A helyes kertészeti gyakorlat alapvető eleme, hogy a talaj táplálására komposztot gyűjtsünk. Nemcsak tápanyagot pótol és javítja a talaj szerkezetét, hanem a szerves hulladékok újrahasznosításának is a leghatékonyabb módja.
A komposzt készítésével valójában felgyorsítjuk a természetes folyamatokat. A komposztkészítés során inkább segítőként, semmint alkotóként viselkedünk. Megfelelő körülményeket teremtünk ahhoz, hogy egy sor lény elvégezze helyettünk a munkát. Hogyan lehet maximalizálni a folyamatot, hogy a végén gazdag, omlós textúrájú anyagot kapjunk?
Amikor a hő kiáramlik egy halom bomló szerves anyagból, a komposztkupac nagyon is tele van élőlényekkel, talajbaktériumokkal, gombákkal és más élőlények milliárdjaival, akik a munkát végzik. Az elsőként érkező fajok a pszichrofilek, az alacsony hőmérsékletű baktériumok. Ezek oxidálják a halomban lévő szenet, és olyan energiát hoznak létre, amely végül eléggé megemeli a hőmérsékletet a következő csoport, a mezofilek számára, amelyek körülbelül 20-30 °C-os hőmérsékleten boldogulnak. Ha a körülmények megfelelőek, a hő tovább emelkedik, megnyitva az utat a termofilek előtt, amelyek 40-70°C-os hőmérsékleten aktívak – ez elég meleg ahhoz, hogy akár egy tojást is felforraljanak. A termofilek ezt a hőmérsékletet csak néhány napig tudják fenntartani, de ha a kupacot átforgatják, hogy új oxigént biztosítsanak, a ciklus újra és újra megtörténhet – amíg minden le nem bomlik.
Komposztálás otthon (Fotó: Getty Images)
Az ilyen hőmérsékletet elérő halom előnye, hogy gyorsabb a bomlás – és ami még fontosabb, a gyommagvak elpusztulnak. Mivel azonban nagy mennyiségű anyagra van szükség ahhoz, hogy ezt a hőt előállítsa (és időre van szüksége a kupac folyamatos forgatásához), a legtöbb kertész nem fogja tudni elérni ezt a hőmérsékletet. Ha ez a helyzet, ne aggódjunk. A legtöbb bomlás a mezofileknek köszönhető, és ez a baktériumcsoport nagyon hatékony lebontó, együtt dolgoznak más élőlényekkel, például férgekkel és rovarokkal.
A zöld és a barna anyagok megfelelő aránya
De hogyan biztosítjuk a megfelelő körülményeket az élőlények seregeinek? Dióhéjban a négy elem, amire szükségük van, a szén, a nitrogén, a levegő és a víz, és a megfelelő egyensúly elérése. A szén/nitrogén arányra kell elsősorban ügyelnünk. A szénben gazdag anyagok (barna) közé tartozik a szalma, fás anyagok, szárak, karton és aprított újság, míg a nitrogénben gazdag anyagok (zöld) a növényi maradékot, a levágott füvet és az állati trágyát tartalmazzák. A zöldek és barnák rétegezése, majd a kupac átforgatásával azok összekeverése segít felgyorsítani a folyamatot.
Ha az arány valamelyik irányban túlságosan elbillen, akkor problémák lesznek. A magas nitrogéntartalmú anyagok, mint például a levágott fű, általában nedvesek és iszaposak. Az ilyen típusú anyagok túl nagy mennyisége anaerob bomláshoz vezethet, amely ammónia formájában nitrogént bocsát ki a levegőbe, és kellemetlen szagot áraszt. Ha a túl nedves anyagot szénben gazdag szalmával, száraz levelekkel vagy aprított fás szárral keverjük össze, az segít. Másrészt a túl sok száraz, szén-nehéz anyag egy idő után elkorhad, és jó adag nitrogénre van szüksége (például egy adag csalán), hogy újra elinduljon.
A növényeknek is jót tesz a komposztban gazdag föld (Fotó: Unsplash)
Levegő és víz
Ha megbirkóztunk az anyagok egyensúlyával, gondoskodjunk arról, hogy elegendő levegő és víz jusson a kupacba. Rendszeres forgatással – például kéthetente – több levegőt viszünk be, így minden gyorsabban bomlik. Hasznos lehet, ha két vagy három, fából készült tárolóedényünk van, így az egyik tartály tartalmát a bomlási folyamat során a másikba tölthetjük. Ha oldalt lécek vannak, a levegő jobban keringhet, és ha alul nyitott a talaj felé, akkor könnyen hozzáférhetnek a férgek és a talaj egyéb élővilága. A végső összetevő a víz: ha száraz az idő, öntözzük meg a komposztkupacot; ha esik, fedjük le a tetejét.
Így ahelyett, hogy egy évet kellene várnunk az anyag elbomlására, néhány hónapon belül használható komposztunk lesz. A komposztot érdemes a talaj felső rétegére teríteni, de nem beforgatni, hiszen az öntözővízzel úgyis a talaj mélyebb rétegeibe kerülnek a hasznos anyagok. Nincs is annál jobb érzés, mint visszaadni a földnek az egészet, és figyelni, ahogy a növények reagálnak.
Komposztba való:
- minden konyhai zöldhulladék, zöldségszárak, kávézacc, teafilter, tojáshéj, dinnyehéj, borsó és bab héja (kivéve citrusfélék, avokádó – itthon nem megtermő zöldségek, gyümölcsök)
- háztartási hulladékok: elhasznált virágföld, kifáradt növényi részek a konyhakertből, kezeletlen papír, kartonpapír, fahamu, elszáradt virágok,
- kertből összegyűlt hulladékok: levágott fű, kihúzott gyom, lehullott levelek, kerti nyesedék, nem magzó, elnyílott virágrészek, lehullott, túlérett gyümölcs,
- növényevő állatok ürüléke.
Tilos a komposztba tenni:
- nem növényi maradékok, csont, hús, főtt ételmaradék,
- tüskés ágak, nagyobb fadarabok, beteg növények, tűlevelek, felmagzott gyomok,
- széntüzelésből származó salak, rongyok, faforgács,
- húsevő állatok ürüléke.
A komposztálás művészete (Fotó: Getty Images)
