A Kínai Népköztársaság 1949-es kikiáltása után mintegy kétmillió katona menekült Tajvanra vezetőjét, Csang Kaj-seket követve. A katonacsaládokat kis falvakban, sebtében felhúzott házakban helyezték el, melyeket átmeneti megoldásnak szántak, abban bízva, hogy a nacionalisták visszafoglalják Kínát. Ez azonban soha nem következett be és az ideiglenes otthonok végül állandóvá váltak. Az egyik ilyen katonafaluban telepedett le Huang Yung-Fu is.
A települések aztán az évtizedek folyamán egyre inkább elnéptelenedtek. „Amikor idejöttem, a falunak 1200 háztartása volt, és úgy éltünk, akár egy nagy család. De aztán mindenki elköltözött vagy meghalt, én pedig magamra maradtam” – mesélte a BBC riportjában az egykori katona.
Huang Yung-Fu munka közben (Fotó: Profimedia)
2008-ra a faluban mindössze 11 épület maradt, ám ezekből is elköltöztek vagy kihaltak a lakók. Az akkor már nyolcvanas éveiben járó Huang egy nap levelet kapott a kormánytól, melyben felszólították, hogy ő is hagyja el az otthonát, mivel a falut lebontják. Az agglegény és tajvani rokonsággal sem rendelkező, idős férfinak azonban nem volt hova mennie. Ekkor pedig olyasmit tett, amit már iskolás kora óta nem: ecsetet ragadott és egy kismadarat festett a háza falára. Ez első festményt aztán újabbak és még újabbak követték, mígnem fokozatosan a település összes elhagyatott épületét kidekorálta.
Megérintette az emberek szívét
2010-ben a közeli Ling Tung Egyetem egyik hallgatója tudomást szerzett Huang munkájáról és diáktársait mozgósítva adománygyűjtésbe kezdett, hogy minél több festéket vásárolhassanak az idős férfinak, illetve petíciót is indított a falu lerombolása ellen. Az ügy hamarosan komoly médianyilvánosságot kapott és tömegek álltak a szimpatikus „Szivárványnagypapa” mellé. Az illetékes polgármester postafiókját mintegy 80 ezer email árasztotta el, melyek a település megőrzésére buzdítottak. Végül a nyomásnak engedve a polgármester elrendelte, hogy a fennmaradt 11 épületet, az utcákat és környező területet közparkként őrizzék meg.
„Megérintette az emberek szívét, amikor látták ennek az embernek a munkáját és hallották a történetét. Nem tiltakozott erőszakosan. Nem kért semmilyen segítséget. Egyszerűen szerette az otthonát” – mutatott rá Yi-Shan Yang, Taichung Kulturális Hivatalának főtitkára.
A Szivárványfalu felkapott turistalátványossággá vált, évente milliónyian látogatják. Huang Yung-Fu pedig, aki idén tölti be a 100. életévét, ma is az egykori házában él, mindennap hajnalban kel és fáradhatatlanul fest. „Sok olyan dolog van, amit már nem tudok megcsinálni, de még mindig tudok festeni. Ettől maradok egészséges és egy kis szín hozzáadásával a régiből mindig újat tudok varázsolni” – fejtegette.
A képekhez Huang legfőképpen a gyerekkori emlékeiből merít inspirációt. „Az ide érkezők gyakran Joan Miró spanyol festőéhez vagy Hayao Miyazaki japán animátor-filmrendezőéhez hasonlítják a művészetét. Ő azonban azt festi le, amit érez és amire emlékszik” – mondta a Szivárványfalu egyik munkatársa.
