A BoingBoing még múlt héten számolt be arról az esetről, amikor egy New York-i férfi betért a Habitat for Humanity nonprofit szervezet ReStore nevű jótékonysági boltjába, ahol mindenféle, mások által felajánlott dolgot lehet megvásárolni. A meg nem nevezett vásárló meglátott az egyik polcon egy drámai ceruzarajzot, amelyet – bár nincs róla információ, hogy mennyiért, de valószínűleg néhány dollárért – meg is vásárolt. Ez itt az:
Egon Schiele elveszett rajza akár négymillió dollárt is érhet (Fotó: Galerie St. Etienne)
Ha valakinek ismerős a stílus, az nem a véletlen műve. Az ismeretlen férfi ugyanis arra kezdett gyanakodni, hogy talán a tragikusan fiatalon elhunyt expresszionista festő, az osztrák Egon Schiele egy elveszett művére bukkant. A The Art Newspaper értesülései szerint ugyanis ezt követően – 2018 júliusában – kapcsolatba lépett Jane Kallirrel, a Galerie St. Etienne kurátorával, aki abszolút Schiele-szakértőnek számít, ő állította össze ugyanis a festő életművének catalogue raisonné-ját.
„Az esetek kilencven százalékában az ilyen megkeresések tévedésen alapulnak” – mondta Kallir a The Art Newspapernek nyilatkozva. „Általában kétes minőségű hamisítványokról van szó.”
A szakember ezért nem számított sok jóra, viszont tátva maradt a szája, amikor a meg nem nevezett férfi besétált Kallir New York-i galériájának ajtaján, hóna alatt a ceruzarajzzal. A Schiele-szakértő így viszonylag hamar meg tudta állapítani, hogy eredeti alkotással van dolguk.
„Ez a lány gyakran állt modellt Schielének 1918 környékén, egyedül is, de az édesanyjával is” – magyarázta Jane Kallir, aki az alaposabb vizsgálatokat követően megállapította, hogy a rajzon látható lányról 22 másik rajz is készült, sőt még arra is rájött, hogy két másik rajz ugyanakkor készült, mint a New Yorkban kallódó darab. A rajzok egyébként Schiele egy későbbi Lány című litográfiájához készült tanulmányok voltak, ezek közül néhány olyan nívós múzeumokban látható, mint a New York-i Metropolitan Museom of Art vagy a bécsi Leopold Múzeum.
A szóban forgó rajzot azóta a Kallir által vezetett Galerie St Etienne-ben lehet megtekinteni, akinek pedig kellően mély a pénztárcája, meg is vásárolhatja: a szakember szerint az ára valahol 100-200 ezer dollár között lehet, vagyis nagyjából 30-60 millió forint közötti összeggel érdemes kalkulálni.
Százmillió fontot hagytak ott a betörők
Nem az amerikai eset az egyetlen, amikor szédítő értékű műalkotások porosodnak elfeledve, vagy kerülnek elő például egy bolhapiac kínálatából. Az Independent brit lap számolt be idén márciusban egy hasonló franciaországi esetről: egy árveréseket lebonyolító szakember, bizonyos Marc Labarbe mesélte el az újságnak, hogy nemrég megkereste egy francia férfi, aki egy Toulouse közelében fekvő tanyáról szerette volna kipucolni a régiségeket, ezért segítséget kért, hogy kiderüljön, a házban lévő régi órák, játékok, vallási ereklyék és hasonlók érnek-e valamit.
A tanyát pár évvel korábban betörők fosztották ki, antik parfümös üvegeket és hasonló értéktárgyakat loptak el. A padlás egyik sarkában a tanyán egykor élő gazda ruhái lógtak, mögöttük, a falnak támasztva egy keretbe foglalt festmény porosodott. A betörők nem láttak benne túl sok fantáziát, így hátrahagyták, Labarbe embereinek pedig ugyancsak elkerekedett a szeme, amikor kiderült, hogy egy elveszettnek hitt, eredeti Caravaggio-munkára bukkantak. A Judit és Holofernész című festmény 1607-ben készült, az olasz mester azonban hét évvel korábban már elkészítette ugyanennek a képnek egy másik verzióját.
Caravaggio alkotását, a Judit és Holofernész című festményt így mutatták be a közönségnek (Fotó: Getty Images)
Ettől függetlenül az eredeti festmény óriási szenzációt jelentett, Labarbe pedig úgy becsülte, hogy a képért akár 129 millió fontot (több mint 45 milliárd forintot) is kifizethetnek egy árverésen. A Louvre köszönettel passzolta a lehetőséget, de végül senki sem szomorkodott, a Caravaggio-festményt végül a meghirdetett árverés előtt egy magángyűjtő vásárolta meg, kerek 170 millió dollárért, vagyis 49 milliárd forintért.
Raktárban, garázsban, pincében
A The New York Times tavaly áprilisban számolt be róla, hogy Iowa állam fővárosában, Des Moines-ben, a Hoyt Sherman kultúrház és színház igazgatója, Robert Warren épp egy dobozra való polgárháborús zászlót keresett az egyik raktárban, amikor megpillantott egy asztal és a fal közé becsúsztatott festményt. A kép koszos és fakó volt, de a hátulján így is látható volt egy kis matrica, amely szerint egy időben a Metropolitan múzeumban állították ki.
Mr. Warren ugyanis a XVI. századi holland festő, Otto van Veen Apolló és Vénusz című festményére bukkant, amely valószínűleg évtizedeket töltött a színház raktárában, még az sem elképzelhetetlen, hogy egyes darabokban díszletként használták. Bár az értékbecslők szerint legalább négymillió dollárt ér, a színház igazgatója úgy döntött, nem értékesítik a képet, hanem restaurálják, és állandó kiállításuk részévé teszik. A festményről a Times kiderítette, hogy egy Nason Bartholomew Collins nevű férfi – egy amerikai gőzhajótársaság tulajdonosának örököse – adta kölcsön a Metropolitannek a XIX. század közepén, később azonban magával vitte, amikor 1871-ben Des Moines-be költözött a családjával. Az ő egyik leszármazottja adományozta a festményt a helyi nőegyletnek 1952-ben, akik a Hoyt Shermanben hoztak létre művészeti galériát.
Hasonlóan kalandos módon került egy arizonai garázsba egy festmény, amelyről kiderült, hogy még ennél is értékesebb: a CNN hírcsatorna még két évvel ezelőtt számolt be az esetről, amely az arizonai Scottsdale-ben játszódott le. Egy idős férfi költözésre készült, ezért nekiállt összepakolni a házában és a garázsában az évek során felhalmozódott kacatokat. Ehhez egyik szomszédja segítségét is kérte, a szomszéd pedig egy értékesnek tűnő leletre, egy autogramokkal ellátott Los Angeles Lakers poszterre bukkant a garázsban. Ekkor hívták a helyszínre Josh Levine-t, aki egy aukciós házat vezet a környéken, hogy megbecsülje, mennyit érhet a kosaras poszter. A szakember nagyjából 300 dollárra taksálta a plakátot, azonban, amikor beléptek a garázsba, az értékbecslőnek elkerekedett a szeme.
A garázs egyik sarkában ugyanis néhány modern festmény porosodott, ezek közül az egyiken pedig jellegzetes, színes pacák szerepeltek.
„Átnéztük a festményeket, már épp az utolsóért nyúltam, amikor tátva maradt a szám” – magyarázta Levine a CNN-nek adott interjújában. „Azt mondtam magamban: „istenem, ez úgy néz ki, mint egy Jackson Pollock-festmény!”
Levine magával vitte a képet, majd nekiállt nyomozni az eredetét illetően. Regénybe illő történet bontakozott ki, amelynek középpontjában egy amerikai arisztokrata család „fekete báránya”, bizonyos Jenifer Gordon Cosgriff állt. Míg a család nagy része az amerikai középnyugaton élte életét, Jenifer a XX. század ötvenes éveinek New Yorkjában szórakozott a keleti parti művészvilág krémjével: ugyanabba a baráti társaságba járt, mint például Hazel Guggenheim Mckinley és maga Jackson Pollock.
Levine kezdeti gyanúja így kezdett beigazolódni, valóban egy eredeti művel volt dolga, már csak az volt a kérdés, hogyan került Arizonába, azonban erre is megtalálták a választ. Miután Jenifer Gordon Cosgriff a kilencvenes években meghalt, a testvére összepakolta az ingóságait, köztük a képgyűjteményt, majd egyszerűen berakta a garázsába, ahol 2016 januárjáig senki feléjük sem nézett.
Hasonló történt Rembrandt egy tinédzserkori művével, az Eszméletlen páciens című festménnyel. A holland mester 1624-ben készítette el az alkotást, amely egy sorozat részeként az emberi érzékszerveket sorolta fel. A szóban forgó képen egy eszméletlen fiatalember látható, akit épp repülősóval próbálnak magához téríteni.
A festmény ismeretlen körülmények között egy New Jersey-ben álló ház pincéjébe került, ahol végül rábukkantak, és egy közeli aukciós ház árverésén gondolták értékesíteni 5-800 dollár körüli összegért. Két francia műkereskedő azonban Rembrandt egyik első festményeként azonosította a képet, így a licit végül 870 ezer dollárig pörgött. Ezután nem sokkal egy New York-i befektetési tanácsadó cég milliárdos vezérigazgatója, Thomas S. Kaplan vásárolta meg 2016-ban 3-4 millió dollár közötti összegért.
Lefestették, szétlőtték, disznókkal feletették
Sajnos nem mindegyik elveszett műalkotás kerül elő újra. Egyesekről tudni lehet, hogy elpusztultak, míg mások esetében csak sejthetjük, hogy talán még létezhetnek.
Utóbbi kategóriába tartozik Leonardo da Vinci egyik freskója, amelyet a firenzei Palazzo Vecchio egyik termébe álmodott meg a reneszánsz mester, és amelyet 1505-ben kezdett megfesteni, de végül a Meidicek kiűzése miatt nem fejezhetett be. Az Anghiari csata című freskót évszázadokon át elveszettnek gondolták, mivel a Firenzébe később visszatérő Medici család egyik sarja, Cosimo herceg a jó nevű manierista festőt, Giorgio Vasarit bízta meg a Palazzo termeinek renoválásával, ahová egyből meg is rendelt egy sor, a Mediciek hadi sikereit ábrázoló freskót.
Sokáig azt gondolták, hogy Vasari egyszerűen lefestette a falakat, bár azt lehetett tudni róla, hogy hatalmas tisztelője volt Leonardo munkásságának. A XXI. század első éveiben végül egy Maurizio Seracini nevű olasz kutató érdekes jelekre bukkant. Azon a falon ugyanis, ahol eredetileg a Leonardo-freskó volt látható, Vasari a marcianói csatát örökítette meg. A képen látható egy zászló is, amelyen a „cerca trova” (aki keres, az talál) felirat szerepel. Seracini ezért a legmodernebb technikával felvértezve kezdte átvizsgálni a palotát, és arra a következtetésre jutott, hogy Vasari egy trükkel óvta meg Leonardo alkotását: álfalat épített a freskó elé, és arra festette rá a megrendelt művet.
A kutatás részben sikerrel járt, 2012-ben ugyanis sikerült „benézni” a kép mögé, sőt olyan pigmentrészecskéket is sikerült ott azonosítani, amilyeneket Leonardo is használt többek között a Mona Lisa megfestéséhez.
Maurizio Seracini professzor a kép előtt, amely mögött az elveszett Leonardo-freskót sejti (Fotó: Getty Images)
Nem járt ekkora szerencsével az itáliai mester egy másik alkotása, Leonardo legendás lószobra, amelyet francia íjászok tettek tönkre, miután 1499-ben elfoglalták Milánót, és egyszerűen céltáblának kezdték használni a műalkotást.
De még ennél is csúnyább sorsra jutott egy másik Caravaggio-alkotás, egy oltár kézzel festett darabja, amelyet 1969-ben loptak el a palermói San Lorenzo-templomból. A mű sokáig vezette az FBI által leginkább keresett műalkotások listáját – jelenleg a második helyen áll –, előkerülésére azonban kevés esély van. Egy Peter Watson nevű brit újságíró megpróbált a nyomára bukkanni az elveszett Caravaggiónak, amelyről kiderült, hogy eredetileg a Cosa Nostra, vagyis az olasz maffia emelte el a templomból. A bűnszervezet egyik informátorától az újságíró azt a fülest kapta, hogy az oltárkép később megsérült egy földrengésben, végül pedig – ismeretlen körülmények között – egy disznóólban végezte, amelynek lakói annak rendje és módja szerint el is fogyasztották azt.
Borítókép: Getty Images
