 Világrekord Rubik kockákból |
A kezdet nem volt túl biztató: a 2007 szilveszterén a TV2-n indított műsor, valljuk be, lötyögött a kínálatban, túl későn, túl bulvárizé környezetben kellett volna helytállnia. Nincs olyan, hogy egy csatornán az egyik műsorról a másikra lecserélődik a nézők hada. Ebbe halt bele Hajós András Magánszáma is annak idején
 |
| Fotó: press.viasat.tv |
– kései időpont, másra kondicionált nézők (meg egy jó kis Kenó-sorsolás a műsor közepén, hogy nőne be az orra lika, aki kitalálta), és érthető türelmetlenség a TV2-től. Ezek az értelmiségi műfajok nem egészen úgy működnek, hogy villant egyet VV Zsófi, vagy betolok egy kerekes székes pantomimest a tehetségkutató zsűri elé, és már szökken is a nézettség a plafon felé. Idő kell, amíg kiépül – de pont ebből van a legkevesebb a csatornánál. Fél év után jött a kasza, pont akkor, amikor már voltak rajongók, kezdett működni a műfaj. A TV2-n tartani kevés volt minden petíció és mozgalom, de ahhoz elég volt, hogy ne álljon bele a földbe az egész. Novák Péter csapata megkezdte hosszú vándorlását, köztévétől kistévén át középtévéig. Mindenhol ugyanazt, de egyre jobban, egyre gyakorlottabban, egyre élvezetesebben csinálták. A Beugró egy okos és jó műsor, attól és azért, mert a szereplői tehetségére és a hoppmester Novák értő irányítására épül – máshogy nem is lehetne, ugyanis a fentieken túl pár szék és egy csengő áll még rendelkezésükre segítségül.
Most pedig egy újabb csapattagot keresnek, ezért mindig egy-egy új figurát próbálnak ki a műsorban. Jó volt így is, de jó lesz úgy is.
De hogyan?
Hát úgy, hogy itt JÁTÉK folyik, színjáték, a szó legnemesebb értelmében. Tehetséges, intuitív emberek, „komoly” színészek lubickolnak a pillanatban, a veretes, rétegzett szövegek előadása helyett vitt improvizációs, asszociációs játékokban. Csípőből tüzelve, a pillanatra reagálva, ami attól szép és értékes, hogy nem is szól többnek; tiszavirág. Ott és akkor szülik meg és dobják is félre a mondatokat, a történetet, a figurát, a cselekményt.
 |
| Fotó: press.viasat.tv |
Minden szereplőt szeretek, de nem fogom elnyomni az elfogultságomat, és most pár percig akkor is a kedvencemet, Rudolf Pétert magasztalom. Amit ő tud, az ugyanis igazi unikum, kevesek sajátja. Úgy teremt két mozdulatból egy múlttal, tapasztalattal, történettel bíró figurát, amire regényírók egész ciklusokat szánnak. Mindig pontosan tudja, hogy mi az a jellemző, amit eszköztelenül, jelmez és díszlet hiányában saját magából kell megteremtenie, hogy értsük és elhiggyük a legújabb arcát. Nem mellesleg pedig egy nagyon vicces, igazi okos humorral bíró figura – akinek szerencsére méltó társai vannak a játékban.
Pokorny Lia igazi kaméleon-csaj: a Beugróban láttam már szexéhes dominaként és megszeppent kiscicaként, volt gusztustalan és kívánatos, ostoba és intelligens, lekezelő és megalázott – mintha egy hatalmas gardróbot pörgetne végig minden pillanatban a legmegfelelőbb jelmezért. Szabó Győző robusztusságát kiválóan ellenpontozza a slemil Kálloy Molnár Péter, és a közelmúltban állandósított Debreczeny Csaba is teljesen új színt hozott a csapatba. Itt azonban nem állunk meg, ugyanis a Beugró Plusz arról szól, hogy új csapattagokat próbálnak ki egy-egy adásban – akiknek nagyon, nagyon, nagyon nincs könnyű dolguk. Ruttkay Laura, Mészáros Béla, Fodor Annamária, Bozsó Péter, Csonka Szilvia és Balla Eszter egy olyan csapatban kell hogy helytálljanak, melynek tagjai nagyon gyorsak, nagyon profik, és lényegében (Debreczenyt kivéve) ők alkották, értelemszerűen a maguk képére a műsort. Nehéz feladat, de ügyesek a jelentkezők, és a döntés után eggyel több tehetséges színész fog beugrani.
A végén pedig nem állom meg, muszáj egy összehasonlítás: a magyar televíziózás állócsillagai ugyanis olyan, a színészmesterséggel legfeljebb gyorstalpalón találkozott arcok, akik másfél évtized alatt nem produkáltak annyi hiteles érzelmet, nem volt annyi pillanatuk a Rózsa bisztróban vagy a Csillagvirág Klinikán, mint Novák Péter csapatának egyetlen előadás alatt. Tisztelet a kivételnek, persze, hisz a gázszámla meg a frankhitel nagy úr, igazi színészek is játszanak az említett szappanoperákban (hogy mit, az már egy más kérdés). De őszintén érdekelne, hogy mit gondol a szappanoperás középszer, amikor esetleg belenéz a Beugró valamelyik műsorába, és ott meglátja ezt a pazarló tűzijátékot, amihez képest az ő napi robotja alig egy-egy gyufaláng.
Tán jobb is, ha nem néz bele.
