Interjú Kirsch András vegán-punk-mulatós költővel

Mikor jöttél rá arra, hogy a saját kiadású verseskötetben és a horrorpunk-zenekarban van a nagy pénz Magyarországon?

Ez majdnem az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt. Előtte azért sokáig gondolkodtam, hogy talán az operettszínészi karriert kellene egyengetni, ugyanis ott is voltak erős ambícióim. Aztán jártam-keltem a fiatalok között, mondtam nekik, hogy „Jön-e velem nagysád shimmyt járni, dübörög a talpam, nem tud várni”, és annyira sötét bunkók voltak, hogy egyik se tudta folytatni. Ekkor jöttem rá, hogy valami mást kell választanom, ha milliárdokat akarok lapátolni.

Az, hogy az általad versesköpetnek titulált Krákogjatok, varjak!-at saját kiadásban adtad ki, annak a jele, hogy lázadsz a multik és a nagy könyvkiadók ellen?

Kizárólag a multiellenes lázadás vezérelt ebben, és semmi köze ahhoz, hogy egy elsőkötetes lófaszjóska vagyok. Kérlek, ez kiemelt helyen szerepeljen a cikkben.

Kirsch András vegán-punk-mulatós költő

Ez a hozzáállás a punk attitűdből jön?

Nyilván zsigerből utasítom vissza, ha egy multis fejes rám akarja tukmálni a szerződést a könyvem százezer példányban kiadásáról, és arról, hogy a bevétel hetven százaléka az én zsebemben landoljon.

Hogy jön össze a multiellenes lázadás, és az, hogy neked nem kell a pénzük azzal, hogy egyébként meg a pénzre hajtasz?

Már vártam a kérdést. Fogalmazzunk úgy, hogy most megfogtál. Állandóan hazudozom, és mindig utolérnek.

Az olvasók java sajnos nem tudja, ki az a Kirsch András…

Ezt elég felháborítónak tartom.

…miközben annyi mindennel foglalkozol. Ha valaki azt kérdezi tőled, mi vagy, mit szoktál válaszolni?

Hülye. Ez a rövid válaszom. Az a fajta gyerek voltam, aki állandóan azt hallgatta, hogy a hülyeségből nem lehet megélni, és ne grimaszolj a családi fotókon. Ez egy nagyon kontraproduktív dolog. Addig-addig hallgatod, míg valami átkattan benned, majd jön a dafke mentalitás, és szerintem ide vezethető vissza az, mi lett belőlem. Azt gondoltam, hogy a hülyeségből igen is meg lehet élni, ezért ennek szentelem az életemet. Vagy ha nem lehet megélni, akkor is.

Ez alapján nekem az jön le, hogy szigorú, vallásos neveltetésed volt, a szüleid pedig teljesen humortalanok…

Volt és van is humorérzékük, csak ők is ebben a „Ne légy hülye!” dologban szocializálódtak, és ezt próbálták továbbadni. Elég szerény sikerrátával.

Az egyedi humorérzékednek van más képviselője is a családban, vagy ilyen szempontból fekete báránynak számítasz?

Mentős Lacitól Mulatós Vikyig – ők az újgenerációs lakodalmas sztárok

Csináltam egy családfakutatást, hogy voltak-e testvérszülők a felmenők között vagy valaki olyan, aki atomreaktor mellett nevelkedett, netán fejen találta a lengőteke, de nem találtam ilyet. Valószínűleg az a kulturális miliő rontott el, amit megtaláltam a nyolcvanas évek végén. Élesen emlékszem arra, amikor először láttam a Monty Pythont a tévében: letarolta az agyam, és azt éreztem, hogy úristen, ilyen nincs. Nagyon progresszívnek láttam, pedig akkoriban még nem ismertem ezt a szót. Szerintem akkor állt át valami az agyamban. Aztán jött a Holló Színház meg a L’art Pour L’art társulat, valamint Woody Allen korai novelláskötetei, A szendvics feltalálása és a Lelki jelenségek vizsgálata. Onnantól kezdve egyre kevesebb figyelmet szenteltem az úgynevezett normális dolgoknak.

Mi volt a legnormálisabb dolog, amivel hosszabb távon foglalkoztál?

Próbálok visszaemlékezni az általános iskolai éveimre… Megvan! Amikor Bioponos flakonból egeret kellett csinálni technikaórán.

Írtál verses- és novelláskötetet, dolgozol újságíróként, vegán bloggerként tevékenykedsz, van egy horrorpunk zenekarod, a Bloody Holly and the Ricketz és van egy mulatós alteregód, Kerecskei Lajos. Kihagytam valamit?

A társasházi alagsorban kalaposként dolgozom, de rá kellett jönnöm, hogy ennek a szakmának befellegzett.

Hogyan kezdődött az alkotói tevékenységed?

Bloggerkedéssel kezdtem, és már akkoriban voltak az avantgárd határán túlmutató szabadverseim, kicsit Rorschach-teszt jelleggel. A képzettársításaimba azt gondoltál bele, amit akartál, de a legtöbben nem akartak belegondolni semmit, nehogy mentálisan borzasztó dolgok történjenek velük. Már akkor előjöttek olyan gondolataim, hogy mi történik akkor, ha a tojásevő kígyó bekapja a tojást, te meg akkor csapsz le rá egy szívlapáttal, vagy fröcsög-e a citromlé az orrszarvú szájába és szemébe, ha kifacsarod a citromot az orrszarván. Ezek a gondolatok szigorúan elvi síkon fogalmazódtak meg bennem, mert amúgy keményvonalas állatbarát vagyok. Később a dadaista versek felől elindultam a kommersz felé, és próbáltam rímeket és értelmet is csempészni a verssorokba, utóbbit inkább kevesebb, mint több sikerrel. Azért mostanra talán már eljutottam az élvezhetőség határára, de ezt inkább mindenki döntse el maga. Próbálok azért az anyósvicces, Szeszélyes évszakok vonaltól távolodni, ami nem könnyű, mert nyilván bennem is él, mint egy micisapkás Forgács Gábor.

Kirsch András alias Kerecskei Lajos

A verseidben és a novelláidban visszaköszön a nyolcvanas évek B, C és ZS kategóriás akció- és horrorfilmjei iránti rajongásod.

Én már a nyolcvanas években is trash-rajongó voltam. Imádtam a szemét filmeket, csak még nem tudtam, hogy rosszak. Akkor még meggyőződésből néztem őket. Lelkesen figyeltem, hogy Schwarzenegger a Kommandóban egyedül felszámol egy teljes banánköztársaságot. Később elkezdett kifejlődni a kritikai érzékem, és rájöttem, hogy ugyan ez tényleg rohadt jó, de nem azért, amiért gondoltam. Pár éve egy barátom börzét szervezett a faterja nyolcvanas évekbeli megunt videokazettáiból. Én onnan két teli csöves szatyorral és egy teli hátizsákkal jöttem el. Ennek köszönhetően van meg hangalámondással a Gyilkos bohócok az űrből, a Menekülés a fekete droidok elől, sőt még a Hegylakó is. Csodálatos, hogy a hangalámondásban végig felvidékinek nevezik Christopher Lambertet: „Gyenge vagy, felvidéki, mindig is gyengébb voltál!” Gyerekkoromban nálunk nem volt VHS, így Frici bácsiéknál néztük a filmeket. Ő hazajött a Fenyő bisztróból, és benézett a szobába azzal, hogy „Már megint ilyen gyilkolós lófaszt néztek?”, és elment lefeküdni. Akkoriban kattantam rá a metálzenére is. Épp hallgattunk valami korabeli zúzást, erre Frici bácsi bejött azzal, hogy „Ja, zenét hallgattok? Azt hittem csapágyas a mosógép”.

Metálosnak vagy punknak tartod magad? Vagy ez a kettő jól megfér egymás mellett?

Ez a kettő szimbiózisban van. Már jó ideje sokkal inkább a punkért dobog a szívem, de Iron Maident vagy régi thrash metálokat máig bármikor szívesen hallgatok. Amiben megjelenik az anarchia, a káosz, a pusztítás, a Sátán, a vérhasjárvány és a szifilisz, jöhet.

Hogy fér meg ez a mulatóssal?

Roberto, a mulatós masszőr és társai – a mulatós sztárokat semmi sem állíthatja meg

Megint csak vártam már a kérdést. A mulatós iránti vonzalmam a trash-rajongásomra vezethető vissza. Leginkább a Budapest TV tehet erről. Megjelent Anettka, és a műsorvezető társai, Haligali Petra, Lexike és Tomi, én pedig emlékszem, hogy a tévé kapcsolgatása közben lemerevedtem, mert nem tudtam elhinni, amit láttam. Olyan szinten dúlta fel és hintette be sóval a szürkeállományomat, mint semmi más előtte. Akkor jöttek a mulatós műsorok is, és általuk egy új dimenzió nyílt meg előttem. Rájöttem, hogy ilyen még Észak-Koreában sincsen. Még náluk is forradalom törne ki, ha ilyet adnának a tévében. Gyönyörű volt látni, hogy a műsor költségvetése a díszletekkel együtt nem haladta meg az ezer forintot. A trash-univerzum olyan szinten kinyílt számomra, hogy azt gondoltam, nekem kell egy ilyen karakter. Kerecskei Lajos gondolata már akkoriban megszületett bennem, de csak évekkel később feszített annyira, hogy ki kellett jönnie.

Kerecskei Lajos legnagyobb sikerét máig az első dala, Harkáj jelenti, aminek sikerét azóta sem sikerült felülmúlni.

Lajos időközben felvette a kapcsolatot egy szimpatikus szintis szerzővel, hogy szülessen új sláger, a fiatalember pedig mondta, hogy szívesen ír neki új alapokat. Készülődik, mert jönnek a murcifesztiválok a nyáron, és szeretne már új dalokkal fellépni.

Előfordult már olyan, hogy valaki tök komolyan vette Kerecskei Lajost, és nem esett le neki, hogy ez egy paródia?

A TV2-től kétszer is kerestek, azt hiszem, a Sztárban sztár leszek című műsorhoz. Mondtam nekik, hogy Kerecskei úr csakis nagyon nagy gázsiért, hét számjegyű összegért, kizárólag szörnyes filmekben vállal szereplést, és ragaszkodik ahhoz, hogy a magyar hangját Grúber Hugó adja. Mondták, hogy ezt nem tudják megvalósítani.

Kerecskei Lajos produkciója amúgy színpadképes? Ha jönne egy meghívás, élni tudna vele?

El tudna indulni, és megkockáztatom, hogy komolyan is vennék. A mai mulatós kínálatból olyan nagyon-nagyon nem lógna ki a sorból.

A horrorpunk-zenekarodról, a Bloody Holly and the Ricketzről vajmi keveset tudni. Mesélnél róla?

Sokat hallgattam Nagy Feró ős-Bikini két lemezét. Tömény zsenialitás, és eleinte én is valami hasonló agyfaszt akartam csinálni. Nem akartam műfaji korlátokat, azt szerettem volna, ha van valami punkos jellege, de nem volt hozzá zenekarom. Közben az alapító exgitárosunk látta, hogy szerencsétlenkedem különböző Facebook-csoportokban, és szólt, hogy csináljunk valamit közösen. Abban maradtunk, hogy a hangszeres szekció álljon csajokból, mert férfi frontemberrel az nem annyira elcsépelt dolog, korábban csak Robert Palmer-klipekben láttam ilyesmit. Erre jött a horrorpunk-koncepció, ami nemcsak azért volt felszabadító, mert imádom például a Misfits zenekart, hanem mert Halloweentól és farsangtól függetlenül mázolhatjuk magunkat hullára a színpadon. Nem mellesleg a napokban vettünk fel egy ötszámos demót. Lesz közte sorozatgyilkosos, frankensteines, vérivós és egy másik sorozatgyilkosos dal is. Ja, és íródott egy dal két csótányról, akikkel sajnos a fürdőszobában találkoztam.

Halloweentól és farsangtól függetlenül mázolhatjuk magunkat hullára a színpadon[sc_cts_position slug="roadblock050" clear="1"]

Ugye már volt pár fellépésetek?

Négy fellépésünk volt, ami néggyel több, mint amennyi tavaly volt az Iron Maidennek. A haveri kör eljött, és azt hazudták, hogy jól érezték magukat, és magam sem láttam vérző fülű, halálért rimánkodó embereket a színpad előtt. A legemlékezetesebb az volt, amikor meghívtak bennünket egy motoros találkozóra a Golop nevű településre, ahol Sons Of Anarchy-kaliberű közönség előtt léptünk fel. Már fel voltam készülve, hogy megkapjuk a „Vetkőzzetek, kislányok!” bekiabálásokat, és az önérzetemet sértette, hogy felém nem érkezett ilyen felkérés. Ehelyett jött egy tornádó, mindent letarolt, a motorosok pedig a bulink alatt azzal voltak elfoglalva, hogy kapaszkodtak a ponyvákba, nehogy elvigye a szél. Egyébként cuki arcok voltak, és kegyetlenül leitattak pálinkával. Jött a „Ne buziskodj! Olyan nincs, hogy nem iszol”. Mit lehet erre mondani?

Mivel lehet a legjobban csajozni: horror-punkkal, mulatóssal, verseskötettel vagy vegán életmóddal?

Ezek mindegyikével kiválóan lehet, és csupán a véletlenek összjátékának tudható be, hogy ezek mindegyikét művelem. Ide születtem, ez jutott.

A vegán bloggerkedés hogy jött az életedbe? A Vegán Muflon Facebook-oldalon jellemzően nemcsak recepteket közölsz, hanem ott is nagy szerep jut a poénoknak.

Ki kíváncsi 2021-ben egy újabb vegán receptgyűjteményre? Nézegettem nagyon sok vegán receptet, sajnos magyar nyelven is, és amikor olyat láttam, hogy „felkockázzuk a tofut helyes kis falatkákra”, ökölbe szorult a szemgolyóm, és rájöttem, hogy tarthatatlan ez az állapot. Amúgy létezik egy szörnyű tévképzet, miszerint a veganizmus együtt jár a nagymamás modorossággal, valamint az angyalokkal társalgó, forrásvizet ivó és jógázó életmóddal. A bloggerkedéssel azt is be akartam mutatni, hogy ez nem így van: csúnyán beszélek, akkumulátorsavval gargalizálok és energiaitallal kísérem le a Xanaxot. Imádom az állatokat és igyekszem nem ártani nekik, ennyi az egész mögöttes tartalom.

Bloody Holly and the Ricketz (Fotó: Biró Edina)

A közösségi médiában leginkább Facebookon és Instagramon vagy aktív. A TikTok hogyhogy kimaradt? Úgy érzem, Kerecskei Lajos nagy sikert arathatna ott.

Neki menne, de megnehezíti a dolgot, hogy csak betárcsázós internete van. Beszélni is ritkán tudok vele, mert térereje is csak a disznóól tetején van.

A könyved folytatásán már dolgozol?

Már írtam hozzá egy saját Gryllus Vilmos-dalszöveget. „Kismókus, miért vagy morózus? Rossz hírt szólt az onkológus?”

Kirsch András könyve, a Krákogjatok, varjak! megvásárolható a Cser kiadó webshopjában, A cikkben idézett versek a könyvből valók.

Disclaimer: Andrással hosszú évekig voltunk kollégák a Pesti Estnél. 

További szórakoztató interjúk az nlc-n:

• “Még számítógépem sem volt, amikor elkezdtem Jóbarátokat fordítani”
• “Már négy éve nem adok házi feladatot, ugyanis mindent megcsinálunk az órán”
• John Oliver: “A járvány után ne térjünk vissza a normálhoz”