ami a méhek egészségét is fenntartja. Ebből a szempontból akkor is létfontosságúak ezek a kaszálók, méhlegelők, ha mennyiséget tekintve nem olyan hatalmas a nektárprodukciójuk, ha a méz nagy része nem ebből lesz.”
A szakember kiemelte, mindezeken túl rengeteg poszméh és több száz magányos méhfaj van, amelyek az emberek számára jelentenek nagy biztonsági tartalékot, mert akkor is beporozzák a veteményesben a növényeinket, ha a háziméhekkel gond van. „Ezek a fajok nem fognak túlélni a napraforgón vagy a hársfán, de az ilyen gyepek nagy segítségükre lehetnek.”
Ha a sok nyírt gyep nem is szolgálja annyira a természetes flóra és fauna érdekeit, ami általában az élővilágot illeti, Bajor Zoltán szerint egyébként nagyon diverz környezetben élünk. „Budapesten belül a fajgazdagság elképesztően jó, európai viszonylatban is. A hazai madárfajok kétharmadát az elmúlt években a város közigazgatási határain belül megfigyelték, sokszor a belvárosban is, több mint 1400 a száma azoknak a vadon élő növényeknek is, amelyeket nem mi telepítettünk be, hanem megmaradtak az emberi térhódítás ellenére is, ez a hazai flórának nagyjából a fele. Több ezer vadon élő ízeltlábú faj is fellelhető, és azzal, hogy hagyjuk ezeket a foltokat virágozni, megjelenhet rajtuk többek között a védett nappali pávaszem (Inachis io), az atalantalepke (Vanessa atalanta,), a kardoslepke (Iphiclides podalirius), a fecskefarkú lepke (Papilio machaon), illetve a délvidéki poszméh (Bombus argillaceus) is. A kutatók persze eddig is tudták, hogy ezek a fajok itt vannak, de most lehetőséget adtunk nekik arra, hogy a parkokban is meg tudjanak jelenni. A természetközeli foltok emellett a hüllőkre, például a gyíkokra is nagyon jó hatással vannak. Bármennyire is azt gondoljuk, hogy gyorsak, kaszálás közben sajnos nagyon sok elhullik. Emellett olyan gerinces fajoknak is kedvező ezeknek a vadvirágos réteknek a megjelenése, mint az európai sün, vagy a budai oldalon, ahol ligetes erdők is találhatóak a közelben, a vörös mókusok.”
Méhlegelő a kertedben
Mag Zsuzsa szerint érdemes egy területet lekeríteni a kertben, és fűnyírás helyett évente kétszer, május végén/június elején, majd a nyár második felében lekaszálni, akár sarlóval is, ha néhány négyzetméterről van szó. A szakember szerint a nem őshonos, pionír, egynyári magkeverék helyett inkább várjuk meg, amíg maguktól megjelennek a virágos növényfajok. A méhlegelőnk tehát magától is kialakul, de lehet gazdagítani azzal, ha a környező területeken élő virágok, például ligeti zsálya, magjait összegyűjtjük és elszórjuk.
„A gyerekek is jól fogják magukat érezni az ilyen gyepek közelében, mert rengeteg felfedeznivaló, például szöcske van bennük. A természetmennyiség, amihez a gyerekek hozzáférnek, nagyban befolyásolja a pszichés állapotukat is. Ha a városokban kicsit több természetet engedünk, egész biztos, hogy lelkileg egészségesebb generáció fog felnőni, és a szülők közérzete is jobb lesz idővel” – véli az ökológus.
És még sokan mások
Ahogyan egyik korábbi cikkünkben írtuk, a világ számos pontján hoztak létre olyan projekteket, amik méh-, pontosabban beporzóbaráttá próbálják tenni az urbánus környezetet. A méhek világnapja alkalmából a bécsi tömegközlekedési vállalat 2021. májusában kihelyezte az első olyan kaptárokat az általuk kihasználatlan füves, vadvirágos sávokon, amelyek még több követ majd, szintén idei hír, hogy Szegeden a Városmetamorfózis projekt keretében tavasszal több helyen telepítettek méhlegelőt, és a Beporzó hadművelet méhlegelői szépen ki is virágoztak azóta.
De a sort tovább lehetne folytatni, néhány évvel ezelőtt Utrecht 316 buszmegállója kapott „zöld tetőt”, hogy kedvezzenek a méheknek, 2017-ben Krakkó városa mintegy 750 ezer zlotyt (jelenlegi árfolyamon kb. 58 millió forintot) költött arra, hogy 10 hektárnyi városi rétet telepítsen, főként az utak mellett, Nagy-Britanniában pedig a 2010-es évek elején futott, egy több éves projekt, amiben négy egyetem – Bristol, Reading, Leeds és Edinburgh – kutatói vettek részt, és aminek az volt-a célja, hogy kiderítsék, a virágokban gazdag városi élőhelyek mennyire teremtenének kedvezőbb környezetet az állatvilág számára, 2020 elején pedig a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kiadott egy dokumentumot arról, hogyan is lehetne beporzóbaráttá tenni az urbánus környezetet, és az egyik javaslat arról szól, hogyan is kellene megváltoztatni a kaszálás rendjét ahhoz, hogy olyan zöldfelületek alakulhassanak ki, amelyek megfelelő menedéket és táplálékot tudnak nyújtani egyes fajoknak.
