Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem

Ismerd meg, mit kensz magadra! – Szépség ABC 2. rész

Shine
Sorozatunkban a legígéretesebb vagy épp legkerülendőbb kozmetikai összetevőket mutatjuk be, A-Z-ig. Lássuk, mit tartogat számunkra az ABC!

Szó volt már a kozmetikumokban található „jó” és „rossz” alkoholokról, a C-vitaminról, vagy egy kiolvashatatlanul sok mássalhangzót tartalmazó összetevő, a dipotassium glycyrrhizate kiváló tulajdonságairól is, a sort pedig most tovább folytatjuk néhány ijesztő és pár igencsak hatásos bőrápoló hatóanyaggal.

E, mint EMOLLIENSEK

istock

Ritka az a bőrápoló, ami nem tartalmaz legalább egy-két emolliens típusú összetevőt, ezek ugyanis olyan anyagok, amik nyugtatják, javítják a bőr állapotát, puhábbá, simábbá teszik, egyből a készítmény felvitelét követően. A „szimpla” emolliensek hatása azonban csak rövid távon érzékelhető, így vásárlás előtt érdemes csekkolni, pontosan milyen emollienst rejt a tégely, illetve azt, hányféle egyéb hatóanyag, például hidratálók vagy vitaminok vannak benne.

Vannak igazi multifunkciós emolliensek is, például olyanok, amik elzáró vagy vízmegkötő tulajdonságúak, vagyis hidratálók is egyben. Ilyen az avokádóolaj vagy az aloe vera növény leveléből származó kivonat, ami pluszban még gyulladáscsökkentő is, a borágó magjából kivont olaj pedig e tulajdonságok mellett még antioxidáns is. Jellemzően emolliensnek számítanak a növényi olajak, az ásványi olaj, a sheavaj, a kakaóvaj, a vazelin és a zsírsavak is.

F, mint FTALÁT, FORMALDEHID

istock

Számos ftalát típus és a formaldehid a mérgező összetevők közé tartozik, egészségre káros hatásukat több kutatás is igazolta. Ők ketten, valamint a toluol alkotják az úgynevezett mérgező hármast, szerencsére mára már a legtöbb készítményből száműzték őket. A legtöbből, de nem mindből.

Korábban a kozmetikum esetén főként a körömlakkokat érintették a ftalátok, amelyek közül az EU-ban mára a legnagyobb szigorral vizsgálják négynek az előfordulását. Az Európai Unióban tilos olyan fogyasztási cikkeket árulni, amelyek tartalmaznak butyl benzyl phthalate (BBP), di(2-ethylhexyl) phthalate (DEHP), dibutyl phthalate (DBP) vagy diisobutyl phthalate (DIBP) összetevőt, ezeknek ugyanis kimutatták a reprodukciót, illetve a magzat fejlődését károsító hatását is. A kozmetikumok esetén a DBP és DIBP használata volt gyakorlatban. Ezek sem a csomagolásban, sem pedig – értelemszerűen – magukban a kozmetikumokban nem megengedettek a termék súlyának 0,1% -ával egyező vagy annál nagyobb mértékben. Ezzel szemben a diethyl phthalate (DEP) típusú ftalát felhasználása átfogó vizsgálatok alapján biztonságosnak tekinetett az EU-ban.

Fontos hozzátenni, hogy Amerikában vagy például az ázsiai országokban az európai gyakorlattól eltérőek lehetnek az összetevők engedélyezésére vonatkozó szabályok, nem csak ftalátok, de más alkotóelemek esetén is. Online vásárlásnál ezért érdemes ellenőrizni, hogy a kiszemelt termék pontosan milyen összetevőket tartalmaz, főként ha olyan oldalról rendelnénk, aminek működési kereteit vélhetően nem az EU-s jogszabályok határozzák meg.

A formaldehid (formaldehyde) a mai napig gyakori összetevője a körömlakkoknak, amelyekben mint kötőanyag funkcionál, és jó esetben az összetevőlista végén szerepel. Azt ugyanis az Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Rákkutatási Hivatalának (WHO IARC) jelentése is megerősíti, hogy a kozmetikumokban található formaldehid képes a bőrön keresztül felszívódni, ami nem elhanyagolható tény, mivel karcinogén. A formaldehid egy bizonyos rákbetegségtípus, a nasopharyngealis rák kialakulásának kockázatát növeli, de összefüggésbe hozták leukémiás megbetegedésekkel és más típusú rákos betegségekkel is, miközben a bőrt is irritálja.

A trió harmadik tagja a toluol, vagyis a toluene, egy festékipari alap- és segédanyag, amely szintén megtalálható még ma is néhány körömlakkban. A toluol funkcióját nézve a szín egyenletes felhordását segíti elő, miközben belélegezve karcinogén, az agyat és idegrendszert is károsító hatása lehet. Várandós nőknél magzatkárosító hatása lehet és meddőséget is okozhat, károsíthatja a látást, és nem utolsósorban a vízi élővilágra is hosszan tartó, ártalmas hatással van.

G, mint GOTU KOLA

A Centella asiatica, vagyis a gotu kola növény és kivonata (Fotó: istock)

A gotu kola, vagyis magyar nevén az ázsiai gázló kivonata (Centella Asiatica (Gotu Kola) Extract) jóval barátságosabb összetevő, mint az előző hármas tagjai. Sőt, kis túlzással igazi kis csodaszer, ugyanis bizonyítottan jó sebgyógyító, antioxidáns, gyulladáscsökkentő és hidratáló hatású is. A távol-keleti hagyományos orvoslás évszázadok óta ismeri erényeit, manapság pedig a k-beauty rajongóinak is ismerősen csenghet a neve, ugyanis a gotu kola kivonatai népszerű összetevői a dél-koreai készítményeknek (is). Az itthon is ismert, bőrnyugtató cica krémek (ejtsd: szika) gyakori összetevője, aktív komponensei között pedig olyanokat találunk, mint a madecassoside vagy az asiaticoside amik önmagukban is remekül serkentik a kollagénképződést, és sebgyógyító hatásuk is van. A gotu kola kivonata tehát érzékeny, kipirosodásra hajlamos bőrre elsőrangú hatóanyag lehet a készítményekben.

H, mint HIDRATÁLÓK

istock

A hidratáló összetevőknek két csoportját különíthetjük el. Míg mindkettő célja, hogy növeljék a bőr víztartalmát, működésükben ezt eltérő módon érik el. Az úgynevezett vízmegkötő hidratáló összetevők környezetükből képesek magukhoz vonzani a vizet, ami egy krém esetén annyit tesz, hogy a bőr középső rétegéből, a dermisből, (igaz, csak magas páratartalom esetén) a levegőből és persze magából a bőrápolóból is a bőr legfelső rétegébe, az epidermisbe vonzzák a vizet, hogy ily módon hidratálttá váljon. Ilyen összetevő a glicerin és a hialuronsav is, ez utóbbiról lesz még szó. Ahhoz, hogy a víz ne párologjon el pikk-pakk bőrünkből, szükség van a hidratálók másik csoportjára, az elzáró hidratálókra is, amelyek védő réteget képeznek a bőrön, hogy megakadályozzák bőrünk legfelső rétegéből a víz távozását. Ezek jellemzően valamilyen olajos anyagok, például a szezámolaj, a jojobaolaj, a sheavaj, de az ásványi olaj is elzáró hidratálónak számít.

Egy konkrét készítmény esetén azért érdemes megnézni, melyik típusból mennyi szerepel egy készítményben, mert másra van szüksége a száraz vagy a zsíros arcbőrnek – jó esetben persze a krémek címkézése is összhangban van tartalmukkal, mikor arra utal, mely bőr számára ajánlott. A száraz bőr attól száraz, hogy nem termel elég olajat, ezért a víz könnyedén távozik belőle, így még pluszban vízhiányossá is válik, hiszen nem marad elegendő víz a bőr felső rétegében, az is pótlásra szorul. A száraz arcbőr ezért olajos, tehát elzáró hidratálókra is igényt tart és örömmel fogadja a „nehezebb”, testesebb krémeket is, amellett, hogy a vízmegkötő hidratálók jelenléte is fontos. A zsíros arcbőrűek ezzel szemben nem véletlenül kacsintgatnak ösztönösen is a könnyű, géles hidratálók irányába, amelyek inkább a vízmegkötő hidratálókkal vannak jobban eleresztve. Ha pedig a zsíros arcbőr még vízhiánnyal is párosul, pláne fontos, hogy arcápolóink „jól fel legyenek pumpálva” vízmegkötő hidratáló összetevőkkel.

A hidratálók esetén fontos szót ejteni az úgynevezett természetes hidratáló elemről (Natural Moisterising Factor, rövidítése NMF) is, amely nem egyetlen összetevőt jelöl, hanem azok egy csoportját, ezek a bőrben természetes módon is megtalálhatók, és így kiemelt szerepük van a bőr megfelelő hidratáltságának fenntartásában. Magyarán, ha a készítményünk összetevői között a következőket találjuk, az nagyon-nagyon jó: aminosavak, ceramidok, koleszterol, hialuronsav, glicerin, sodium PCA, urea, foszfolipidek és glycosaminoglycans. A lipidekkel együtt a természetes hidratáló elemek segítenek megőrizni a bőr víztartalmát, feszességét, ha csökken a bőr NMF- és lipidtartalma, az a bőr kellemetlen feszülését és hosszabb távon finom ráncokat is eredményez.

Az oly népszerű hialuronsav sem véletlenül lett az kozmetikumgyártók kedvence, az összetevő vízmegkötő képessége ugyanis valóban kiváló, saját súlyának akár ezerszeresét is képes megkötni. Ennek köszönhetően a kozmetikumokban alkalmazva a bőr kitelítődését, így a finom ráncocskák csökkenését is eredményezi. 

I, mint ILLATANYAGOK

istock

Megosztó téma az illatanyagok használata kozmetikumokban, más és más ugyanis a toleranciaküszöb ezzel kapcsolatban. Illatanyagnak nem csak a Parfum/Fragrance néven futó és más, mesterséges illatanyag számít, de számos természetes, növényből kinyert illóolaj is ide tartozik, amelyeknek érzékeny bőr esetén épp úgy lehet bőrirritáló hatása, mint művi társaiknak. A különbség annyi, hogy míg az illóolajoknál kisebb-nagyobb mértékű pozitív bőrápoló hatással is számolhatunk, addig parfümre bőrünknek az ég világon semmi szüksége nincs, végső soron csak ártani tud, használni biztosan nem.

Mégis, szinte kódolva van belénk, hogy bármilyen bőrápoló ha kezünkbe kerül, az első, amit teszünk, hogy beleszagolunk. A finom illat egybeforrt a jó minőség hamis képével, mindez pedig a teljes nyugati világban elterjedt európai bőrápolási kultúra gyökereinél keresendő. A néhai Napkirály hazájából indult minden, a külsőségekre történelmi távlatokban is oly sokat adó francia nép pedig nemcsak a divat terén diktálja a trendeket, de a modern kori piperepolcok tartalmát is meghatározta – és teszi még ma is.

A mesterséges illatanyagok megjelenése előtt az egyes növények illóolajai persze nem csupán illatuk miatt kerültek a készítményekbe, gyógyító erejüket is ki akarták használni. Manapság pedig már hiába igazolták néhányukról, hogy bőrre kenve többet árt, mint használ (pl.: borsmenta, ylang-ylang) ha másért nem, hát azért kerül illatanyag a kozmetikumokba, hogy a többi összetevő szagát semlegesítse, elfedje.

Az illatanyagok elfogadottsága nagy eltéréseket mutat. A legtöbb márka szinte hagyománytisztelő módon beleteszi őket készítményeikbe, tömeges méretekben ugyanis határozottan eladhatóbb az, ami kellemes illattal párosul, még a natúrkozmetikumok sem létezhetnek illóolajak nélkül (de még a parfüm sem számít ritkaságnak esetükben). Ehhez képest a tudatos bőrápolás mentén alapított márkák félresöprik orrunk vágyait és azt nézik, a bőrápolás, bőrprobléma szempontjából szükséges-e a készítménybe egy összetevő vagy sem. Az illatanyagok esetén a válasz: nem.

Hogy kinek mennyit bír a bőre, azt mindenkinek magának kell tudnia, az azonban kétségtelen, hogy az illatanyagok az egyik leggyakoribb allergizáló szerek a kozmetikumokban, így ha valakinek érzékeny, bármilyen szempontból problémás bőre van (aknés, rosaceás, ekcémás, stb.), jobb, ha kiemelt figyelmet fordít arra, hogy 100%-ig illatanyagmentes készítményeket használjon, beleértve a mesterséges alkotóelemeket és az illóolajokat is.