November 5-e és 10-e között a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál keretein belül a budapesti Toldi, Cirko-Gejzir, Örökmozgó és Művész mozik, valamint a Francia Intézet elképesztően gazdag választékot mutatnak be a világ dokumentumfilm-terméséből. Az idén a 10. jubileumát ünneplő fesztivál mindig is élen járt abban, hogy az emberi jogi problémákat emberi sorsok bemutatásán keresztül tegye érthetővé és átélhetővé a nagyközönség számára.
Most huszonöt ország hatvanöt filmje közül válogathatunk (a témák a menekültektől a bennszülött szokásokon át a háborús bűnökig és az örökbefogadásig elképesztően sokrétűek), és mivel ekkora választékban könnyű elveszni, igyekszem egy kis segítséget nyújtani az öt, talán legérdekesebb bemutatásával. Ezek a sztorik csupán azt bizonyítják, hogy az élet írja a legjobb történeteket, hiszen efféléket egyetlen író se volna képes kitalálni.
Az imposztor – A férfi, aki családtagnak hazudta magát
A texasi Nicholas tizenhárom éves volt, amikor eltűnt. Három és fél évvel később Spanyolországban egy fiú bejelentkezett, hogy ő az a srác. Bár Nicholasnak kék szeme volt, neki pedig barna, és úgy alapból nem hasonlított a fiúra (a haját azért szőkére festette, de azt, hogy vaskos francia akcentussal beszéli az angolt, sehogy sem tudta eltitkolni), a család mégis azonnal beazonosította még úgy is, hogy legbelül mind érezték: valami nem stimmel. Viszont annyira szerették volna elhinni, hogy él a fiuk, hogy inkább szemet hunytak az elképesztő hazugságok felett. A francia Frédéric Bourdin élete során több mint 500 (!) alkalommal adta ki magát másnak, sokszor különböző eltűnt gyerekeknek. Róla szól ez az elképesztő film.
Családkölcsönző – A világ legfurcsább vállalkozása
Ryuchi negyvenes éveiben járó japán férfi, egy családtagkölcsönző céget üzemeltet. Pénzért bárkinek a férje, barátja, főnöke vagy apja lesz, ha interneten megrendelik őt. Ráadásul nemcsak önmagát bocsátja áruba, hanem több mint harminc alkalmazottal dolgozik, akikkel mindkét nemet és minden korosztályt képes lefedni.
Bár a munkájában a férfi megélheti a szerető mintaférj szerepét, otthon ez nem adatik meg neki. Mivel munkáját szégyelli, még a felesége előtt is titkolja, hogy mivel keresi a kenyerét, márpedig az ilyen titkolódzás könnyen megmérgez bármilyen párkapcsolatot. Szomorkás portré a világ legfurcsább vállalkozását vivő emberről, és betekintés a mai Japán társadalom visszásságaiba.
Áramvonal – Amikor az áram a legértékesebb kincs
Egy modern Robin Hood Indiában nem pénzt vagy ételt lop, hanem áramot. A hárommilliós Kanpur szegényebb negyedeiben mindennaposak az áramkimaradások, nem ritkán hosszú órákon, vagy akár fél napon át tartanak, sokszor megnehezítve ezzel a lakosság életét, a kisvállalkozókról nem is beszélve, akiknek üzletét a körülmények gyakorlatilag ellehetetlenítik. Rajtuk próbál segíteni Loha Singh, a villanyszerelő, aki a gazdagabb negyedek áramát lopva próbál emberibb körülményeket teremteni a szegényebbeknek.
A film érdekessége, hogy nemcsak róla, hanem a közműcég egyik vezetőjéről is szól, akinek pont az a feladata, hogy az ilyen lopásokat megakadályozza, ugyanis a vállalatuk veszteségének 30 százalékáért ezek felelősek. Mindeközben az emberek szép lassan visszatérnek a szénnel vagy benzinnel működő generátorok használatához, a világ legszennyezettebb levegőjű városává téve Kanpurt…
Gyermekáldás – Örökbefogadás Afrikából
Az afrikai gyerekek örökbefogadásáról leginkább csak Angelina Jolie és Madonna kapcsán hallunk, pedig már az átlagos nyugati párok körében is egyre gyakoribbá vált a jelenség. A Gyermekáldás című film egy etiópiai örökbefogadást mutat be elképesztő részletességgel, amihez az is kellett, hogy a filmesek négy éven át kövessék a gyermekek, a szülők és a nevelőszülők útját.
A dán Henriette és Gerd egy négyéves kislányt és az ő kétéves öccsét adoptálja, akiknek a szülei betegek, és abban reménykedve küldik el maguktól gyerekeiket, hogy így nem kell szegénységben felnőniük. Mivel az afrikai szülők nincsenek tisztában az örökbefogadás menetével, a gyerekek pedig nagyon szeretik őket, az elszakadás az elvárhatónál is fájdalmasabb lesz, ráadásul a dán nevelőszülők nem voltak felkészülve ekkora lelki teherre. Megható és elgondolkodtató mozi.
Az ölés aktusa – Gyilkosságok újrajátszva
Ez a film már megjárta a hazai Titanic Filmfesztivált is, és mivel ott akkora sikere volt – de még így is csak kevesen láthatták -, a Verziósok is műsorra tűzték. A hatvanas évekbeli milicista tisztogatás Indonéziában körülbelül egymillió emberéletet követelt, és az akkori tömeggyilkosok azóta valóságos nemzeti hősök, ma a tévében viccelődhetnek embertelen tetteikkel.
A film rendezője arra kérte meg őket, hogy játsszák el újra akkori tetteiket a kamerák előtt. Egyikük, Anwar korábban ugyan semmiféle lelkifurdalást nem mutatott, de az újrajátszott történések hatására összetörik a kamerák előtt. Megdöbbentő erejű film a hazugság természetéről és az emberi lelkiismeretről.
