Jól tudom, hogy a filmedre készülve a karácsonyi filmek szakértőjévé képezted ki magad?
Ezt azért ne misztifikáljuk túl: ez egy olyan kurzus, amin az emberek nyolcvan százaléka részt vesz. A csonka családban felnőtt gyerekek az ünnepek alatt biztosan kényelmetlenül sok időt töltenek el a tévé előtt. Hozzátartozott az ünnepekhez, hogy december 22. és január 2. között a nagymamámmal reggeltől estig karácsonyi filmeket néztem minden évben. Ez még a szenteste menüsoránál is szentebb volt nálunk, és szerintem ezzel még nagyon sokan vannak így.
Néztél tudatosan karácsonyi filmeket a Nagykarácsony című filmedre készülve?
Onnantól kezdve, hogy egyenesbe fordultunk a forgatókönyv fejlesztésével, természetesen elkezdtünk tudatosan készülni rá, és ehhez a filmnézés is hozzátartozott. Keményen beleástuk magunkat. Nem azért néztük a filmeket, hogy a mi filmünk ilyen vagy olyan legyen, inkább azért, hogy mi az, amiben mások szeretnénk lenni. Érdekes módon nem is a filmek segítettek a legtöbbet, hanem a híres sitcomok karácsonyi epizódjai. Ezeknek a humorából, a poénok felépítéséből sokat tanultunk. Figyeltük, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami elidegenít.
Mi az, ami zavart ezekben a filmekben?
Például az olyan életszerűtlen dolgok, hogy a Reszkessetek, betörőkben mennyit kereshet az apuka: ki engedhet meg magának egy ilyen házat? De az Igazából szerelemben is szinte mindenki gazdag, leszámítva talán a futár srácot meg a fénydublőröket. Valahogy azt éreztük, hogy nagy hiány van ezekben a filmekben a földhözragadtabb, hús-vér emberekből. Úgy éreztük, hogy egy magyar karácsonyi filmnél elfogadhatóbb lenne, ha inkább ilyenek lennének a főszereplők.
A McCallister ház (Fotó: Jacek Boczarski/Anadolu Agency via AFP)
A karácsonyi film szerinted műfajnak számít?
Határozottan annak. Szokták is mondani a közönségtalálkozókon a nézők, hogy a Nagykarácsony egy romantikus vígjáték, én meg ki szoktam javítani őket, hogy nem, ez egy karácsonyi film. Ezen belül persze vannak alműfajok, mint a karácsonyi romantikus film vagy a karácsonyi gyerekfilm. Ami összeköti őket, hogy jellemzően egy meghatározott időablakon belül játszódnak, jellemzően az adventi hetekben, és mindig fontos, hogy még mennyi idő van hátra karácsonyig, gyakran láthatunk konkrét visszaszámlálást.
Milyennek kell lennie egy tipikus karácsonyi film főhősének?
Leginkább a karácsonyhoz való viszonyuk határozza meg a karaktereket. Ez az úgynevezett Grincs-dramaturgia. Valaki vagy utálja a filmben a karácsonyt, vagy kiábrándult belőle, a film végére pedig a másik fél hatására ismét képes lesz ráhangolódni az ünnepre. Nagyon sokáig a Nagykarácsonyban a főszereplőnk is egy Grincs volt, de később rájöttünk, hogy ezt azért árnyalni és finomítani kell.
Hogy látod, inkább nők vagy férfiak a karácsonyi filmek főszereplői?
Szerintem nagyon vegyes a felhozatal nemcsak nemek, hanem akár korcsoport szerinti felosztásban is. Simán lehet a Mikulás is a főszereplő, vagy akár egy kislány.
A legklisésebb helyszín a műfajban egy kisváros, ahová az ünnepekre hazatér az időközben nagyvárosivá vált főhős…
Amerikában iszonyat mennyiségű ember lakik az agglomerációban, és az ismerős helyzet számukra az, hogy amikor ünnepek vannak, akkor hazamennek a családhoz. Ugyanez persze megvan Magyarországon is, de mégsem annyira húsbavágóan tipikus a dolog. Engem ez amúgy nagyon érdekel, gondolkodtunk is ilyenen, és ha valami isteni csoda folytán készülhetne második rész a Nagykarácsonyhoz, abban biztosan lesz ilyen nagycsaládos, tipikus vidéki karácsonyozós rész is, ahol a végén jégkrémes dobozban kell hazavinni a töltött káposztát. Az amerikai filmekben rengetegszer látjuk, hogy karácsonyra hazatér a három gyerek három különböző városból, és három különböző fiú- vagy lánypartnert hoznak magukkal, a cselekmény pedig a köztük lévő bonyodalmakra van felépítve. Ez egy annyira komplex témakör, hogy szerintem tökéletes magyar filmet is lehetne forgatni belőle, csak ezt mi most eltettük későbbre. Most semmiképp sem szerettük volna vidéki kisvárosba helyezni a filmet, mert a fő helyszínünk egy karácsonyi vásár, ami amúgy is úgy működik, mint egy önálló falu.
Zsigmond Emőke és Tiszeker Dániel rendező a Nagykarácsony forgatásán (Fotó: Takács Attila)
A karácsonyi filmekbe kellenek sztárok?
Nem hiszek abban, hogy minden filmbe filmsztárokat kell rakni, viszont a forgalmazó igények egyértelműen efelé hajlanak. Van egy íratlan szabály, hogy akkor megy be a filmre a néző, ha ismeri a szereplőket, viszont mi már a forgatókönyv első betűjének leírása előtt eldöntöttük, hogy a nézői azonosulás miatt a főszerepeket kevésbé ismert színészeknek adjuk. Ahhoz viszont, hogy ezt engedjék, a mellékszerepekben ismert neveket kellett villantani. Összeszedtem az elmúlt évekből azokat az ismert embereket, akikkel nagyon szerettem dolgozni, és rájuk írtuk a karaktereket. Az ismeretlen arc azért jó a nézőnek, mert könnyebben magára tud ismerni benne, az ismert arc meg azért, mert ismeri és szereti. Alapvetően tehát kellenek sztárok: biztos vagyok abban, hogy az Igazából szerelem nem ütött volna akkorát, ha nem Hugh Grant, Liam Neeson vagy Emma Thompson szerepel benne. Nem jutott volna el ennyi emberhez.
Ha már az Igazából szerelmet említetted: szerinted annak a filmnek köszönhető, hogy ma már nem elég egyetlen szerelmi szál és egyetlen happy end egy filmbe, hanem még a mellékszereplőknek is kellenek a külön kis happy endek?
Szerintem ez inkább a karácsony hatása. Ez az ünnep hihetetlen szélsőségeket szül. Egyszerre fordul elő a legtöbb lánykérés és sok az öngyilkossági kísérlet is. Ez az a nap, amikor senki sem akar egyedül lenni. Még ha te vagy a legnagyobb Grincs is a világon, ezt a napot akkor is meg akarod valakivel osztani. Annyira a levegőben van a szeretet, hogy ez a filmekben is megjelenik a sok bimbózó románc és a sok happy end formájában.
A te filmedben az ex keveri a kavarnivalót. Mindig kell gonosz egy karácsonyi filmbe?
Mindig kell valaki, aki hozza a virgácsot, ráadásul a romantikus film műfajában gyakorlatilag kötelező elem az antagonista, aki egy olyan karakter, aki megnehezíti a szerelmesek dolgát. Sokszor praktikus, ha ez a karakter az egyikük ex-szerelme. Ez nem annyira karácsonyi filmes dolog, inkább a romantikus filmek sajátja.
Cameron Diaz a Holiday című filmben (Fotó: AFP)
A karácsonyi filmek képi világának is vannak kliséi?
Pataki Ádám operatőr barátommal rengeteget dolgoztunk ezen. Ki kellett találnunk, hogyan lesz valami ünnepélyes, ismerős, szép, ugyanakkor nem annyira giccses, mint az elődeink. Nem akartuk, hogy csöpögjön a vászonról a giccs. A látványvilág mindig szubjektív, az alkotó személyétől függ. Érdekes módon az Igazából szerelem képi világa nem annyira giccses, ők bíztak a történetben. Ha viszont megnézed a Holiday című filmet, ott semmit sem bíztak a véletlenre, és sokkal-sokkal giccsesebb képi világot láthatsz. Döngették a műhavat és tömegével akasztották ki a fényfüzéreket, és nagyjából ugyanez a helyzet az olyan ünnepi klasszikusok esetében is, mint a Csoda a 34. utcában vagy Az élet csodaszép, ahol egy komplett karácsonyi világot építettek fel. Van ennek egy hagyománya, miszerint ilyenkor nem számít semmi, belefér, hogy minden mézeskalácsból legyen, minden polcon hógömbök álljanak, folyton havazzon odakint és minden teli legyen fényfüzérekkel. Gyakorlatilag a karácsonyi vásárokban megszokott látványvilágot és atmoszférát próbálják a filmvászonra költöztetni, hiszen aki szereti a műfajt, az vágyik a csillogásra és a hóra. Mi tudtuk, hogy nálunk nem lesz hó, így inkább fényfüzérekkel próbáltunk operálni. Mivel tudtuk, hogy ez is tud sok lenni, ezért sok esti jelenetet inkább áttettünk nappali jelenetbe. Nem akartuk, hogy a film ránézésre egy karácsonyi képeslapra hasonlítson.
A reptérre való rohanás a szerelmünkért karácsonyi filmes jellegzetesség? A te filmedben ugyan nem a reptérre, de mégis rohannak a szereplők. Erre miért van mindig szükség?
Képzeld, ez eredetileg nem szerepelt a forgatókönyvben. Osváth Gábor producer mondta azt, hogy annyi módon mentünk a klisék ellen, hogy legalább ebben kövessük őket. Hitt abban, hogy kell a végére egy futásjelenet, mert az mindig működik. Vagy a reptérre kell rohanni, vagy a templomba kell odaérni, mielőtt kimondanánk az igent, de ez mindig ott van. Szeretünk szurkolni azért, hogy az egyik szerelmes odaérjen a másik szerelmeshez, és ez egy olyan ziccer, amit nem hagyhattunk ki. Mondhatnám, hogy ez egy idegesítő klisé, de nagyon működik, huszadszori nézésre is el tudok érzékenyülni rajta. Mindenki pontosan tudja, hogy oda fog érni, mégis van benne egy ilyen érdekes izgalom. Ettől még kötelező elemnek nem tartom, de jót tud tenni. És ez sokkal inkább a romantikus filmekhez kötődik, nem a karácsonyiakhoz.
Tiszeker Dániel (Fotó: Trokán Nóra)
Az viszont már a karácsonyi filmek sajátja, hogy a háttérben mindig folyik valamilyen előkészület egy karácsonyi rendezvényre.
Ezekben a filmekben sokszor egy karácsonyi show vagy a szülők tojáslikőrtől való berúgása kerül fókuszba, amik mindig elveszik a figyelmet a betlehemezés ünnepi részéről. Szerettem volna, ha nálunk ez hangsúlyosabb szerepet kap, és bekerül a Mennyből az angyal vagy a Pásztorok, pásztorok, mert nem minden a Jingle Bellsről szól, nekünk is megvannak a magunk dalai. A betlehemezés egyfajta karácsonyi toposz, atmoszféra szempontjából is fontos a filmekben, de az, hogy a férfi főszereplő és a női főszereplő együtt készít valamit, inkább a szerelmes musicalek dramaturgiájából ered. Erre talán az Ének az esőben a legjobb példa, ahol a közös cél összehozza a szerelmeseket.
Milyen típusú humorra van szükség egy karácsonyi filmben?
Ahhoz hasonlítanám, mint amikor december 25-én elmegyünk egy tágabb családi karácsonyi összejövetelre, ahol ott van a rengeteg rokon, összegyűlik a család. A nagy karácsonyi ebédeken és vacsorákon van olyan nagybácsi, aki nagyon morbid, van olyan unokatestvér, aki nagyon abszurd vagy van ott egy nagynéni, akinek nincs humora. Egy ilyen napon nagyon sokféle behatás ér minket humor szempontjából, és ezt a komplexitást szerettem volna a filmben is visszaadni. A karaktereken keresztül nagyon sokféle humortípus jelen tud lenni a karácsonyi filmekben. Mindig van olyan rokon, akinek nagyon poros a humora, és jön azzal, hogy „Jaj, már megint mennyit nőttél”, vagy ott van a másik, aki meg arról beszél harsányan, hogy pár napja hogyan csajozott a céges karácsonyi bulin. Ahányféle humor a karácsonyi összejöveteleken előfordulhat, az előfordulhat a karácsonyi filmekben is. Ha jobban belegondolsz, az Igazából szerelemben is sokféle humor találkozik. Teljesen más típusú humor van a Billy Mackes szálban, mint abban, amit Mr. Bean csinál.
A happy end kötelező?
Lehet ellene menni, de szerintem veszélyes.
