Az agárverseny nem számít szokványos elfoglaltságnak Magyarországon. Nálad hogyan kezdődött a történet?
Talán úgy, hogy a lovak és a kutyák nagy szerelmeseként születtem. Minden kóbor kutyát hazavittem, lovagoltam, díjugratásban versenyeztem, ma is lovastrénerként dolgozom. Ahogy telt az idő, valahogy egyre inkább éreztem, hogy a ló mellé kell egy kutya. Az agár verhetetlennek tűnt. Csodáltam a formájukat, a külsejüket, a képességeiket. Egy agár képes akár nyolcvan kilométer per órással sebességgel rohanni. Ezt csodálatos erőnek tartottam, egyszerűen lenyűgözött. Amikor tizenöt éves lettem, sikerült szert tennem egy agárkutyusra. Anyuék nem nagy örömére hazavittem a debreceni bérházba, ahol laktunk. Egy pár nap alatt az egész család szívébe belopta magát. Ő volt az első agaram, de vele természetesen nem versenyeztem, ő hobbikutya volt.
A versenyzés hogyan kezdődött?
Az egyik díjugrató versenyen tartottak agárbemutatót. A kutyusok ott sprinteltek, én meg láttam, hogy hűha, ezekkel a kutyákkal versenyezni is lehet. Persze Bettike, az agaram erre nem volt alkalmas, mert őt nem úgy neveltem. Miután anyuka lettem, a férjemmel sokat beszélgettünk erről, közösen döntöttük el, hogy veszünk egy agarat és belevágunk.
Minden korábbi tapasztalat nélkül hogyan lehet belekezdeni?
Az interneten keresztül néztünk agarat. Az eladók, Szakács András és Demjén László azt mondták, hogy ők mindenben segítik azokat, akik tőlük vásárolnak kutyát. Ezt meg is tartották, nagyon sok mindent elmondtak, mindenben segítettek minket. Persze az első kutyus nem volt annyira sikeres, sokkal hatékonyabb, amikor az ember már a saját tapasztalatait is bele tudja rakni a dologba.
Gondolom, Magyarországon nincs szervezett tréner-képzés…
Jelen pillanatban nincs, az ember ezt csak önszorgalomból tudja megtanulni. De én annyira belejöttem, hogy három éve kimentem Angliába. Megkerestem David Mullinsot, az egyik legismertebb angol trénert, és megkérdeztem, hogy tudna-e segíteni a fejlődésben, a tanulásban. Nagyon készséges volt, az egész családjával együtt. Hét hónapig dolgoztam a kennelünkben, ahol száz kutyát tartottak. Ott sajátítottam el a tréningezés titkait, fogásait.
Jelenleg hány kutyát tartasz?
Öt angol agár van a saját tulajdonomban. De tréner is vagyok, három kutyus van nálam, akik ismerőseimé, de én tréningezem őket, nálam élnek. A legidősebb Bettike, ő tizenegy éves, ő az első agár, akit versenyezni vettünk. Az első kutyusom emlékére kapta a nevét. Neki sajnos a harmadik versenyén eltört a lába, így több futamon nem tudott részt venni. Viszont kitűnő tenyészkutya, nagyon jó adottságú, híres versenyző kölykei vannak. Miután Bettike megsérült, vettünk egy új kutyát. Ő Nana, most hét éves. A kutyusok négy-öt éves korukig tudnak versenyezni, utána lenyugdíjazzuk őket, itthon vannak házi kedvencként. Van egy saját tenyésztésű kutyusom, Magic. Angliából is hoztam haza egy szuka kutyát, David-től kaptam. És van egy saját tenyésztésű, hét hónapos kölyköm. Egy nagyon jó barátom kutyája is itt él velünk, ő két éves, most kezdett versenyezni, nagyon tehetséges, nagy reményeket fűzök hozzá.
Milyen eredményeket értetek el?
Magyarországon alapvetően a Kincsem Parkban vannak versenyek, a legjelentősebb a Magyar és az Európa Derbi, az utóbbira értelemszerűen egész Európából érkeznek kutyák. A Magyar Derbin harminc kutya indul, hetente hatosával futnak a kutyusok, és az első kettő jut tovább. Magicet elindítottam, de ő még fiatalnak bizonyult, a középdöntőben kiesett, Champ viszont bejutott a döntőbe, ahol harmadik helyen végzett. Magic-kel és Champpel öt másik versenyt nyertünk az idén.
Fotó: The Sighthound Photographer
Mire vagy a legbüszkébb?
Ezekre az eredményekre nagyon büszke vagyok. De az is ugyanilyen jó érzéssel tölt el, hogy tenyésztője lehetek az angol agárnak. Az eddigi almaimból kivétel nélkül kerültek ki klasszis kutyák.
Mintha az agárverseny alapvetően férfi elfoglaltság lenne…
Tény: női trénerek nagyon kevesen vagyunk Magyarországon, talán ketten-hárman. De ők is inkább egy agarat tartanak, azzal járnak el a futásokra, talán egyetlen vagyok, aki ennyire elhivatottan csinálja. A Magyar Derbi döntőjében én voltam az egyetlen nő. Angliában hasonló a helyzet.
Mit jelent tréningezni a kutyákat, hogyan telik egy agártréner és egy versenyagár egy napja?
Reggel felkelünk és kiengedjük a kennelekből a kutyákat, utána elkészítem reggelijüket. Teszünk a városban egy húszperces, átmozgató sétát, aztán megkapják a reggelit és egész nap pihennek. Este viszem őket tréningezni. Heti két nap van sprintnap, akkor futnak a kutyusok. Olyan helyre megyünk, ahol homokos a talaj. Van egy speciális gép, ami után futnak a kutyusok. A többi napon három-négy kilométert kell sétálni velük. Kéthetente van verseny, de hetente megyünk pályára futni. A homok a sérülések elkerülése miatt fontos, hetven kilométeres sebességnél célszerű puha talajon futni. A versenyek is ilyen pályán zajlanak.
Az agarak ösztönösen szeretnek futni?
Igen, imádják a futást. Ha kiengedem őket a kertbe, akkor játszanak egy kicsit, aztán nekiállnak rohanni. Van egy fő szabály száz felkiáltójellel mindenki számára, aki agarat tart. Soha ne engedd el a pórázról! Az angol agár nem visszahívható. Ha meglát egy macskát, egy nyulat vagy akár egy falevelet, akkor utánarohan. Szólhat neki a gazdája, addig nem áll le, amíg el nem kapja vagy ameddig el nem tűnik a szeme elől. Ez azért is veszélyes, mert a kutyus túlhajthatja magát, megsérülhet. Sokan vesznek úgy agarat, hogy ez is olyan kutyus, mint bármelyik másik. De ez nem így van, az agár külön kategória. Állítólag egyes agárfajtákat el lehet engedni, de az angol agarat, amivel én foglalkozom, biztosan nem.
Akkor versenyezni is szeretnek?
Ők pontosan tudják, hogy mikor van verseny. Amikor látják, hogy pakolok be a kocsiba, odajönnek és lefekszenek. Amire odaérünk, már látszik rajtuk, hogy izgulnak, aztán meg szabályosan húznak a boxhoz, már várják, hogy futhassanak. Úgy kell őket visszafogni, mondani nekik, hogy kicsit türelmesebben. Imádják, rajonganak a versenyzésért. Mindig pénteki napon vannak versenyek. Nem tudom hogyan, de az agár pontosan tudja mikor van péntek. Ezeken a napokon már reggel odajön hozzám, bökdös az orrával, jelzi, hogy ma versenyezni fog.
Neked szeretnének megfelelni?
Talán sokan nem értenek egyet, de szerintem erről is szó van. Amikor a kutyusomnak eltört a lába, olyan szomorúan nézett rám, az arcára volt írva, hogy „Anya, haragszol?” Amikor meg nyer, akkor rám néz, látja az arcomon, hogy boldog vagyok. Nagy szeretettel tréningezem őket, ők pedig figyelik a rezgéseimet. Látják rajtam a boldogságot, amikor nyernek, és összekötik a két dolgot. Azért is igyekszenek teljesíteni, hogy anya boldog legyen. Szeretni kell őket, már csak azért is, mert sokat hozzátesz az eredményhez, hogy egy boldog kutya áll oda a rajthoz.
Látszik egy kölyökkutyán, hogy majd sikeres versenyző lesz?
Nagyon nehéz megmondani egy nyolchetes kiskutyáról, hogy lehet-e belőle bajnok. Igazából mindenki babonákra hagyatkozik, különböző módszerek léteznek. Valaki szerint az elsőszülöttet érdemes választani, mások meg megcsörgetnek egy kulcscsomót, és azt favorizálják, aki először odafordul. Aztán két évesen kiderül, ki választott jól.
Neked van valamiféle babonád?
A versenyek előtt, amikor teszem be őket a boxba, mindig súgok valamit a fülükbe. Valamit, ami talán segíti őket a rajtnál. De ez egy titkos mondat, csak az agarak és én tudjuk.
Fotó: The Sighthound Photographer
Kinek a sikere a győzelem: az agáré vagy a tréneré?
Ez négy személyen múlik. A tenyésztőn, akinél megszületett az az alom, ahonnan a sikeres kutya származik. A kutyust felnevelő tulajdonos is számít, de nyolcvan százalékban döntő, hogy a kutya maga mennyire gyors. A világ legjobb trénerének is oda lehet adni egy nem kimagasló képességű kutyát, ő sem tud sokat gyorsítani rajta. De azért a tréner szerepe sem elhanyagolható.
Milyen egy jó tréner?
Szerintem a legfontosabb az, hogy lássa, amikor egy kutyának sérülése van. Azonnal ki kell szúrnia, ha az agár nem úgy kelt fel, ha a szokásosnál kicsit bágyadtabb. A teljesítményből sokat levesz, ha a kutyát nem teljesen egészségesen dolgoztatják. Mondjuk az agarak esetében nincs sok sérülés, nincsenek túltenyésztve, nagyon jó a genetikájuk, ők még igazi farkasok. De visszatérve: a trénernek rá kell éreznie a kutyára. Minden agár más és más, mindegyiknél rá kell tapintani, hogy milyen tréning lesz hatásos az esetében.
A száz kutyát tartó David Mullins esetében lehetséges volt egy ilyen kapcsolat kutya és tréner között?
Ő rengeteg időt töltött a kutyák között. Mi elvégeztük a háttérmunkát, ő pedig mindig körbejárt a kennelekben, megfogta, megnézte az agarakat, közben folyamatosan jegyzetelt. Volt egy hatalmas táblázata, a kutyák nevével, korával, futamaival.
Hogyan étkeznek ezek az állatok?
A versenykutyának teljesen más a táplálkozásuk, mint a hobbikutyáknak. Nyolcvan százalékban vörös húst esznek, szuper tréning minőségű tápot kapnak, olyat, amiben nincs gabonaféle. Ezenkívül kapnak vitaminokat, szőlőcukrot, különböző táplálékkiegészítőket. Létezik egy speciális, versenyagaraknak kifejlesztett vitamin, ezt Írországból rendelem számukra.
Dopping előfordul az agárversenyeken?
Ahol az ember sikert akar elérni, ott sajnos törvényszerűen van dopping, így az agárversenyeken is jelen van. A Kincsem Parkban mondjuk nem fordul elő, ott rendszeresek az ellenőrzések. Verseny előtt leveszik a vért, és kiküldik Angliába egy laboratóriumba. Aki ilyennel él, az jellemzően légzéskönnyítőt ad a kutyának, hiszen a futáshoz oxigén kell. De ez tönkreteszi az állatot, hiszen nagyban károsítja a vesét.
Fotó: The Sighthound Photographer
Az agársport milyen múltra tekint vissza Magyarországon?
Nagyon régen még magyar agárral versenyeztek. Coursing futásokat tartottak, kimentek füves talajra és egy csigára szerelt nyúlbőrt húztak az állat előtt, közben pontozták, hogy a kutya hogyan fordul, hogyan kanyarodik. A pályaagarászat a nyolcvanas években jött be. Itt rendszerint egy 480 méter hosszú ovális pályán futnak a kutyák a sínben végighúzott műnyúl után. Átlagban huszonnyolc másodperc alatt teszik meg a távot. Az Angol Derbin mértek már hetvennégy kilométer per órás sebességet, de ugye a pálya nyolcvan méter után kanyarodik. Egyenesen képesek nyolcvan kilométeres sebességre is felgyorsulni. Városon belül ezt már büntetik.
Jelenleg milyen helyzetben van az agársport?
Két pálya van Magyarországon, egy a Kincsem Parkban és egy másik Isaszegen. Az előző modernebb, itt rendeznek nemzetközi versenyeket is. Bizakodom benne, hogy jó reklámokkal fel tudjuk futtatni ezt a sportot. A Kincsem Park elkötelezett, folyamatosan fejleszteni szeretne, szeretnének trénerképzést is indítani. Jelenleg talán hatvan-nyolcvan versenykutya van, ami nem egy nagy létszám egy tízmilliós országban. Aki ezzel foglalkozik, az mind hobbiból csinálja. Sokan vannak, akik régebben az agarukkal jártak vadászni, őzet, nyulat fogni. Ez ma már nem lehetséges, ezért átálltak a pályaagarászatra, ami a kutya szempontjából is biztonságosabb történet.
Ki állja a versenyek megszervezésének a költségeit?
A Kincsem Park állami kézben van, a versenyeken lehet fogadni. Nekünk nevezési díjat kell fizetni, ami általában a nyeremény tíz százaléka. Ha nyerünk, akkor kapunk valamennyi pénzt, de nem mondom, hogy nagyon sokat. Persze mi bevétel nélkül is csinálnánk. Az isaszegi versenyeken nincs pénzdíj, itt takarókat és kupákat kapnak a kutyusok. Ezt a pályát egy cseh úriember bérli, ő rendezi a versenyeket. A nevezésii díjból csináltatja a takarókat, jutalmakat. Bevétele gondolom nagyon nincs, agár-örült, ezért csinálja.
A közönség kikből áll, kik járnak ki az ilyen versenyekre?
Nagyon vegyes, és egyre többen vannak. A Magyar Derbin, a legnagyobb versenyen több ezren voltak kint. Erre az alakomra nekünk ki kellett öltöznünk, igényesen, szépen, mint Angliában. Ott olyan tradíciója van az agárversenyeknek, hogy egy tréningruhába még nézőként sem lehet bemenni. Meg kell adni a tiszteletet, mert ha egy állat ekkora erőt mutat, akkor az ember is tegye oda magát. Ott a férfiak szmokingban, öltönyben vannak, a nők pedig kalapban és estélyiben. Az angol királynő és a családja is kilátogat a futamokra.
Gondolom más különbségek is vannak a két ország agárversenyi között…
Angliában minden profibb. Speciális állatorvosok vannak, akik csak agarakkal foglalkoznak. A trénerkedésből meg lehet élni, sokan főállásban csinálják. Az állatvédők meg folyamatosan járják a kenneleket, ellenőrzik a kutyák jólétét. Mondjuk most már a Kincsem Parkban is van állatorvosi ügyelet. Amúgy 2010-ben Tenczel Gábor egy olasz úr agarával kijutott az Angol Derbire, ott minden előfutamot megnyertek a kutyussal, a döntőben pedig a másodikak lettek, de csak azért, mert az agár a rajtnál megbotlott. Akkoriban az angol újságok azt zengték, hogy ez nem lehet, hogy egy magyar tréner elveri az angolokat.
Fotó: The Sighthound Photographer
Mik a további terveid?
Szeretnék még több időt tölteni az agarakkal, jó lenne, ha Magyarország is eljutna oda, hogy ebből meg lehet élni. A legnagyobb álom az, hogy kijussak az Angol Derbire és bekerüljek a döntőbe. Az agárverseny elhivatottság, függőség és mindent megér. Sétálni kell hozzá, átmozgat. Az pedig szabályos adrenalin-bomba, amikor beteszik a hat kutyát a boxba, a hangosbemondó pedig megszólal, hogy figyelem emberek indul a nyúl, indul a futam. Felnyílik a boksz, és látod hat kutyát hetven kilométeres sebességgel futni, közben minden néző kiabálja a kedvenc kutyája nevét, meg azt, hogy gyere, hajrá, előzd meg. Csodálatos érzés, hasonló, mint amikor lóval versenyeztem. De ez valahogy jobb. A lovat kényszeríteni kell, hogy megugorja az akadályt, az agár pedig egyszerűen őrjöng azért, hogy futhasson.
nlc.hu kapcsolódó:
