78 éves korában, rövid betegség után meghalt Kóbor János „Mecky”, az Omega alapítója, énekese és vezetője, ami egyúttal sajnos azt is jelenti – bár ezt hivatalosan még nem jelentették be –, hogy minden idők legsikeresebb magyar zenekarának pályafutása végleg lezárult. Tavaly két másik meghatározó tag is elhunyt: az alapító-billentyűs Benkő László november 18-án, az első lemez óta kitartó basszusgitáros, Mihály Tamás pedig pár nappal később (igaz, utóbbi 2014 óta nem zenélt az együttessel). Az Omega hivatalosan 1962-ben alakult, azaz jövőre lett volna hatvanéves, és azóta is többé-kevésbé folyamatosan működött (még tavaly is volt friss nagylemez, a sokat sejtető című Testamentum), leszámítva az 1987 és 2004 közötti röpke 17 évet, amikor a zenekar takaréklángra tette magát, és csak szórványosan adott életjeleket; ugyanakkor feloszlásról, búcsúkoncertekről még ebben az időszakban sem esett, szó, sőt még új Omega-nagylemezek is megjelentek a kilencvenes években.
Ez a hat évtized világviszonylatban is jelentős teljesítménynek számít, hisz a rockzenekarok ritkán szokták ilyen sokáig húzni. Az Omega híres nyugati pályatársai közül is mindösszesen két, hasonlóan matuzsálemkorú együttes van még talpon: az 1961-ben alapított Beach Boys, valamint az 1962 óta aktív Rolling Stones. Szóval ez tényleg egy nagyon elit klub. Ráadásul az Omega volt az egyetlen olyan magyar zenekar, amit – kis túlzással – akár még világhírűnek is lehet nevezni: és ebben az esetben a világhír kivételesen nem csak a volt KGST-országok területére korlátozódik, hisz az együttesnek tényleg mindenhol voltak rajongói az NSZK-tól Nagy-Britannián át egészen Japánig. Ahogy a beatkorszak.blog.hu is írja, az Omega előbb vehetett fel Angliában nagylemezt, mint Budapesten, 1970-ben nagy sikert ért el Japánban a Yamaha Fesztiválon, majd Mallorcán a Barbarella Fesztiválon, a hetvenes évek közepétől pedig a zenekar több időt töltött Nyugat-Európában, mint itthon a német Bellaphon kiadó sztárjaként. Az 1977-es nagylemez, a space rock hangzást csúcsra járató Időrabló angol nyelvű változatából, a Time Robberből több mint egymillió – de az is lehet, hogy több mint másfél millió – példány fogyott világszerte, ami félelmetesen sok.
Jellemző, hogy az Omega lemezeire a mindig izgalmas hangmintákra vadászó amerikai, kanadai, német, lengyel, brit, olasz stb. hip hop-producerek, illetve előadók is rákaptak, és előszeretettel idézgettek a zenekartól. A leghíresebb (vagy, ha úgy tetszik: leghírhedtebb) eset valószínűleg Kanye Westé, aki egyik 2013-as slágerében, a New Slavesben használta fel a Gyöngyhajú lány egy 85 másodperces részletét; ebből végül egy elég nagy sajtóvisszhangot kapó per lett, ami csak 2017-ben zárult le.
De mint említettük, nem Kanye volt az egyetlen, akit megihletett az Omega zenéje: meg is mutatunk néhány jobb-rosszabb próbálkozást a közelmúltból, amelyek egészen új generációkkal ismertették meg Kóbor Jánosék munkásságát.
Wiz Khalifa: Buss Down (2007), Andhim: The Wizard of Us (2013) – Omega: Gyöngyhajú lány/Perlen im Haar (1969)
Bodega Bamz: Billy Bats (2015) – Omega: Nyitány/Overture (1978)
Guilty Simpson feat. M.E.D.: The Future (2008), Army of The Pharaohs: 44 Magnum (2010), Swollen Members: Power (2014) – Omega: Mozgó világ/Movin’ World (1975)
Medium: Mecz o wszystko (2010) – Omega: Tékozló fiúk (1969)
Madlib: Track 29 (2011), Ransom & Statik Selektah: Unexplainable (2013), Axel F feat. Blu: Omega (2014), PDR Click: PDR Status (2014) – Omega: Éjféli koncert/Late Night Show (1977)
Vado: Rugby Down (2010) – Omega: Metamorfózis 2./The Hope, the Bread and the Wine (1978)
MED & Guilty Simpson: Face Down (2018), Omega: Léna/Russian Winter (1977)
Evil Ebenezer: Sunshine (2013) – Omega: Emlék/Remembering (1972)
Fingathing: Walk in Space (2004) – Omega: Tűzvihar/Stormy Fire (1974)
+ Boney M: Future World (1984) – Omega: Tízezer lépés (1969)
(Kiemelt kép: Fortepan / Urbán Tamás)
