Charles Dickens – és úgy általában a 19. század – egyik legismertebb, legtöbbször feldolgozott elbeszélésének, az 1843-ban megjelent Karácsonyi éneknek főhőse, a dúsgazdag londoni uzsorás, Ebenezer Scrooge már-már karikatúraszerűen ellenszenves figura: embergyűlölő és kapzsi, a modora elviselhetetlen, megveti a nincsteleneket, kizsákmányolja a beosztottját és mindent megtesz annak érdekében, hogy egyetlen élő rokonát, az unokaöccsét is elidegenítse magától. Mindennek tetejébe pedig még a karácsonyt is utálja! Annyira gonosz, utálatos kapitalista, hogy olyat még Dickens kortársa, bizonyos Karl Marx sem tudott volna kitalálni.
Aztán az egyik szenteste különös dolog történik: a vén kufárt három (pontosabban négy, mivel a hét éve halott volt üzlettársa is felbukkan) karácsonyi szellem látogatja meg, aki végigkalauzolják a múlton, a jelenen és a jövendőn. Scrooge viszontlátja magát magányos gyerekként és szépreményű fiatalemberként, majd szembesül a körülötte élők gondjaival és örömeivel, végül pedig rádöbben, hogy a halála után a kutyának sem fog hiányozni. A karácsonyi jelenések hatására az uzsorás varázsütésre jó emberré, afféle mindenki kedvenc nagypapájává válik, akinél senki nem szereti jobban a karácsonyt.
Scrooge és az eljövendő karácsonyok szelleme (Forrás: Wikipedia)
A mű – elsősorban angol nyelvterületen, másodsorban meg gyakorlatilag az egész világon – azóta is megkerülhetetlen karácsonyi klasszikusnak számít, nem csak a szívet melengető történet miatt, hanem azért is, mert talán ez volt az első igazi, modern karácsonyi mese, ami ráadásul pont abban az időszakban jelent meg, amikor az ünnep kedves vidéki népszokásból az év egyik legfontosabb eseményévé kezdett átalakulni (nem teljesen függetlenül attól, hogy Dickens elbeszélése már a megjelenésekor óriási sikert aratott). A könyv jelentőségét jól mutatja, hogy készült már belőle vagy négy tucat élőszereplős és animációs film (valamint: körülbelül ezer darab rádiójáték, opera, balett és színdarab), amelyekben olyan nagyágyúk alakították a főhőst, mint Michael Caine, Patrick Stewart vagy Jim Carrey.
Sőt: 1947-ben, azaz majdnem pont száz évvel a Karácsonyi ének megjelenése után a Disney bevallottan Scrooge figurája alapján alkotta meg a világ leggazdagabb kacsáját, Donald nagybátyját, Scrooge McDuckot, vagyis Dagobert bácsit (Dagobert McCsip), aki eredetileg csak egyszeri vendég lett volna a képregényben, de olyan jól működött a karakter, és hamar olyan népszerűvé vált, hogy a későbbiekben egyre többször tért vissza, majd pár év után egyik főbb szereplővé lépett elő. Igaz, az évek-évtizedek alatt azért jókora jellemfejlődésen ment keresztül, és mizantróp, népnyúzó kapitalistából afféle posztkolonialista szerencsevadásszá vedlett – ebbéli minőségében egyébként még Indiana Jones alakját is nagyban inspirálta. 1983-ban aztán a Disney is elkészítette a saját Karácsonyi ének-feldolgozását, Scrooge szerepében természetesen magával Dagobert bácsival; egy ilyen ziccert tényleg kár lett volna kihagyni:
Ebenezer Scrooge, ez az vén, kiállhatatlan uzsorás tehát egy igazi popkulturális ikon, aki nélkül ma nem lenne se Kacsamesék, se Az elveszett frigyláda fosztogatói, se rendes karácsony (sőt: még ez a 90-es évek eleji partyhimnusz sem készülhetett volna el). Azonban Scrooge sem a semmiből született: egy népszerű anekdota szerint ugyanis Dickenst egy edinburgh-i temetői látogatás ihlette meg. Az író 1841-ben járt a skót fővárosban, hogy előadást tartson a helyi előkelőségeknek. Szabadidejében a városban bóklászott, így jutott el a ma is létező Canongate Kirkyard nevű temetőbe, ahol számos jeles skót nyugszik, mint például Ebenezer Lennox Scroggie (1792–1836), akinek a sírköve különösen felkeltette Dickens figyelmét. Egyrészt nyilván azért, mert őrületesen menő neve volt, másrészt meg azért, mert hátrahagyott szerettei még egy merőben szokatlan sírfelirattal emlékeztek meg az elhunytról: MEAN MAN, amit akár úgy is fordíthatnánk, hogy ellenszenves fickó. Innen már tényleg csak egy apró lépés volt eljutni Ebenezer Scrooge figurájáig.
Bár Scroggie életéről nem tudunk sokat, nehéz elképzelni, hogy különösebben gonosz ember lett volna. Köztiszteletben álló kukorica- és borkereskedő volt, aki egyébként anyja révén rokonságban állt Adam Smithszel, a modern közgazdaságtudomány atyjával. Ő felelt az ételért és az italért, amikor IV. György brit király 1822-ben, nagyszámú kísérete élén Edinburgh-ba látogatott, valamint ő látta el whiskyvel a Brit Királyi Haditengerészetet. Igaz született egy házasságon kívüli gyereke az egyik szolgálójától (akit állítólag épp egy temetőben tett magáévá), de hát ez akkoriban sem számított valami kiemelkedő gaztettnek. Nem is írta rá senki azt a sírkövére, hogy MEAN MAN; az eredeti felirat tudniillik MEAL MAN volt – amit fordítsunk most mondjuk kajafelelősnek –, csak éppen Charles Dickens, a 19. század egyik legnagyobb hatású írója félreolvasta. Ami vagy igaz, vagy nem. Erről ma már sajnos nehéz meggyőződni, mivel a sírkő a temető 1932-es felújításakor eltűnt vagy megsemmisült.
Kapcsolódó cikkeink:
- 60 éve üldözi egy fantomikertestvér a Kacsamesék szereplőit, de sokáig senki nem tudott róla
- Miki egér az ötvenes években kábítószert árult az afrikaiaknak
kiemelt kép: Disney XD via Getty Images
