Európa közepén állok, az egyik lábam Németországon, a másik az Alpok hegyvonulatain nyugszik. Ahogy körülnézek, még látom Afrika északi részét és Grönlandot, de az Atlanti-óceán túlsó partja már sötétségbe vész. Szédítő az érzés, mégis libabőrös lesz tőle az ember. Pár gombnyomás és máris a Fuji vulkán krátere mellett találom magamat, előttem a perem, ha egy nagyot lépnék, ott állhatnék a szélén.
Nem egy látványos álom, de nem is pszichedelikus drogok hatására vált belőlem kontinenseken lépdelő óriás, hanem a budapesti VRMax Játék-, és Élményközpont különleges kezdeményezését, a Virtuális földrajzórát próbálhattam ki a cég Asia Centerben létesített központjában, ahol egymásnak adják a kilincset az iskolai osztályok, pedig a vállalkozás még nincs is egy éves.
A virtuális valóság az elmúlt években a science fiction világából a hétköznapok részévé vált, amennyiben egyre több nappaliban kerül a videojátékok futtatását lehetővé tévő konzolok mellé VR-szemüveg vagy sisak, de az utcán járva is egyre több helyen találkozhatunk olyan játéktermekkel, amelyek kifejezetten a virtuális valóságra specializálódtak.
„Tavaly év elején próbáltam ki először a virtuális valóságot, és már akkor éreztem, hogy ez egy remek technológia, ez a jövő, amit sok mindenre lehet használni, a játéktól a rendezvényeken át az oktatásig – magyarázta Hidvégi Márton, a VRMax egyik alapítója és társtulajdonosa. – Borisz barátommal egy korábbi üzleti együttműködés kapcsán ismerjük egymást, vele kezdtünk el gondolkodni, hogy mit lehetne ebből kihozni, hogyan lehetne erre itthon üzletet építeni, később társult hozzánk Nagyillés Béla, aki az IT világából érkezett, illetve Hetyei Lajos kollégám, aki az ügyvezetői feladatokat látja el. Amikor először elkezdtünk a VR-ben rejlő lehetőségeken gondolkodni, akkor még talán két hasonló hely volt a fővárosban, azokat megnéztük és elgondolkodtunk, hogy milyen pluszt lehetne hozzátenni, amivel megkülönböztethetnénk magukat a konkurenciától. Idén áprilisban kezdtünk el dolgozni, akkor még azt hittük, hamar végzünk, végül örültünk, hogy a nyár végére minden összeállt. Nem kifejezetten játéktermi élményt akartunk nyújtani, mert az ilyen helyek főleg a gamereket és a turistákat célozzák és úgy is működnek: bemennek az emberek, játszanak, aztán talán pár hét, hónap múlva visszajönnek. Mi egy közösséget szerettünk volna kialakítani, amibe például az oktatást is be lehet vonni, ezért a sok, kifejezetten gyerekeknek szóló játék mellett edukációra is szeretnénk felhasználni a virtuális valóságban rejlő lehetőségeket.”
„A hét egyes napjait is ennek megfelelően próbáltuk szegmentálni, mert a más időszakokra más vendégek jellemzők – tette hozzá Dnyeprovszkij Borisz társtulajdonos és alapító. – Hétköznap az oktatásé és a csapatépítőké a főszerep, egy-egy szülinapos társasággal kiegészülve, hétvégén viszont jóval több a család és a baráti társaságok is, akik játszani érkeznek. Igyekeztünk odafigyelni rá, hogy ne csak a »kockákat« vonzza a hely, hanem kifejezetten a közösségi hangulat megteremtésére törekedtünk.”
„Nagyon motivált az oktatási projektünk kifejlesztésében, hogy ilyet még nem csinált senki, emellett ezzel a módszerrel egyszerre tudjuk megszólítani a gyerekeket és fejleszteni a digitális kompetenciáikat is” – tette hozzá Hidvégi Márton.
Földrajztanárok, szevasztok!
Az oktatási projektnél az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy milyen tematikával indítsák el a különleges edukációs szolgáltatást. A Google Föld programját bizonyára sokan ismerik, azt azonban talán már kevesebben tudják, hogy a látványos szoftver ma már a virtuális valóságban is elérhető. Itt Márton ismeretsége jött kapóra, az ismerősei között ugyanis több földrajztanár is akadt, kézenfekvőnek tűnt tehát, hogy ezzel a területtel próbálkozzanak először.
Egyikük javaslatára két egyetemistával kezdtek együttműködni, akik az ELTE TTK hallgatóiként már földrajztanári szakmai gyakorlatukat töltik. Ők dolgozták ki a különböző narratívának nevezett modulokat, amelyekkel az 5-12 osztályos tananyagot lehet lefedni.
„Négy ilyen túrát hoztunk létre első nekifutásra, amelyek attól függően, hogy hányadikos diákok érkeznek, a számukra fontos információkat adják át – magyarázta Hidvégi Márton. – Nagyon odafigyeltünk, hogy illeszkedjen a tantervbe, de emellett legyen élvezetes is és olyan látványos helyszíneket mutassunk be, amelyek jól mutatnak a virtuális valóságban, ugyanakkor szakmailag is lényeges információk átadását teszik lehetővé. Nagyon hálásak vagyunk az ELTE TTK-nak, és kiemelten dr. Makádi Mariann docensnek, aki szakmai szempontból jóváhagyta az anyagokat. Ezután Rába Roland Jászai-díjas szinkronszínészt kértük fel, hogy mondja fel a hanganyagot, és ebből összeállítottuk a virtuális túrákat.”
„Az volt a tervünk, hogy ingyenesen nyújtjuk majd ezt a szolgáltatást, de olyan mértékű érdeklődés mutatkozott, amire nem is számítottunk – tette hozzá Hetyei Lajos. – Ezért jövő év január 1-től kezdődően jelképes összeget – diákonként 500 forintot – kérünk, de már így is a jövő januári foglalásoknál tartunk, decemberig gyakorlatilag telt ház van.”
A virtuális földrajzórákon a tanulók egyszerre összesen nyolc játékállásban, 15 perces virtuális túrákon vehetnek részt, ahol három dimenzióban tekinthetik meg a Föld természeti csodáit, megismerkedve a jég, a víz vagy a szél felszínformáló munkájával. Lehetőségük van például a norvég fjordok, a lengyel Mazuri tóhátság vagy épp a portugál Praia da Corredoura abráziós tengerpartjának „meglátogatására”. De elutazhatnak az amerikai Colorado államba, ahol megnézhetik például a Momentum Valley régióját, vagy egy ugrással a szaharai sivatagban, de akár a jellegzetes ausztrál Uluru szikla környékén találhatják magukat.
„Fontosnak találtuk, hogy egyszerre tegyük lehetővé a diákok számára a tanulást és egy modern eszköz kezelését is – magyarázta Hidvégi Márton. – Így fel tudjuk kelteni az érdeklődésüket, ha pedig nem csak a száraz tankönyvi adatokat kapják meg, sokkal jobban megjegyzik a gyerekek a látottakat és az azokhoz kötődő információkat.”
„Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a tanároktól, akik közül sokan kérdezték, hogy hol tudják megnézni előzetesen vagy épp utólag a túrákat, hogy később visszakérdezhessék, vagy beillesszék a tananyagba – tette hozzá Hetyei Lajos. – Ezért a Facebook-csoportunkban elérhetővé tettük az egyes túrák narratíváit is.”
Az ötlet sikerességét jelzi, hogy a jelenlegi közösség jelentős részét a földrajztanárok teszik ki, akiktől eddig kizárólag pozitív visszajelzések érkeztek, de a szakma is elismeri az itt zajló munkát, a módszerről beszámolt a Magyar Földrajzi Társaság szakmódszertani folyóirata, a GeoMetodika is.
„Az ELTE TTK-val kötött együttműködésünk abszolút sikersztori – mondta Hidvégi Márton. – Bementünk, kvázi az utcáról, elmondtuk, hogy mi ez, bemutattuk a demót, a következő lépés pedig már az volt, hogy mi szerepeljen majd a szerződésben, amin hamarosan csattant is a pecsét.”
A klímaváltozás is bekerült a tananyagba
Sajnos aktuális téma, hogy a Földünket érintő globális problémákkal is megismerkedjenek a tanulók. A klímaváltozást az Ausztráliában található Nagy Korallzátony, a Chilében található Grey-gleccser, valamint az alaszkai Juneau jégmező szemlélteti. Azok a tanulók, akik ezen a túrán vesznek részt, megtekinthetnek ültetvényeket Indonéziában, a Nanga Silat vidékén Borneóban. De például a Rocinha nyomornegyed képein keresztül a Rio de Janeiro városában zajló népességrobbanást is be lehet mutatni, az élelmiszerhiány, vízhiány óriási problémáját pedig a Száhel-öv virtuális meglátogatása teszi a tanulók számára is kézzelfoghatóvá. A nem megújuló iparágak bemutatására pedig szintén gondoltak az ELTE TTK programot összeállító tanárai. Ebben a témában az Egyesült Államokba látogatnak el a gyerekek, ahol a kaliforniai Kern River olajmezőt, valamint a Utah állambeli Bingham rézbányát látogatják meg virtuálisan.
A klímaproblémák mellett a természet és társadalom különleges kapcsolatát szemléltető túrát is megtekinthetnek a diákok, amelynek során ellátogatnak egy indiai teaültetvényre. Az energiagazdálkodás is ide tartozik, az amerikai Hoover-gát, a kínai Tengger Desert Solar Park, a koppenhágai Windfarm vagy épp az izlandi Blue Lagoon bemutatásával. A turizmusra az ausztriai Kreischberg-Rozenkranz síközpont, valamint a francia Riviéra bemutatásával hoz példát a virtuális földrajzóra. Az ipart az új-mexikói San Jose bánya, valamint a kaliforniai Kern olajmező demonstrálja. A mezőgazdaságot a holland Keukenhof tulipánmező bemutatásával szemléltetik. New York, Tokió, Los Angeles, valamint a Golden Gate híd bemutatása pedig a népességrobbanásról és a városfejlődésről szól.
„Eléggé feszített ütemben dolgoztunk májustól augusztus végéig, de nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ennyire elismerik a munkánkat – tette hozzá Hetyei Lajos. – Nagyon jó érzés látni, hogy ekkora az érdeklődés, sőt, már nem csak Magyarországról, hanem a határon túlról is jelentkeztek iskolák a programba. Közben folyamatosan figyeljük a virtuális valóságban rejlő lehetőségeket, hogy további fejlesztésekkel új túrákat, tananyagokat hozhassunk létre. Más tantárgyakra is gondoltunk, például láttam már olyan VR-túrát, amelyben az ókori Róma utcáin lehet sétálni, de a biológia oktatására is használják, Amerikában például az orvostanhallgatókat már így képzik.”
„A földrajzot is szeretnénk tovább fejleszteni, de távlati célként akár a művészettörténet is szóba jöhet – mondta Hidvégi Márton. – Szeretnénk egy saját, független szoftveres hátteret kialakítani, ami a saját igényeinkre szabható, vagyis egy saját túraszoftver létrehozásán is gondolkodunk.”
„De például a biológia mellett a kémiai kísérletezésre is remek lehetőségeket nyújt a virtuális valóság” – tette hozzá Dnyeprovszkij Borisz.
„Vagy a csillagászat, nagyon jópofa például az a VR-megoldás, amiben a Naprendszert lehet megnézni és „kézbe venni” az egyes bolygókat” – vágta rá Hidvégi Márton.
„Volt olyan a pedagógusok közül, aki idejött, kipróbálta és kézfogással gratulált” – mondta Hetyei Lajos. „A legnagyobb elismerés azonban mégis az, amikor látjuk a gyerekek mosolygó arcát és az érdeklődést a tanulni valók iránt.”