Esős csütörtöki délelőtt fut be az újságírókat szállító minibusz a fóti Mafilm stúdiójába, ahol lassan már három hete forgatják Dobó Kata rendezői debütálását, a Kölcsönlakás című vígjátékot. A rendező biztosan kívülről fújja az egész darabot, ugyanis már évek óta játssza az egyik főszerepet nagy sikerrel a Játékszínben. A sztori egy felújítás alatt álló lakás, valamint két párocska körül összpontosul. A férfiak barátok és üzlettársak egy könyvkiadóban: az egyikük hűséges férj, a másik csapodár és félrekacsingató, aki pont a barátja felújítás alatt álló lakását nézi ki abból a célból, hogy itt vigye ágyba legújabb hódítását. Aztán ahogy a félreértések vígjátéka jellegű komédiákban lenni szokott, hirtelen mindenki ott terem ebben a lakásban, amiből őskáosz és rengeteg poén sülhet ki. Már ha jól csinálják. A helyszínre érve ebből ugyanis nem sok mindent tudtam megállapítani, mert az újságírókat beterelték egy jókora, padokkal teli hangárba, ahol csak egy kivetítőn követhettük, mi folyik az épített lakásdíszletben. A díszlet a produkció elmondása szerint nagyon aprólékos és részletgazdag, valamint mozgatható falak is vannak benne, így nem volt arra lehetőség, hogy odabent zavarkodjunk, nehogy egy ügyetlen mozdulattal arrébb lökjünk valamit, így marad a kinti várakozás a film rendezőjére, Dobó Katára, az aznap épp vele forgató két színészre, Balla Eszterre és Haumann Mátéra, valamint a szerep kedvéért Amerikából hazaérkező Oroszlán Szonjára, akinek ezen a csütörtöki napon nem volt felvétele, de volt olyan jó fej, hogy a sajtó kedvéért kijött Fótra a szerepéről beszélgetni.
A miniszter félreléptől a Kölcsönlakásig
Ray Cooney és John Chapman vígjátéka még 1969-ben íródott, és azóta is óriási sikerrel játsszák a világ színházaiban. Cooney a legtöbb magyarnak onnan lehet ismerős, hogy ő volt az írója A miniszter félrelép című komédiának is, aminek filmváltozata máig a rendszerváltás után készült legsikeresebb hazai filmnek számít. És igen: ebben a filmben tűnt fel Dobó Kata a filmvásznon, és vált alig pár hét leforgása alatt óriási sztárrá. Most itt vagyunk 21 évvel később, és Dobó Kata épp élete első filmrendezésén dolgozik, ami megint egy Cooney-mű filmadaptációja. Véletlen lenne? Vagy a sors keze? Kata szerint az utóbbi. „Hiszek a sorsban. Szerintem nem véletlen, hogy épp ebből a vígjátékból készítem az első filmem, ahogy az se volt véletlen, hogy korábban nem találták hozzá rendezőt, és amikor ezt hallottam, rögtön mondtam, hogy én szívesen megcsinálnám.” Ezt már maga Dobó Kata mondja nekem a forgatás ebédszünetében, ahol egy épp használatlan öltözőben szán rám öt percet az igencsak zsúfolt programjából. Kevés filmrendező mondhatja el magáról, hogy a filmje készítése mellett színházban is játszik, de neki ez sem jelentett akadályt.
Dobó Kata a Kölcsönlakás című vígjáték forgatásán
A meglévő darabjaimat játszom tovább, de újat nem vállaltam. Így is vannak olyan napjaim, hogy reggel 4-kor indulok otthonról, 5-kor kezdünk és délután 5-ig forgatunk, és ezután sokszor előadásom van, vagyis még megyek be a színházba. Hál’ istennek ez nem mindennap van így, különben nem beszélgetnénk
– mondja nevetve. Fáradtságnak amúgy nyoma sincs rajta, sőt úgy van kisminkelve, hogy bármikor a kamerák elé állhatna, de most nem ezért van itt.
Két rendező, egy film
Kata amúgy óvatos duhaj.Több mint húsz éve dolgozik ugyan a filmszakmában, azért tisztában volt azzal, hogy a rendezés egészen más kvalitásokat kíván, mint a kamerák előtti munka, így kapott maga mellé egy technikai rendezőt is (ez nem mindennapi a filmszakmában, bár olykor előfordul, lásd például a Brazilok esetét). Amikor arról kérdezem, hogy a producerek, netán a Filmalap ragaszkodott-e biztosítékként Gulyás Buda személyéhez, Dobó Kata azt mondja, hogy egyáltalán nem, ő volt az, akinek szüksége volt a segítségre.
Már kezdetektől fogva mondtam, hogy egyedül ezt nem csinálom végig. Az ember ismerje a saját határait. Budát kértem fel, akit régóta ismerek – már az Éretlenekben is együtt dolgoztunk – , és akivel kiválóan kiegészítjük egymást. Az ő feladata, hogy snittlistát csináljon, kidolgozza a kameramozgást, eldöntse, milyen optikát használjunk, én pedig a művészi részével foglalkozom, például a színészek instruálásával.
Dobó Kata rendező és Gulyás Buda operatőr
Kata ugyan igyekezett a lehető legjobban felkészülni az első rendezői munkájára, de még így is érték meglepetések. Például az, hogy rendezőként nincs olyan, hogy pihenőidő, folyamatosan döntéseket kell hozni. Míg színészként az átallások között gyakran lehet egyet szusszanni, a rendezőhöz ilyenkor jönnek oda a kollégák a különböző részlegektől, hogy eldöntse, hová tegyék azt a vázát, milyen ruha legyen azon a szereplőn, és milyen szemüveget viseljen, ha pedig épp nem ők jönnek, akkor a színészek találják meg a kérdéseikkel. „Persze tökéletesen megértem, hogy kérdeznek, színészként én is ezt csinálom. A színészekben rengeteg kétség van, meg kell őket nyugtatni” – mondja mosolyogva.
Jó vígjáték = jó ritmus
Az ott tartózkodásunk idején épp a film nyitójelenetét, egy álomszcénát rögzítenek a házaspárt alakító Balla Eszter és Haumann Máté szereplésével, és mivel a jelenet a pár hálószobájában, éjszaka játszódik, mindketten kényelmes pizsamát viselnek, amikor leülhetek velük tíz percre beszélgetni. Ők alakítják Balázst és Anikót (a szerződés szerint a filmadaptációban magyaríthatták az eredeti szereplőket és a környezetüket), az egymásba nagyon szerelmes házaspárt, akik épp az első közös gyereket tervezik, csakhogy Balázs kissé elbizonytalanodik. „Az akarat benne is megvan, csak félelemmel társul” – magyarázza Haumann Máté. A két színész lassan már harmadik hete forgat az épített díszletben, és mivel korán jött a nyár, bent iszonyatosan meleg van, ami már csak azért is embert próbáló, mert nagy tempójú a forgatás, miközben a színészektől iszonyatos pontosságot vár el.
„Ez egy vígjáték, a tempóját nagyon jól kell eltalálnunk” – meséli Balla Eszter, aki leginkább a forgatást megelőző két próbanapon találta meg a megfelelő ritmust az alakításához, amikor az összetettebb kameramozgású jeleneteket próbálták el a stábbal.
Haumann Máté és Balla Eszter
A színpadi múlt miatt a vígjátékelemek tudnak nagyon színpadiasak is lenni, de épp ezért borzasztó sokat dolgoztunk a finomhangoláson, hogy a mozivásznon is megállja a helyét. Kata ízlését dicséri, hogy tudja, mennyit kell visszavenni az adott játékból.
A ritmus kérdéshez Oroszlán Szonja is tud csatlakozni, aki szerint a komédiázásban ez jelent mindent.
Nagyon pontosan kell játszani, a poénokat pontosan kell elhelyezni, mert ha egy tizedmásodperccel később mondod, már nem biztos, hogy működik. Valószínűleg nálam a zenész múltamból jön a jó ritmusérzék. Nagy segítség volt számomra, hogy Neil Simonokat játszottam számtalanszor, és az ő darabjaival ezt nagyon jól meg lehetett tanulni. Ilyenkor nagyon pontosak a szövegek, így az improvizáció nem igazán fér bele, mert kiveszi a szöveget a ritmusból.
Oroszlán Szonja – Kint a skatulyából
Oroszlán Szonja rutinos vígjátékszínésznő, ám az évek során idehaza eléggé ráégett a butus, szőke csinibaba szerepkör skatulyája. Pont ezért volt számára örömhír, amikor megtudta, hogy Dobó Kata most valami egészen mást bízna rá.
Az volt az ötlete, hogy teljesen kifordít önmagamból. Kata az első magyar rendező, aki végre azt akarta, hogy csináljak már valami mást. A karakter egy karót nyelt, konzervatív, nyilvánosságot kerülő nő, aki a munkával és a kutyáival van elfoglalva, és nem is nagyon megy el otthonról. Porszem lesz ebben a gépezetben, aki a jelenlétével csak bonyolultabbá teszi a dolgokat. Ő a zavaró tényező. Amikor először belenéztem a tükörbe, én is nagyon meglepődtem. Sötétbarna, kleopátra frizura, szemüveg… Egy nagyon kocka nő. Egy sztáríró, aki sikeres meséket ír kutyákról gyerekeknek. Az egyetlen út ahhoz, hogy valaki Petra bizalmába férkőzzön, a kutyákon át vezet.
Az ölelkezős filmrendező
Míg az eredeti darab végig egyetlen lakásban játszódik, a filmváltozatot alaposan átdolgozták azért, hogy változatosabb legyen. A hathetes forgatás második felét teljes mértékben külső helyszíneken rögzítik, szóval nem kell tartani attól, hogy kamaradarab lesz a végeredmény. Viszont az, hogy egy történet nagy része négy fal között játszódik, a színészek szerint nem jelenti azt, hogy a film is színpadias lenne. Haumann Máté például egy héttel a forgatás előtt ment el megnézni a darabot a Játékszínbe kollégájával, Szabó Simonnal, és meg kellett állapítaniuk, hogy a kettő tényleg nagyon más, viszont az alapja, a lényege mégis mindkettőben megvan. „Láttuk, hogy van egy recept, ami működik.”
Dobó Kata, Haumann Máté és Balla Eszter
És milyen rendező Dobó Kata? Balla Eszter szerint nagyon higgadt, nagyon céltudatos és nagyon jó emberekkel vette körül magát. Kifejezetten jól kezeli a helyzetet, hogy korábban a kamerák előtt állt, most pedig a másik oldalon van. Haumann Máté ehhez még hozzáteszi, hogy felkészült, technikailag képben van, és az ő lelkületükhöz is könnyen tud alkalmazkodni. Pont annyit mond, amennyit kell. Oroszlán Szonja szerint mérhetetlen türelemmel és nyugalommal csinálja végig a forgatási napokat, és ez mindenkire kihat. „Néha úgy ad instrukciót, hogy olyan személyeset mond neked, amit csak te értesz, és pontosan tudja, milyen lesz a hatása. Bármit kérdezek, mindenre tudja a választ.” És ölelkezős fajta.
