Három jelentősebb focimeccs is lezajlott tegnap este. Ezek közül az egyiken maga Lionel Messi, a sportág egyik jelenlegi atyaúristene is a pályára lépett. A legjobb mérkőzés mégis az volt, ahol egyetlen férfi sem volt a pályán.
Tegnap ért véget ugyanis az idei női foci-vb, amelynek a döntőjét az Egyesült Államok csapata 2-0-ra nyerte Hollandia ellen, a csapatkapitány Megan Rapinoe, illetve a fiatal tehetség, Rose Lavelle góljaival. Az amerikai válogatott ezzel a negyedik vb-címét szerezte meg.
A 2019-es női labdarúgó világbajnokságon szereplő amerikai válogatott (Fotó: Getty Images)
Sokat elárul a női futball helyzetéről, ha azt mondjuk, az amerikaiak az 1992-es barcelonai olimpián az ellenfeleiket leigázó fenomenális kosárlabda-válogatotthoz, a Dream Teamhez hasonlóan gázolták le a teljes mezőnyt. Emlékezetes, hoy az első játéknapon Thaiföld válogatottját 13-0-ra döngölték a földbe, a teljes világbajnokság során pedig összesen három gólt kaptak.
A thai 13-0 után még az is felvetődött, hogy nem játszottak sportszerűen, mert még akkor is rúgták a gólokat, amikor már mindegy volt. Azon túl persze, hogy röhejes egy kompetitív sportolón számon kérni, ha berúgja a kínálkozó helyzetet – mit csináltak volna, dekázzanak végig egy fél mérkőzést? –, a tegnapi döntő végéig egy másodpercre sem volt kérdés, hogy ezek a nők itt most a saját országuk mellett a nőkért – illetve az LMBTQ-közösség tagjaiért – is játszanak, nem is akárhogyan.
Az amerikai válogatott szereplését a világbajnokság során folyamatos médiafigyelem övezte, főleg onnantól, hogy Donald Trump amerikai elnök beleszállt az amerikai csapat egyik kapitányaként is szereplő Megan Rapinoe-ba.
Megan Rapinoe (b.) és Alex Morgan (j.) a világbajnoki döntőt követően (Fotó: Getty Images)
Az eset egészen pontosan úgy történt, hogy Rapinoe-ról előkerült egy felvétel, amelyen azt mondta, némi káromkodás kíséretében, hogy ha csapatával megnyerné a vb-t, akkor sem menne el a Fehér Házba, hogy az elnökkel találkozhasson. Trump erre, a rá jellemző módon Twitter-csatornáján, egy jó adag önfényezéssel összegyúrva annyit üzent a sportolónak, hogy „Megan Rapinoe-nak NYERNIE kéne, mielőtt BESZÉL. Megannek nem lenne szabad tiszteletlennek lennie az országgal, a Fehér Házzal vagy a zászlónkkal szemben, különösen, mivel olyan sokat tettünk érte és a csapatért. Légy büszke a zászlóra, amit viselsz. Az USA REMEKÜL teljesít!”
A zászlós kiszólás annak szólt, hogy Rapinoe Colin Kaepernick amerikaifutballista mintájára féltérdre ereszkedve tiltakozott az amerikai himnusz alatt. De most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy fehér férfi – aki történetesen az USA elnöke – szépen megmondta egy nőnek, hogy mikor beszélhet.
Erre megnyerték!
Az amerikai válogatott persze Trump nélkül is agyonverte volna a világot, mindenesetre csattanós választ adtak a fentiekre – különösen, hogy az amerikai női csapatnak ez a negyedik vb-címe, míg a férfiaknál már az is szenzációszámba megy, ha túlélnek egy-két csoportkört. Ráadásul mindezt úgy tették, hogy a világbajnokság ideje alatt a csapat tagjainak a FIFA elleni perükkel is foglalkozniuk kellett. Azért perelték be ugyanis a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget, mert a férfiak és a nők bérezését tekintve hajmeresztő szakadékok tátonganak a fizetések között. Hasonló a tenisz világában is lezajlott, egészen pontosan még zajlik, a díjazás ugyanis ott sem igazán van egyensúlyban.
A 2019-es az amerikai női válogatott negyedik vb-címe (Fotó: Getty Images)
Szokták ilyenkor mondani, hogy persze, a férfi válogatottaknak azért jut több pénz, mert a férfiak meccseit többen nézik. Tény, hogy a korábbi bajnokságok nézettsége jócskán elmaradt a férfi-vb közönségétől, az is tény azonban, hogy a női labdarúgás népszerűsége elképesztő iramban nő, nem utolsó sorban az amerikai válogatott játékának is köszönhetően: míg a 2011-es döntőt (az USA és Japán között) például Olaszországban alig több mint kétszázezren követték, a mostani döntőre már 7,3 millióan kapcsoltak oda, amit akárhonnan számolunk, harmincötszörös növekedésről beszélhetünk. Az Egyesült Államokban pedig a Fox Sports adását több mint 8,2 millióan nézték a negyeddöntő idején. Az interneten is hasonló trend volt megfigyelhető: a Fox kapcsolódó online tartalmaira több mint 13 millióan voltak kíváncsiak. Szűk egy-másfél magyarországnyi emberről beszélgetünk, csak az USA területén. Vagyis, mint látható, az érdeklődés megvan, sőt napról napra növekszik, így nem ártana, ha a sportolók fizetése is követné mindezt. Így érzett a döntő közönsége is, mert a lefújást követően nem az ilyenkor szokásos „U-S-A! U-S-A!” skandálással ünnepelte a győztes csapatot, hanem az egyenlő béreket követelte a szótag szempontjából szerencsés „Equal pay! Equal pay!” rigmussal.
A bérszakadék méretét jól mutatja, hogy a FIFA – amely mostanság egyébként inkább korrupciós botrányokkal foglalkozik és nem labdarúgással – a 2015-ös női foci-vb röhejesnek is mondható 15 millió dolláros összdíjazását nagylelkűen megduplázta 2019-re, a világbajnok csapat jutalmát pedig négymillióra emelte. Ez kontextus nélkül jól hangzik, ha azonban mellétesszük, hogy a tavalyi férfi-vb-n győztes francia válogatott 38 milliót vihetett haza, az összdíjazás pedig 400 millió dollár volt, akkor mindjárt másként fest a kép. A FIFA ugyan már azt is bejelentette, hogy 2023-ban megint dupláznak, így a négy év múlva esedékes világbajnokság összdíjazása már 60 millió dollár lesz, eközben azért a férfiak 2022-es vb-jének is feljebb tornázták a malacpersely méretét, immár 440 millió dollárra.
„Pénz, pénz, pénz, pénz” – énekelte az ABBA világhírű slágerének dallamára Megan Rapinoe egy nappal a döntő előtt, amikor egy sajtótájékoztatón arról kérdezték, hogy mire lenne szükség, hogy a női futball megőrizhesse a lendületét, és tovább gyarapodhasson hasonló ütemben. „Pénz kellene a FIFA-tól, a labdarúgó szövetségektől, hirdetőktől, szponzoroktól, tévétársaságoktól. Be kellene fektetni az infrastuktúrába, képzési programokba, nők számára létesített fociakadémiákba, edzőképzésbe. Úgy nem fogunk jövedelmező üzletet építeni, ha a költségvetésünket évente egy-egy dollárral toldják meg. Nagy, komoly előzetes befektetésekre lenne szükség, ez a jövő záloga.”
Lehet azzal érvelni, hogy egyelőre a női futball nem hoz ugyanannyi érdeklődőt, így hirdetési bevételt sem, de ha minden így maradna, ez sohasem történhetne meg. Az amerikai válogatott sikerei – sőt voltaképpen a női vb bármelyik csapatának igyekezete, küzdeni akarása – megmutatták, hogy a női focinak igenis van felvevőpiaca, a meccseket nézni élményszámba megy – szemben például tetszőleges magyar csapatok vergődésnek is nehezen nevezhető szenvedésével –, arról nem beszélve, hogy ezek a nők ugyanolyan kőkeményen, ha nem keményebben edzenek, mint férfi társaik, ha mást nem, ezt az igyekezetet, ezt a befektetett energiát éppen annyira meg kellene fizetni.
Úgy érzem, ez a csapat elkezdte megváltoztatni a világot, amiben élünk
– mondta Rapinoe a döntőt követően, mi pedig nagyon reméljük, hogy igaza volt.
