A Netflix kínálatában múlt héten debütált nyolcrészes Hype House nem akar mélyanalízist nyújtani a nézőknek a mai influenszerekről, nem dokumentumfilmes csapat követi az életüket, akik meg akarják mutatni, mi történik akkor, ha valaki az élete majdnem minden részletét kiteregeti a követőinek. Ez egyszerűen csak egy profi reality, ami azt szeretné kiaknázni, hogy a szereplői óriási követőbázissal bírnak a fiatalok körében, így remélhetőleg, ha a TikTokon, a YouTube-on vagy az Instán már amúgy is követik őket, akkor a róluk szóló valóságshow-t is megnézik majd. A szórakoztató szándék ellenére azonban a show egy pörgős trash-reality helyett inkább végtelenül szomorú látlelet önzésről, magányról és egy magára hagyott generációról, akik a környezetük elismerése helyett online megerősítésre, és lájkok általi önbizalomépítésre vágynak. Ez az aspektus az, ami a műsort azok számára is érdekessé teheti, akik amúgy egyik szereplőjét sem követik a közösségi oldalakon.
Mi az a kontentház?
Az influenszerek összeköltöztetése nem teljesen új jelenség az iparban. Néhány agyas menedzser találta ki pár éve, hogy a követők számát alaposan megdobja, ha az influenszerek egymás videóiban vendégeskednek, hiszen mindenki szívesebben nézi társaságok bolondozásait és pózolásait, mint magányos alakokat. Az ilyen házak lehetővé tették, hogy ha összeköltözött egy viszonylag kezdő, de ígéretes tartalomgyártó egy már befutott sztárral, akkor a sztár népszerűségéből ő is kaphatott valamennyit, elkezdődött az átjárás a követők/rajongók között. A menedzserek ehhez luxuskörülményeket biztosítottak számukra, egy minden földi jóval felszerelt, elképesztően fotogén, napfényes házat saját lakrésszel és óriási kerttel, cserébe pedig az ott lakóknak százalékos részesedést kellett fizetniük a bevételeikből.
Az eleinte aranybányának tűnő módszer azonban viszonylag gyorsan visszaütött: mivel a kontentházak (content house a hivatalos nevük a médiában) lakói korábban jellemzően nem álltak barátságban, csak a menedzserek válogatták össze őket, gyakran nem alakultak ki közöttük azok a barátságok és együttműködések, amire a követőszám felturbózásához szükség volt, és a konfliktusok olyannyira elviselhetetlenné váltak, hogy a házak lakói végül rendre szanaszét széledtek. A Netflix realityjében bemutatott Hype House azért számít kivételnek a kontentházak sorában, mert a többivel ellentétben nem menedzserek alapították, hanem egymást ismerő influenszerek (Thomas Petrou és Chase Hudson) hívták meg az ismerőseiket, hogy együtt szerezzenek újabb rajongókat, a ház bérleti díját és a költségeiket pedig együttes erővel termelték ki. A csúcson itt laktak a TikTok legnépszerűbb sztárjai, a D’Amelio lányok, Charlie és Dixie is, valamint az újabban már filmsztárként is próbálkozó Addison Rae. A Netflix sorozata azonban már akkor veszi kezdetét, amikor a ház legnagyobb csillagai kirepültek onnan, vagy épp csak fél lábbal vannak bent, az irányítást végző Thomas Petrou pedig görcsösen igyekszik új nevek csatlakozásával visszahozni a dicső, de leginkább szuperjövedelmező múltat. Ettől viszont a korábbi baráti vállalkozás egyre inkább kezd hasonlítani azokra a kontentházakra, melyek a menedzserek irányítása miatt buktak el…
Taposómalom a gyárban
Míg a sorozat készítőit elsősorban a lakók között kialakuló konfliktusok és szerelmek érdeklik, és úgy közelítik meg a Hype House-t, mintha gimis drámát készítenének, a felületes résznél sokkal érdekesebb mindaz, ami a háttérben zajlik. Sorra derül ki egyes szereplők súlyos múltja. Van, aki a kvázi-hajléktalanságból rövid idő alatt jutott el odáig, hogy egy több millió dolláros luxusház lakója legyen, és miközben élvezi a siker adta lehetőségeket, legbelül alig hiszi el, ami vele történt, és végig attól retteg, hogy amit olyan hirtelen kapott, azt ugyanolyan hirtelen el is veszítheti, emiatt görcsösen figyeli a rajongói reakcióit, és gyakorlatilag pánikolni kezd már attól is, ha egy-két videóját nem nézik olyan nagy számban, mint amire számított. A Vinnie nevű srác pedig attól készül ki, hogy a legnagyobb sikereit a játékstreamelés mellett gyakorlatilag olyan egyszerű videókkal aratja, amikben semmi mást nem csinál, csak leveszi a pólóját, hogy megvillantsa a kockás hasát és csábosan nézzen bele a kamerába. Maga is csak nyálcsorgatós videóknak hívja az ilyeneket, és jól látszik, hogy undorral vegyes megvetéssel beszél róluk, mégis csinálja, mert tudja, hogy ezt várják tőle a rajongói.
Vagy ott van a közösségi médiás szerelmespár, Alex és Kouvr esete, akik együtt, szerelmespárként lettek ismertek a social media-ban, ennek azonban az ára az, hogy nem tudják elválasztani a magánéletüket a pénzkeresetüktől, és ahelyett, hogy valódi párként élveznék egymás társaságát, a szerelmük fejleményeit gyakorlatilag aszerint találják ki, hogy abból érdekes kontentek szülessenek a közösségi médiában. Ennek a mélypontja, amikor a fiú kitalálja, hogy rendezzenek egy álesküvőt a barátnőjével pusztán poénból, miközben a lány inkább egy igazi esküvőre vágyna, de el kell játssza, hogy ez az álesküvő is mekkora buli. A Hype House szereplőit nézve az a legmegdöbbentőbb, hogy bár abból keresnek csillagászati összegeket, hogy egyfolytában posztolnak a közösségi médiára, sokan közülük kifejezetten gyűlölnek posztolni, és ugyanúgy állnak a munkájukhoz, mint az a szalagmunkás, aki gyűlöli a hétfő reggeleket, mert megint elkezdődik a taposómalom a gyárban.
Egyszerre élvezik és gyűlölik
Az influenszerek között van egy meleg srác, Larray, akit a közösségi média gyakorlatilag a gettóból repített egyenesen a luxusba, és megmentette attól, hogy a lakóhelye környékén halálra szekálják, vagy megismerhetjük Nikita Dragunt, a csapat legidősebb (25 éves!) tagját, aki transzneműként élvezi a botrányhős szerepkört, és gyakorlatilag minden egyes megjelenése felér egy vörös szőnyeges szerepléssel, miközben valójában őt is az hajtja, hogy a mostani sikereivel végre maga mögött hagyja azt a sok zaklatást, amit még gimnazistaként kellett átélnie.
A Hype House egyik legjobb része, hogy megmutatja: a sok idilli fotó és vidám videó többnyire csak illúzió, és a rajta szereplők sokszor nemcsak nekünk hazudnak, hanem önmaguknak is. Megdöbbentő, hogy ugyan ezek a srácok pimaszul fiatalon keresnek hihetetlenül sok pénzt, boldog arcokat mégis csak elvétve találunk a Hype Houseban. Egyszerre élvezik és gyűlölik az ismertségüket. Tudják, hogy ebből élnek jól, ahogy azt is, hogy a követőiknek köszönhetik a gazdagságukat, mégis valósággal fojtogatja őket, hogy folyton meg kell felelniük nekik. Erre jó példa a jóképű Vinnie, aki elpanaszolja, hogy egyszerűen képtelen normális párkapcsolatba kezdeni, mert amint közelebb kerülne egy lányhoz, a rajongói azonnal rávetik magukat online az illetőre, felkutatva mindent a múltjából, és valóságos lejárató hadjáratot folytatnak ellene, és tömegével kap olyan üzeneteket, hogy végezzen önmagával. Márpedig ez a legtöbb lány számára olyan erős indítás, hogy inkább lemond a kapcsolatról, csak visszakaphassa a régi, online bonyodalmak nélküli életét.
Nem tudom eldönteni, hogy csak én, a vén millennial látom bele a Hype House-ba azt, hogy ennek a sorozatnak valódi társadalmi haszna van, ugyanis inkább szánalmasnak, mint menőnek mutatja a legsikeresebb influenszerek életmódját, vagy ez valóban benne van, és azok is látják majd benne, akik nálam egy-két generációnyival fiatalabbak. Az biztos, hogy menő medencés ház saját kosárpályával és jacuzzival ide vagy oda, én egy pillanatra sem irigykedtem ezekre a srácokra, mert úgy tűnik, borzasztó nehéz ép ésszel kijönni abból, ha az embert ekkora figyelem veszi körül, neki pedig nonstop ki kell szolgálnia azt.