Egy életműdíjas mind felett
Bár Karlovy Vary egyike az úgynevezett “A” kategóriás fesztiváloknak, vagyis a bolygónk tíz legfontosabb filmes eseményének, sztárokból többnyire elég gyér a felhozatal. Viszont arról stabilan gondoskodnak, hogy minden évben legyen legalább egy igazán nagy név a vendégek között, akit egy életműdíjjal csábítanak magukhoz. Szerencsére nem veszik ezt túl komolyan. A filmek előtt egyperces kisfilmekben mutatják be nagyon viccesen, hogy mit kezdtek a korábbi életműdíjasok a Kristály Glóbuszukkal: van köztük, aki gyógyszerei porrá zúzására, és olyan is akad, aki egy ajtó betörésére használja. John Travolta után Mel Gibsonnak jutott a megtiszteltetés, hogy a saját múltja dicsfényében sütkérezve ünnepeltesse magát, és ő ezt örömmel meg is tette.
300 ezres csoportkép és Mel Gibson arca kétszer: gigaszelfi
Mivel az Expendables 3-at nem hozhatta magával, így két régi munkáját vették elő. A Mad Max szabadtéri vetítésére a sztár egyszerű farmer-póló kombinációban érkezett az őt éljenző háromszázezer ember elé, rutinos kameratartó kézzel szelfizett is egyet a színpadról, mert ekkora tömeggel ő is csak ritkán találkozik. Amikor azt kérdezték tőle, hogy tetszik-e neki a város, csak annyit mondott, hogy amit a hotelszobából lát, gyönyörű, de ő sajnos már nem tud úgy várost nézni, mint “az átlagos emberek”. Rengeteget mosolygott, a nemrég növesztett szakállszörnyétől is megvált, és egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki a botrányaitól megzuhant volna. Kijár neki egy másodvirágzás.
Három magyar filmet ünnepeltek a James Bond-hotelben
Ugyan a fesztivál első két napján Gibson mindenki elől ellopta a show-t, utána azért maradt idő a többiekre, így ránk, magyarokra is. Ha így folytatjuk, Karlovy Vary lassan magyar filmfesztivállá válik, ugyanis tavaly elvittük innen a fődíjat A nagy füzettel, idén pedig egyenesen három hazai nagyjátékfilm mutatkozott be itt, és ha ez nem volna elég, vetítettek magyar kisfilmet is, itt mutatkozott be Kerekes Vica új cseh mozija.
A nagy magyar részvétel könnyen észlelhető volt: a fesztiválközpontként működő, überszocreál épület, a Thermal Hotel környékén minden eddiginél több magyar szót lehetett hallani, szerda este pedig egy puccos fogadást rendeztek a három film tiszteletére a varázslatos Grand Hotel Puppban, ahol annak idején a legendás James Bond-filmet, a Casino Royale-t forgatták.
A Grand Hotel Pupp
Hogy mi csak búslakodunk? Öt percen át szakadtak a hazai humoron
A külföldiek a magyar filmekből eddig jobbára azt olvashatták ki, hogy elég depresszív, magunkba forduló nemzet vagyunk, ugyanis a vígjátékaink jobb híján megragadtak az ország határain belül, de ez a fesztivál ezen a képen is javított valamicskét. A három magyar induló közül kettő vígjáték volt, ráadásul kifejezetten vicces és szerethető komédiák.
Az első filmes Zomborácz Virág filmjét, az Utóéletet például egyenesen imádta a közönség, és bár az alaphelyzet szomorkás – egy srác apukája meghal, de a fiú nem tud megszabadulni az apja szellemétől –, a vetítés alatt arra is volt példa, hogy az egész terem öt percen keresztül egy emberként szakadt a röhögéstől, a film végén pedig a stáb jutalma egy jól megérdemelt vastaps volt a többnyire hátizsákos egyetemisták alkotta közönségtől.
Zomborácz Virág és tolmácsa
Az Utóélet stábja
A “magyar falu” következő megmérettetését, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlant sajnos csak sajtóvetítésen láttam, így nem tesztelhettem a közönség reakcióit, de a pótszékes, dugig telt teremben a végén egy taps is felhangzott, ami egyáltalán nem gyakori dolog sajtóvetítésen, higgyétek el nekem.
Reisz Gábor bűbájos első filmje egyébként egy fiúról szól, aki nem nagyon tudja túltenni magát azon, hogy otthagyta a barátnője, és egy átbulizott éjszakán különösebb ok nélkül vesz magának egy repülőjegyet Lisszabonba. Igazi mai, romkocsmás, fiatalos, érzelmes történet a huszonéves generációról, minden ízében magyar és budapesti, és még egy kis Woody Allen-es báj is megcsillan benne, ami azért nagy szó.
Reisz Gábor
A Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan stábja
Volt rossz magyar film is
Ami az első filmeseknek sikerült, az a Taxidermiával és a tökéletes első filmjével nagy bravúrt végrehajtó Pálfi Györgynek itt nem annyira jött össze. A főversenyben vetített Szabadesés a parkolópályára került Toldi-film helyett készült, nagyrészt dél-koreai pénzből, és az látszik rajta, hogy leginkább az ottani ízlésnek próbál megfelelni. Teli van extremitásokkal, amik inkább öncélúak, mint szórakoztatók. Az alaphelyzet adta a lehetőséget egy izgalmas történetsorra, és a fapados körülmények néha zseniális kreatív megoldásokat szülnek. A filmet tavaly novemberben kezdték, kicsi költségvetésből, de ezzel együtt is elegen látni akarták ahhoz, hogy a földön is üljenek a teremben, mint egy rendes, jó hangulatú fesztiválon.
A filmben egy néni leugrik egy hétemeletes ház tetejéről, és minden emeleten van egy lakás, amibe belát egy picit. A vad ötletek és történetfoszlányok gyűjteménye a pazar szereplőgárda (Molnár Piroska, Benedek Miklós, Nagy Zsolt, Gera Marina, Hőrich Nóra Lili, Búza Tímea, Parti Nóra, Trill Zsolt és Schmied Zoltán) ellenére inkább tűnik jókora blöffnek, mint valódi filmnek. Az Index imádta, a Hollywood Reporter nem a rendező legjobbjai közé helyezte. Persze egy filmfesztiválon, ahol több mint kétszáz nagyjátékfilmet mutatnak be, mindig bőven akadnak kevésbé eltalált mozik, így az, hogy a három filmünkből kettő kifejezetten erős, már nagyon jó aránynak számít. Ráadásul végre nemcsak a bús oldalunkat láthatta a külföldi közönség, hanem azt, hogy tudunk szórakoztatóak lenni.
Hőrich Nóra Lili, Pálfi György, Gera Marina, Buza Tímea – Szabadesés
