Velence megközelítőleg száz templommal büszkélkedhet, melyekben világhírű művészek alkotásait csodálhatjuk meg. A városban több helyen találkozhatunk oroszlán szoborral, ábrázolással, ami a város védőszentjének, Szent Márknak a szimbóluma. Azt mondják, hogy ami Párizsnak a Notre Dame, az Velencének a Szent Márk-templom. A bazilikát 830-ban kezdték el építeni, hogy itt helyezzék el a város védőszentjének, az evangélista Márknak földi maradványait.
A templom korábban nemcsak vallási célokat szolgált, hanem a városi kincstár szerepét is betöltötte, ide szállították a tengeren begyűjtött zsákmányt. A Dózsepalota majdnem egy évezreden át a hatalom és a pompa jelképe volt Velencében. A palota a tengerre, illetve a Szent Márk térre néz, aminek márványborításán szívesen időznek a galambok. A palotát a Sóhajok hídja köti össze az egykori állami börtönnel. Az elnevezés ellenére nem valami romantikus történet fűződik hídhoz; nevét onnan kapta, hogy itt hangzott el a halálraítéltek utolsó sóhaja.
 |
A várost a Canal Grande szeli ketté, tulajdonképpen ez Velence főutcája, amit végigjárhatunk vaporettóval (vízibusz). A Canal Grande mentén régi kereskedőházak, XIV. és XV. századi késő gótikus épületek sorakoznak. A Rialto a Canal Grande két partja között fekszik, az ókorban ez volt a város kalmárközpontja. A XVI. századi Rialto-híd nem remekmű, mégis a város legforgalmasabb pontja. A híd alkotója, Antonio da Ponte, olyanok elől szerezte meg a munkát, mint Michelangelo vagy Palladio. A XIX. századig ez jelentette az egyetlen állandó összeköttetést a Canal Grandén.
Velencében kár lenne kihagyni a gondolát, ami ugyan nem olcsó mulatság, viszont felejthetetlen emlék, hiszen a leghangulatosabb helyekre juthatunk el vele; a városban ugyanis nem közlekednek autók. Az üzlet még mindig apáról fiúra száll. A szuvenír vásárláshoz felhívnánk a figyelmet a velencei csipkére, az üvegtárgyakra, a márványpapírra és a karnevál hangulatát idéző maszkokra.
Az üvegfúvás Velence „találmánya”, innen telepítették át 1300 körül Murano szigetére az állandó tűzveszély miatt (Velencében a házak tölgy- és fenyőoszlopokra épültek).
Velencétől nem messze található Padova, Vicenza és
Verona. Padova régi egyetemi város, annak idején Galilei itt okította a nebulókat fizikára. A XIV. századi Scrovegni-kápolna legfontosabb látnivalója Giotto freskósorozata. Vicenza, Andrea Maganza, ismertebb nevén, Andrea Palladio építész szülővárosa. Az olasz reneszánsznak talán nincs még egy olyan építésze, akinek ekkora hatása lett volna szerte a világon: az angol vidéki kúriáktól kezdve, maga a washingtoni Fehér Ház is viseli építészeti stílusának jegyeit. A városban járva ne felejtsünk el betérni a Bazilikába, a Corsa Palladióba, a város fő bevásárló utcájába.
Veronáról mindenkinek Shakespeare Rómeó és Júliája jut eszébe, hiszen a dráma cselekménye ebben a városban zajlott. A hangulatos város számtalan látnivalóval várja a turistákat, nem hagyhatjuk ki például az i. sz. 100-ban épült római arénát, az üzleteiről híres Via Mazzinit, Júlia házát, a XIII. századi tavernát, a Piazza delle Erbét, amely Olaszország egyik legelbűvölőbb piaca, valamint a XII. században épült San Zeno Maggiore-templomot, az olasz román stílusú építészet egyik legkülönlegesebb darabját. Velencét autópálya köti össze a fent említett városokkal, de érdemes a hangulatos vidéki autóutakat választani, ha még több élményre vágyunk.
