2011-ben még más idők jártak a filmek világában nemcsak idehaza, hanem a nagyvilágban is. Az Avatar két évvel korábbi egetverő sikere után a világon mindenki 3D-s filmeket akart készíteni, a 3D-re a mozik megmentőjeként tekintett a szakma és a közönség is. A kétezres években a magyar filmszakma még útkeresésben volt, az útkeresés részeként pedig élesen elválasztották egymástól a közönségfilmeket és a művészfilmeket (ezért is volt zavarba ejtő például a kettőt ügyesen vegyítő Kontroll hazai és nemzetközi sikere). A művészfilmekre néhány ezer, jobb esetben egy-két tízezer nézőt megmozgató, kísérleti, önkifejező produkcióként tekintettek, ahol sokszor nem is volt cél a közönséggel való kommunikáció, míg a közönségfilm – tisztelet a nagyon kevés kivételnek – maga volt a gagyi, a Szeszélyes évszakok mozifilmre költöztetett reinkarnációja, ahol együgyű poénokkal és ismert nevek felvonultatásával próbálták kompenzálni a forgatókönyv és a filmkészítés hiányosságait.
Tovább rontott a helyzeten, hogy a kereskedelmi televízióknak köszönhetően mindent elárasztó reklámok a mozivásznakra is beköltöztek, de nemcsak a filmek elé, a reklámblokkba, hanem magukba a filmekbe is: ám míg a szponzorokat a tévében el tudtuk fogadni szükséges rosszként, a moziszékben ülve már sokkal nehezebb volt elviselni, amikor a drága mozijegy kifizetése után a filmben is azt kellett néznünk, ahogy egy szereplő éppen egy ismert csokimárkát majszol, és a kamera szépen ráközelít a csokipapírra, hogy azt minden néző jól láthassa. Ezt az irányzatot olyan népszerű filmek képviselték, mint az S.O.S. Szerelem, a 9 és ½ randi, az Egy szoknya, egy nadrág vagy épp az Egy bolond százat csinál.
Amikor még voltak magyar filmsztárok
Ezek a filmek sajátos védjegyekkel bírtak. Egy részük ősrégi magyar filmvígjátékok remake-jeként született meg, miközben a forgatókönyv nagyon kevés modernizáláson esett át, a többi pedig nagyrészt az akkoriban a nézők körében jól teljesítő romantikus vígjáték hullámot próbálta meglovagolni, néhány hazai sztár vonzerejére építve. Ez volt a magyar film utolsó olyan korszaka, amikor a producerek még hittek a filmsztárokban, ezért is forgott annyi filmben Csányi Sándor, Fenyő Iván vagy épp Dobó Kata és Ónodi Eszter neve, ha pedig vicces mellékszereplőkre volt szükség, rögtön csörgött Kapa és Pepe, azaz Mucsi Zoltán és Scherer Péter telefonja. A magyar színész ráadásul nem túl drága, ezért a producerek megengedhették maguknak a luxust, hogy még az utolsó mellékszerepekre is a tévéből ismert arcokat szerződtessenek. Jobbára emiatt éreztük azt akkoriban, hogy minden magyar filmben ugyanazokat az arcokat látjuk.
Fotó: Forum Hungary
Jellemző volt még rájuk az egyszerű (nem összekeverendő a letisztulttal), erősen tévés érzést kölcsönző képi világ, ahogy az is, hogy a filmesek mindig írattak egy főcímdalt a filmjükhöz, ami többnyire a film címét viselte, és a kampány részeként természetesen rongyosra játszották a hazai kereskedelmi rádiók (rád nézek, Egy bolond százat csinál…). És mivel minden ilyen filmnek volt egy magyar kereskedelmi tévés partnere, könnyen érezhettük úgy a premier felé közeledve, hogy a csapból is a reklámjuk folyik. Mivel egy-két kivételtől eltekintve ezek a filmek rendre jól teljesítettek a mozikasszáknál, a szponzorok sorban álltak, hogy támogassák őket, csakhogy akkoriban a hazai reklámozásban még nem nagyon volt ismert a „kevesebb több” fogalma. Konkrét jeleneteket írtak egy-egy termék vagy szolgáltatás köré, amik akkor is bekerültek valahogy a filmbe, ha amúgy teljesen kilógtak a cselekményből, az pedig a minimumnak számított, hogy minden teli volt jól felismerhető logókkal és márkanevekkel. Akkoriban egyedül a 2008-as Valami Amerika 2 tudta csak megugrani, hogy a szponzorokat a stáblista közben, viszonylag ízlésesen helyezze el, mivel Herendi Gábor időben megérezte, hogy a nézőknek már elegük van a film közben arcukba tolakodó reklámokból. Ahhoz, hogy erre a többiek is rájöjjenek, az S.O.S. Love – Az egymillió dolláros megbízás hatalmas bukása kellett. A bukásig vezető út azonban hosszú volt, és számos érdekesség tarkította.
Bukástörténet: a kezdetek
Ugyan akadtak gyanús jelek, például Sas Tamás előző közönségfilmje, a Szinglik éjszakája 2010-ben elhasalt a mozipénztáraknál, az S.O.S. Love-ban papíron minden megvolt, amire 2011-ben egy nagy nézőszámra törő magyar vígjátéknak szüksége volt. Bartók Anna, a filmet forgalmazó Fórum Hungary akkori marketing- és kommunikációs vezetője szerint az S.O.S. Love emiatt egy érdekes anomáliája volt a hazai filmforgalmazásnak.
A jó magyar színészek mellett voltak benne nemzetközileg ismert nevek, volt egy tök jó a betétdala egy nemzetközi sztár közreműködésével, 3D-ben készült, népszerű műfajba tartozott, egy sikerfilm folytatásaként érkezett, a karácsonyi időszakban mutattuk be, nagy reklámkampány kísérte… Ezek mind olyan dolgok, amiket látva azt gondolhatod, hogy itt minden együtt van a sikerhez. Aztán mégse jöttek a nézők.
A Fórum Hungaryt 2011-ben a hazai szakma elsősorban a Disney stúdió filmjeinek hazai forgalmazójaként ismerte, magyar filmek nem szerepeltek a repertoárjukban. Farkas Sándor, a cég vezérigazgatója szerint ebben közrejátszott az is, hogy nagyon válogatósak voltak. Az S.O.S. Love volt az első általuk forgalmazott magyar film, és leginkább az győzte meg őket arról, hogy vállalják el a munkát, hogy a film egyrészt egy népszerű vígjáték (a 2007-es S.O.S. Szerelem!) folytatása volt, másrészt 3D-ben tervezték bemutatni.
Az, hogy egy magyar sikerfilm folytatása 3D-ben érkezik, olyan erős koncepciónak tűnt, hogy be akartunk szállni. Az első magyar film 3D-ben: ezekre a hívószavakra próbáltunk építkezni. Azóta se készült más magyar, élőszereplős, 3D-s nagyjátékfilm.
Bár elsőre furcsának tűnhet, hogy mi szükség volt egy romantikus vígjátéknál a 3D-re, Farkas azt mondja, hogy ez akkoriban fel sem merült bennük, hiszen az Avatar 2009-es sikere után a 3D lassan minden műfajba átszivárgott, a horrorfilmek után a gyerekfilmek is három dimenzióban érkeztek, és a tapasztalat azt mutatta, hogy a nézők szeretik a szemüveg nyújtotta térélményt, az így bemutatott filmek kifejezetten jól szerepeltek.
Egy nemzetközi koprodukció
Az S.O.S. Love-ot 2011 augusztusában kezdték forgatni Los Angelesben. A 2007-es S.O.S. Szerelem folytatásával kapcsolatban rögtön feltűnt, hogy az első rész olyan kulcsszereplői hiányoztak belőle, mint Csányi Sándor, Ullmann Mónika és Fenyő Iván. Sas Tamás rendező később egy Népszabadságnak adott interjúban ezt azzal magyarázta, hogy Csányi és Ullmann szála az első részben lezárult, nem látták értelmét folytatni, és ugyan egy rövid vendégszereplést terveztek velük, a két színész nem kért belőle. Fenyő Iván karakterét azonban vissza akarták hozni, csakhogy a rendező szerint a színész teljesíthetetlen feltételeket szabott, ezért lecserélték őt Hujber Ferencre. Azonban a két főszerepet nem magyar színészek, hanem két feltörekvő amerikai tehetség, C.J. Thomason és Cree Kelly alakították, a főgonosz orosz gyémántkereskedő szerepében pedig az orosz Jevgenyij Szticskint láthattuk. Ezzel a döntéssel a rendező nem a magyar nézőket próbálta megcélozni, hanem azért alakult így a szereposztás, mert a film költségvetésébe amerikaiak és oroszok is beszálltak a forgalmazási jogokért cserébe, és ők szabták feltételül, hogy a saját színészeik is szerepet kapjanak.
C.J. Thomason és Cree Kelly (Fotó: Forum Hungary)
Persze jól mutatott, hogy egy magyar film büdzséjébe amerikaiak is beszálltak, ráadásul mellékszereplőkként olyan neveket hoztak magukkal, mint Daryl Hannah vagy Billy Zane, ugyanakkor ez kényszerpálya is volt az alkotóknak. 2011-ben a magyar filmipar épp egy átmeneti időszakot élt át. A NER előtti pénzosztó szervezet, az MMKA már nem, az Andy Vajna alapította Magyar Nemzeti Filmalap pedig még nem támogatott filmeket, így ha valaki mégis filmet akart készíteni, azt kizárólag a piacról tudta finanszírozni.
Mivel ez egy önerőből finanszírozott film volt, így a produkciónak hatalmas szüksége volt minden szponzorra, ezért is került nagy mennyiségű product placement a filmbe
– emlékezett vissza Farkas Sándor.
A kampány
Talán kissé gyorsnak tűnik, hogy egy filmet augusztusban kezdjenek el forgatni, és december közepén már mozikba kerüljön, de Bartók Anna marketing- és kommunikációs vezető szerint a film utómunka szempontjából nem tűnt annyira bonyolultnak, hogy a határidőt ne lehessen tartani, és bár az utolsó pillanatban készültek el vele, egy percre sem volt veszélyben a bemutató időpontja. A film PR-gépezete a forgatás idején még nem, csak valamivel utána kezdett beindulni, a marketing-kampány pedig néhány héttel a premier előtt, és mind Farkas, mind Bartók úgy emlékszik vissza, hogy a rendezővel és a produkcióval való együttműködésük zökkenőmentes volt:
Mi vittük a stratégiát, a koncepciót, ők pedig picit finomították azt a saját ízlésük szerint, de a hozzáállásuk mindvégig konstruktív volt.
Elkészültek az ilyenkor szokásos teaser előzetessel, előzetessel és poszterrel, és ezek közül csak az utóbbi jelentett gondot. Szerveztek hozzá egy fotózást a színészekkel, amire a magyar sztárok mellett a két fiatal amerikai főszereplő is eljött, viszont bárhogy próbálkoztak, Daryl Hannah-t és Billy Zane-t nem sikerült elérniük, pedig elképzelhetetlen volt, hogy ha van két ekkora név a filmben, akkor ne szerepeljenek a plakáton is. Innen jött a kényszermegoldás a sok igazolványképre emlékeztető fotóval, és Bartók Anna szerint a grafikus vért izzadott azért, hogy ne látszódjon, hogy Zane és Hannah képei nem ugyanabból a fotósorozatból valók, mint a többiek képei. Bár az előzetes tervben még az is szerepelt, hogy Daryl Hannah és Billy Zane a magyar premierre is ellátogatnak, ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem fog menni, ugyanis még arra sem reagáltak, amikor az S.O.S. Love magyar plakátját akarták jóváhagyatni velük.
Az S.O.S. Love! filmplakátja, alján a szponzorerdővel
Közeleg a bemutató
Mai fejjel úgy emlékszem, hogy pár héttel a decemberi premier előtt a csapból is az S.O.S. Love reklámja folyt, a főváros utcái pedig teli voltak a film óriásplakátjaival, de Farkas Sándor és Bartók Anna is megcáfol: tény, hogy erős kampány tartozott a filmhez, de nem gondolják, hogy ez nagyobb lett volna, mint amihez egy hasonló kaliberű magyar produkciónál korábban már hozzászokhattunk.
A nagy filmeknél bevált médiamixet használtuk. Követtük a papírformát, ami más filmeknél jól működött.
Annak idején a film bukására hallottam egy olyan magyarázatot is, hogy a túl sok reklám ellenszenvessé tette a filmet a nézők szemében, de Farkas Sándor szerint biztosan nem ez áll a gyenge szereplés hátterében:
Akkora kampánya volt, mint az ilyen típusú filmeknek általában. Volt televíziós partnerünk (a TV2), ők erősen megnyomták a reklámját, és voltak közterületi megjelenések is szép számmal. Szerintem nem létezik olyan, hogy túl sok reklám. Ha az ember szeretne száz-kétszázezer nézőt bevonzani a mozikba, ahhoz igenis masszív kampány kell. Az S.O.S. Love az év végi filmdömpingben jött ki, nagy filmek között, és el kellett érnünk, hogy a sok film közül a miénkre figyeljenek fel a nézők. Egy olyan filmes kampányt se tudok neked mondani, ami sok lett volna, maximum egy kis réteget tudok elképzelni, akik be tudnak sokallni attól, ha valamit nagyon reklámoznak, de ők túl kevesen vannak ahhoz, hogy hatással legyenek egy film sorsára.
Billy Zane (Fotó: Forum Hungary)
A díszbemutató
A film Aréna Plázában tartott díszbemutatója nagy esemény volt, sokkal nagyobb, mint arra Bartók Anna előzetesen számított, köszönhetően annak, hogy a filmnek temérdek szponzora volt, és minden szponzornak biztosítani kellett helyeket a mozitermekben.
Gyakorlatilag a stáblista alatt egy komplett szponzorerdőt láthattunk. Szerintem egyetlen plakát vagy film sem bír el ennyit. A nagy részükről persze időben értesültünk, de később mindig előkerült egy újabb támogató valahonnan, már-már zsákbamacskaszerűen. Amikor szerveztük a díszbemutatót, természetesen a szponzoroknak is biztosítani kellett a helyeket, de ez olyan volt, mint amikor ledobsz egy hógolyót a hegytetőről, ami lefelé gurulva először egy óriási hógömbbé, majd lavinává változik. Egyre több és több és több embert kellett meghívni, a vége pedig az lett, hogy 1300 ember nyüzsgött aznap este az Arénában, a filmet pedig párhuzamosan öt teremben vetítettük. Úgy képzeld el, hogy már a moziszint alatti részen is gomolyogtak az emberek a regisztrációnál, egy gombostűt nem lehetett leejteni, közben pedig a moziszinten folyt egy rövid Király Linda koncert a film betétdalával, amire sikerült meghívni a Fugees rapperét, Pras-t is, szóval igazán nagy eseménynek számított. Ez egy iszonyatosan stresszes, kellemetlen, ugyanakkor vicces helyzet volt, kész káosz.
Bár Farkas Sándor hallott arról, hogy a bemutató környékén akadt némi belső feszültség az alkotók között, és még perrel fenyegetőzés is történt, ez az ő forgalmazási munkájukat nem érintette: mindenki profin állt a film PR-jához. Szerveztek egy nagy sajtónapot, ahol a színészek interjúkat adtak, majd elkezdődött az országjárás is a filmmel. Az elmúlt néhány évben mind Árpa Attila, mind Kovács Patrícia kifejtette nyilvánosan (előbbi a recorderben, utóbbi a filmklub podcastban), hogy elégedetlen volt az S.O.S. Love-val, ráadásul Kovács Patrícia korábbi jó kapcsolata Sas Tamással részben ennek a filmnek köszönhetően romlott meg, de Bartók Anna úgy emlékszik, hogy ennek az országjárás közben nyoma sem volt, nem érződött semmilyen feszültség Sas Tamás és a színészei között, mindenki profin tette a dolgát.
A bukás szaga
A filmet levetítették az újságíróknak is, és ahogy arra számítani lehetett – Sas Tamás legtöbb munkája esetében így volt –, a kritikák megsemmisítőek voltak. Az S.O.S. Love bukását mégsem lehet egyértelműen erre fogni, ugyanis az olyan filmek, mint az S.O.S. Szerelem, a 9 és ½ randi vagy az Egy bolond százat csinál szintén rossz kritikákat kaptak, a nézők mégis nagy számban özönlöttek rájuk.
A negatív kritikáktól nem féltünk, mert az volt a tapasztalat, hogy ez sok esetben felhajtóerő tud lenni. Egy időben úgy ment, hogy vártuk csütörtök reggel az indexes és az origós kritikát, és ha mind a kettő rossz volt, akkor tudtuk, hogy rekordhétvégénk lesz
– magyarázza nevetve Bartók Anna.
A kritikák nagyon rosszak voltak, vagyis minden adott volt a sikeres hétvégéhez, ez azonban mégsem jött össze. A forgalmazónál csak egy nappal a premier előtt, az előzetes jegyfoglalásokat nézegetve kezdték érezni, hogy baj van, ugyanis kevés jegyet foglaltak le rá, de ekkor még bíztak abban, hogy a hétvégére ez jelentősen javulni fog. Pénteken már tudták, hogy nem így lesz, és az S.O.S. Love rövid és nem túl dicső utat fog bejárni a mozikasszáknál. Az első hétvégén mindössze 8646-an ültek be rá, ami az ultrapörgős karácsonyi moziszezonban egészen katasztrofális eredmény (összehasonlításképp a Covid-időszakban a Nagykarácsony idén az első négy napján húszezer nézőt hozott össze, pedig még messze a karácsony), a film össznézőszáma pedig a negyvenezret sem érte el, miközben a forgalmazónál alsó hangon ennek a négyszerésével számoltak.
Sas Tamás kontra magyar sajtó
Hírhedt eset volt a bemutató környékén, hogy Sas Tamás rendező nyílt levélben állt bele az Origo filmklub filmről írt kritikájába, személyeskedőnek, rosszindulatúnak és gonosznak nevezve azt. Bartók Anna elmondta, a levél Sas partizánakciója volt, vele nem egyeztette előre, ugyanis, ha megkérdezte volna, ő biztosan azt javasolja, hogy ne írja meg.
Mindig lebeszélem a rendezőket arról, hogy reagáljanak a kritikákra, mert szerintem egy alkotónak nem feladata, hogy ezekkel nyilvánosan foglalkozzon. Viszont nem hiszem, hogy a film nézőszámára ez hatással lehetett, inkább csak a szakmát érdekelte a kialakult helyzet, az átlag nézőket nem.
Bár Farkas Sándor sem hiszi, hogy önmagukban a kritikák állították volna földbe a filmet, ettől még úgy gondolja, hogy a film körül kialakult egyfajta negatív hype, és ez nagyrészt egyetlen orgánumnak volt köszönhető.
Arra az időszakra a kritikusi kör súlyozás szempontjából nagyon leszűkült egyetlen mértékadó médiára, az Origo filmklubra, aminek a rovatvezetője akkor úgy gondolta, hogy ezt a filmet ki kell nyírni. Gyakorlatilag heteken keresztül ment a Sas Tamás így, úgy, amúgy, meg az S.O.S. Love így, úgy, amúgy. Aláírom, hogy az S.O.S. Love távol áll mind a tökéletestől, mind a jótól, de egyetértek Sas Tamással abban, hogy az akkori Origo részéről valóban volt egyfajta boszorkányüldözés a film körül, ami szerintem Tamásnak se tett jót, meg a filmnek se. Az Origo anyagait nagyon sok helyi lap meg online szerkesztőség átvette, szóval rengeteg helyre eljutott, sajnos sikk és divat lett Sas Tamást szapulni. Úgy hiszem, hogy a kritikusi rétegnek ezzel a filmmel telt be az a pohár, ami már a Meseautó meg az Egy szoknya, egy nadrág óta folyamatosan telítődött, és úgy reagáltak, hogy megpróbálták földbe döngölni az S.O.S. Love-ot.
Christine Kelly, C.J. Thomason és a háttérben Sas Tamás rendező, az SOS Love forgatásán a Hajógyári-szigeten (Fotó: MTI / Kallos Bea)
„Nem szövögettünk gaz terveket”
A cikkünkben olvasható állításokra reagált Varga Ferenc, az Origo filmklub egykori rovatvezetője is: „Nem szövögettünk gaz terveket, hogy kicsináljuk az S.O.S. Love!-ot. A bemutató előtti időszakban érthető szkepszissel fogadtunk egy olyan folytatást, amiből hiányoznak az eredeti film főszereplői, és ami bizarr módon próbálja meglovagolni az akkoriban dúló 3D-mániát. Miután megnéztük, tájékoztattuk róla az olvasókat, hogy egy egészen elképesztően borzalmas film, ami komplett hülyének nézi a nézőjét. Ezt nem tartom túlzásnak tíz évvel később sem.”
A bukás igazi oka
Ha a kampányt nem rontották el, és a rossz kritikák is kevesek voltak ahhoz, hogy kivégezzék a filmet, mégis mi lehetett az oka annak, hogy az S.O.S. Love leszerepelt a magyar nézők előtt? Farkas Sándor szerint a választ akkoriban még ők maguk sem tudták, de visszanézve már egyértelműnek tűnik: megváltoztak a magyar nézői szokások. Ez egyébként kifejezetten gyakorta megtörténik: míg mondjuk tíz évvel ezelőtt még a jobb horrorfilmek is gyenge számokat produkáltak, ma egy középszerű horror is jól szerepel a mozikasszáknál. Az S.O.S. Love-val is valami hasonló történt.
Ma már a magyar vígjátékok sokkal jobban beilleszkednek a hollywoodi trendbe, ahogy látjuk azt például a Nagykarácsony esetében is. Tíz-húsz éve a hazai komédiák még annak ellenére voltak sikeresek, hogy nagyon másmilyenek voltak, mint az amerikai társaik, mégis működtek. Ebben sajnos az S.O.S. Love jelentette a fordulópontot. A zsánerfilmkészítés egy klisés iparág. Egy zsánerfilm posztere meg trailere egy klisét kell, hogy kommunikáljon, mert az alapján fog a moziba járó dönteni arról, hogy érdekli-e őt a film vagy sem. Ha megkapja a kliséjét, akkor boldogan megy haza, mert mozizott egy jót, ha meg nem, akkor elintézi annyival, hogy szar filmet látott. A magyar filmek akkoriban tapasztalathiány, pénzhiány és még sok egyéb miatt nem tudták, nem akarták ezeket a kliséket követni. Ez nagyon sok műfajban bele is állította a magyar filmeket a földbe, de ott volt a romkom zsáner, aminél ezt a különbözőséget a hazai nézők valamiért mégis megbocsátották egy darabig. Ez az időszak zárult le az S.O.S. Love-val, mert megváltoztak a nézői szokások.
Az S.O.S. Love utóélete
Az S.O.S. Love csendben elveszett a 2011-es karácsonyi filmforgatagban, bár az alkotói mindent megtettek azért, hogy a történetnek ne ez legyen a vége. Sas Tamás két évvel később, 2013-ban mesélte az Origo filmklubnak adott interjúban, hogy a filmet a nemzetközi forgalmazáshoz újravágta, kivette belőle azokat a jeleneteket, melyek az S.O.S. Szerelemhez kötötték, mert a külföldi nézőknek ezek nem jelentettek semmit, és az újravágott változat új címet is kapott: ennek köszönhető, hogy ha ma rákeresünk a filmre a világ legnagyobb filmes adatbázisában, az imdb-n, akkor nem S.O.S. Love, hanem Lovemakers címen találhatunk rá.
Amerikai sztárok a külföldön Lovemakers néven futó film plakátján
A rendező ugyanebben az interjúban elmesélte, hogy a filmje díjakat is kapott, és eladták forgalmazásra Dél-Afrikába is, bár az imdb-n a magyar mellett csak egy ukrán premierdátumot tüntettek fel, ami 2016-ra, öt évvel (!) a magyarországi premier utánra esett. Persze nem kizárt, hogy ettől még több országban is bemutatták, csak ez nem frissült az adatbázisban. Sas Tamás mindenesetre 2011 óta nem jelentkezett új filmmel, pedig még most is csak 64 éves, ebben a korban pedig a legtöbb rendező aktív marad. A két sztárpalántának eladott ifjú színész közül C.J. Thomason utoljára 2014-ben szerepelt filmben, Cree Kelly viszont aktív, máig foglalkoztatott színész maradt, bár kétségtelen, hogy sosem lett belőle ismert név.
Az S.O.S. Love-val lezárult egy fejezet a magyar film történetében, a közönségfilmjeink erősebben kezdték követni a nyugati mintákat a vígjátékok és romkomok területén is, de ez persze nem jelenti azt, hogy a gagyi teljesen eltűnt volna a hazai filmgyártásból. A Pappa Pia vagy a Kölcsönlakás példája azt mutatja, hogy azért a kétezres évek hazai vígjátéksikerei mégsem múltak el teljesen nyomtalanul.
Felhasznált cikkek: (népszabadság) (origo filmklub) (origo filmklub) (recorder) (filmklub podcast)
