Először is szeretném leszögezni, hogy igyekszem úgy értekezni, hogy az ne menjen a sorozat élvezetének rovására, de a Trónok harca esetében még a legkisebb információmorzsák is spoilernek minősülnek a vaskalapos fanok körében, szóval, ha zavar, hogy bármit előre megtudhatsz a nyitóepizódról, inkább csak azután térj vissza, ha már végignézted azt.
Az új, egyben befejező évad mindössze hat részből áll (bár egyes epizódok hossza miatt ez simán felér nyolc résszel is), és ez felvetette a kérdést, hogy vajon David Benioff és D.B. Weiss szakítanak-e a nyitányok kezdetek óta változatlan receptjével. Nevesül azzal, hogy az első részekben jellemzően sosem történt semmi igazán izgalmas. Ilyenkor mindig újra felállították a figurákat a sakktáblára, végignézhettük, hogy ki-kivel van, ki próbál meg ármánykodni más kárára, és várhatóan milyen szövetségek köttetnek, valamint milyen konfliktusok születnek, de ennél többet nemigen láthattunk. Mivel hat epizód látványosan kevesebb, mint tíz, akár még az is benne volt a pakliban, hogy az alkotók majd meglépnek valami váratlant, és már a nyitányban megszabadulnak valamelyik közkedvelt, jól ismert karaktertől, netán rögtön látunk majd valami olyan csatajelenetet, amitől leesik az állunk. Aki ilyesmire számított, ezen elvárásait gyorsan temesse magában mélyre, mert semmi ilyesmi nem történt, de ez még nem jelenti azt, hogy a nyitány unalmas lett volna.
Kisebb játéktér
A Trónok harca világának egyik jellegzetessége mindig is az volt, hogy rengeteg helyszínen, rengeteg karakter mozgatásával gördült előre a történet, és az alkotók ez alól a szabály alól csak egy-egy, jellemzően valami mozgalmas csatára fókuszáló epizód kedvéért tettek kivételt. Mivel George R.R. Martin a könyvekben hihetetlen mennyiségű karaktert teremtett, a sorozat igyekezett úgy sakkozni, hogy a fontosabb karakterek legalább minden második epizódban kapjanak némi teret, és mivel annyi különálló, valahol mégis összefüggő cselekményszál között kellett navigálnunk, a Trónok harca sokáig tűnt egy pók által szőtt hálónak, amelyben a szereplők mindegyike ott van valahol a hálón, és csak szép lassan közelednek annak közepe felé. Az, hogy most már szinte mindenki, aki idáig túlélte az eseményeket, közel jár a közepéhez, egy feltűnő változással jár: erősen lecsökkent a játéktér. Gyakorlatilag szinte mindenki, aki él és mozog, már ott van Deresben, a maradék pedig Királyvár környékén várakozik, szóval a rengeteg helyszín látványosan leszűkült összesen kettőre.
Látványosnak ígérkezik a Trónok harca új évada
Már nem Westeros különböző zugaiban járunk, nincs hatalmas világjárás, és karakterekből is jóval kevesebb mozog a sakktáblán. Így fordulhatott elő, hogy a Deres címre hallgató nyitányban gyakorlatilag minden igazán fontos játékos felvonult, és csak néhány sokak számára szimpatikus mellékszereplő maradt ki, mint például Brienne vagy Melisandre. A kisebb játéktér ezúttal jó hatással volt a sorozatra: az északi vár elég kis helyszín ahhoz, hogy a karakterek úton-útfélen egymásba botoljanak, és ezt az alkotók ki is használják. Mi lesz, ha a Véreb újra összefut az őt eláruló Aryával? Mi történik, ha Jamie Lannister újra szembekerül Brannel, akit ő nyomorított meg? Hogy fog kijönni egymással Sansa és Daenerys? Miről beszélget majd Sansa és Tyrion, ha egyszer újra összefutnak? Az alkotók tudták, hogy ezekben a találkozókban van annyi feszültség, hogy azzal kitöltsenek egy teljes részt, viszont érződik, hogy ezúttal nem lesz idő sok tökölésre.
Mi vagyunk a Trónok harca, nekünk ez is belefér
A recept nem változott, a viszonylag komótos tempón azonban mégis meglepődtem kissé. Annyi konfliktust és szálat kell lezárniuk mindössze hat epizód leforgása alatt, hogy ez a lazulós tempó már azt hittem, hogy nem fér bele. Külön jelenetet kap Tyrion, csak azért, hogy elsüssön egy sokadik eunuchos viccet Varysról, de a legnagyobb időhúzás egyértelműen Havas Jon és Daenerys közös sárkánylovaglása volt. Érteni vélem a későbbi jelentőségét annak, hogy Jon sárkánynyeregbe szállt, de az már-már Disney fantasybe illő volt, ahogy Daenerysszel hosszan sárkánylovagoltak festői tájak fölött egy kis romantikázásért just for fun. Ez nem volt más, mint pénzégetés az alkotók részéről: a régi, még Martin könyvein alapuló részekben aligha fordulhatott volna elő egy ilyen viszonylag hosszú és sehová sem tartó látványszekvencia, ami tényleg csak arra szolgált, hogy megmutassa a nézőknek az alkotók duzzadó önbizalmát: mi vagyunk a Trónok harca, a világ legnépszerűbb sorozata, nekünk még ez is belefér.
Deres felett az ég
Az élőholt sereg árnyéka csak egy-egy párbeszédben jelent meg, valamint egyetlen, valóban izgalmas jelenetben a Fal őrségének maradéka találkozott a pusztításukkal egy szétdúlt erősségben, és egy egészen horrorisztikus szimbólum mutatta, hogy a Tél már nem közeleg, hanem itt liheg a nyakunkban. A jelenet véres volt, izgalmas, hatásos és Martinhoz illően sötét: több ilyet vártam a nyitánytól. A karakterdrámák közül leginkább Havas Jon érdemel említést: talán nem lövök le nagy poént azzal, ha elárulom, hogy végre megtudja a valódi származását. Ez is jó jelenet volt, de a nagy kérdés valójában az, hogy mihez kezd majd ezzel az információval, és hogyan fogadja majd mindezt Daenerys és Sansa, de erre még várnunk kell legalább egy részt.
Kit Harington Havas Jon szerepében
Furcsa módon a sorozat nem lett feszültebb attól, hogy az Éjkirály és serege már a környéken nyomul, és nem pörögtek fel az események. Csak arra tudok gondolni, hogy ennek oka valószínűleg az, hogy később olyan sűrűségben kapjuk majd a vérontást és a lelki terrort, hogy Benioff és Weiss előtte még engedélyeztek egy résznyi pihenőt nekünk, hogy lélekben felkészüljünk arra a töméntelen mennyiségű szörnyűségre – értem ez alatt leginkább a régi kedvenceink elvesztését –, ami vár majd ránk. Ha a tempó nem is lett gyorsabb, azáltal, hogy a cselekmény nagy része Deresben játszódik, mégis sűrűbbé vált: éreztetik velünk, hogy a vár jelenleg egy puskaporos hordó, amely valójában bármikor robbanhat, és ehhez talán még élőholtak sem kellenek: elegek hozzá az emberek a maguk kicsinyességével. Nem volt kiemelkedő rész ez, de a nagy, rég várt találkozások miatt rossznak sem nevezném: a nem túl acélos évadnyitók sorában a második legjobbnak mondanám, közvetlenül az első szezon nyitánya után. Ennél jobb valószínűleg csak akkor lehetett volna, ha lenne még Martin-könyv, amire építhetne. A kérdés tehát továbbra is adott: vajon üres látványelemekkel próbálják meg pótolni Martin zsenijét, vagy a végére össze tudják kapni magukat egy méltó befejezéshez?
A Trónok harca epizódjai az HBO műsorán, illetve az HBO GO-n láthatók.
