A szerepjáték szó hallatán sokaknak mindenféle pajzán ötlete támad, pedig itt szó sincs szexuális fantáziákról. A szerepjátékokhoz a legtöbben a kilencvenes években kerülhettek az akkor népszerű Kaland, Játék, Kockázat könyveken keresztül, annak ellenére, hogy a lapozgatós köteteknek nem sok köze volt a konkrét szerepjátszáshoz.
Annyiban azonban igen, hogy többségük olyan varázslatos világokban játszódik, ahol megszokottnak számítanak a különféle mesebeli lények, sárkányok, orkok, goblinok, egy játékos helyett azonban egy egész csapat szükséges hozzá.
A játékvezető, akit ebben a szubkultúrában kalandmesternek vagy mesélőnek hívnak, kitalál egy történetet, amelyen végigvezeti a játékosait. Utóbbiak pedig különféle karaktereket személyesítenek meg: varázslót, harcost, tolvajt vagy épp boszorkánymestert, a lehetőségeknek szinte csak a fantázia – na meg a szabálykönyv – szab határt. Szintén a szerepjátékok világába tartoznak a jellegzetes, furcsa alakú, 4, 8, vagy épp 20 oldalú dobókockák is, amelyekkel a különféle erőpróbák sikerét döntik el a játékosok.
A szerepjátékok napjainkban ismét egyre népszerűbbek – részben a koronavírus-járványnak is köszönhetően (Fotó: Getty Images)
Egy-egy kaland akár több alkalmon keresztül is tarthat, de akadnak olyan baráti társaságok, ahol évek óta ugyanazt a történetet folytatják, ugyanazokkal a szereplőkkel. Közülük is kiemelkedik azonban egy kanadai csapat, akik 1982 óta folytatják a játékot, és akikről nemrég számolt be a CNN.
Négy évtizednyi játék
A játékosokat egy Robert Wardhaugh nevű férfi vezeti, aki barátaival nem kevesebb, mint 38 éve ült le játszani. A nyolcvanas – nálunk inkább a kilencvenes – években a szerepjáték még csak egy szűk szubkultúra szórakozása volt, meg is rettentek a szülők, amikor kiderült, hogy csemetéik délutánonként szörnymészárolással és fekete mágiával szórakoztatják magukat. Ez természetesen csak buta félreértés volt, hiszen a szerepjátéknak nagyjából annyi köze van a démonidézéshez, mint a lövöldözős videojátékoknak a valódi háborúhoz. A szülők mégis attól aggódtak, hogy csemetéikből baltás gyilkos válik a virtuális kalandozásnak köszönhetően. Nagyobbat nem is tévedhettek volna.
„Ez a játék bővítette a gyerekek szókincsét, felkeltette az érdeklődésüket a történelemmel vagy a filozófiával kapcsolatban – magyarázta a University of Western Ontario történész professzoraként dolgozó Wardhaugh a CNN-nek nyilatkozva. – Ez ma már látható, az olyan sorozatoknak és filmeknek köszönhetően, mint a Trónok harca vagy a Gyűrűk ura, így ma már a fantasy világa népszerű és széles körben elfogadott dolognak számít.”
Wardhaugh-t egy barátja ismertette meg a játékkal, csaknem véletlenül, mert nála felejtett pár szabálykönyvet. A férfit teljesen magával ragadta ez a világ, így gimnazistaként már lelkes szerepjátékossá vált, majd ezt folytatta a főiskolán és az egyetemen is.
A legendássá váló partit eredetileg négyen kezdték el játszani, ma pedig már több mint 60 ember tartozik a játékosok közé. Persze, nem mindannyian gyűlnek össze Wardhaugh házában, de a játékba többen az interneten keresztül csatlakoznak be, van, aki Nagy-Britanniából jelentkezik be a Kanadában zajló játékra, de van, aki kocsiba vagy repülőre is ül a játék kedvéért.
A játékot eredetileg a Dungeons & Dragons című szerepjáték alapján játszották, mára azonban Wardhaugh már saját szabályrendszert is kialakított a csapat számára, az egyes szereplőket pedig parányi figurákkal jeleníti meg a játéktéren. A játékosok pedig komoly gyűjteményből választhatnak, az évek során ugyanis a kalandmester több mint húszezer hasonló figurát gyűjtött már össze.
A szerepjátékoknak nagyon megdobta a népszerűségét a koronavírus-járvány, mivel sokan így tudtak egy picit kiszakadni a hétköznapokból, a különféle videokonferencia-szoftverek, mint a Zoom vagy a Microsoft Teams pedig lehetővé tették, hogy akár otthon ülve is összejöhessenek a játékosok.
Wardhaugh reméli, hogy még évtizedeken keresztül folytathatják, különösen, hogy ma már a saját lánya is a játékosok egyike. Ő eredetileg még 8 éves korában csatlakozott a partihoz, ma pedig már professzor apukájának néhány tanítványa is a játékostársak között van.
„Boldoggá tesz a tudat, hogy a játékosaim még mindig szeretnék folytatni, hogy izgatottak a játék miatt, és alig várják a következő alkalmat” – tette hozzá a kalandmester.
További cikkeink játékokkal, társasjátékokkal kapcsolatban:
- 10+1 szuper társasjáték, ami kizökkent a karanténállapotból
- A társasjátékok azt mutatják meg a gyerekeknek, hogy a bizonytalanság is lehet bizsergető
- Gamifikáció: társasjátékkal a buzizás, cigányozás ellen
