Pletykafészek, pletykás, „rosszindulatú pletyka” – a legtöbb ember számára ezek a kifejezések abszolút pejoratív értelműek, negatív felhangjuk van. Holott a pletyka egyáltalán nem negatív dolog, sőt, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy civilizációnk túlélésének egyik alapja, a verbális túlélőkészletünk része, társadalmunk malterja. Ahhoz, hogy jobban megértsük, miért szeretünk pletykálni, milyen jelentősége van a pletykálkodásnak és hogyan változott, alakult az emberiséggel együtt, egy egészen különleges terület szakértőjéhez, Szvetelszky Zsuzsához, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatójához, szociálpszichológushoz fordultunk, aki pletykakutatóként vizsgálja az adott témakört. Mielőtt azonban belemerülnénk a pletyka világába, először muszáj volt körüljárnunk, hogy mit csinál, aki tudományos szemüvegen keresztül nézi a pletykát.
„Ez a terület a társadalomkutatás része, napjainkban már egyre szélesebb körben kutatják – mondta Szvetelszky Zsuzsa. – 2019-ben jelent meg a The Oxford Handbook of Gossip and Reputation című kötet, ma pedig már egyre több társadalomkutatási műhelyben foglalkoznak a témával. Véletlenül csöppentem ebbe bele, ugyanis az internetes pletykákkal kapcsolatban akartam írni egy tanulmányt és kutatás közben láttam, hogy a sima pletykáról is kevés szó esik, pedig sokkal nagyobb a jelentősége annál, mint, hogy ilyen kevéssé foglalkozzunk vele. Ahogy pedig a kutatásaim során egyre jobban bomlott ki az anyag, világossá vált számomra, hogy sokkal több dologgal függ össze, mint gondoltam.”
A pletyka volt az ősemberek internete
A szakember szerint a pletykával kapcsolatban téves elképzelés, hogy az kizárólag hamis információ lehet. Több tízezer éves emberi szokásról van szó, ami akkor kezdhetett kialakulni, amikor az embercsoportok, törzsek létszáma meghaladott egy bizonyos szintet. Innentől ugyanis már nem volt kiegyenlített az információhoz való hozzáférés, a csoport tagjainak viszont fontos volt tudni, hogy ki a legügyesebb vadász, akire lehet számítani, vagy épp, ki az, aki gyáván elfut, ha jön a kardfogú tigris.
„A pletyka mutatja meg, hogy a közvetlen környezetünkben mit szabad és mit nem, de így szerzünk információt a társainkról is, ez alapján zajlik az életünk – magyarázta Szvetelszky Zsuzsa. – Ez alapján »lőjük be«, hogyan viselkedhetünk valakivel, hogy mások mit gondolnak róla, mire tartják.”
A pletyka tehát nem csak az őskorban, de napjainkban is fontos eszköz, amely hozzájárul, hogy naprakészek legyünk a körülöttünk zajló világgal kapcsolatban, illetve segít a kisebb csoportok hierarchiájának kialakításában, de az együttműködésben is kulcsszerepe van, illetve a rólunk – vagy épp másokról – alkotott képet is formálja Mint látható, a pletyka jóval több, mint holmi szóbeszéd, ami azért is lényeges, mert annak ellenére, hogy valószínűleg a legtöbb magyar a pletyka szó hallatán sok mindenre gondol, csak épp nem a hitelességre, a kutató szerint tévhit, hogy megbízhatatlan információról lenne szó.
Szvetelszky Zsuzsa (Fotó: Leéb Ádám)
„A pletykák éppen annyira megbízhatóak, mint sok más dolog az életünkben – mutatott rá Szvetelszky Zsuzsa. – Az emberek szoktak tévedni, neveket összekeverni, rosszul emlékezni, ilyesmi előfordul. Emellett nagyon szubjektív is, ha például azt mondom, hogy megnéztem XY-nal egy filmet és neki nem tetszett. Ebben az esetben én csak a saját benyomásomról beszélek, másnak viszont azt jelentheti ez a mondat, hogy az adott film nem jó. Ugyanígy lehet egy zárkózott embert mogorvának is nevezni, vagy egy kedélyes embert is találhat valaki nyomasztóan harsánynak.”
Ezt olvasva bizonyára többen felkiáltanak most, hogy „de hát ez előítélet!”, ahogy én tettem, de velem együtt ők is tévedni fognak. Szvetelszky Zsuzsa pedig hozza is a magyarázatot.
„Egyáltalán nem ugyanarról van szó, az előítéletek ugyanis jellemzően sokkal szilárdabb nézetek, míg a pletyka »folyékony«, képlékeny, sokkal változékonyabb” – mutatott rá a szakember. – Az előítéletek is meg tudnak változni, de jóval hosszabb idő alatt. Ráadásul probléma, hogy az előítéletet bármikor elfedheti a képmutatás, amivel a manipulatív emberek szoktak visszaélni. A pletykának azonban nincs szándéka, az csak terjedni akar.”
Felmerül a kérdés, hogy ha a pletykának nincs szándéka, miért rögzült annyira a magyar nyelvben a rosszindulatú pletyka szókapcsolat, azonban a pletykakutató szerint egyenesen nem létezik.
„Rosszindulatú pletyka nincs, azt rágalmazásnak hívjuk – figyelmeztetett Szvetelszky Zsuzsa. – Negatív pletyka létezik, de a már említett szubjektivitás itt is tetten érhető. Ha azt mondom valakiről, hogy milyen borzasztó, mert hetente akár négy filmet is megnéz, ki mondja meg erről, hogy ez sok vagy kevés?”
A pletyka, mint a leleplezés eszköze
Ahogy a feljebb említett vadászós példa is mutatja, a pletyka arra is alkalmas, hogy lebuktassa az érdemeiket jobb színben feltüntetni próbáló ügyeskedőket. Nem véletlen, hogy a munkahelyeken kifejezetten aktív pletykálkodás zajlik.
„A társadalmat be lehet csapni, a szűkebb csoportokat kevésbé, mert ott előbb-utóbb kilóg a lóláb – magyarázta a szakember. – A munkahelyi pletyka, főleg a fizetésekkel kapcsolatos pletykálkodás fontos, mert ez alapján bizonyosodhatnak meg a kollégák arról, hogy az illető ért-e a munkájához, mennyire megbízható, vagy épp mennyire »lógós«. A másik, hogy ki a főnök kedvence, mert ők sokszor kihúzhatják magukat a feladatok alól. Ez már megint a manipuláció területe, de akadnak olyanok is, akiknek különleges képességük, hogy a saját teljesítményüket növeljék, más munkájának a kárára. Ugyanakkor akadnak azok, akik elvégzik a munkájukat, viszont annak nem kerítenek nagy feneket.”
A munkahelyi pletyka, illetve általában a pletyka sajátossága, hogy befektetett idő/energia tekintetében kifejezetten „gazdaságos”, azaz meglehetősen könnyű elterjeszteni valamit valakiről – persze, a csoport működése magával hozza, hogy hamar kiderül az igazság, azaz nem lehet sokáig büntetlenül hamis pletykákat, rágalmakat terjeszteni.
A pletyka nem fake news!
A könnyen terjedő pletykákhoz csak látszólag hasonlítanak a napjainkban sajnos gyakran előkerülő álhírek, utóbbiaknak ugyanis semmi közük a pletykához.
„Az álhírek olyan hírjellegű információk, amiket az emberek például lefordítanak a saját társas közegük nyelvére, és minél többször ismétlik, annál jobban elhiszik, hogy valóban az igazságot mondják – magyarázta Szvetelszky Zsuzsa. – Mindig jól szórakozom, ha valakitől azt hallom, hogy »nekem is volt egy ismerősöm, aki…«. Ilyenkor viszont sosem derül ki, hogy konkrétan melyik ismerősről van szó. Ha valaki azt mondja, sok olyan embert ismer, aki valamit csinált, mindig megkérem, hogy legalább egynek adja meg a számát. Egyből elzárkóznak. Innen tudhatjuk, hogy valószínűleg álhírrel van dolgunk. Ez egy nagyon jó teszt, mert sokan így »földelnek«, így teszik igazzá az állításaikat. Az álhíreknél, a fake news-nál csak egy szándék van, hogy hatást érjenek el vele. A szerző akar ismertté válni, másokat vásárlásra vagy egyéb cselekvésre rávenni. Ha valaki sok álhírt tud elterjeszteni, az azért van, mert izgalmas az arcjátéka, vagy figyelemfelkeltő a beszédstílusa.”
A pletykás nő csak tévhit
A pletyka szó hallatán valószínűleg sokan egyből a nőkre gondolnak, holott egyáltalán nem bizonyítható, hogy a nők többet pletykálnának, mint a férfiak. Szvetelszky Zsuzsa szerint ez az állítás egyértelműen a férfiak, a férfiközpontú világ terméke, ahogy egy korábbi interjúban fogalmazott, a nők „nem pletykálnak többet, csak jobban” teszik.
„A pletyka mindig is egyfajta közösségi információáramlást tett lehetővé, ami azért lényeges, mert sokáig a férfiak kezében volt a formális kommunikáció – magyarázta a kutató. – A nők így jártasabbak lettek az informális kommunikáció terén, ugyanakkor az érzelmek kifejezésében, kimutatásában is jobbak. Persze ma már egy férfinak is meg van engedve, hogy sebezhető legyen, elgyengüljön, fájdalmat érezzen, illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy a szélhámosok is remekül tudnak érzelmeket kifejezni, vagy mutatni, de ez már megint a manipuláció terepe. Illetve fordítva, ma már az sem megy szenzációszámba, ha egy nő áll a hierarchia csúcsán, vagy ha ezt mutatja magáról, például azzal, hogy egy komoly sportautót vezet.”
A pletykának nincs szándéka, csak terjedni akar (Fotó: Getty Images)
Pletyka csak az ismerősünkről szólhat
A kutatót arról is kérdeztem, lehet-e köze a pletykáknak a városi legendákhoz, tévhitekhez, amelyek – az álhírekhez hasonlóan – rendkívül hatékonyan tudnak terjedni az interneten keresztül.
„Kevés átfedés van a két terület között, pletykáról ugyanis akkor beszélhetünk, ha valakiről van szó – mutatott rá Szvetelszky Zsuzsa. – Ezen belül is azonban az ismerőseinkről, vagy az ismerőseink ismerőseiről. Brad Pittről például mi ketten nem tudnánk pletykálni, mivel nem ismerjük. A bulvárlapokban megjelenő híreket adhatjuk csak tovább egymásnak, de éppen emiatt, ezeknek az információknak már van egy rögzült formája, tehát nem tud ugyanúgy terjedni, mint a pletyka. A bulvárhírek viszont jellemzően nem az ismerőseinkről szólnak, nem is tudnak olyan könnyen változni, alakulni. A pletyka viszont minden lépésnél tud transzformálódni, mert az egyes emberek félreérthetik, félrehallhatják, hozzáteszik a maguk igazságát, a továbbadás során pedig tovább módosulhat, attól függően, hogy kinek mondják. Az ember ugyanis máshogyan magyaráz például az iskolázottabb ismerőseinek vagy magasabb jövedelmű ismerőseinek, mint azoknak, akik ezen skálák ellentétes végén vannak. Ez pedig azért van, mert a másikról a birtokomban lévő információk alapján képzelem el, hogyan kell egy pletykát átalakítani. Például egy tehetősebb barátjának lehet, hogy elmondja valaki, hogy milyen nevetségesen néz ki a közös ismerősük a – tegyük fel – olasz sportcipőjében, látszik, hogy fogalma sincs róla, hogy most az amerikai a menő. Egy alacsonyabb jövedelműnek nem biztos, hogy ezt mondja, mert lehet, hogy neki nem futja ilyen kategóriájú cipőre.”
A pletyka nem vész el, csak átalakul
A karanténhelyzet alaposan átrendezte az életmódunkat, ez pedig hatással volt a kommunikációnkra: eltűntek a baráti sörözések, kollégákkal közös ebédelések, kávézások, a helyüket pedig a videókonferenciák és a chatelés váltotta fel. Ez hatással volt a pletyka terjedésére is.
„A munkahelyi, irodai pletyka nem szűnt meg, egyszerűen átterelődött az online platformokra, azon belül is főként a videókonferenciák üzenetküldő felületeire – magyarázta Szvetelszky Zsuzsa. – A kollégák mostanában inkább felhívják egymást, vagy máshol küldenek üzeneteket. Régen, egy-egy meeting, megbeszélés után meg kellett várni, amíg a főnök vagy a kolléga kimegy a folyosóra, ma viszont már nem kell. A személyes munkamegbeszélések során az is feltűnő volt, ha valaki pötyög a telefonján, ma viszont ezt már a megbeszélés közepén is meg lehet oldani. Annyi jelentős változást lehet észlelni, hogy szegényesebb lett a kommunikációnk, mivel hiányoznak a metakommunikációs jelek, amelyek a teljes kommunikáció több mint felét is kitehetik.”
A pletykának ezenfelül még egy fontos szerepe van: egyfajta kapcsolati iránytűként utat tud mutatni az esetleges párkapcsolati „jelöltekhez”.
„Ha valaki sokat áradozott a párjáról egy kapcsolatban, tehát, ha pozitív pletykák terjengenek róla, az illető jó eséllyel kapós lesz, ha szakítanak – mutatott rá Szvetelszky Zsuzsa. – A pletyka azonban nem kizárólagosan hatja át a társas létünket, mert sok minden határozza meg annak működését. A pletyka mindig csak egy tartalmi egység, amely nem elhanyagolható része a kommunikációnknak: de nem minden csak a pletykáról szól.”
Még több tudomány az nlc-n:
- Megszabadulhatunk boldogtalan emlékeinktől egy új technológiának köszönhetően
- Az emberiség legjobb találmányait a véletlennek köszönhetjük
- Karikó Katalin: Az egyetemen biztos azt gondolták, hogy ez a nő örök vesztes
