Szeptember 26-án 22 órától új sorozatot indít az AXN Elfeledve (Absentia) címmel, amelynek 10 részes évadát kedd esténként láthatják a nézők. A Sony Pictures saját gyártásában készült különleges thrillerszéria alaptörténete a Stana Katic által alakított Emily Byrne FBI-ügynökről szól, aki nyomtalanul eltűnik egy sorozatgyilkos üldözése közben. Mivel senki sem bukkan a nyomára, halottnak nyilvánítják.
Hat év elteltével azonban kiderül, hogy mégsem halt meg, a férjét értesítik, és élve találnak a nőre egy erdei faházban. Emily részleges amnéziában szenved, nem tudja pontosan, mi is történt vele. Hazatér, de semmit sem talál már a régi életéből: szintén FBI-ügynök férje (Patrick Heusinger) újranősült, kisfia meg sem ismeri, idegennek érzi.
A filmsorozatot Bulgáriában forgatták, ahová még márciusban meghívtak néhány újságírót, hogy benézhessen a kulisszák mögé. Így kerültem én is Szófiába.
A szálloda, ahol a város közepén laktunk, már az első reggelinél felbolydult, mert kiderült, hogy a szereplők nagy részét itt szállásolták el, és ha nem is velünk, de a mellettünk lévő asztaloknál reggeliznek. Igaz, amikor a lift megállt az egyik emeleten, és egy nagyon jóképű pasi beszállt, még nem fogtam gyanút. Angel Bonani izraeli modell (a filmben Tommy Gibbs nyomozót alakítja) nekem kevésbé volt ismerős, de rögtön feltűnt, hogy irtó laza: a cipőfűzője nincs bekötve és a csuklóján piros cérnakarkötőt visel. Akkoriban Szófiában mindenki a tavaszt ünnepelte, a legtöbb ember piros fonálból font ékszert hordott, hogy szerencsét hozzon. A stáb már az ötvenedik napja forgatott, teljesen megszokták az országot, és hatottak rájuk a szokások. Stana Katic persze nem itt lakott velünk, mivel ő volt a film főszereplője, kiváltságokat élvezett.
Az Elfeledve epizódjait nem időrendben vették fel
Mielőtt bármit láthattunk volna, hétpecsétes titoktartási nyilatkozatot írtunk alá. Így aztán hónapokig nem is meséltem róla senkinek, hogy hol jártam, mit láttam. Bulgáriában legjobban azt a napot vártam, amikor kimentünk a forgatás helyszínére. Mint kiderült, alig néhány kilométerre Szófiától találtak egy olyan helyet, amely számos jelenetnek kedvezett, imitálva akár egy amerikai temetőt vagy egy vadregényes erdőt. Itt tudtuk meg, hogy szinte csak az utolsó filmkockák hiányoznak. Mivel azonban nem időrendben vették fel az epizódokat, mi épp az első részben látható jelenetekbe pillanthattunk bele. Már jó ideje tébláboltunk a sárban, látszólag semmi sem történt. Közben kifigyeltem, hogy Stana Katicnak külön lakókocsija van, a kisebb szereplők viszont osztoznak egymással. Amikor kinyitották az egyik autót, és betessékeltek, rögtön a gardróbban találtam magam. A fogasok alatt ott sorakoztak egymás mellett az FBI-bakancsok, a fogasokon lógtak az uniformisok, keki színű cuccokból tucatnyi. Egy kék ingből például rögtön három egyforma lógott a fogason, ha valami érné, percek alatt legyen mire cserélni. A legfinomabb holmi egy őszi szövetkabát volt, később Ralph Inesonon (Trónok harca, Harry Potter) láttam újra, aki a mindig jól öltözött FBI-főnököt, Adam Radfordot alakítja majd a sorozatban.
Sehol azonban egy magassarkú, egy finom ruha, egy nőies holmi. Stana Katic magas, vékony alkatán pedig milyen jól mutatna – gondoltam. Aztán egyszerre nyüzsgés támadt, én is ott hagytam a gardróbot: védve a kíváncsi tekintetek elől, Stanát hozták plédekbe bugyolálva, csapzott, vizes hajjal. Rögtön be a fodrászhoz, hajszárítás, öltözés. Mint egy gyors snitt, ennyi maradt belőle. A víznek a filmben nagy szerepe lesz, de akkor még nem tudtam, hogy épp azt a jelenetet vették fel, amikor Emilyt megtalálták. Másnap, mielőtt beszélhettünk volna vele, a lelkünkre kötötték, hogy a Castle sorozatban híressé vált színésznőtől majdnem mindent kérdezhetünk, csak azt nem, hogy milyen volt a Nathan Fillion nevével fémjelzett sorozatban szerepelni.
„Most sem viselek szép ruhákat”
Stana Katic arra a kérdésre, hogy abban a bizonyos meg nem kérdezhető sorozatban is kemény nőt alakít, és úgy tűnik, most is – de sehol egy szép ruha, egy szoknya, egy flitter –, szóval mégis, mit szól ehhez, azt válaszolta nevetve:
„Valóban nem viselek gyönyörű holmikat. Nincs műkörmöm, nem lesz a hajam belőve. Csupa sportos, kényelmes ruhám lesz, mert a karakterem és a film cselekménye ezt kívánja meg. Egy FBI-ügynököt játszom, aki a munkája révén fogságba kerül, onnan hat évvel később szabadul. Meg is töri ez az időszak, de mégsem rokkan bele. Állandóan küzd, mászik, ás, köveken kapaszkodik, üldöz vagy őt üldözik – ehhez nem illik a szépen ápolt köröm, egy libegő szoknya vagy a tűsarkú. Bár nem bánnám, ha ilyen szerep is megtalálna.”
A cselekmény pörög, ugyanis amint kimentik Stana Katic karakterét, az FBI-ügynök máris újabb ügybe csöppen, amit neki kell feldolgoznia, miközben nem bízhat senkiben, és korábbi kollégái lassan ellene fordulnak. A színésznő ráadásul most anyukát is játszik, ez a fordulat a történetben vajon hogyan érintette meg?
„Láttam egyszer egy oroszlánokról készült filmet. Az anyaoroszlán a legvégsőkig küzdött a kölykéért. Ilyen a filmben Emily. A karakterem nem egyszerűen egy nyomozó, annál sokkal több. A történet szerint a kisfiam elfelejtett, Alice-t (a filmben Cara Theobold), a férjem új feleségét szólítja anyának. Én számára egy csapzott, zavart, idegen nő vagyok, aki rögtön meg akarja ölelni, magához szorítani. Az én emlékeim nem az ő emlékei, neki már emlékei sincsenek rólam. Idegen vagyok annak a szívében, aki számomra a legfontosabb. Ettől a családi drámától sokkal erősebb lett a sztori, ha valakit nem a nyomozás érdekel, akkor ezért a szálért lesz oda.”
„Akit játszom, sosem adná fel, mert anya!”
Stana igazi túlélő típust játszik, egy olyan nőt, aki nem tudja és nem is akarja feladni. Konzultált pszichológusokkal, hogy hűen tudja eljátszani az áldozat szerepét. Mindent megpróbált megtenni, hogy hiteles legyen.
„Mégsem az a legkülönlegesebb a filmben, hogy egy áldozat a semmiből bukkan fel, még akkor sem, ha ezzel indul az első rész. A stressz, a negatív tapasztalatok már az én életemben is megvannak, merítettem is belőlük. A film egyik fontos momentuma a nyomozás mellett azonban a családi dráma – mi van akkor, ha valaki új életet kezd, de a múlt újra életbe lép? Kit fog választani a férjem? Engem, a régi feleségét, a fia anyját, vagy azt, akivel újra boldog lett? Az, hogy a Balkánon forgattunk, azt adta a filmhez, ami az itteni emberek lelkében van. A túlélést egészen másképp értelmezik, ez a hang átjön a képernyőről, mert az érzés itt a levegőben volt, nem a papíron leírva. Emily számomra egy harcos nő, aki egyúttal anya is. Egyszerűen nem adhatja fel, a fia miatt nem.”
Stana Katic ebben a filmben nemcsak főszereplő, hanem producer is. Az ügynökei és a Sony stábja hamar eldöntötték, hogy így bővülhet a „szerepköre”. Persze rögtön adta magát a kérdés, hogy mennyire tudott improvizálni, kedvezni magának.
„A forgatás során ugyanolyan nyitott voltam a forgatási folyamatokra, mint a többi színész. Ugyanakkor arra figyeltem, hogy producerként is helyt álljak. Vagyis a többieknek könnyebb legyen, megfelelő körülményeket biztosítsunk, hogy a legjobb formájukat hozzák. Az improvizációval csínján bántunk, a sztori írója már nem volt velünk, bár intenzív kapcsolatban voltunk. Kicsi módosítások megestek, és az is előfordult, hogy egy nagyobb vita után mégis elvetettünk egy ötletet, mert nem vált be. Ilyenkor, amikor feszes a tempó, mégiscsak az a legjobb, ha a kész forgatókönyv az alap, mert ha nagy változást szeretnénk, akkor újra az íróhoz kell fordulni. Az pedig idő. A nehézséget mindenkinek az okozta, hogy a tíz részből mindent első pillanattól fogva tudni kellett. A hely adta a sztorit, nem a sztori a helyet. Az időrendet tekintve összevissza vettük fel a jeleneteket. Az egyik percben Emilyt még halottnak hitték, a másik pillanatban már élt.”
Az Elfeledve előzetesét Budapesten forgatták
A sorozat előzetését Budapesten, a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában rögzítették. A vízben lebegő test azonban nem Stana Katicé, hanem az Európa-bajnok bronzérmes búvárúszónőé, Vancsura Anikóé. Az éjszakai forgatás során a szoba-hőmérsékletű víz és a páratartalom ellenére csak rövid ideig lehetett neoprén ruha nélkül a vízben tartózkodni. A készítők a hollywoodi produkciókhoz hasonlóan rejtett utalásokat is elhelyeztek a kisfilmben. A képkockák álomszerű jeleneteken keresztül érzékeltetik az emlékek és a személyiség kegyetlen körülmények közti elvesztését, ahol egy ponton túl már csak a túlélés a cél. A teaser a Sony Pictures Television Networks CE kreatív vezetője, Mihola Péter vezetésével készült Budapesten.
De mi történt a kunyhóban?
Az, hogy a stábbal ebédeltünk, és közvetlenek voltak velünk, hogy két FBI-ügynök ült velünk szemben, hogy láttam, a temetői jelenethez külön üvegházból hozzák a virágot, amit majd Emily sírjára tesznek, vagy hogy egyes jeleneteket újra és újra fel kell venni – szóval ez mind nagyon izgalmas volt. De igazi kulisszatitoknak mégis az számított, amikor sétáltunk egy nagyot, és egy bozóton átbújva megláttuk a viskót. A földön műhó foltokban, „fogd meg, olyan, mint a pamut” – mondta a rendező, a házban ezerévesnek látszó pókhálók, a tiszta fa illata és a kongó üresség. Jól idehoztak minket, hol lenne itt fogva tartva egy nő. Biztos kipucolták az egészet – bosszankodtam. Aztán majd kiderül, hogy én voltam a balga, mert nem vettem észre a jeleket. Ott volt ugyanis fogva tartva Emily, onnan mentették meg. De ez majd az első részből derül ki igazán, addig lehet gondolkozni, mit nem vettem észre…