2020. Április 12.

Az Apatigris nem igazán harapós, mégis szerethető

Ránk fér a jókedv és a nevetés így járvány idején, ezért nem csoda, hogy a jóféle magyar színészek sorát bemutató, teljesen hazai fejlesztésű Apatigris című RTL Klub sorozat vonzó opciónak tűnt. Senki se fogja megbánni, ha heti egy órát rászán az életéből, de azon se csodálkozzon, ha másnapra már elfelejti.

TóCsa

Társas játék, Válótársak, Korhatáros szerelem… A hazai sorozatgyártás minden csatornán a dramedykkel indult, és a műfaj egyfajta biztonsági játékot jelentett. Mivel korunkban játszódtak, nem kellett vagyonokat költeni a díszletekre és jelmezekre, a középpontjukban pedig mindig ilyen-olyan szerelmi ügyek álltak, hiszen a szívügyekhez mindig könnyű kapcsolódni. Sosem voltak túl drámaiak, bár nem hiányzott belőlük a dráma, és sosem voltak túl viccesek, bár nem hiányzott belőlük a komédia. Egyszerű kis tingli-tangli történetek voltak, amiket egy csomó vonzó hazai sztárral tettek fogyaszthatóvá és valamennyire érdekessé. Az utóbbi időben azonban végre látni lehetett, hogy a csatornák már mertek elmozdulni más irányba is, készültek hazai gengsztertörténetek (Alvilág), zsarukomédia (Jófiúk), vagy épp egy hete egy béranyaságról szóló izgalmas thriller-drámával (Mellékhatás) mutatta meg az RTL Klub, hogy nem akarnak egy életen át felejthető dramedykben utazni. Ehhez képest az Apatigris egyértelműen visszalépésnek számít. Mondom azt annak ellenére, hogy a végeredmény egyáltalán nem lett rossz.

Nem az a Magyarország

Ha egy hete még azért dicsértem a Mellékhatást, amiért meg merte mutatni, hogy Magyarország nemcsak budai luxusházakból és menő belvárosi éttermekből és kávézókból áll, akkor az Apatigris kapcsán is gyorsan el kell mondanom, hogy a sorozat visszatérés ahhoz a kirakat Budapesthez, amit az ilyen típusú dramedykben megszokhattunk. Minden helyszín turistacsalogatóan szép, és még azt is el kellene hinnünk, hogy a Scherer Péter alakította Péter egy úszómesteri fizetésből finanszíroz egy oltári nagy álomházat, és nemcsak arra jut pénze, hogy divatos éttermekben egyen, hanem a lányai felnevelésére is.

Értem én, hogy kicsit unalmas már, hogy az ilyen sorozatokban mindenki ügyvéd, orvos vagy menő vállalkozó, és értékelem, hogy most valami mást akartak, de azért nem árt a környezetet és a körülményeket is hozzáigazítani ehhez. Tény, hogy az ilyen sorozatokban nem a rögvalót akarjuk viszontlátni, de az azért nem árt, ha a látottak legalább köszönőviszonyban állnak a valósággal. Az alkotók a magyar sorozatok másik rákfenéjét, a drónfelvételeket is jó szokás szerint túltolják. Tudom, hogy ettől picit drágábbnak tűnhet egy sorozat, mint amilyen, de a legtöbb esetben ezek öncélú képek, és már tényleg unalmas, hogy minden magyar széria teli van velük.

Rujder Vivien, Schmidt Sára, Michl Juli és Scherer Péter (Fotó: RTL Klub)

Az első rész csúcspontja: Gryllus Dorka

Az Apatigris középpontjában Péter (Scherer Péter) áll, az egyedülálló apa, akinek három lánya van, de történetünk elején csak az egyikükkel, Laurával (Schmidt Sára) él együtt, ugyanis a legidősebb lánya, Vivien (Rujder Vivien) a pasijához költözött, a legkisebb, Szandra (Michl Juli) pedig az édesanyjával él Belgiumban. Mivel emberünk úgy érzi, hogy a lányai kirepültével végre itt az ideje annak, hogy az ő szerelmi élete is felpezsdüljön, elkezd csajozni, csakhogy ez pont egybeesik azzal, hogy a lányai épp úgy döntenek, hogy itt az ideje visszaköltözni a családi fészekbe.

Gryllus Dorka (Fotó: RTL Klub)

Nagyjából ennyivel foglalható össze az első epizód tartalma, közben pedig megismerkedhetünk a karakterekkel, és sokat nevethetünk az első rész komikus csúcspontját jelentő Gryllus Dorkán, aki egy első ránézésre fantasztikusan vonzó, szabad és szuperlaza csajt játszik, akiről a randin derül ki, hogy úgy dönti magába az alkoholt, mint gimnazisták a félliteres energiaitalt az iskola előtt. Egy rész alapján nem lehet biztosat mondani, de úgy fest, hogy a legtöbb konfliktust és komikus pillanatot majd annak köszönhetjük, hogy az apuka is próbálja élni a szerelmi életét a lányaival teli házban, miközben a lányoknak is megvannak a maguk szívügyei, és az ebből fakadó kavarodás mindig jó táptalaj lehet egy kis komédiázáshoz.

Scherer Péter a magyar Robin Williams

Az, hogy az Apatigris hazai fejlesztés lenne, elsőre nem igazán érződik a sorozaton, az azonban igen, hogy az RTL Klubnál az elmúlt években sokat tanultak a sorozatkészítésről. Valahogy az itt látható szituációk természetesebbek a hasonló sorozatokban megszokottnál, és a karakterek is hihetőbbnek hatnak, az emberek pedig többnyire tényleg olyan mondatokban beszélnek, ahogy azt valószínűleg a való életben is tennék. Tudom, hogy ezek csak apróságok, de egy sorozat élvezeti értékéhez nagyon sokat tudnak hozzátenni. Végül is az Apatigris nem bír igazán egyedi, izgalmas sztorival, így az egyetlen mód, amivel le tudja kötni a nézőit, az, hogy érdekessé teszi a karaktereit, és ezt kétségtelenül jól csinálja.

Scherer Péter (Fotó: RTL Klub)

Scherer Péter a főszerepben igazi energiabomba, akinek az energiája mellett fantasztikus humora és hatalmas szíve is van: korábban még sosem jutott eszembe róla ez a hasonlat, de az Apatigrist nézve ugrott be, hogy ő a magyar Robin Williams. Tényleg simán el tudom róla hinni, hogy bármikor helyt állna Mrs. Doubtfire-ként. A lányai közül első körben Michl Juliból még nagyon keveset láthattunk, de Schmidt Sára egyetemi pasizásai és Rujder Vivien érettebb párkapcsolati gondjai kellően kidolgozottak ahhoz, hogy akár hosszabb távon is lekössenek minket.

Licenc nélkül is tudunk romantikázni

Az Apatigris első évada a jelenlegi karanténhelyzetben sikerre van ítélve. Egyszerűen újdonságból most nincs annyi alternatíva, hogy egy ilyen sorozattal szemben eséllyel induljon, az emberek pedig odahaza minden eddiginél többet néznek tévét (nemrég derült ki például, hogy az Álarcos énekes hétvégi adása lett az év eddigi legnézettebb tévéműsora), ha pedig egy tartalom könnyen fogyasztható és szórakoztató, akkor az most nagyon jól csúszik. Ettől függetlenül az Apatigris visszalépés a Válótársak és Korhatáros szerelem jelentette irányba, és tényleg csak annyiban jobb azoknál, hogy bizonyítja: már licenc nélkül is tudnak a magyarok kellemes limonádétörténetet gyártani, nincs szükség ehhez külföldi mintára.

Jó lenne, ha egyre kevesebb ehhez hasonló biztonsági játékkal rukkolnának elő, és egyre több olyan előremutató tartalmat láthatnánk, mint a Mellékhatás. Ezzel véletlenül se azt akarom mondani, hogy ne lenne szükség vígjáték- vagy dramedysorozatokra, viszont ezekben a műfajokban is lehetne valami karcosabb, karakteresebb irányba mozdulni, mert ez a lötyögős polgári szerelmi limonádé dolog már kezd kicsit kifújni. Az Apatigris nagy szerencséje, hogy most jóféle alternatívák híján úgyis rengetegen nézik majd, ami könnyen megalapozhat egy későbbi második évadnak.

Az Apatigris első része már látható az RTL Most+-on, és április 12-én, vasárnap este megnézhető az RTL Klub műsorán.